A ma gátlástalan firkászát 100 év múlva hiteles krónikásnak fogják tartani?

Iskolában tanultam történelmet. Tanultam, hogy a tatárjárás, a szfinx, Pompeji, Mátyás király, az aranybula, Napóleon, meg a többi. Tanultam korokról és korszakokról, az ősközösségekről, ősi, primitív vallásokról, ipari forradalomról, rabszolgákról, békeszerződésekről, atombombákról. Írtam dolgozatokat, feleltem, vizsgáztam, kaptam osztályzatokat, értékeléseket, szidást, amikor tévedtem, dicséretet, amikor többet tudtam, mint amennyit kellett.

Nagyon érdekes ez a színjáték. A sok hangulatos kép, a múzeumok elragadó atmoszférája, a felmagasztalt (tan)könyvek zengő sorai, embertömegek, akik múltat, gyökeret látnak ezekben a mesékben, érzelmekkel viszonyulnak a történelemhez, filmekben térnek vissza a tankönyvi tételek, olyan színészekkel, akiket szeretni vagy utálni lehet.

Egy régi napon húgom azzal jött haza az iskolából, hogy mindjárt megőrül, mert nem bírja felfogni, amit éppen történelemből vettek. A tankönyvben ugyanis hosszasan ecsetelték, hogy hogyan éltek az ősemberek, miben hittek, milyen szertartásaik voltak, miket ettek, mivel múlatták a napjaikat. Húgom meg a sírás határán, zaklatottan ismételgette: „Honnan a fenéből tudnák már?!”.

Persze, gyerek volt, talán tíz éves, nem csoda, ha nem értette. Vagy talán éppen ő értette? Még nem dolgozták meg eléggé elmeileg, hogy ne tegyen fel kérdéseket? Vagy választ várjon a legalapvetőbb kérdésekre? „Honnan a fenéből tudnák már?! Beültek az időgépbe és visszamentek?”.

Történelmi hittan

Én szerettem a történelmet, pontosabban annak bizonyos aspektusait, de valahol én is elvesztettem a fonalat: tulajdonképpen miért kellene BÁRMIT elhinni abból, amit tanítanak? Azon kívül, hogy tekintéllyel megtámogatva mondják, azon kívül, hogy a kételyt óriási felhajtással eretnekségnek bélyegzik, azon kívül, hogy néha és néhol megölték vagy bebörtönözték azokat, akik nem vették be a mesét?

Mit jelent az, hogy hiteles forrás? Mitől hiteles?

Tinódi Lantos Sebestyén, Anonymus, Platón, vagy akit csak felemlíthetünk: mi bizonyítja, hogy bármelyikük több volt egy mai firkásznál?

Induljunk ki a jelenből, egy modern civilizáció lehetőségeiből, és így tegyük fel a kérdést: ma mi az a forrás, amit 100 százalékosan hitelesnek tarthatunk történelmi szempontból? A ma feljegyzéseiből, krónikáiból, felvételeiből a távoli jövő kutatója vajon mennyire tájékozódhatna 100 százalékig pontosan, hitelesen a mi korunkról?

Internetes feljegyzésekből? Újságokból? Magazinokból? Fényképekből? Filmfelvételekből? Hangfelvételekből? Mi a tökéletesen pontos, teljesen objektív forrás? Mi az, amit ha valaki 500 év múlva megnéz, meghallgat, elolvas, tudni fogja, hogy mi hogyan történt éppen ma, ezen a napon?

Egy ezen a mai napon készülő politikai beszédet érdemes lesz 500 év múlva hiteles forrásnak tartani? Hiteles és objektív egy olyan ember nyilatkozata, aki érdekeket képvisel, és akinek szónoklata azzal a céllal született, hogy véleményeket formáljon általa?

Hiteles lehet egy internetes oldal, amire bárki azt ír, amit csak akar? Egy nyomtatásban megjelent cikk biztosan igaz? Egy fénykép biztosan a valóságot mutatja? Egy filmfelvétel biztosan igaz? Egy hangfelvételben csak egy bolond kételkedne?

A történelemben csak hinni lehet

Mi az ma, ebben a jelen korban, ezen a mai napon, ami 100 százalékosan hiteles? Van ilyen? Lehet ilyen?

Miért gondoljuk, hogy egy akkora káoszt, mint egy csata, hitelesen le lehet írni? Miért gondoljuk, hogy pontos beszámolók állnak a rendelkezésünkre egy 700 évvel ezelőtti titkos tanácskozásról? Miért gondoljuk, hogy bármi hiteles a történelemben?

Időt, energiát, érzelmeket nem sajnálva beszélgetünk arról, hogy ez vagy az a történelmi alak mikor mit tett és mikor mit mondott, ez vagy az a nagy jelentőségű esemény mikor, hol és hogyan történt meg, ez vagy az a nagy tanító mikor hol és mit tanított – miközben a források olyan bizonytalanok, hogy azt nemcsak a valódi tudomány, de még a jog sem fogadná el.

De menjünk még tovább: mitől lesz egy alak történelmi alak? Mi, vagy ki teszi azzá? Mi van akkor, ha mondjuk Mátyás király vagy Kleopátra nem létezett, vagy bábja volt valakinek, vagy teljesen másmilyen volt a valóságban, vagy parancsaikat egy hatalmas gépezet valósította meg, amely nélkül semmire nem lettek volna képesek? Mitől történelmi alakok ők? Mitől lesz egy esemény történelmi jelentőségű? Ki dönti ezt el, milyen alapon?

A fordítók sohasem tévednek

A South Park egyik epizódjában egy bizonyos tévécsatorna nagynevű tudósa azzal bizonyítja, hogy az indiánok és a fehér telepesek első közös hálaadás ünnepségén idegen lények is jelen voltak, hogy egyik forrás sem állítja, hogy idegen lények nem voltak jelen. Vicces. Vagy nem?

Mi volt Jézus vagy Buddha tanítása? Senki nem tudja. Azt sem, hogy léteztek-e egyáltalán. Milyen nyelven születtek a történelmi vallások, történelmi filozófiák eredeti szövegei? Latin, görög, héber, arab? Vagy ezek ó-változatai? Esetleg ezek olyan sajátos dialektusai, ami réges-rég kihalt, még az első elterjedtebb nyelvekre való fordítások előtt?

Lehetséges, hogy az első fordítók nem értettek meg valamit, mondjuk egy elvont filozófiai elvet, vagy egy metaforát, vagy a nyelv árnyalatait, vagy csupán szótár szerint értelmezték azt, ami hajdan az élő nyelv szlengje volt? Lehetséges, hogy valahol, valaki hite, rögeszméi, elkötelezettsége miatt átírt ezt-azt régi tanokban, vagy krónikákban? Lehetséges, hogy azokat eleve tévesen jegyezték fel? Lehetséges, hogy a korabeli emberek nem csak hittek, de szórakoztak is, és a szórakoztató céllal kitalált sztorijaikat később vallási tanként értelmezték?

A „kurva jó” egy jó prostituált? A „tök jó” egy jó tök? A „tök király” egy tökfajta? A leghétköznapibb beszélgetésben annyi kulturális utalás hangzik el, amit szótárból soha nem fog tudni értelmezni senki.

Az ókorban mindenki rímekben beszélt

Egy leleplező könyvben, az egyik fejezetben több alkalommal is említették Frank Church nevét, még fotó is megjelent róla. Frank Church híres amerikai szenátor volt, ám ennek a nagy leleplező könyvnek a magyar fordításában folyton úgy említették, mint „valaki, aki a Frank Egyház tagja”, még a róla berakott és közismert fotó alá is odaírták: „A Frank Egyház tagja”. Olyan ember fordította a könyvet, aki ennyire értette a tartalmat. Egyedi eset lenne?

Egy régi feljegyzésből azt tudhatjuk meg, hogy hogyan érezték akkoriban magukat az emberek, vagy azt, hogy hogyan érezte magát az, aki a feljegyzést készítette, vagy azt, hogy szerette volna azt a látszatot kelteni, mintha akkoriban ez és ez lett volna a közérzet?

Buddha írt? Milyen nyelven, hol az eredeti szöveg, és mi bizonyítja, hogy ő írta? Jézus írt? Milyen nyelven, hol az eredeti szöveg, és mi bizonyítja, hogy ő írta? Állítólag őriznek valahol egy levelet, amit állítólag Jézus írt. Vajon mi van ebben a levélben? Vajon hogyan van megfogalmazva? A történelmi jézusképet támasztja alá, az irodalmilag megalkotott, értelmezőről értelmezőre, fordítóról fordítóra csiszolt karaktert, valami olyasmi szöveggel, hogy „És mondá az Úr tinéktek atyámfiai…”, vagy inkább egy emberjézus jelenik meg a levélben, egy hihető ember hihető kommunikációját tartalmazza, valami olyan hétköznapi megjegyzéssel, mint „Hozzál már 5 kiló almát”?

Mit gondoltok?

Véleményekről szőtt vélemények, véleményezett leletek, egyedi módon értelmezett, feltételezett bizonyítékok – ez a történelem. Nem a tudomány, hanem az irodalmi fikció egyik formája. Legalábbis szerintem.

Akit bővebben érdekel a téma, az itt talál további szakirodalmat:

http://brookskiado.hu/termek/duncan-shelley-az-igazsag-napja

Ti mit gondoltok a történelemről? Hiteles? Lehet hiteles? Tudnátok említeni 100 százalékosan hiteles forrást? A mai, modern világban mi tekinthető 100 százalékig hitelesnek, objektívnek, pontosnak, és 500 évvel ezután is pontosan a mai módon értelmezhető forrásnak? Van ilyen? Lehet? 2100-ban mi alapján rekonstruálnák ezt a mai napot, és milyennek látnák?

Share

Commentek