Ma reggel két öngyilkos merényletet hajtottak végre Brüsszelben, egyet a repülőtéren, egyet a metróban. Közel félszáz halott, mintegy kétszázötven sebesült. Mint tóba hajított kő, amely fodrokat kelt a víz színén, a félelem úgy gyűrűzött szét egész Európában: Budapesten bombariadó volt a Keleti pályaudvaron, lassították a mobil adatforgalmat, fegyveresek lepték el az utcákat. Sokan kérdezik, hogy mi a cél, mire megy ki ez az egész, mikor lesz már vége ennek a rémálomnak. Van egy trükk. Épp azt alkalmazzák rajtunk.

Valamikor nagyon régen voltam egy előadáson, amin az előadó a fájdalom személyiségre gyakorolt hatásáról beszélt. Kihívott valakit az emelvényre, hogy rajta demonstrálja az elvet. A vendégnek egyesével kellett visszaszámolnia száztól, közben az előadó egyre erősebben szorította a kezét.

A fájdalom hatására először lelassult a számolás, majd megakadt, majd jöttek a tévedések, és végül nem folytatódott tovább. Csupán demonstráció volt, ami nem okozott komoly fájdalmat, nem okozott károsodást, és egy nagyon könnyű mentális feladat is elakadt miatta.

Mi történik akkor, ha a fájdalom sokkal erősebb, ha maradandó károsodást szenvednek el, ha a félelem és a stressz szinte éget, és a feladat ezerszer bonyolultabb, mint visszafelé számolni egyesével száztól?

Amikor egy ember nyugodt, derűs, érdeklődő, nincs benne stressz, nem nehezedik rá nyomás, nem érez fájdalmat, nem fenyegetik, nem is vizionál ilyesmit, önmagához képest a legjobb állapotban van: értelmi képességei ekkor vannak a tetőponton, ekkor képes a legjobban mérlegelni, a legésszerűbb döntéseket hozni.

A nyomasztó problémák, a súlyos nehézségek, a bizalmatlanság, a fájdalom, a zavarodottság, a stressz, a feszültség, melyet semmi nem enyhít, a fenyegetettség, amely rátelepszik a tudatra, csökkenti, és egy ponton túl teljesen lekapcsolja az értelmet.

Amikor kívül, belül, a múltban, a jelenben és a jövőben béke van, az ember egyéni szellemi képességei maximumát birtokolja. A skála másik végpontján az értelem nem létezik, ami helyette van, az a puszta állati ösztön.

Az értelem proaktív, az ösztön reaktív. Az értelem elemez, mérlegel, a jövőt fürkészi, az esélyeket latolgatja, az állati ösztön a sebességről szól, az azonnali reagálásról, amely természeténél fogva nélkülöz mindenfajta mérlegelést, elemzést, átgondoltságot.

A trükk, amit épp rajtunk alkalmaznak, azt célozza, hogy lekapcsolja az értelmet, hogy az ember állatként viselkedjen, és pusztán reagáljon, mérlegelés nélkül.

Hogy milyen célt szolgál ez, és kik csinálják, arról lehet spekulálni.

Van egy könyv, talán olvastátok, talán még nem, a címe: A Pokol Kézikönyve: Hogyan éld túl a társadalmi összeomlást? Megtaláljátok: ITT. Ha minden veszni látszana…

Ha érteni akarjátok, hogyan működik a Rendszer, amiben élünk, akkor a témáról bővebben: ITT.

Share

Commentek