Duncan Shelley

Gondoljuk újra a világot

Cyberpunk_Face_cyborg_cyborgs_sci_fi_women_glasses_reflection_1680x1050

Az emberiség elhagyja a biológiát

Ha az emberiséget egyetlen embernek tekintjük, a történelmet egy felcseperedő gyerek életének látjuk. Az ember először próbál rájönni, hogy hol van, azután arra, hogy mi lehetséges, azután kiterjeszti azt, ami lehetséges.

Az emberiség első korszakában a puszta fennmaradásért küzdött, próbálta megérteni, hogy hol van, mi veszi körül, és hogyan élheti túl a holnapot.

Második korszakában figyelme saját magára összpontosult, próbálta megérteni, milyen is ő, mik a lehetőségei, mire képes, mi adatik meg.

Harmadik korszakában elkezd új lehetőségeket teremteni a maga számára.

Az emberiség minden korszakában saját tudatlanságával csatározott – a tudás megszerzésével léphetett a következő korszakba. Jelenleg a harmadik korszak elején állunk.

Jól megfigyelhető, ahogyan a biológiai sajátosságok eltávolodnak a biológiától, új értelmezést, új funkciót kapnak.

A cro-magnoni ember ritkán élt 18 évnél tovább, az ókori Egyiptomban az általános élethossz 25 évre nőtt, a késő középkori Európában 30 évre, 1900-ban az Egyesült Államokban a születéskor várható élettartam 48 év volt, ma Japánban 86 év. Kiindulópontként tekintve a cro-magnoni embert, azt látjuk, hogy mintegy 25.000 évre volt szükség az élethossz megduplázásához, de csak egyetlen évszázadra az újabb duplázáshoz.

A szex egykor a szaporodást szolgálta, ez biztosította a faj fennmaradását. A fejlődéssel ez a funkció egyre inkább másodlagossá vált, jelenleg pedig elsődlegesen vagy kizárólagosan örömforrás. A következő biológiai funkció, amely elhagyja elsődleges történelmi funkcióját, a táplálkozás lesz. Több kutatási projekt is fut, melyek célja olyan véráramban úszó berendezések létrehozása, melyek tökéletesítik az emésztést, a tápanyagok felszívódását és a felesleg kiválasztását. Azt állítják, hogy 2025 körül már lényegtelen lesz, hogy az ember milyen táplálkozási hóbortot követ, nem fog súlyfelesleget felhalmozni, és a test működéséhez szükséges vegyületek az adott pillanatban igényelt mennyiségben a szervezet rendelkezésére fognak állni.

Már létezik olyan elfogadott tervdokumentáció, amely ha megvalósul (és annak útján halad), feleslegessé válik a szív, ugyanis közvetlenebb módon lesz képes a vérkeringés fenntartására, mint a pumpa (a szív).

Készült egy becslés, mely szerint, ha a betegségek 50 %-át sikerül kizárni, az átlagéletkor 150 évre emelkedik, ha elérjük a 90 %-ot, az élettartam meghaladja az 500 évet, ha elérjük a 99 %-ot, átlépi az 1.000 évet.

A biotechnológia, a nanotechnológia, a robotika és a kibernetika összeolvadása olyan testeket fog alkotni, melyek ránézésre éppen olyanok lesznek, mint most, de nem öregszenek, nem károsodnak, nem halnak meg, tűrőképességük, fizikai képességük nagyságrendekkel haladják meg az általunk jelenleg használt testekét. Mikorra várható mindez? A folyamatban lévő kutatásokat, és azok növekvő finanszírozását alapul véve, 2040-re.

A biológiai élet nem az értelem hordozására lett kitalálva. Csupán eszköz az értelem számára, ugyanúgy, ahogyan eszköz minden más is. A természet előtt való főhajtás fontos része volt az emberiség előző korszakának, de mára ez a koncepció elavult.

(Jelen cikk Robert A. Freitas és Ray Kurzweil tanulmányai alapján készült. Számomra nagy öröm, hogy vannak emberek, akik nem istenítik azt, ami van, hanem arra figyelnek, ami lehet.)

Share

Commentek

Previous

Az elme gyilkosai, I. rész

Next

Ki magyarázza el nekünk a világot?

55 Comments

  1. Csuhi81

    “A cro-magnoni ember ritkán élt 18 évnél tovább”

    Elmagyarázná valaki, hogy ez hogy lehetséges? Mikor szaporodtak, kik meddig neveltek egy gyereket, ha 18 évesen meghaltak, stb..

  2. Great

    prolizoli január 4, 2015 @ 08:27

    Félelem íze, a legvége, amikor a 97 éves Volkov már 24, azon gondolkodik, hogy élvezni akarja az életet és mikor, ha nem most, amíg fiatal. De ő örökké fiatal, ez a lényeg, elfelejtette a céljait, a hormonjai szétb@szták a személyiségét + az életét. Van ilyen veszély is, de ebbe is bele lehet csömörleni.

    Ismertem egy csókát, akinek nagyon ment a csajozás, mesélte, hogy eljutott oda, hogy már unta a nőket, már hányingere volt a nőktől. Pár évig egyedül éldegélt, aztán megházasodott, gyerekei lettek. Annyiszor kielégítette a vágyát, hogy már belefásult. Eléggé hosszú élet alatt sok mindennel megtörténhet az, hogy már nem bírod tovább. Nem emberi léptékű élettartam során eljöhetnek holtpontok, amikor az lesz a legnehezebb, hogy kihozzunk még egy célt és még egy célt.

    Fel kell nőni hozzá egyénileg és társadalmilag is. Nekem biztosan tetszeni fog, alig várom, sokat megadnék azért, hogy ne kelljen eltemetnem azokat, akiket szeretek.

  3. prolizoli

    Great írta:

    …Te talán még túl fiatal vagy ahhoz, hogy ezt értsd, de majd megérted.
    Ha lenne időm mai ésszel felépíteni az életemet, kifordítanám a világot a 4 sarkából…

    Értem, hogy mire gondolsz, közel vagyok a 40-hez és az ebből adódó korlátok némelyikével már én is szembetalálom magam.
    Nem kételkedem abban, hogy az emberek legtöbbje szeretne 150 évig élni fiatal és egészséges testtel. Én magam is szeretnék. Biztos, hogy nagy változást hozna az emberiség történelmében egy ilyen találmány.

    De, mint mindennek ennek is lenne negatív hozama is. Ezek közül pár már volt említve a hozzászólásokban. Továbbá figyelembe kell venni egy fontos dolgot. Mégpedig azt, hogy nagyon sok ember nem úgy gondolkodik ahogy például te. Sokszor láttam már, hogy ugyanarra a szituációra, problémára mennyire különbözően, esetleg teljesen ellentétesen reagálnak az emberek. A hibás, rossz válaszreakciók és a mögöttük rejlő gondolkodási minták, érzelmek megváltoztatása pedig egyáltalán nem megy egyik napról a másikra 150 év ide vagy oda.

    Az öregedés számodra egy valós, egyenlőre leküzdhetetlen akadály. Ez az akadály lezár előtted bizonyos lehetőségeket de attól még vannak céljaid és terveid mert a hozzáállásod aktív. Tudod, hogy ha valamit el akarsz érni akkor azért tenned kell. Elfogadod ezt és megteszed amit lehet. De rengeteg ember van aki éppen ellenkezőleg, passzívan áll a dolgokhoz. Fogadkoznak meg dumálnak csak a legtöbb esetben a cselekvés valahogy nem kerül sorra.

    Ha az embereknek a szóban forgó találmány utáni korban is meg kell majd dolgozniuk a megélhetésükért, lemondaniuk bizonyos dolgokról a céljaikért (márpedig úgy lesz) akkor lényegében nem igazán fog változni semmi a hozzáállásukban.

    Lesznek akik majd úgy gondolkodnak ahogy te és 150 év alatt munkálkodnak a céljaikon. Viszont lesznek, nem kevesen, akik azt fogják gondolni, hogy nem azért “kapták” azt a 150 évet, hogy végigdolgozzák meg tanulják hanem azért, hogy végigszórakozzák.

    Emlékszünk még, hogy milyen kevesen maradtak egy-egy folytatásos cikksorozat végére ahol a belépés a következő részhez hozzászólási feltételhez volt kötve.
    Egy hozzászólás megírása csak pár perc és mégis lemorzsolódott 90 százalék a végére. 150 év alatt mennyien morzsolódnának le a kezdeti hurráoptimistákból?

  4. Nietz-senki

    Alex
    január 2, 2015 @ 23:17
    “Nem beszélve arról, hogy pont Mózes beszélt arról, hogy az ősök több száz évet éltek, ami pont az ellentétes állítás azzal amit Duncan mond: a cro-magnoni ember ritkán élt 18 évnél tovább”

    Ez olyan “evolúciós ugrás” volt, aminek az irányát sem értjük pontosan – ez csak Bill Gates “filozófiájának” kedvez.

  5. Alex

    Great írta:

    ” Ha jól értem, hazudtál, amikor azt állítottad, hogy olvasol könyveket, hogy értsd ezt a kort.”

    Mi hasznom lenne hazudni? Másrészt a válaszomból világos, hogy pont egy olyan könyvet ajánlottam, ami Neked is segítene megérteni ezt a kort.

    “…miket olvastál a modern technológiáról.”

    Mitől modern valami? Mert divatos, és mert tekintélyek kiállnak mellette, hogy ez lesz a jövő technológiája?

Minden vélemény számít!

Powered by WordPress & Theme by Anders Norén