Régóta tervezem ezt a cikket, de mindig volt valami, ami megelőzte. Olyan hosszú időn át halogattam, hogy végül személyes érintettségem lett benne. Családom legidősebb tagja néhány nappal ezelőtt reggel arra ébredt, hogy testének egyik oldala lebénult, azóta a kóma és a fél-öntudatlanság között váltakozik az állapota. Az orvos, a nővér, a szakember, mind a vállát vonogatja, és azt mondja: reménykedjünk. Mindezt azért írtam le, mert utalni akartam vele a tapasztalat frissességére, számotokra és a cikk mondanivalója szempontjából nincs jelentősége.
Már nem tudom pontosan megmondani, hogy mi történt tizenegy éves koromban, ami megelőzte és kiváltotta azt a gondolatot, hogy a testtel valami nincs rendben. Talán az volt a mögöttes ok, hogy körülöttem rengeteg ember betegeskedett, nekem meg ízületi fájdalmaim voltak, amivel orvoshoz jártunk.
Tizenegy évesen kitaláltam, hogy egyszer majd csinálni fogok egy berendezést, ami képes arra, hogy kommunikáljon a sejtekkel. Beírom például, hogy „kérek egy vesét”, a gép lefordítja a sejtek nyelvére, kémiai, biológiai, elektromos jelekké alakítja, és a sejtek végrehajtják. „Kérek új érhálózatot” – gépelem a berendezéshez csatlakoztatott billentyűzeten, a sejtek pedig új érhálózatot csinálnak a testben.
Azóta sok minden történt. Rengeteg anatómiai, genetikai, biológiai könyvet olvastam el, orvosi tankönyveket, törvényszéki orvostanról írt könyveket. Sokféle, úgynevezett alternatív orvoslásról írt anyagot tanulmányoztam, az akupunktúráról, akupresszúráról, moxáról, gyógynövényekről, holisztikus gyógyászatról, makrobiotikus gyógyításról, ezerféle megközelítésről. Ezek közül néhányat komolyabban tanultam, kipróbáltam, magamon és másokon.
Az oka annak, hogy egyiknél sem ragadtam le, talán az volt, hogy soha életemben nem betegeskedtem, és bár hatévesen kórházban töltöttem néhány napot, nem betegség, hanem ételmérgezés miatt.
Tízévesen megvertek az utcán. Annyira megrémültem a világ hihetetlen veszélyességétől, hogy elrohantam küzdősportokat és harcművészetet tanulni. Itt találkoztam a zen buddhizmussal, ami eleinte a legkevésbé sem érdekelt, de idővel ez vált a legfontosabbá, és a testedzés jelentősége összezsugorodott.
A zen után, illetve azzal párhuzamosan sokféle filozófiai, okkultista és vallási tanítással ismerkedtem meg, valamilyen szintű gyakorlatra mindegyikben szert tettem.
Sokféle elképzeléssel találkoztam, ami a testet illeti. Különös módon, kezdve a legmaterialistább orvosi, kémiai megközelítéstől, át a buddhizmuson és az okkultizmuson, a legkülönfélébb vallásokig, mindegyik egészen pontosan ugyanúgy állt hozzá a testhez. Ezt a hozzáállást úgy nevezik: apátia.
Amikor valakinek van egy nagy és fontos célja, beleveti magát az élet sűrűjébe, hogy elérje azt. Előbb-utóbb olyan célért száll harcba, olyan álmot kezd megvalósítani, amit nem tud, és így kudarcot szenved. Egyszer. Kétszer. Százszor. Egyénfüggő, hogy hány kudarcból áll fel, de valahol elkezd megcsappanni a lelkesedése. És ha a kudarc nem fordul sikerbe, előbb-utóbb teljesen elveszik a lelkesedés. Végül eljut oda, hogy feladja a célt. Belátja, hogy nem tudja elérni.
Ez az a pont, amit apátiának neveznek. Nem tudom megcsinálni. Ennek legszélsőségesebb megjelenési formája pedig ez a gondolat: nem lehet megcsinálni. Tehát nem csupán ő nem tudja, hanem senki sem, mert nem lehetséges. Lehetetlen.
Az apátia egyfajta világlátás. A lehetetlen világképe. Egész ideológiák szövődtek köré. Amikor azt mondják valamelyik vallásban vagy okkult irányzatban, hogy a test nem fontos, a test semmi, a test értéktelen, az része az apátia ideológiájának, semmivel sem több, mint apátia.
Az apátia beállta után nincs több próbálkozás. Törvényi erőre emelkedett gondolat és érzelem van. „Nem lehet. Egyszerűen nem lehet.” De, ez nem valóság. Ez csak apátia. Semmi több.
Amihez értek, azt meg tudom csinálni. Most. Este, holnap, akármikor. Nincs szükségem hozzá reményre, bizalomra, hitre, felsőbb hatalmakra, és olyan kijelentésekre sem, hogy nem fontos, nincs értelme, értéktelen. Azért, mert értek hozzá. Így az apátiának esélye sincs.
A család, a barátok, párás szemekkel veszik körül a haldoklót. Elkísérik végső útján. Sírnak és szipognak. Nagyokat sóhajtanak. Igen, így van, a legjobbak mennek el először… Altató, méreg, eutanázia, kegyes halál, hospice. Együttérzés, szívfájdalom, könnyek. Ez mind ugyanaz, ugyanannak a megjelenési formái: apátia. Ezek jelentősége is pontosan ugyanakkora: nulla.
Lehet nagyképűen belecsimpaszkodni egy eszmébe, mely azt mondja, hogy a test nem számít, nincs jelentősége, de ha mindezt olyan valaki teszi, aki konkrétan semmit nem tud a testről, és semmit nem tud tenni a testért, az nevetséges és szánalmas. Ez ugyancsak az apátia egyik megjelenési formája.
Beszéltem olyan emberekkel, akik bőszen hisznek a reinkarnációban, és magasról lenézik a testet. Néhányan emlékeznek is pár életükre. Céljaik vannak, azt vallják, minden nap fontos. Ezt az ellentmondást észre sem veszik. Ha meghalnak, és teljes emlékezettel jönnek vissza, akkor is 15-20 évig tart, mire felveszik az elejtett fonalat, és visszatérnek a játszmába. Ha nem emlékeznek, akkor nem térnek vissza. Tehát minden egyes nap fontos, de 15-20 év kihagyás se számít… Ez is csupán az apátia egyik megjelenési formája.
A test apátiáját különféle színjátékok veszik körül. Hatalmas épületek, bűzlő kórházak, kongó egyetemek, latin szavak… Templomok, kongó épületek, füstölők, tüzek, emlékek… A sok külsőség azt mutatja, hogy itt van valami, de a valóság az, hogy nincs.
A test egész egyszerűen egy olyan terület, ami nincs kikutatva.
A kutatás alapját gondolkodási elvek képezik. Ezek a testtel kapcsolatos kutatásban tévesek. Ezt bizonyítja, hogy eredmény nincs, csak apátia.
Mindezzel nem akarom azt állítani, hogy nincsenek a testről feltárt igazságok, vagy eljárások, mert lehet, hogy vannak ilyenek. Csak nem tudom, hogy hol. Nem úgy tűnik, hogy az úgynevezett orvostudomány, az okkult irányzatok és a vallások tudnak ilyenről.
Együttérzés senkinek nem kell. Megszakadó szív senkinek nem kell. Sírás senkinek nem kell. Méltósággal meghalni… pff, nevetséges!
Ezek mind az apátia vallásai. Az apátia ideológiái. Ezek alatt egyöntetűen a testről való tudatlanság rejlik, semmi több.
Segítség, megoldás – mindenkinek kell, mindenkit érdekel. Az összes többi, ami ezen kívül esik (elnézést a nyersességért): lósz@r.
Ma, 2012 vége felé a test még mindig egy fehér folt, ismeretlen terület. Félre kellene tenni a negédességet, a pátoszt, a giccset, az üres, szimbolikus semmit, a menekülést és az érzelmeket. A hivatalos kutatások úgy siklottak félre, aminél talán jobban nem is lehet. Kezdjük az elején. Még az alapok sincsenek meg.
Mivel tisztes szakmámra nézve fantaszta és konspirátor vagyok, egy aprócska gondolat a cikk legvégére. A tudatlanság kudarcokat eredményez, a kudarcok apátiát, az apátia tehetetlenséget, és menekülést különféle eszmékbe. Kérdés: vajon van-e a Halálnál hatékonyabb ügynöke a vallási tanításoknak? Vajon mekkora érdeklődés övezné a vallásokat, ha a test nem egy örökre megtörhetetlen rejtélyként lenne elkönyvelve, hanem teljesen ki lenne kutatva? Vajon kit érdekelnének a mesék a halál utáni létezésről, ha a test teljesen ki lenne kutatva?
Nos, kíváncsi vagyok a véleményetekre. Értitek, hogy a tudatlanság apátiát eredményez? Szerintetek hol és miért tévedt el a kutatás a testtel kapcsolatban? Szerintetek merrefelé kell keresni a valódi válaszokat?
jazminbokor
január 30, 2013 @ 21:41
Kedves Duncan!
Az egészben az a legjobb, hogy ezt a kérdést feltetted a testtel kapcsolatban! Nem volt módom a sok-sok hozzászólást és választ elolvasni, enélkül írom meg a magam mondandóját. Tényleg, mi magunk sem tudjuk, hogy a testünk mire jó azon kívül, amit nekünk megmutattak. A tapasztalatom szerint nagyon keveset mutatnak meg nekünk, mert aki az embergyereket tanítja, az is nagyon keveset tud. Csupa olyat tanulunk a testünkről is, ami mind-mind egy irányba visz: legyél egy jó fogaskerék ott, ahol vagy. A többiről lehetőleg ne is tudj! Pedig micsoda remek eszközt, milyen kitűnő hordozót kaptunk! Mondom, holott keveset tudok róla, viszont egy keveset magam is tapasztaltam.
Az apátia miatt elindulunk először kifelé, helyről helyre, mesterről mesterre, majd próbálkozunk, gyakorlunk, újra meg újra meg újra, majd egyszer csak elkezdünk élni. Így tudjuk meg a saját testünkről – testeinkről – a legtöbbet. Egy idő után egyre kevesebbszer kerülünk és egyre rövidebb ideig maradunk az apátiában.
Voltam benne, elég hosszasan és nem éreztem benne jól magam. Egy erős és kitartó döntéssel húztam ki magam belőle, talán a saját hajamnál fogva. Egy jó darabig dolgoztam azon, hogy “abból” a kerékvágásból kikerüljek. Tapasztalom, hogy a test mást is tud, mint amit megmutattak róla. Hogy meddig terjed az ereje? Ehhez további tapasztalatok szükségesek.
Szeretem az írásaidat. Az Amer könyvek lenyűgözőek. Olvastam mást is Tőled. Egyszer már nekiindultam, hogy így ismeretlenül elmenjek a kurzusodra, aztán pénz hiányában az ötletemet egy időre félretettem, de el nem felejtettem.
Ha lesz rá időd, megköszönöm a válaszodat.
istvan
november 4, 2012 @ 22:59
@ Duncan Shelley:
Egy fiatal kanadai házaspár vásárlás céljából beutazik az USA-ba. A határnál ellenőrzik őket. Az ellenőrzés során gyanakvóan és fenyegetően lépnek fel az amcsik, követelik, hogy mondják meg, melyik boltba igyekeznek és hasonló képtelenségek. Mikor a srác beígéri, hogy felnyomja a you tube-ra a felvételt, ráugranak, leteperik és beígérik a börtönt a hatóság fenyegetése miatt. Szóval, egy eléggé nácistílusú epizódról van szó.
Alapvetően a disclosetv-nek Alex Jones adta az ötletet /http://www.prisonplanet.com/, http://www.infowars.com/ a hasonló című, azt hiszem négyrészes filmjével. Ezekben sok mindenről szó van a military checkpointoktól kezdve a FEMA-ig. Szóval, hogy írtad, járkálsz arrafelé /L.A./ és néha arról fantáziálok, hogy az ottani sikereiddel arányban nőhet a fenyegetettséged. Egyébként van egy spúrom, hogy ez a pali támogatná a lefordított könyveidet, de gondolom, ezt már megoldottad.
Thirdeye
november 1, 2012 @ 11:41
Nietz-senki írta:
Van időnk , hova siessünk :clock: :rainbow: :island: :drink: :music: O:-)
Nietz-senki
október 31, 2012 @ 23:45
@ Thirdeye:
Az se baj, ha földbe-döngölnek…
Legalább mi – 2000-3000 éven belül – biztos nem fogunk perlekedni!
Nietz-senki
október 31, 2012 @ 22:38
nev3rlive írta:
Nem.
Én szabadnak tartom magamat és másokat is!
Szerintem lejárt a süketség, vakság, némaság által biztosított szabadság korszaka.
Attól, hogy őszinték vagyunk – egyáltalán nem ejtünk rabul másokat.
Vita-partnerem akad bőven – hódolóm (tudtommal) egy sem.
És ez így van rendjén.
Thirdeye
október 31, 2012 @ 11:25
Putyin998 írta:
Annyit megér :-))
Putyin998
október 31, 2012 @ 11:06
@ Thirdeye:
Ez jó kis komment volt végre ,Vajákos úr!
Vannak nézeteim nekem is,amik nem kivánkoznak ide konkrétan,de lehet,hogy délután-ha nem kell mennem sehová-akkor leirom,hátha kapok vagy százhúsz minuszt,nem?
Thirdeye
október 31, 2012 @ 09:46
@ Nietz-senki:
Azért jó ez a blog mert itt tesztelhetjük nézeteinket .
Megtudhatjuk miként látják világunkat más világok . :-))
Az én rózsaszín világom se kelendő de nem esek apátiába :giggle:
Putyin998
október 31, 2012 @ 09:30
@ nev3rlive:
Eddig is tiszteltelek,haver…na de ezután… :victory:
nev3rlive
október 31, 2012 @ 09:28
@ Nietz-senki:
itt most magadat gyozod meg? de olyan formaban , hogy ne legyen fajdalmas? vagy igy szeretned ha mas megyozne? ::::: Senki mást nem akarok arra biztatni, hogy támaszkodjon erre.
De attól én támaszkodhatok erre! És ezt elmondhatom másoknak.
Nietz-senki
október 31, 2012 @ 03:58
Duncan Shelley írta:
Kívülről tekintve – tényleg csak annyi látszik…
Bizonyításról, vagy bizonyítékról szó sincs – az rendőrség, meg az ügyészség dolga.
Bizonyságait pedig mindenki maga szerzi…
Nem úgy tűnik, hogy az én bizonyságaimra volnál rászorulva.
Beszélgetünk… Gondolom ez kölcsönösségen alapszik.
Amennyiben nagyobb felelősséged van… Attól senki sem fog megmenteni.
Szerintem nyugodtan meghagyhatod – Te is – mindenkinek: saját ítélőképességét.
Fel is szólítok erre, a megismerés és saját vélemény jelentőségére – mindenkit.
Nekem biztos nem kell a szomszédba- menni érte.
Nem – megelőzné!
Miért ne???
Léteznek hát! Csak ezek – másképp, mint az origámi-papír-kutyák. Ezeket nem olyan könnyű “kinyírni”.
Igen – de ebből (talán) semmi sem vonatkozik rám.
Vagy mire gondolsz? Véletlenül egyetértünk. (?)
A test halála senki normális embernek sem vonzó – de nem ez a lényeg, hanem a lélek Mindenséghez való viszonya – ami fontos. Mert ebben a viszonyban dől el, hogy a lélek számára mit fog jelenteni a “túlvilág”.
Duncan Shelley írta:
Miért lennék biztos benne? Nekem (még) nem sikerült.
Egyáltalán nem vagyok féltékeny más eredményességére.
Átkokat meg eleve nem gyártok.
Duncan Shelley írta:
Többször hangot adtam – már csak e blogon belül is – hogy mindenkit saját tapasztalatra szólítok! Senkivel sem akarok elhitetni semmit! Beszélgetünk. Minden egyes vélemény viszonyítási lehetőség.
Mit kellene tennem?
Szerintem apátia nélkül nincsenek emberi mélységek.
Duncan Shelley írta:
Az emberi mélységek eleve ott vannak – a pokolban. Ott van a múlt, a tudás.
Ez lehet a jövő alapja, ami tettek által születik.
Mi által lehet kimutatni (megélni), hogy az ember több, mint “társadalmi ösztönredukciós és inger-reakciós lény”?
Duncan Shelley írta:
Igen – értem.
De ez még nem jelenti azt, hogy a halál realitása alól mentesülnénk.
Szerintem ez csak a kutatási tevékenység előtt nyitja meg az utat. Persze szerintem ez a legfontosabb!
Ott van a “gond-gondolat” szóképzés.
Duncan Shelley írta:
Nekem ez épp elég – senki mást nem akar meggyőzni.
Senki mást nem akarok arra biztatni, hogy támaszkodjon erre.
De attól én támaszkodhatok erre! És ezt elmondhatom másoknak.
Duncan Shelley írta:
Nem is akarom – attól függetlenül: helye van a megismerésben.
– mehetünk az Istenhez panaszra.
Te nem okfejtést kértél, hanem definíciót.
Duncan Shelley írta:
Szerintem ez még egyáltalán nem a mi dolgunk. Jó volna ha aktívan tudnánk tenni…
De helye van annak a kérdésnek, hogy elegendő ismeretünk van-e a halált illető valóságban, témakörben.
Mert lehetséges az is, hogy nem bonyolódunk túl nagy feltételezésbe, ha vallási iratokat veszünk alapul. És akkor nem kell feltétlenül arra gondolnunk, hogy a halál által az ember teljességgel oda-vész.
Sokkal-inkább az élőkért (tudatlanság-szabadság) van ez a helyzet, amint nem láthatjuk az elvont, érzékfeletti valóságot.
De én a tévedés lehetőségét fenntartom – nem zárom ki.
Duncan Shelley írta:
Nem szentírás azt, amit én mondok. Nyilván komolyan gondolom, de nem vagyok 100%-os – csak 99%-os…
Tévedni emberi dolog.
És még egy fontos dolog: Jó volna tudni – esetenként, hogy értelmezési, vagy egyet-nem-értési problémáink vannak…
Duncan Shelley írta:
Biztos, hogy ez is fontos dolog…
De az is bizonyos, hogy egészen más fogalmi tartományban gondolkodunk. Te reformátor vagy, aki inkább a jövővel foglalkozik.
Én pedig inkább a múlt megismerésével foglalkozom,
Duncan Shelley
október 29, 2012 @ 10:40
Nietz-senki írta:
A megvilágosodás vagy bárinek nevezzük is, érzelmileg tűnik fontosnak, de nem bizonyít semmit.
Majd ott megnézem.
Akkor ez megint egy olyan dolog, amit nem lehet bizonyítani. Miért hiszel benne?
Csodálatos. Na, ezeket kell sorban kinyírni. Ha léteznek…
Nem hihetetlen, ez így van, megfigyelhető. Ennek van oka. Lásd: A karma láncai cikk. Az idő múlása nem hoz fejlődést, ahhoz személyes erőfeszítések kellenek, méghozzá megfelelő erőfeszítések. Ha valaki nem tesz ilyet, vagy tévúton jár, a fájdalmak, kudarcok, bánat, szomorúság, félelem stb. felgyülemlik. Idős korban ehhez még jön/jöhet a halállal szembeni legyőzöttség érzése is.
Ez megint egy feltevés. Túlvilág, és ebben a megfoghatatlan érzésben dől el? Biztos vagy benne, hogy nem lehet tiszta tudattal megtapasztalni már most, hogy mi a helyzet?
Sem te, sem az eszméd nem állít le, de az eszme (és ha te elhiheted másokkal, akkor te is) leállíthat embereket. Ez alatt azt értem, hogy abbahagyják a kutatást. Ez a lényeg, nem az, hogy mivel magyarázzák, mire hivatkoznak.
Lehet, hogy nem érted igazán az pátia szót. De ha igaz, amit írsz, akkor pokolba az emberi mélységekkel. A tudatosság és a cselekvőképesség fontosabb.
Ki lehet mászni megfelelő gyakorlatokkal, módszerekkel ebből az inger-válasz automatizmusból. Nem mindből egyszerre, hanem egyesével. Tehát ezek nem szükséges tartozékok.
A magyarban.
Például az érzés egy olyan tényező, amit egy okfejtésben nem tudsz felhasználni. Mondjuk, valaki azt kutatja, hogy a só milyen élettani hatással van a szervezetére, és ebbe belekeveri azt, hogy ő szereti a sót vagy utálja, miközben ennek nincs helye az egyenletben.
Én nem hiszek a gyilkolásban. A megértés jobb. Van oka annak, hogy ha valaki beleomlik valami rettenetes bánatba, és képtelenné válik a gondolkodásra. A megoldás nem az, hogy kinyírjuk. Fel kell kutatni ennek okát, megfelelő eljárásokat kell kidolgozni, amik kihozzák ebből az embert. Ehhez persze ész és szándék is kell.
Ezt eddig még nem mondtad.
A szavak eltérő definicióin siklik ki a legtöbb párbeszéd, szerintem.
Duncan Shelley
október 29, 2012 @ 10:04
istvan írta:
Mit akarsz ezzel mutatni? Inkább írd le, kérlek.
Nietz-senki
október 23, 2012 @ 22:27
Vannak az embernek olyan időszakai (gyermekkorából kiindulva), amikor hetente több tucat kisebb megvilágosodás (ráébredés) történik.
Duncan Shelley írta:
Kiemelésed is mutatja számtalan kisebb megvilágosodásról szóltam – mostantól: ráébredés (ne zavarjon ez Téged).
Mi véleményed a “Lelked rajta” topikban írt két egymást követő észrevételem (Posted október 5, 2012 at 6:59 DE)
– pontosítás
a pszichológia, gyónás, válság és kineziológia ügyeim értelmezésében.
Ezek felfoghatók mélyebb megértésnek, ráébredésnek.
Duncan Shelley írta:
A mozgás örömének elnyomottsága, kizártsága.
Nem – megelőzné!
(Jól tetted, hogy nem jelentkeztél “orvosira”)
A sors-hatalmak a fejlődő világ szükségszerűsége
Duncan Shelley írta:
Biztos vagy benne, ha nem látunk fejlődést – akkor nincs is?
Azt mondják Kínában van fejlődés, biztos vannak személyes tettek is…
Nem látok el odáig – szerinted el merjem hinni?
Tehát az emberi fejlődésről van szó… Itt bővebb szövegkörnyezetből idézek – hátha érthetőbb:
Nietz-senki írta:
Mindezek hátterében ott állnak a “sors-hatalmak” (a szükségszerűség figyelmes urai). Ha egy ember életében már semmi sem hozhat a lélek számára fejlődést – akkor “elküldik érte a halál angyalát” (ez egészséges állapotban is megtörténhet, ha az egyén valódi életfeladatától nagyon eltér – balesetek)
A sors-hatalmak a fejlődő világ szükségszerűsége – de nyilván az egyénre is kihatnak.
Akkor háborút indíthatsz a világfejlődés (az emberi fejlődés) ellen is.
Akár milyen hihetetlen is a legtöbb ember idős kora arról szól, hogy teljesen begubózik valami sajátos érzületbe, vagy gondolatkörbe – és nem képes ezekből kizökkenni.
Duncan Shelley írta:
Mit “raktam össze” rosszul?
Én meg azt nem értem hogyan csöppentek ide a rabszolgatartók…
Idézd be – biztos elkerülte a figyelmem!
És létezhetnek oly emberek (lelkek), akik világukhoz képest túl fejlettek. Ezek azért nem tudnak fejlődni.
A szellemtudomány említ ilyen eshetőséget – én nem tudok konkrétan ilyenről (amit Te említesz).
De mond el, hogy mi az, amiért ez zavaró, vagy képtelenség!
A test halála senki normális embernek sem vonzó – de nem ez a lényeg, hanem a lélek Mindenséghez való viszonya – ami fontos. Mert ebben a viszonyban dől el, hogy a lélek számára mit fog jelenteni a “túlvilág”. Ebben nyilván vannak különbségek. A testek halála – lényegét tekintve – nem mutat különbséget.
Miért gonosz eszme ez?
Duncan Shelley írta:
Kit állít le?
Ha Téged állít le – ne olvasd el egyik hozzászólásomat se! Én sem olvastam Tőled egyetlen könyvet sem (csak téma-ajánló idézeteket).
Ha másvalakit állít le – felhatalmazlak, hogy “indítsd újra”, vagy “oldozd fel”!!!
Nekem nincs olyan szándékom, hogy bárkit is gátoljak.
Duncan Shelley írta:
Igen! Nem jó, de fontos.
Szerintem apátia nélkül nincsenek emberi mélységek.
Lehetnek ennek megélésében komoly különbségek.
Mi által lehet kimutatni (megélni), hogy az ember több, mint “társadalmi ösztönredukciós és inger-reakciós lény”? Ezek a kifejezések Konrád Lorenztől valók.
Ott van a “gond-gondolat” szóképzés.
Az ember ott kezdődik, hogy problémái támadnak… Ettől kezdődik önállósága… Amikor nincs eleve (elrendelve) eldöntve valami…
Azonosítsuk be a szót a bizonyosság kedvéért:
Az apátia – szerintem – a “lelkesedés” szöges ellentéte.
A megismerés által lehet ítéleti alapokhoz jutni – nem ítéletek által!!!
Duncan Shelley írta:
A megismerés az ember teljes lényét igénylő tapasztalati aktus, melyben helye van – az érzékelésen túl – érzésnek, képzetnek, fogalmi értésnek és előző tapasztalatokhoz való viszonyításának, rendbe- helyezésének.
Tehát ily módon történő “építkezésnek” rugalmasnak kell lennie – ugyanis létezhet két szorosan összefüggő eset, fogalom vagy érzés ami közé mégis “be-kívánkozik” egy harmadik… Ha az tényleg oda való – be kell engednünk oda!!! Ez nem genetikai – hanem lelki készség.
A fejlődő világot és az élet folyamát is csak akkor érthetjük meg, ha rugalmas gondolkodással bírunk. Ez az, ami idős korban – általában – már nem áll rendelkezésre. És akkor a lélek fejlődése elakad.
Inkább Neked van szükséged “holdudvarra”.
Duncan Shelley írta:
Az jó, hogy leírod gondolataidat, könyvet írsz, megbeszélitek, élő visszajelzéseket kapsz. Te nagyobb-részt ebből élsz. Neked mindezekre szükséged van.
Én meg büntetlenül belepofázok sok-mindenbe…
De én is valami általam igaznak vélt valóság mentén teszem. Én el tudom fogadni, hogy vannak különbségek.
Nem vagyok benne biztos, hogy Te úgy általában jól tolerálod e tényt.
Az olvasóiddal való beszélgetésekben nincs elegendő kölcsönösség – mintha az írói diktatúra tovább- működne. Az író nyilván azt ír a könyvébe, amit akar, fontosnak tart – én is így teszek (mikor e blogba írok). De én a tévedés lehetőségét fenntartom – nem zárom ki. Egy-egy tévedés fontosabb dolgokra is rávezethet, mint több tucat működő igazság. Minden emberrel úgy állok szembe, hogy Ő is tud nekem újat mondani – próbálok mindenkivel nyíltan, őszintén beszélni. Véletlenül sem úgy állok másokhoz és a témákhoz, hogy én okosabb vagyok (vagy okosabbat tudok mondani).
Én is eleresztek néhány poént – de a partnerek és az igazság fontosabb.
És még egy fontos dolog: Jó volna tudni – esetenként, hogy értelmezési, vagy egyet-nem-értési problémáink vannak…
Mert így lehet, hogy feleslegesen “futok nagy köröket” – persze szeretnék jobban megfelelni…
De nem kívánhatod, hogy oly edzett legyek, mint Don.
Nietz-senki
október 22, 2012 @ 17:45
@ Duncan Shelley:
Négy gyermekem van – de egyik sem oly vicces, mint Te.
Ha Te is arra gondoltál… Örökbe- fogadhatlak(?)
– tiszteletbeli fiammá…
Családon belül egyáltalán nem vagyok szigorú.
Nagyon nagyon jó apuka is tudok lenni!!!
istvan
október 22, 2012 @ 13:45
Duncannek szeretettel:
http://www.disclose.tv/action/viewvideo/114021/Watch_2_Canadians_Discover_That_The_US_Is_Now_A_Police_State/
Alex
október 22, 2012 @ 08:39
Duncan Shelley írta:
Juhé!!!! Hát persze!
Még egy magyarázat akkor, hogy teljesen tiszta legyen, hogy semmiféle bántót (és otrombát sem) nem gondoltam:
1. a kétségbeesett nő kifejezés arra utal, hogy exanyukát nagyon feldúltnak láttam a kommentje alapján. Azt írja, hogy a lelkét is eladta volna és átkozódott a kommentjében. Ezt én úgy dekódoltam, hogy exanyuka maga módján nagyon kétségbeesett, mert tehetetlennek érzi magát. Ez teljesen normális reakció. Csak konstatáltam valamit, nem volt benne gúny a részemről.
2. a emberi méltóságához való visszatalálás pedig szintén inkább féltés volt a részemről, minthogy valamiféle beszólásnak keljen érteni. Exanyuka ugyanis mindenkire dühös most és olyanokat is okol, akik semmiképp nem vétkesek. Mindenki itt ezen a blogon együtérez vele a fájdalmában és senki nem kívánta azt, ami megtörtént vele. Az, hogy másokat átkoz az viszont azt mutatja, hogy nagy fájdalmában elveszette a kontrollt az érzelmei felett. Ezért is mondtam azt, hogy segítenünk kell neki a lelke fájdalmát lecsillapítani, hogy újra emberi méltóságában legyen, ami valami olyat jelent, hogy tudatosan irányítja az életét, nem pedig az fájdalma tükrén keresztül. Mert az átkok egyébként is visszahullnak annak fejére, aki szórja őket. Szóval mégegy ok, hogy exanyuka fájdalma ne ragadtassa őt olyan dolgokra, amik kárára lesznek.
Ez volt az, amit elmondani akartam. nem volt bennem sem gúny, sem valamiféle harag. Segítő szándékkal írtam, amit írtam.
Duncan Shelley
október 22, 2012 @ 08:24
Putyin998 írta:
Azta! Itt már nincsenek kétségek. :chic:
Duncan Shelley
október 22, 2012 @ 08:23
Alex írta:
Visszaállítottam a kommentedet, megint elérhető.
Így visszaolvasva valóban inkább azt kérted, hogy a szagértők mutassanak valamit, és kezeljék a helyzetet, amit én is írtam később, más megfogalmazásban.
Nem olvastam minden kommentet, csak néha pillantottam bele, mert mindegyikről levélben kapok értesítést.
Bocsánat, önkritikát gyakorlok. Tudom, hogy nem cseh vagy, de bocsánatkérésként elfogadsz egy sört?
:beer:
Putyin998
október 22, 2012 @ 08:19
Duncan Shelley írta:
Je comprie
Remélem…
Duncan Shelley
október 22, 2012 @ 08:17
Putyin998 írta:
Jó, ez csak poén akart lenni… Naponta kellene törölnöm az egészet.
Alex
október 22, 2012 @ 08:16
Duncan Shelley írta:
Ha nem törölted volna ki, akkor mindenki láthatná, hogy erről szó sem volt. Így utólag mindenki azt mond, amit akar. Persze értem én, hogyha nyakadon van egy határidő és annyi kommentet kell olvasni néha becsúszik, hogy valamit rosszul értesz meg. Ez teljesen emberi.
Duncan Shelley
október 22, 2012 @ 08:13
Putyin998 írta:
Nekem semmi sem off.
Túl szigorú vagy magadhoz. 😀
Négy napig gondolkodtam, hogy milyen csíkokat akarsz…
Ha idézel, akkor odamásolod a “blockquote” szót, elé teszel egy ilyet < és mögé egy ilyet >.
Ez alá beteszed az idézetet.
Az idézet alatti sorba benyomod ugyanazt, azzal a különbséggel, hogy a < után teszel egy / jelet. Tehát az idézés gomb megnyomása után a szövegtömb elején lévő jelet másolod az idézet elejére, a szövegtömb végén lévő jelet meg a végére. Comprende?
Alex
október 22, 2012 @ 08:12
Duncan Shelley írta:
Hát én mutattam nem is egy példát arra, hogy a tömeglélektant felhasználva, hogyan lehetséges olyan dolgokat elôrelátni, amiket csak Andannak volna szabad. Csak erről nem veszünk tudomást, mert hát erre Andan nem lenne képes.
Duncan Shelley írta:
Mondhatnók mi is, hogy hozzon Andan bizonyítékot és mutassa meg a Legfelső Kasztot. Mert hát ő is nagyon különleges embernek tartja magát, csak valahogy nincs kedve mutatni és bvizonyítani is valamit.
Duncan Shelley írta:
Kérlek mutass egyetlen egy kommentet is, amiben valaki a halál csodálatos nagyszerűsége mellett kardoskodott. Tudtommal a felvetés az volt, hogy az, hogy a halál rossz csak szubjektív dolog. Nem tudjuk bizonyítani, ahogy azt sem, hogy jó.
Duncan Shelley írta:
Hát, ha azokat megvizsgálod azokban nehezen találsz olyat, amikre most utalsz.
Duncan Shelley írta:
Amit Te gúnynak tudsz be, az nálam nem gúny csupán konstatálása valaminek. Történetesen arra gondolok, hogy milyen intenzív reakciók voltak arra, mikor itt egypáran azt mondtuk, hogy a halált el tudjuk fogadni. Nos, viszont számomra az volt az érdekes, hogy akik olyan vehemensen kardoskodnak a halál kutatása mellett például egyik sem vette a fáradságot, hogy exanyuka bajával érdemben fogalkozzon. Az a kommnet, amit töröltél pont azért íródott, hogy feltegyem a kérdést, hogy ok ennyien bírjátok exanyuka kitörését, de a bíráson túl egy segítő kezet nem kapott. Senki nem látta el tanáccsal, hogy miként könnyítse meg szíve fájdalmát. Úgy gondolom, hogy azért, mert nincs a kezükben ilyen eszköz. A halál elleni harcuk kimerül a test fiatalon esetleg halhatatlannak tartásán. Azt feltételezik, hogy a lélek baja megoldódik azáltal, hogy nem lesz olyan szituáció, ami fájna. Duncan írásának is a saját haláláról a fő motívuma az, hogy az ő halála ne okozzon bánatot, fájdalmat másoknak. Vagyis a halál ezek szerint azért rossz, mert fájdalmat okoz az élőknek? Erre két dolog jut eszembe hirtelen: 1. Ha csak azért akarjuk elkerülni a halált, hogy az exanyuka féle fájdalmak ne legyenek, akkor ez olyan, mint amikor szemüveget teszünk a szem elé és nem annak baját gyógyítjuk. Miért nem magát a lelket akarjuk gyógyítani, miért keresünk olyan megoldásokat, amik csak közvetetten oldják a lélek fájdalmát?
2. Exanyuka lelkének fájdalmára ma is van gyógymód. Erre próbáltam felhívni a figyelmet. Viszont helyette nem tudom megtenni a lépésekt, csakis a figyelmét hívhatom fel erre. Ezt megtettem. A többi rajta áll.
Duncan Shelley írta:
Kiváncsian várom, hogy Te mit tudasz Szokratész tanítási módszeréről?
Duncan Shelley
október 22, 2012 @ 08:07
Nietz-senki írta:
A lényeg az, hogy folyton pontos definíciókat kért. Nagyon okos dolog volt. Próbálom meghonosítani, de nem könnyű.
Pedig nem bonyolult, csak annyi az egész, hogy az ember kifejti, mit ért egy konkrét szó alatt. Semmi egyetemes, művészi, technikai, tudományos stb. definíció, csak annyi, hogy ő maga mit ért alatta.
Én úgy látom, azon siklanak félre a párbeszédek, hogy a szó ugyanaz, de ami alatta van, az teljesen más. Ezért jó ezt pontosítani.
Duncan Shelley
október 22, 2012 @ 08:03
Nietz-senki írta:
Három az kevés ahhoz, hogy általános következtetést vonj le belőle.
De felteszek egy másik kérdést is. Hány gyermek fogantatásánál voltál jelen? 😛
Putyin998
október 22, 2012 @ 07:57
@ Duncan Shelley:
Offoljunk már kicsit,légyszives!
Jogos birálatot kaptam bizonyos hiányosságaim miatt!
Kezdetnek ird már le pár szóban,ha időd engedi és van türelmed hozzá,hogy ez az idézős blockquote hogy működik.
Én is akarok olyan csikokat.
Duncan Shelley
október 22, 2012 @ 07:56
Alex írta:
Milyen idézet?
Ja, én magamat is törlöm, ha kell.
És milyen düh? nem értem rá komolyabb beavatkozásokra, mert nyakomon volt a határidő.
Ez fordítva van, hiszen épp azokkal van problémám, akik ezt csinálják, és ezzel szennyezik a blogot. Amit írtál, az nem sajnálkozás volt, hanem gyakorlatilag eszelősnek nevezted. Ez nem segítség. Thirdeye legalább megpróbálta, pedig ő félig sámán, félig meg mittudoménmicsoda.
Ezt fejstd ki.
Putyin998
október 22, 2012 @ 07:54
Duncan Shelley írta:
Bevallottan nagyképű vagyok.És akkor mi van? 😎 :cigarette:
Duncan Shelley
október 22, 2012 @ 07:49
Putyin998 írta:
Az egyetlen hibád a szerénység lehet. 😎
Putyin998
október 22, 2012 @ 07:48
Duncan Shelley írta:
Az már minket nem nagyon fog érdekelni :devil:
Duncan Shelley
október 22, 2012 @ 07:47
Putyin998 írta:
Nem mindegy? Az a lényeg, hogy le kell lőni.
Néha az erőszak a legnagyobb jó, amit csak tenni lehet.
Duncan Shelley
október 22, 2012 @ 07:46
Putyin998 írta:
Ja, arra. Őt tudták kitermelni. Hát, ez van.
Ő azért akkora király, mert más hasonló óriások vállára állt, vagy mi.
Valami zenekar.
Duncan Shelley
október 22, 2012 @ 07:40
istvan írta:
Nem erre gondoltam. Arra, hogy valaki, itt, ezen az oldalon, egy kommentekben felmerülő problémát profi módon és ténylegesen kezeljen. Pont. Prolizolitól már láttam ilyet, de ő például még nem mondta, hogy szagember.
Amikor okkultizmussal foglalkoztam, egy csomó olyan emberrel futottam össze, akik saját bevallásuk szerint nagyon különlegesek voltak, tudtak halottat idézni, meg varázsolni, levitálni, meg ilyenek. De valahogy soha egyiknek sem volt kedve mutatni valamit…
Duncan Shelley
október 22, 2012 @ 07:36
Putyin998 írta:
Ami marad belőle? És azzal mit fognak csinálni?
Duncan Shelley
október 22, 2012 @ 07:32
Muad-Dib írta:
A láng olyankor van, amikor nincs más. Szerinted azt az olasz fickót miért akarták elfüstölni, ahelyett, hogy bizonyították volna, hogy a Föld az univerzum közepe? Mert nem tudták.
Nietz-senki
október 22, 2012 @ 07:30
Duncan Shelley írta:
Az dialógus forma volt.
De az a mód napjaink valóságában nem igazán működik…
Sőt azok a párbeszédek is kissé idealizált módok voltak (nem annyira valós helyzetek).
Az viszont valós, hogy önként meghalt saját elveiért.
Duncan Shelley
október 22, 2012 @ 07:27
intergold írta:
Ne tereld el a témát. Egyetlen egyszer szívesen megnézném, amint egy kommentedben kezelsz egy felmerülő problémát, emberien, profin, ahogyan kell. Gúnyolódni bárki tud. Automataként reagálni bárki tud. Még mindig várom a szakma felbukkanását.
Ne hivatkozz és bizonygass, hanem mutass. Kíváncsian várom még mindig.
Duncan Shelley
október 22, 2012 @ 07:25
intergold írta:
???
Mindenki én vagyok téged leszámítva, ezt már megbeszéltük.
Sajnos itt vagyok ezen a bolygón, de nem tetszik.
Nietz-senki
október 22, 2012 @ 07:24
Duncan Shelley írta:
Három gyermekem születésénél voltam jelen.
Te biztos kivétel vagy.
Duncan Shelley
október 22, 2012 @ 07:22
intergold írta:
Lemaradtam valamiről?
Duncan Shelley
október 22, 2012 @ 07:19
Alex írta:
Tényleg?
Szoktál filozófiai munkákat olvasni? Ismered például Szókratész tanítási módszerét?