Naponta találkozunk azzal a kijelentéssel, hogy ez meg az belénk van kódolva, de vajon mit jelent ez?

Valahányszor azt hallom, hogy belénk van kódolva a viselkedésünk, a törekvéseink, a céljaink, belénk van kódolva az önzés, az önzetlenség, a szeretet, a gyűlölet, a nőiség, a férfiasság, a faji jellegek, mindig ugyanaz jut eszembe.

Bennetek nincs szabadságvágy?

A magam részéről úgy vagyok ezzel a kérdéssel, hogy én majd szépen meghozom a magam döntéseit, és engem csak ne programozgasson senki.

Mi az a program?

Nyilvánvalóan vannak közös pontok az emberek viselkedésében, megfigyelhetünk különféle ismétlődéseket a saját viselkedésünkben, a saját célkitűzéseinkben, másokéban, nagy általánosságban. Ha olvasunk valamit olyan emberekről, akiket soha nem láttunk, akik egy általunk nem ismert kultúrában születtek és élnek, nem érezzük őket idegennek, tetteik ismerősek.

Nem jártam Csádban, nem ismerek senkit, aki ott született, vagy ott élt volna, de amikor egy dokumentumfilmet nézek, és látom, amit ezek az emberek tesznek, azt nem találom furcsának. Vannak közös pontok, vannak megfelelések bennük és bennem.

A program ismétlődést jelent, alacsonyabb szinten teljesen mechanikus ismétlődést, magasabb szinten adott ingerre adott reakciót. Példaként: ha valakit bokán rúgnak, azt mondja: jaj, azaz volt egy inger, egy kiváltó esemény, amire lett adva egy reakció. Ha az illető egyfolytában azt mondogatja, hogy jaj, jaj, jaj, jaj, jaj, jaj, függetlenül mindentől, függetlenül attól, hogy mi történik, hol van, mit csinál, akkor ez egy mechanikus program, ami nincs összekapcsolva semmivel.

Bennünk mindkét típusú program megtalálható.

Gondolkodtatok már valaha azon, hogy végső soron mire jó ez?

A Szent Program

Amikor látok egy fickót, amint mély átéléssel arról beszél, hogy a férfit erre meg arra programozták, vagy egy nőt, amint azt ecseteli, hogy a nőt erre meg arra programozták, egyszerűen nem értem.

Na és?

Tagadhatatlanul létezik valamiféle program, de miért fontos az? Miért van értelme követni?

További pikáns részlet, hogy nincs tudomásunk a program forrásáról, eredetéről, funkciójáról, céljáról, csak arról, hogy van, mégis, mintha senkiben nem merülne fel, hogy ez nem egy pozitívum.

A program egy követendő minta. Valami tesz velünk valamit, az engedélyünk nélkül, a tudatos döntésünk nélkül. Hogyan lehet ez szimpatikus?

Gondolkodásunkban, érzelmeinkben, céljainkban, törekvéseinkben, tetteinkben ismétlődés van, ami megtalálható az emberekben az egész világon, ezer kilométerekre egymástól. A program a tudatunk szintje alatt fut. Nincsenek kérdések, nincsenek beleegyezések. A program fájdalommal, vagy érzelmekkel kényszeríti ki az alkalmazkodást – vagy egyszerűen becsatlakozik az elménkbe, és azt hisszük, azok tényleg a mi döntéseink, a mi gondolataink, a mi érzelmeink.

Kényes kérdés

Csak egy kérdés, amit nehéz feltenni, annyira szürreális, de azért megpróbálom megfogalmazni.

Mi van akkor, ha a program alatt, a kód alatt, ott vagyunk mi?

Más szavakkal, mi van akkor, ha mi tényleg létezünk, és vannak, vagy lennének, esetleg voltak valamikor valóban saját, egyedi, személyes gondolataink, céljaink, érzelmeink?

Nem lehetséges, hogy a sok kötelező, kényszerű, uralkodó kódoltság alatt, valahol ott nagyon mélyen, van egyéniségünk?

Mi a megoldás?

Sokan mondják, hogy a nyelvben, a szavainkban, megfogalmazásainkban mélyebb értelem húzódik, hogy semmi nem véletlen, és amit mondunk, azt jó okkal mondjuk, mégha nem is vesszük észre. Ezek szerint, amikor azt a kijelentést tesszük, hogy valami belénk van kódolva, abban intuíció van, és ezek a szavak nagyon mély jelentést hordoznak.

Amíg valami belénk van kódolva, amíg van programunk, addig valamink nincs: önállóságunk, tiszta elménk, szabadságunk, valódi egyéniségünk.

Tehát, meg kellene szabadulnunk a programunktól. Sürgősen.

A kérdés az, hogy hogyan?

Miután sikerült megszabadulnunk a programunktól, lesz egy újabb kérdés.

Ki programozta ezt belénk?

Ha erre is van válasz, jön az utolsó:

Hol van most?

Share

Commentek