Magyarország. Május. Kitaláljátok? Az adózás hónapja, a frusztráció hónapja, a könnyek hónapja: le kell mondani egy rakás pénzről, fene tudja, hogy pontosan miért. Elgondolkodtatok már azon valaha, hogy amikor adóztok, akkor ténylegesen miért fizettek? Mit vesztek az adón? Én nem tudom.

Mondják, hogy az adónkért cserébe kapjuk például a közvilágítást, ami nyilván nem igaz. Mert ugyanaz a közvilágítás az egyik embernek semmibe sem kerül, mert nem adózik, a másiknak évi 60 ezrébe, a harmadiknak 600 ezrébe, a negyediknek 600 milliójába, az ötödik meg segíjkét kap, azaz neki még fizetnek is. Miért kerül valakinek 600 millióba hajszálra ugyanaz a közvilágítás, ami másnak csak 600 ezer?

Ha az adó valóban közteherviselés lenne, akkor fix összegben szabnák meg. Mint Seychelles-en, ahol ezer euro az éves adó, akkor is, ha a bevétel 10 euro, meg akkor is, ha 10 milliárd. És különös módon, mégis egész jól elélnek…

Nem lenne furcsa, ha a benzin literenkénti ára attól függne, hogy kinek mennyi a bevétele?

Azonban ez a cikk nem az adóról szól, hanem az anti-frusztrációs találmányokról.

Rajtakaptam magam valamin, amit eddig nem vettem észre. Persze, eddig is mindig ezt tettem, de csak most döbbentem rá, hogy mit teszek. Beleütközöm valamibe, amit igazságtalanságnak érzek, a tehetetlenségem frusztrálttá tesz, és én próbálom valamilyen módon levezetni.

A pokol…

A karma…

Ősi elképzelések, ősi szelepek frusztráció esetére.

Igen, most nekem nagyon rossz, és megőrjít ez az igazságtalanság, de! Az, aki ezt teszi velem, a pokolban fog elrohadni, és az idők végezetéig ott fogják kínozni!

Másik variáció:

Igen, most nekem nagyon rossz, és megőrjít ez az igazságtalanság, de! Az, aki ezt teszi velem, ugyanezt hatványozottan kapja majd vissza, mert a karma törvénye nem hagyja, hogy megússza!

Belekapaszkodunk ezekbe az elképzelésekbe, fantáziálunk arról, hogy a fájdalomtól a földön rángva zokog az az alak, aki árt nekünk. És ez a kép enyhet ad.

De…

Mi van akkor, ha sem pokol, sem karma nincsen? Ha ezek a koncepciók csupán ősrégi találmányok, melyeknek az a dolguk, hogy segítsenek elviselni az igazságtalanságot, a tehetetlenséget, a frusztrációt, amely ezek nélkül még nagyobb kárt tenne bennünk?

Mi van akkor, ha azok, akik ártanak nekünk, meg másoknak, CSAK akkor nem ússzák meg, ha a hozzájuk hasonlókkal összekülönböznek, és a harcban ők húzzák a rövidebbet?

Mi van akkor, ha nincs se isten, se ördög, se természet, se univerzális törvény, se semmi, ami bosszút áll értünk?

Share

Commentek