Ismertem olyan embereket, akik úgy tekintették, hogy a Biblia tények gyűjteménye, és kétely nélkül hittek minden szavában. Ismertem embereket, akik más könyvekben hittek.

Ismertem embereket, akik rendszeresen elzarándokoltak az újságárushoz, megvették a kedvenc lapjaikat, majd elolvasták azokat, azzal a szándékkal, hogy megtudják belőlük a híreket.

Gyerekkoromban folyton azt láttam, hogy a felnőttek tájékozódnak: újságot olvasnak, rádiót hallgatnak, tévét néznek. Több ezerszer láttam, amint nagyapám leül a fotelba, kinyit egy hatalmas újságot, ami teljesen eltakarta a fejét, és olvassa. Az egész család minden nap leült este a tévé elé, és megnézte a híradót. Emlékszem több olyan esetre, amikor azért rohantunk haza valahonnan, hogy elérjük az esti híradó elejét.

Nagyapám, apám, a rokonság felnőtt férfi tagjai folyton rádióval járkáltak, a kocsiban is szólt a rádió, és hallgatták a híreket. Hétvégenként néha minden órában bekapcsolta valaki a rádiót, hogy meghallgassuk a híreket.

Sokáig el sem gondolkodtam azon, hogy az, ami megjelenik az újságban, amit bemondanak a rádióban, ami elhangzik a tévében, mint hír, az hogyan kerül oda, honnan van, és miért osztják meg.

Az első kételyek

Először akkor kezdtem el kételkedni abban, hogy ami a médiában megjelenik, az biztosan igaz, amikor azt olvastam a kedvenc filmemről, hogy az egy ócska gagyi, én meg imádtam. Azt gondoltam, hogy aki ilyet leírt, az idióta. Később a kedvenc együttesemről olvastam valahol, hogy nem is zenét játszanak, hanem ricsajt, és jó ízlésű ember nem hallgat ilyen silány vackot, én viszont éjjel-nappal hallgattam, és kiváló ízléssel rendelkeztem zene terén is.

Néhány elolvasott könyv, néhány beszélgetés, néhány tapasztalat vezetett végül oda, hogy véglegesen kiábránduljak a médiából, és soha többé ne tudjam az igazság forrásának tekinteni.

Láttam, amint egy szerkesztőségben csináltak egy hírt, láttam olyat is, amikor egy szerkesztőségben az újságíró kába volt, annyira nem jutott eszébe semmi, amiről írhatna, aztán kibontott egy üveg pálinkát, hátha abból jön majd az ihlet.

Húsz évesen olvastam egy könyvet a CIA-ról, amiben néhány fejezet a média elemzéséről szólt, és ezen felbuzdulva, heteken át figyeltem, jegyzeteltem, felvettem, és elemeztem a hírműsorokat.

Megtanultam, hogy a híreket csinálják, színezik, mögöttes céllal tálalják úgy, ahogyan, a reklámokban hazudnak, a politikában manipulálnak, azaz hazudnak, a csillogó-villogó leleplező műsorok gyakran annyira felszínesek, hogy meg sem érintik a témájukat, és bizony a dokumentumfilmeket is emberek készítik, méghozzá embereknek.

Tévéműsor a világűrben

A Föld egyfolytában híreket sugároz ki a világűrbe. Amit a tévében látunk, a rádióban hallunk, az megy ki a térbe. Az első felvétel, ami olyan módon került közvetítésre, hogy az kijutott az űrbe, Adolf Hitler egyik beszéde volt.

Szerintetek egy idegen civilizáció mit érthet meg a mi világunkból, mit tudhat meg rólunk, ha semmi más nem áll a rendelkezésére, csak a média szétsugárzott közleményei? Mennyire tudna valós képet alkotni?

Egy rakás befolyásolt, részrehajló, alkalmazott, megfizetett illető által létrehozott, manipulatív információ – ez minden, ami a rendelkezésükre áll. Ebből vajon mit tudnának leszűrni, és mekkora lenne a tévedés esélye?

Tévéműsor az időben

Az ember története két korra osztható fel: van a történelem, ami az írás feltalálásától kezdődik, és van a történelem előtti időszak, a prehisztorikus kor, ami az ember kialakulásától az írás feltalálásáig tart. A prehisztorikus kor csupa köd, a történelem azonban jól dokumentált, jól elemezhető: mára magas szintre fejlődött az a módszertan, ahogyan a dokumentumokat kezelik, elemzik, és összevetik.

Ekkor és ekkor, itt és itt ez történt, pontosan így, ez itt volt, az meg ott, ez ezt tette, az azt, ez ezt mondta, az meg mást mondott. Hiteles, megbízható forrás említi, tehát biztosan igaz, esetleg több forrás említi, tehát nem lehet kétségbe vonni.

Ez az uralkodó ilyen volt, ilyen meg olyan döntéseket hozott, ezek és ezek voltak a gondjai, rendelkezett bizonyos erényekkel, és bizonyos hibákkal, konkrétan ezt meg azt akarta, pontosan ezek meg azok voltak a céljai, ilyen meg olyan akadályokba ütközött, és megcselekedte ezt, meg azt, meg még ezt is.

Krónikák, krónikások, írnokok, kódexek, tekercsek, vésetek, dokumentumok, beszédek, levelezések – mik voltak ezek?

A krónikások, az írnokok, a dalnokok a kor médiacsinálói voltak, ugyanolyan attitűddel, mint mai kollégáik, ugyanolyan viszonyrendszerben, mint amiben mai megfelelőik élnek.

Kódexek, tekercsek, vésetek, dokumentumok, feljegyzett beszédek, megmaradt levelezések – ezek voltak az adott kor médiájának termékei, amik megfelelnek a ma újságjainak, hírportáljainak, rádióadók és tévécsatornák hírműsorainak.

Ma, amikor látjuk a felvételeken, hogy valaki mit mond, milyen beszédet tart, a legkevésbé sem lehetünk biztosak abban, hogy amit mond, az igaz. Akkor tehát milyen alapon hihetnénk, hogy ami egy írott feljegyzésben áll, az biztosan megtörtént, biztosan elhangzott, biztosan igaz – és őszinte?

A történelem 9. legnagyobb hazugsága

A hazugság így szól: az írott történelem feljegyzéseiből megismerhetjük a múltunkat.

Az igazság ez: az írott történelem feljegyzései a média történelmének közleményei, és pontosan ugyanolyan megbízhatóak, mint a jelen híradásai.

Attól semmi nem lesz hiteles, hogy Platón említi, és attól sem, hogy úgy kezdődik: „Látjátuk feleim szümtükhel, mik vogymuk: isa, pur és homou vogymuk.”.

Az igazság az, hogy fogalmunk sincs arról, hogy a történelemben mikor mi történt, ki mit mondott, ki mit tett, ki milyen volt, és ki mit akart. A múltban létrejövő médiatermékekből próbáljuk kitalálni.

A történelmet a győztesek írják, a történelmet a túlélők írják. A történelmet azok a beosztott, alárendelt, elkötelezett, megfizetett, kézben tartott, félrenevelt és félretájékoztatott alakok írják, akiknek nem lehet hinni. Ők nem hiteles források. Egy krónika nem hiteles forrás. Egy rézkarc nem hiteles forrás.

Most ti jöttök

Mit gondoltok a fenti eszmefuttatásról?

Mennyire fogadjátok el hiteles és őszinte forrásoknak a krónikákat, énekeket, kódexeket?

Szerintetek mi az, ami biztosan megtörtént a történelemben, és milyen alapon gondoljátok ezt? (Természetesen a kérdés nem olyasmire vonatkozik, amit meg lehet nézni, mint például egy piramis, de a piramissal kapcsolatos történelmi információkra már igen.)

Ajánlás

Egy nemrég megszületett, ingyenes hangoskönyvet ajánlok nektek, a mélyebb betekintés érdekében. Julius Andant Szabó Sipos Barnabás kiváló tolmácsolásában hallhatjátok:

https://www.youtube.com/channel/UCknDc6lMAyzt78n2mderUjQ/videos

Könyv formájában pedig itt találjátok:

http://brookskiado.hu/termek/duncan-shelley-az-igazsag-napja

Share

Commentek