A kultúra az emberiség elméje, amiben ugyanúgy vannak rögeszmék, óriási tévedések, hazugságok, és gátlások, mint egy emberi lény elméjében.

A kultúra az emberi faj emlékezete, amely tele van rossz emlékekkel, mentális sebekkel, komplexusokkal, elfojtott indulatokkal. Talán a művészet feladata lenne terápiában részesíteni az emberiség elméjét, én legalábbis így gondolom.

Egy 10 részes cikksorozat indul útjára, melynek nem az a célja, hogy bárkit is felzaklasson, hogy bárkinél kicsapja a biztosítékot, hanem az, hogy tanuljatok belőle, hogy felszabaduljatok néhány megkövesedett hazugság alól. Tehát csak olyan régi, esetenként ősi hazugságról, tévedésről lesz szó, melyek ma is aktuálisak, és ma is meghatározzák sokunk életét.

Az igazság szabaddá tehet.

A háttér

Életszakaszaink hatnak ránk, rombolnak vagy építenek minket. Az iskolai oktatásban eltöltött évek lenyomata ott van a személyiségünkben. Egy politikai rendszerben eltöltött évek is meglátszanak rajtunk. A családi háttér, a társadalmi közeg, a baráti kör, mind befolyásolta azt, amilyenek lettünk.

Ami hosszú időn át fennállt, annak elvárásai, igényei, követelményei reflexeket alakítottak ki bennünk, amiket nem könnyű levetkőzni.

Mint emberiség, évtizedek óta élünk nagyvárosban, előtte évszázadokon át éltünk kisebb városokban vagy falvakban, előtte évmilliókig éltünk törzsekben. A törzsi közösség volt az első emberi közösség, melynek megvoltak a maga sajátosságai.

Mi, akik városban, vagy annak vonzáskörzetében élünk, a közlekedési és kommunikációs rendszerek miatt pedig a Földön sehol nem igazi elszigeteltségben, nehezen tudjuk elképzelni, hogy az őskorban milyen volt a népsűrűség.

A mai Budapest népsűrűsége 3305 fő négyzetkilométerenként, és Budapest nem tartozik a zsúfolt városok közé (Tokió népsűrűsége 13.416 fő). Ma a Föld népességének 90 százaléka az északi féltekén él, bolygónk 78 százaléka ritkán lakott terület. A 7-8 milliárd fős emberiség mintegy 90 százaléka a Föld kevesebb, mint 30 %-án él, nagyvárosokban, vagy azok vonzáskörzetében, olyan számban, és olyan sűrűségben, amihez fogható a történelem korai időszakaiban nem létezett.

Párválasztás az ősi korban

A párválasztás abban a korban, amelyben az ember ritkaság volt, egészen másképpen zajlott, és más jelentőséggel bírt, mint ma. Amikor a világ népsűrűsége 1 négyzetkilométeren nem érte el az 1-et, mindaz, amit ma a legtöbben párkapcsolat alatt értünk, nem is létezhetett. Érzelmek, közös célok, összeillő személyiség, vonzalom, olyan luxusnak számítottak, amit senki nem engedhetett meg magának.

Amikor a párválasztás gyakorlatilag csak a szaporodást szolgálta, és erre a szóba jöhető egyedek száma 1 volt, esetleg 2, vagy leginkább 0, mert az összes többi nő vagy férfi olyan távolságra élt, hogy jó eséllyel soha nem találkoztak egymással, a fennmaradás megkövetelte bizonyos szabályok betartását.

Semmi értelme nem volt annak, hogy fiatal, életerős, nemileg termékeny emberek magányban éljenek, mert nem jutott számukra pár, betegségek, sérülések, természeti katasztrófák pedig bármikor megtizedelhették a törzset, ezért a törzsi lét a poligámiára épült. A családi forma kezdetben nem jelentett monogámiát.

A történelem 10. legnagyobb hazugsága

A hazugság így szól: az ember alapvetően monogám.

Az igazság ez: az ember alapvetően poligám.

Évmilliókon át éltünk poligámiában, mert ezt követelte meg a fennmaradás. Természetes, hogy ezek az ősi, mélyen belénk, és mélyen a kultúránkba ívódott reflexek ma is működnek.

Tudnunk kell, hogy a monogámia egy luxus, amit az tesz lehetővé, hogy az emberiség nagy létszámot, és nagy népsűrűséget ért el. Ez a városiasodásnak, az azzal járó infrastruktúra kiépülésének, és a szervezésnek köszönhető.

A következmény

Az az érzés, hogy valaki számára csak 1 ember lehet az élete társa, és ha ő nem lesz az, akkor az élete értelmetlenné válik, egy ősi, és idejétmúlt reflex, ami abból a korból ered, amikor még ez valóban így is volt. A halálos féltékenység, a rettenetes indulatok, az eszelős tettek mind erre a korszakra vezethetők vissza.

Tehát, tudatosítanunk kell magunkban, hogy mintegy harmincezerszer több időt éltünk le törzsekben, poligámiában, mint sűrűn lakott városokban, monogámiában, és emiatt a reflexeink, az úgynevezett ösztöneink is elsődlegesen a poligámiában gyökereznek. Mi olyan népsűrűségben élünk, amelyben a féltékenység értelmetlen, és amelyben kedvünk szerint választhatunk a poligám és a monogám életforma között.

Jelentések

Legalább itt a cikk végén tegyük tisztába, hogy milyen értelmezésben használom a monogámia és a poligámia szuavakat.

Monogámia: egy partner.

Poligámia: több partner.

Lehet úgy is értelmezni, hogy a monogámia zárt vagy komoly kapcsolat, a poligámia pedig nyitott vagy nem komoly kapcsolat.

Semmiképpen sem a hűségről és a hűtlenségről van szó. Lehetséges, hogy a promiszkuitás nyelvtanilag jobb szó lenne, de ahhoz is kötődnek olyan jelentéstartalmak, amik elviszik az értelmezést.

Most ti jöttök

Mit gondoltok a fenti eszmefuttatásról?

Személyiségileg ti inkább poligámok, vagy monogámok vagytok?

Az életviteletek poligám vagy monogám?

Hivatkozások

A fenti képet Boris Vallejo festette. Boris így emlékszik az ősi nőkre. Én egy kicsit másképpen, de ki vagyok én, hogy vele vitába szálljak?

http://www.borisjulie.com/

Olvasmányként pedig valaki olyat ajánlok, aki sohasem felejt. Aki mindenre emlékszik, abból bármi lehet.

http://brookskiado.hu/termek/duncan-shelley-kate-brooks-amer-varazslo

Share

Commentek