Folyt.köv

Az összes zárt cikk jelszava egységesítve lett, egyetlen jelszóval beléphettek mindegyikbe. Mostantól random jönnek majd folytatások a különféle témákhoz. Erre több okom is van, egyrészt vannak fejlemények, új gondolatok, felvetések, másrészt van, ahol a kommentekre reagálva eltértem az előre meghatározott irányvonaltól, és fontosnak érzem, hogy visszatérjek az eredeti célhoz.

Body Reset Project

Az emberi test 24-25 éves korára éri el maximális kifejlettségét. Az öregedés ezután veszi kezdetét. A cél annak a tudásnak a megszerzése, amellyel vissza lehet állítani a testet fejlettségi maximumára, és ott megtartani tetszőleges időn át. Ez nem jelent sérthetetlenséget, csupán aktív életet: aktivitást a munkában, sportban, hobbiban, szexualitásban, a test élettartamának teljes ideje alatt.

Jogos kérdések

Bárki feltehetne néhány nagyon is jogos kérdést:

– mennyire lehet komolyan venni egy olyan projektet, ami a „tudomány mai állása” szerint nem is lehetséges?

– mennyire lehet hinni egy olyan projekt sikerében, ami a „tudomány mai állása” szerint nem is lehetséges?

– ki az, aki háttere, szakképesítése (stb.) okán joggal gondolhatja, hogy bármilyen mértékben képes lehet hozzájárulni a projekt sikeréhez?

Magától értetődő és jogos kérdések, melyek megválaszolásán érdemes elgondolkodni.

A tudomány mai állása

A „tudomány mai állása szerint” szlogen egyszerre több mindent is jelent.

A „tudomány mai állása” jelentheti azt, hogy technikailag mire képes ma a legmagasabb szintű kutatás, milyen műszerek, milyen berendezések hozhatók ma létre, mit lehet mérni, mit lehet kísérletileg előállítani.

A „tudomány mai állása” jelentheti azt, hogy mi az, amire ma finanszírozást lehet kapni. Technikailag fel lehetne építeni egy részecskegyorsítót a Holdon, de vajon mivel tudná megindokolni bárki ezt a 14.000 milliárd dollárt felemésztő vállalkozást?

A „tudomány mai állása” jelentheti azt, hogy az érvényben lévő kutatási, kísérleti, mérési standardok, érvényben lévő eljárások, módszerek mit tesznek lehetővé. Ha valaki agyvérzéssel kórházba kerül, a standardoknak megfelelően megvizsgálják és ellátják – ha ez helyrehozza, jó, ha nem, akkor ez van. Ez mindössze annyit jelent, hogy az adott érvényben lévő eljárás ezt tudta, nem pedig azt, hogy eredményt elérni jelenleg senki nem tud.

A „tudomány mai állása” jelentheti azt, hogy mi az, ami a jelenlegi érvényes, általánosan elterjedt paradigma szerint lehetséges. Ez filozófiai kérdés.

Vesszőparipák

Ha valakinek megvannak a maga külön bejáratú, privát vesszőparipái arról, hogy mi a megoldás, vagy hol található a megoldás, az egész egyszerűen elvakult, és ha a megoldás nem az, amire gondol, esetleg nem is azon a területen található, akkor sohasem lesz meg.

Nem fog máshol keresgélni, nem fog elfogadni máshonnan, más területről érkező felvetéseket, elméleteket és bizonyítékokat. A valódi, tényleges megoldás ott lehet az orra előtt, és simán félresöpri, mert a vesszőparipája miatt „nem lehet az a megoldás, mert nem lehet!”.

Nekem nincsenek vesszőparipáim. Mondhatnám, hogy azért nincs, mert olyan emelkedett vagyok már, de nem azért. Egyszerűen elvesztettem az illúzióimat, hatalmas csalódások vannak a hátam mögött, és kinőttem az összes elkötelezettséget, az összes elvakult hitet.

De, ha igazán mélyen átgondolom ezt, egy vesszőparipám mégiscsak van. Az, hogy el lehet érni a célt.

A három típus

Egy olyan hatalmas, összetett, fejlett szoftvert, mint amilyen egy grafikus engine, száznál több, esetenként több száz ember készít el. Ezek a szakemberek személyiségük szerint 3 típusba tartoznak.

Az, aki megálmodja a szoftvert, annak dizájnját, funkcióit, a kreatív.

Az, aki a koncepciót fastruktúrákká, döntési mechanizmusokká bontja, a rendszergondolkodó.

Az, aki megírja a kódot, a programozó.

Egy 70-es években íródott könyv a kreatívot hippinek, a rendszergondolkodót matematikusnak, a programozót munkásnak nevezte.

Ez 3 különféle személyiségtípus, akik a nagy egészben eltérő feladatokat látnak el. Ha valamelyik hiányzik, vagy felcserélődnek a szerepek, mindenki megsínyli.

A programozó, a munkás (ebben a szóban semmilyen pejoratív értelem nincs) élvezettel bogarászik át 50 ezer sornyi programkódot, hogy megtalálja a hibát, ami miatt az egyik funkció nem működik, vagy nem úgy, ahogyan kellene. A rendszergondolkodó és a kreatív simán beleőrülne ebbe.

Ismertem embereket mindhárom típusból, akik a magyarországi videojáték iparban dolgoztak. Néha puszta ránézésre meg lehetett állapítani, hogy ki melyik típusba tartozik.

Mindezzel csak annyit akartam elmondani, hogy egy olyan nagy horderejű projektnél, mint a test resetelése, sokféle szakember és a háromféle személyiségtípus összehangolt közös munkája hozhatja el az eredményt.

Lehetséges, hogy az eredményhez kelleni fog táplálkozástudós, genetikus, magfizikus, biológus, kibernetikus, és még három tucat különféle terület szakértője, de biztosan nem csak az. Ha a megoldás a genetikában van, genetikus akkor sem elég a cél eléréshez. Ha elég volna, a genetikusok már régen megtalálták volna a megoldást.

A felesleges

Természetesen olyan típus is van, ami teljesen felesleges bármilyen projektbe. Ez az a típus, aminek a célja megállítani a folyamatokat, lebeszélni az embereket arról, hogy dolgozzanak a célért, viszályt kelteni, hogy elterelje a figyelmet a célról.

Ha valaki nem tud hozzátenni, akkor csak elvesz. Ezért ő nem kell.

Most ti jöttök

Újra megnyíltak a zárt topikok. Nem tudom, mikor jön a következő cikk, ha jön, éppen melyik témát viszi majd tovább.

Fejtsétek ki a felvetett témákkal kapcsolatban a véleményeteket.

Néhány konkrét kérdés is van:

Szerintetek, ha a Body Reset Project sikert érne el, hogyan kellene felhasználni az eredményeket?

Ha lehetségessé válna a test visszafiatalítása és a fiatal állapot megőrzése, az milyen társadalmi következményekkel járna?

Hogyan, mivel, milyen módon tudnátok hozzájárulni a projekt sikeréhez?

Share

Commentek