Az 1975-ben alapított Venus Project célja egy hosszútávon fenntartható társadalmi rendszer felépítése. Az erőforrás alapú gazdaság magába foglalja a fenntartható városokat, a hatékony energiafelhasználást, a kollektív gazdálkodást, a természeti erőforrások optimális felhasználását, és a magas fokú automatizálását. Ideája egy olyan társadalom, amelyben nincs politika, nincsenek hatalmi harcok, a létfenntartás valamennyi feltétele alanyi jogon jár, az emberek feladata csupán a tanulás és a fejlesztés.

Az elképzelés Jacques Fresco nevéhez fűződik. Fresco építészmérnök, társadalommérnök, feltaláló és jövőkutató, 99 évesen még mindig aktívan dolgozik. Hetven éve végez tudományos munkát, egyedi épületterveivel már a 40-es években felhívta magára a figyelmet.

Fresco szerint a szegénységet, az egekbe szökő bűnözést és a korrupciót a technológiai fejlődés elfojtása okozza, melyet a profitorientált gazdasági rendszer idéz elő. Elképzelése szerint, ha a fejlesztést a nyereségességtől függetlenül végeznék, az jelentős mértékben felgyorsulna.

A Venus Project szakemberek bevonásával kifejlesztette azokat a gazdasági és technológiai rendszereket, amelyek megvalósíthatóvá teszik a célt. Az építészeti struktúrák jelentős részét maga Fresco tervezte, melyek közül néhányat már megépítettek.

A két társadalmi modell

Az érintetlen természetben, a dzsungelben, a vadállatok életük legnagyobb részét arra fordítják, hogy megteremtsék létfenntartásuk nélkülözhetetlen feltételeit. Egy növényevő állat a napja jelentős részében eszik, egy ragadozó állat vadászik, majd pihen, és emészt.

A ma társadalma ugyanezt a modellt követi: az emberek életük jelentős részét arra fordítják, hogy megteremtsék létfenntartásuk nélkülözhetetlen feltételeit.

Egy centralizált társadalomban, amely ellátó-hálózatokat működtet, stratégiai tervezést folytat, elosztja a munkát, ez teljesen szükségtelen – és mesterséges.

Azzal az elképzeléssel, hogy a társadalomban a megélhetés eleve mindenki számára biztosítva van, senkinek nem kell arra fordítania az idejét és energiáját, hogy a létfenntartásért dolgozzon, ehelyett a feladat önmaga képzése, és az egész közösség fejlesztése, először a Star Trekben találkoztam. Nem tudom, hogy ki találta ki ezt a koncepciót eredetileg, véleményem szerint jelentős fejlődést csak ez a társadalmi modell érhet el.

Az egyetlen, ami nem tetszik

Az egyetlen, ami nekem nem tetszik a Venus Projectben, az a magántulajdon elvetése. Abból indulnak ki, hogy minden erőforrást, minden eszközt közösségileg használnak.

Ha szükségem van egy órára, kérek, és kapok, ha szükségem van cipőre, kérek, és kapok, ha szükségem van autóra, kérek, és kapok. Eddig világos, de ez miért nem magántulajdon? Ha én csak ideiglenesen használom ezeket, akkor valóban nem az enyém, de akkor kié?

Azt értem, hogy ha nekem van egy autóm, akkor az ott áll kihasználatlanul, miközben alszom, miközben dolgozom, miközben edzek, és ezekben az időszakokban elvben más is használhatná. De ha nekem megint szükségem van rá, akkor addigra visszahozzák? És ha nem? Mekkora szervezést igényel ez? Mi van, ha valami közbejön, vagy valaki meggondolja magát?

Vagy másképpen kell ezt elképzelni? Van egy rakás autó mindenhol, és ha valakinek épp kell egy, beül, és megy?

De vegyünk egy személyesebb tárgyat: számítógép. Nekem szükségem van számítógépre ahhoz, hogy dolgozni tudjak. Ez nem egyszerűen egy gép, ami elé leülök. Ez egy olyan gép, ami az én igényeimhez, az én ízlésemhez van igazítva, fel vannak telepítve azok a programok, amik nekem kellenek, nincs rajta semmi, ami nekem nem kell, továbbá, a jegyzeteim, korábbi írásaim, összegyűjtött kép- és video-anyagaim is megtalálhatók rajta.

Ha elmegyek edzeni, akkor valaki leül a gépemhez, és csinál vele, amit akar? És ha azután nem tudok rajta dolgozni, mert valami megváltozott, vagy neki nem kell egy program, ezért törli, vagy felvesz egy újat, ami blokkol vagy megváltoztat valamit, ami nekem kell? Vagy megnézi az anyagaimat, véleményezi, és megosztja a világhálón?

A legsúlyosabb aggály az, hogy ha nincs magántulajdon, akkor az emberek közötti különbségekkel mi lesz? A kommunizmusban azt mondták: „nem érdemei, hanem szükségletei szerint”. Amikor ezt először hallottam, tudtam, hogy ez a rendszer halálra van ítélve.

Az egyik ember épp csak a minimumot teszi meg, azután szórakozgat, pihenget, elvan magában vagy a barátaival, a másik ennél ezerszer többet tesz, ezerszer többel járul hozzá a közösséghez. A két személy között a különbség ég és föld, és ha a közösség nem becsüli meg a legjobbjait, akkor nem jut messzire. Ha mindketten ugyanazt kapják, ha a jobb nem kap vissza többet, ha semmilyen módon nem jut vissza hozzá több, mint a másikhoz, akkor minek csinálja? Hiszen senki nem értékeli.

Fresco azt mondja, hogy az emberek közötti különbségekre kell építeni, mert ez folyamatosan friss gondolatokkal látja el a rendszert. Egyetértek, de ha a magántulajdon megszűnik, miben tud megnyilvánulni az egyediségem? Hiszen még azt sem én döntöm el, hogy milyen színű ruhám van, vagy a hálószobámban milyen színű az ágy. Vagy, esetleg ruhám sincs, meg hálószobám sincs? Barátnőm azért lehet?

A Venus Project elképzelései nekem nagyon tetszenek, csupán a magántulajdonnal kapcsolatos elképzeléseket nem tudom hová tenni.

Linkek

https://www.thevenusproject.com/en/

https://www.youtube.com/watch?v=x20IrxiMsy8&feature=youtu.be

Megjegyzések

A fenti képen a 99 éves Jacques Fresco látható.

A Zeitgeist Mozgalmat a Venus Project aktivistái hozták létre.

A “venus” szó nem a bolygóra, hanem egy floridai kommunára utal.

Share

Commentek