Nem
A Rendszer topikban szó volt arról, hogy bizonyos témák kutatása tabu. Ez a tiltás olyan mélyen beépült mára a gondolkodásba, hogy mondhatni, önkéntes önsanyargatásként jelenik meg.
A döntés, az igen vagy a nem, a cselekvés vagy a passzvitás a lényeg, nem az indoklás.
Azért nem, mert félek, azért nem, mert Isten tiltja, azért nem, mert a Természetbe nem szabad beavatkozni, azért nem, mert megölnek, azért nem, mert nem fontos, azért nem, mert értelmetlen, azért nem, mert nincs rá idő, azért nem, mert sokba kerül, azért nem, mert borzalmas következményei lehetnek, azért nem, mert elvennék tőlem, azért nem, mert…
Ez mind nem. Ugyanaz, ugyanúgy.
A kijelentések valós tartalmát kell figyelembe venni, a valós döntést, nem a magyarázatot, nem az indoklást. Ha nem, akkor nem. Teljesen lényegtelen, hogy miért nem.
Témák és célok
A téma és a cél két különböző dolog.
Ha valakinek az a témája, hogy meggazdagodjon, akkor olvasgat erről, gondolkodik erről, beszélget erről, álmodozik erről – és ennyi.
Ha az a célja, hogy meggazdagodjon, akkor gyakorlati oldalról közelít, és cselekszik.
Ha valakinek témája van, akkor nem tesz tényleges lépéseket azért, hogy valósággá tegye, ha valakinek célja van, akkor tesz érte, valódi, gyakorlati lépéseket a valódi létező világban.
Persze, most, hogy a valódi létező világot szóba hoztam, valaki talán, aki eszik, alszik, nem sétál át csukott szemmel a piroson, nem ugrik ki az ablakon, nem szúr konyhakést a mellkasába, eltöpreng azon, hogy mi is a valóság és milyen alapon nevezünk valamit annak, és összeráncolt homlokkal mondhatja, hogy talán nincs is valóság és csak álom az élet. Nos, neki talán minden csak téma.
Ha téma az öregedés és a halál megértése és megfejtése, akkor mindennek helye van, és mérhetetlen időket ölhetünk bele a filozofálgatásba, oly módon, hogy még gondolati síkon sem jelenik meg az igény arra, hogy kezdjünk valamit azzal, ami eszünkbe jut, és lépéseket tegyünk valamilyen áhított állapot felé.
Ha cél az öregedés és a halál teljes körű, 100 százalékos megértése, az öregedés és a halál feletti teljes irányítás megszerzése, akkor bármi merül is fel, az a kérdés, hogy fel lehet-e használni a cél érdekében?
Jön egy információ: Atlantiszon az emberek átlagosan 7.244 évig éltek. Ha nincs cél, csak téma, akkor ez fontos. Éveket rendelhetünk e felvetés mellé, olvasgatva, elmélkedve, beszélgetve róla, hogy hm, meg hű, meg ha, meg aszta, meg nahát, és ez az egész soha nem jut el odáig, hogy kezdjünk vele valamit.
Ha nem téma, amivel elütjük az időt, hanem cél, akkor valamit kezdenünk kell minden információval, ami felmerül. Atlantiszon átlagosan 7.244 évig éltek az emberek – oké, mit kezdjünk ezzel? Mit kezdhetnénk ezzel? Először is: honnan van ez az infó? Manci bácsi mondta, aki sárgalázban haldokolt? Ebben az esetben kuka. Platón említi, hogy… Kuka. Akár igaz is lehet… Kuka.
Ha nem lehet megvizsgálni, kuka.
El lehet azon gondolkodni, hogy vajon mi lehetett más Atlantiszon, mint a mi Földünkön, és ebből elő lehetne szedni valamit, amin el lehetne indulni. De hogyan? Nem Atlantisz léte a kutatásunk célja, hanem az öregedés és a halál megértése és irányítása.
Fontosságok
Vesszőparipák, fixa ideák, rögeszmék, előre elkészített válaszok, érzelmek, hitrendszerek – ezek nagyon veszélyesek, mert megakadályozzák a cél elérését, azáltal, hogy félreviszik a kutatást.
Még abban az esetben is, ha valaminek nyilvánvalóan van szerepe, jelentősége a cél szempontjából, tudunk kell, hogy mennyire fontos. Mert lehet, hogy nem fontos, vagy csak kis mértékben az.
Levegő nélkül meghalunk. Ezt elég sokszor igazolták, jó eséllyel igaz. Az oxigén fontos eleme szervezetünk működésének. Rendben. Ez eddig eléggé világos. De milyen levegőre van szükségünk? Milyen összetétel az, ami ideális a számunkra?
Aggodalomtól kivörösödő szemekkel és dühtől remegve mondhatjuk, hogy rohadt környezetszennyezés, elveszik a levegőnket, a szennyezett levegő már így is tizedeli a lakosságot – de igaz ez? Egy olyan zsúfolt, szmog által terhelt nagyvárosban, mint Los Angeles vagy Tokió egyértelműen átlagosan rövidebb ideig élnek az emberek, mint a természet lány ölén? Ha igen, akkor ez fontos. Ha nem, akkor tévút.
Mennyit számít a táplálék? Rávághatjuk, hogy sokat. Teszteket hozhatunk fel, saját tapasztalatokat, melyek igazolják, hogy a szintetikus halálmiszer mennyire ártalmas, és a tiszta bio milyen áldásos. De ez nem feltétlenül igaz, mert nem veszi figyelembe az egyéni hajlamokat, adottságokat, az összes többi körülményt és az időt. Ha veszünk 10 ezer embert, akik következetesen minden nap csak McDonalds ételt esznek, és másik 10 ezret, akik csak a legszigorúbb bio élelmiszert, akkor lesz kiugró eltérés a csoport átlagéletkorát tekintve? A bio élelmiszert fogyasztó csoport átlagosan +évtizedeket fog ráverni a szintetikus műtáplálékon élő csoportra? Ha igen, akkor fontos. Ha nem, akkor tévút.
Az igaz, hogy méregtől gyorsan meg lehet halni, tehát biztosan nem mindegy, hogy mit eszünk. De ha nincs komoly, számottevő különbség az úgynevezett minőségi táplálkozás és az úgynevezett szintetizált, tápanyagszegény értéktelen élelmiszer fogyasztása között, akkor a rosszabbik is még azon a tartományon belül van, amit a test képes felhasználni és ellensúlyozni.
Olyan elektromágneses térben élünk, amely a modern korhoz kötődik, előtte nem létezett. Rádióhullámok cikáznak körülöttünk, a testünkön keresztül, sokféle frekvencián, nagyfeszültségű elektromos vezetékek futnak a falban, a fejünk felett, a lábunk alatt, mobiltelefon van a zsebünkben, a kezünkben, a fülünkhöz tartjuk, az agyunk közelében. Számít ez? Igaz, újdonság, igaz, hatással van a testünkre, de milyen mértékben? Ha azokban az időkben, amik még mentesek voltak ettől, az emberek nem éltek általánosan évtizedekkel tovább, mint most, ha egy leárnyékolt közegben élve nem tudunk +évtizedeket szerezni, akkor nem fontos.
Az edzés fontos, a jó étkezés fontos, a jó alvás fontos, a stresszmentes élet fontos (stb.), de ha a sportoló populáció nem nyer +évtizedeket, ha a jól étkező sem, ha a jól alvó sem, ha a stresszmentes sem (stb.), akkor ezek fontossága semmi, vagy kevés.
Bármi, ami nem jelent átlagosan több évtized életet, lényegtelen.
Természetes vagy mesterséges
Mit jelent az, hogy természetes?
A teljes földi bioszféra lehet mesterséges. Nem vennénk észre, nem jönnénk rá a napi megfigyeléseink alapján, mert nincs mihez viszonyítani.
De akár értelem hozta létre a bioszférát, akár úgymond magától alakult ki, nincs okunk arra, hogy tökéletesnek tekintsük.
Lehetséges, hogy az emberi test állati test. Nincs lényegi, minőségbeli különbség. Az ember az állatvilágból fejlődött ki, az állatvilágba degradálódott, vagy az állatvilágból választott egy számára bizonyos kritériumok által legjobbnak ítélt testet. Lehetséges.
Az is lehetséges, hogy az emberi test volt a lényeg, és a teljes állatvilágot, vagy annak egy részét az ember számára kísérletezték (kísérleteztük) ki, így az állatvilág valójában genetikai hulladék, téves kísérletek eredményei.
Az is lehetséges, hogy az, amit természetként ismerünk, csupán egy önfenntartó élelemraktár, ami csak azért van, hogy a mi testünket táplálja.
Ezekből (és még további) feltevésekből a számunkra fontos elv az, hogy a természetes nem feltétlenül jobb a mesterségesnél. A „vissza a természethez” szlogen tévedés, amit ideje félredobnunk.
Semmi okunk azt gondolni, hogy a legtisztább ősi levegő, ami mindenfajta civilizációs szennyeződéstől mentes volt, a legjobb a számunkra. Nem biztos. Annak tehát nagyon is van értelme, hogy különféle belélegezhető közegeken kísérletezzünk, amely lehet gáznemű, de lehet folyadék is. Lehetséges, hogy létezik valahol a természetben ez az ideális keverék, és lehet, hogy nem. Az életfolyamatok ideális fenntartása szempontjából nem biztos, hogy a levegő a legjobb. Lehet, hogy van annál nagyságrendekkel jobb.
Az is megtörténhet, hogy a természetben nincs tökéletes táplálék, hanem csak olyan van, aminek kifejlődésére a körülmények megfelelőek voltak. Lehetséges, hogy több ezer méter mélységben az óceánokban létrejött olyan biológiai anyag, amely sokkal jobban táplálna minket, mint bármi, amit ismerünk, de érthető okokból eddig nem tudtunk hozzáférni, és így tesztelni sem állt módunkban. Az is lehet, hogy sehol nem létezik a természetben számunkra tökéletes táplálék, és ahhoz, hogy lényeges plusz időt nyerjünk, a tudatos tenyésztés, keresztezés vagy a laborok az egyedüli lehetőségeink.
A testedzést, a test terhelését, a stresszt és az általa kiváltott adaptációt érzelmi és eredményességi oldalról fontosnak ítélhetjük, de ha nem ad +évtizedeket, akkor nem fontos a célunk szempontjából. De azt sem mondhatjuk, hogy nem lehetséges olyan testedzési módszer, ami nem járulna hozzá a célunk eléréséhez. Esetleg külső edzésmódszerekkel, futással, terheléssel (stb.) nem tudjuk elérni azt a fejlődést, vagy a testnek +évtizedek szempontjából létfontosságú részeinek fejlődését, amire szükségünk lenne. Lehetséges, hogy ehhez olyan edzésmódszerek kellenek, amit mai szemmel nem is tudnánk edzésnek nevezni.
A biológia leír bizonyos állapotokat, működési mechanizmusokat, de összehasonlítási alap nélkül ezeket nem tudjuk igazán megítélni. Nem tudjuk, hogyan kellene működnie a testnek, nem tudjuk, mi az ideális a számára. Benne vagyunk egy viszonyrendszerben, és nem ismerünk mást.
Volt egy magyar fickó, aki kitalált egy adalékanyagot a motorolajhoz, ami jelentősen megnövelte a motor élettartamát és teljesítményét. Attól rettegett, hogy megölik az olajcégek, ezért csak baráti körben árulta az olaját pitiáner összegekért. Többeket ismertem a környezetéből, akik csak a tőle vásárolt olajat használták, és mindegyikük beszámolt arról, hogy nagyon jelentős a változás. Ez csak olaj, a teljes rendszer apró része. Azok a számok, melyek érvényesek a „normál” olaj használata mellett, érvényüket vesztették egy új adalékanyagtól, amely új körülményeket teremtett.
A mesterséges sokkal jobb lehet a természetesnél, és mivel nincs összehasonlítási alapunk, nem biztos, hogy a biológia örökké érvényes lesz. Tapasztalataink egy bizonyos rendszeren belül születtek, és abban érvényesek.
Genetika
Az emberi genetikai térkép kutatása részben magánkézben van, mert eleve magántulajdonú cégek végezték, vagy felvásárolták ezeket. Lényegi különbség nincs abban, hogy az eredményeket egy kormány ássa el, vagy egy igazgatói tanács. A vállatok esetében annyiban jobban járunk, hogy gazdasági érdekek is számítanak, ami azt jelenti, hogy egyes eredmények idővel elérhetőkké válnak.
Másodkézből szerzett, tehát bizonytalan információk (könyvek, előadások, beszámolók) szerint az idő előrehaladtával egyes géncsoportok érvénytelenné válnak. Olyan ez, mintha hatalmas épületeket építenénk, és a tervrajz bizonyos részét egy idő után figyelmen kívül hagynánk, aztán egy idő után egy újabb részt nem építenénk meg, aztán egy újabbat, egy újabbat, egy újabbat. Aztán egy ponton túl nem is építenénk fel semmit, mert a terv egésze érvénytelenné válna.
Elvben (másodkezi infó, ezért mondom így) a testnek 6 különböző mechanizmusa van arra, hogy méreganyagokat, salakanyagot válasszon ki, távolítson el. Negyven éves korra a 6 mechanizmusból már csak 2 van működésben, és azok hatásfoka sem a régi. Azok a géncsoportok, amelyeken ezek tervrajzai találhatók, idővel érvénytelenné válnak. A test minden sejtje 7 éven belül lecserélődik, és úgy néz ki, hogy a generációváltások során egyes funkciók nem mennek tovább.
(Csak zárójelben: Létezik mód arra, hogy mind a 6 funkciót újra működésbe hozzuk, egy 5 hónapos, genetikai alapú kúra által. A szilveszteri blogban ígértem, hogy ezt végigcsinálom ebben az évben. Ez így is lesz, majd naplószerűen beszámolok.)
A test genetikailag 24-25 éves korig fejlődik, majd elkezdődik a romlás, az öregedés, ami géncsoportok érvénytelenné válásával, a sejtosztódáskor létrejövő hibák felszaporodásával jár.
Genetikai oldalról, ha a géncsoportok kikapcsolódását meg tudnánk akadályozni, a sejtosztódás hibáit ki tudnánk iktatni, vagy olyan szinten tartani, ami még nem vezet romláshoz, akkor ezzel jelentős eredményt érnénk el. Még az is meglehet, hogy a genetikai tervrajz már születéskor sem érvényes egészen, ebben az irányban is érdemes lenne keresgélni.
Továbbá, a tervrajzokat is átírják néha, igény szerint.
Biotechnológia
Biotechnológia alatt a biológia, a gépészet, a kibernetika, és még néhány tudományág összefonódását értem, melynek célja a test megerősítése, fejlesztése, tartósabbá tétele.
A fogászati implantátumok már a biotechnológiához tartoznak, hiszen egy biológiai funkciót vesznek át nem biológiai anyag testbe építésével.
A protézisek (fog, láb stb.) nem a biotechnológia részei, mert nem vesznek át funkciót, nem működnek együtt a test érintetlen, szerves részével. A lábprotézis olyan, mint egy bot, csupán a botot helyettesíti, megtámasztja a testet, hozzájárul az egyensúlyához, míg egy biotech implantált láb lábként funkcionál, ízületei vannak, és a lábbal egyenértékű mozgást tesz lehetővé.
Elvben a test minden részét le lehetne cserélni részlegesen vagy egészében. Lehetne mesterséges szív, máj, vese, nyelőcső, artéria, ízületek, inak, izmok, szemek, csont, nyelv, akármi.
A biotechnológia lehetővé teheti, hogy lecseréljük a tönkrement fogazatot hibátlanra, és röntgen nélkül a valóditól megkülönböztethetetlenre (esetleg még azzal sem vehető észre a változás), a tönkrement vesét hibátlanul működő testbe épített gépre, az elpusztult szemet tökéletesen működőre, és így tovább. Fejlesztett emésztőrendszerrel emészthetővé tehetnénk szervetlen anyagokat is, vagy emészthetővé olyan szerves anyagokat, melyek normál esetben károsítják a testet.
Idővel kibernetikus organizmusokká alakíthatjuk a testet (megtelepített élő szövet a belső gépi testen), vagy teljesen szervetlen testet is létrehozhatunk a magunk számára.
Elvben a genetikai alapú testeket is elhagyhatjuk, mert jobbat tudunk építeni.
Emlékezet
Ha van lélek, amely testeket ölt, akkor az emlékezet kutatása rendkívüli jelentőséggel bír.
Ha ezer élet van már mögöttünk, az azt jelenti, hogy ezer halál van már mögöttünk. Nagyon precízen fel kell tárnunk a meghalás előtti pillanatokat, hogy megérthessük, miért következik be a halál.
Ha egy robbanás szedi darabokra a testet, az viszonylag egyértelmű. Nem teljesen, mert annak is van oka, hogy ez miért történt meg. De maga a halál bekövetkezte nem világos. Mi indítja el a folyamatot?
Az egyik ember meghal valamiben, ami a másiknak nem okoz gondot, vagy legalábbis túléli.
Ha van olyan, hogy testet ölt a lélek, és van olyan, hogy elhagyja a testet, akkor ennek teljes folyamatát, törvényszerűségeit, tényezőit meg kell ismernünk.
Lehetséges, hogy én a jelenlegi életemben többször meghalhattam volna, de valamiért nem indítottam el a folyamatot, vagy visszafordítottam, mielőtt lezárult volna. Ha így van, akkor a halállal kapcsolatban van döntési pozíció, vagy az esetek egy részében van (nem öngyilkosságra és figyelmetlenségre gondolok).
A halál esélyei
Sok évvel ezelőtt, A Leszboszi Cápa írása közben sikerült elvágnom az ujjam, és a véremmel felírtam egy papírlapra: „A fájdalom figyelmetlenség következménye”.
A figyelmetlenségnek két forrása lehet: bambulás és tudatlanság.
Egy átlagos embert rengeteg veszélyforrás vesz körül, olyan berendezések, amikhez nem ért vagy nem eléggé. A lakásában, házában lehet gázkazán, gáztűzhely, gázcső, villanybojler, villanyóra, villanykapcsoló, elektromos vezetékek, konnektorok, elektromos berendezések, vízcsövek, szerszámok, gépek stb. Használhat autót, motort, különféle sporteszközöket. Ezek mindegyike veszélyforrás.
Ha valaki használ szerszámgépet, ám nem ért hozzá eléggé, használ gáz- vagy elektromos tűzhelyet, de nem ért ezekhez eléggé, nem ismeri a működésüket, az kockáztatja a testi épségét és az életét. Ha nem akar kockáztatni, éberségre és szakértelemre van szüksége.
A bambulás és a tudatlanság önveszélyes, de közveszélyes is. A feladatunk egyfelől az, hogy minden veszélyforrást megismerjünk (vagy eltávolítsunk a környezetünkből), és éber tudatállapotban éljük az életünket, másfelől az, hogy eltávolítsuk a környezetünkben található bamba és/vagy tudatlan embereket, vagy tegyünk azért, hogy éberré és hozzáértővé váljanak.
Éberséggel és szakértelemmel az aknamezőn is át lehet jutni. Ezek hiányában egy kenyérszeletelésbe is bele lehet halni.
Megfejtés
Ha volt is valaki, aki megtalálta a teljes választ az öregedésre és a halálra, én nem tudok róla.
Ha volt ilyen, nem érezte szükségét az emberiség felvilágosításának, vagy megpróbálta, de az ostobaság, tekintélyelvűség, érdektelenség falába ütközött, és felhagyott vele. És van egy harmadik lehetőség is.
Lehetséges, hogy az öregedés megállítása és/vagy visszafordítása 1 tényezőtől függ, amit senki nem talált még meg. Lehetséges, hogy az öregedés kiiktatása sokrétű, számtalan tényezőből áll össze, és még senki nem találta meg mindegyiket. A halál esete ugyanilyen lehet.
Ha egy jelszó 1 millió karakterből áll, és csak 999.999-et ismerünk, nem történik semmi. Ha 67 tényező kell az öregedés kiiktatásához, és megvan 66, nem történik semmi. Elképzelhető.
Az egyik feladat az lenne, hogy a rengeteg részeredményt felkutassuk, megértsük, ellenőrizzük, és összedolgozzuk.
Az is benne van a pakliban, hogy részeredmények sincsenek. Ebben az esetben a nulláról kell kezdenünk a kutatást.
Az első lépés biztosan a cél konkrét megfogalmazása, az idea.
A második lépés biztosan egy olyan modell felállítása, amely alapelméletként működik és támpontokat ad. Ez lehet téves is, félrevezethet, ezért több modellnek lehet létjogosultsága.
Ha valaki eléri a célt, azt kezd vele, amit akar. Odaadja, eladja, megtartja magának. Az ő döntése lesz. Megtette érte, amit kellett, tehát az övé.
Halandóság, múlandóság, kiszolgáltatottság esetén minek van értelme? Szerintem semminek. Leszámítva azt a kutatást, aminek célja túllépni ezen. Ha pedig túlléptünk rajta, akkor már mindennek van értelme.
Most ti jöttök
Ez a Test cikksorozat utolsó cikke. Rengeteg kérdés vetődött fel, rengeteg rejtéllyel szembesültünk.
Reagáljatok a cikkre, annak bármelyik részére, tegyetek fel kérdéseket, ha kell, kötekedjetek a felvetéseimmel, állásfoglalásaimmal kapcsolatban.
További kérdéseket, ötleteket várok, elméleteket, modelleket, javaslatokat, lehetőségeket, adatokat, információkat a folytatáshoz, az előrelépéshez.
Boldizsar
április 29, 2013 @ 01:30
Bendegoose írta:
Ezzel csak azt akartam mondani, hogy a KÖNYVEK KÖNYVE nem feltétlen jó forrás nagyjából 6-7000 év távlatából szóló elkódolt és torzult tudástöredékeivel komoly dekódolás nélkül.
Én is csak ehhez szeretnék most hozzászólni. Miért kellene hinnünk, hogy tényleg jó forrás most is. A körülmények annyira megváltozhattak ennyi idő alatt, hogy nem biztos, hogy az a tudás most is érvényes. Van egy mellékes körülmény is, a tudástöredék egymagában lehet, hogy semmit nem ér. Most mi okosnak hisszük magunkat a száz évvel ezelőttiekhez viszonyítva. Azt hisszük, hogy értjük például a TV működését. Ha kap egy ember minden hozzávaló alapanyagot, szenet, vasat, szilíciumot, aranyat, nem tud összeállítani egy működő készüléket. Ha csak egy pár téglát kiemelnek civilizációnkból, visszakerülünk a gyűjtögető életmódot folytató őseink életmódjához, és nem kis időbe telik, míg visszaépíthetjük a jelenlegi szintet. Ezért van, hogy ha idegen civilizáció, és ez nem feltétlenül földön kívüli, tudását próbáljuk átvenni, csakis a leg alapvetőbb dolgokkal kell kezdenünk. És azt kell téglánként, tudásalaponként felépiteni.
A kutatással kapcsolatban, nincs tabu, nagyon kevés dolog van, amihez csak kellő óvatossággal lehet hozzányúlni, ilyen például az emberi klóónozás vagy emberekkel folytatott kísérletek.
A Rendszer, ha rövid idő alatt akar civilizációs fejlődést elérni, megfelelő kontrol alatt, alkalmasabbak a rövid életű egyének. Hosszú életű egyének esetében a fejlődés lelassul, a társadalmi állapotok túlságosan megszilárdulnak, nem lehetne már úgy manipulálni ezeket.
Isaac Asimov könyveiben körüljárja a témát és erre a következtetésre jut. Az Ő könyveiben van egy első hullám amelyik elhagyja a Földet, ezek tökéletesítik a testüket, hosszú életűek lesznek. Egy ideig uralják a Földieket, de hosszú távon kihalásra ítéltetnek. Ugyancsak Ő járta át legjobban az ember-robot témát is.
De egy kicsit elkalandoztam a témáról, ezek ugyan spekulációk, de nem tökéletesen elvetendő tények.
De az is meglehet, hogy a Rendszer evvel próbálja a rövidebb életet elfogadtatni a téma után kutatóknak és jó részüket meg is győzi. Mert még igaz is lehet. Egy része.
És aki egy hazugságot elhisz, az sosem fogja tökéletesen megtudni az igaságot.
Helytarto
április 28, 2013 @ 20:46
@ Duncan Shelley:
Mondtad ha van kérdés vagy ötlet, nyugodtan írhatom. Akár ezen a vonalon is lehetne kutatni:
Nekem van olyan ismerősöm aki teljesen lazán megcsinálta a Fényevést és azután valóban hónapokig nem is juttatott ételt a tápcsatornájába. Ha az evést ki lehet iktatni, amin állítólag a test anyagcseréje alapul, akkor valószínűleg mást is el lehetne hagyni. Talán légzésre sincs szükség. Talán az öregedést is ki tudja iktatni, ki tudja?
rozsi008
április 28, 2013 @ 14:41
II.Putyin998 cár írta:
Csak azért, mert engedtük, hogy megmondják nekünk, mi a jó. Mi pedig elhittük, hogy az jó nekünk, ami jó nekik. Pedig ami nekünk jó, az nem jó nekik, ami meg nekik jó, az nem jó nekünk.
Szóval érted te ezt!
rozsi008
április 28, 2013 @ 14:36
Bendegoose írta:
Hú ez tetszik! Végre valaki látja, hogy a könyvek könyve szart se ér a kulcs nélkül.
Duncan Shelley
április 28, 2013 @ 12:11
II.Putyin998 cár írta:
Valóban nincs meg, vagyis, nekem nincs.
Nem, jó, azt mutatja, hogy van valamit, amit megtaláltak. Ami lehet, nem a teljes válasz, de lépcsőfok felfelé. De mi ez? Mi garantál 120 teljesen egészséges, kiváló kondicióban eltöltött évet?
II.Putyin998 cár
április 28, 2013 @ 12:00
@ Duncan Shelley:
Persze,lenni lehet minden,de kár elmenni olyan messzire,ha még az első lépcsőfok sincs meg.
Ezt úgy mondanám másképpen,hogy 60 tyúkszaros év helyett 120 hibátlan év.
Szar üzlet?
Szar…tudom.Fel is hivom Gyurcsók bá’-t vigaszért.
Alapok.Mindent az alapoknál kell kezdeni.
Bibliakódolók,auralátók,vallási fanatikusok és halottlátó hülyék.Ezekkel Dunát lehetne rekeszteni,ha a fasztalan törvényhozás ezt nem tiltaná.
Csak egy életképes egyed lenne köztük,csak egyetlen egy-akkor lenne miről és kivel kommunikálni.
Addig én maradok a “buta,állati” testemnél-ha már valamiért beleköltöztem.
Duncan Shelley
április 28, 2013 @ 11:33
II.Putyin998 cár írta:
Arra válaszolsz, amire akarsz. A fel sem tett kérdésekre is lehet.
Erre visszatérünk a következő zárt topikban.
Ok, mondjuk, hogy értem, azt is, hogy mit akar, és tolok a tankba olyat. Mi lesz ebből? Nem jön több jelzés.
Ha ez nem okoz egységesen egy jelentős létszámú csoporton végzett vizsgálatnál +évtizedeket az élettartamban, nem okoz lassabb vagy felfüggesztett öregedést, nem okoz halhatatlanaságot (ami nem sérthetetlenség, csupán hibátlan működés), akkor mi van?
A test is tévedhet. Mi adja a jelzést és hogyan, ez fontos kérdés. Az sem biztos, hogy a jelzés fontos, vagy megbízható. Lehetséges, hogy tisztán a sejteket kellene táplálni, minden más igényt figyelmen kívül hagyni, de nem biztos, hogy csak a sejteket kell táplálni, lehetnek más testi folyamatok is.
Helytarto
április 28, 2013 @ 11:09
Duncan Shelley írta: “A témazáró, az alaposan megfogyatkozó társasággal. Ha jól emlékszem, 79-ból 35 maradt bent, olyan nagy volt az ár.”
Egy klasszikus Halhatatlan hitrendszere szerint: „végül csak egy maradhat”
Bendegoose
április 28, 2013 @ 11:01
@ Alex:
“Könnyebb a tevének átjutni a tű fokán, mint a gazdag embernek bejutnia a menyországba…”
Nem tudom tudjátok-e, de az ókori városok külső városfalainak a kapuit napnyugtakor bezárták. Azok a karavánok, akik nem érted oda addig, kint kellett hogy éjszakázzanak és a rablók könnyű prdédájává válhattak.
De a külső falakat a sarkaknál soha nem falazták össze. Ott mindig volt egy rés, amiben egy őr állt. Nagyjából akkora, hogy egy teve átférjen. A későn érkező karavánok nem a kapuhoz mentek, hanem ide, ahol megvesztegették az őrt és bejutottak a városba napnyugta után is.
Ezt a helyet hívták a tű fokának, illetve az azt jelző szót a sok fordítás ide torzította.
Ezzel csak azt akartam mondani, hogy a KÖNYVEK KÖNYVE nem feltétlen jó forrás nagyjából 6-7000 év távlatából szóló elkódolt és torzult tudástöredékeivel komoly dekódolás nélkül.
Így van-é ez atyámfiai? Látjátok ti is szümtükhel? Isa mik vogymuk? Por és homou…
II.Putyin998 cár
április 28, 2013 @ 10:41
II.Putyin998 cár írta:
Már elnézést,hogy saját magamnak válaszolok,csak továbbszeretném fűzni eme gondolatmenetet.
Képzeljük csak el,hogy ISMERJÜK a saját testünket,amiben lakunk.Értjük a jelzéseit,sőt még akár válaszolni is tudunk rá.
Mi a fasz veszhetett el útközben?
Miért tudja még egy palotapincsi is,hogy mire mikor van szüksége?
Mi miért lettünk ilyen elbaszott,selejtes akármik,hogy még azt sem tudjuk,hogy mi jó nekünk?
Képzeljük el,hogy egyszercsak “felébredünk”.
Megértjük a “buta,állati” testünket.
Szól,hogy tápanyaghiány van csucsukám,toljál tápanyagot a tankba!
És mi felfogjuk,hogy mit akar a “buta,állati” testünk az okos “ember” fejünkkel és tápanyagot juttatunk a testünkbe,ha már benne lakunk,nem szart ahogy sokan teszik.
Mert,ha szart eszünk,akkor csóró “buta,állati” testünk megint csak szól,hogy csucsukám bazzeg,még mindig tápanyaghiány van,miért nem tolsz tényleg tápanyagot az arcodba?
Mert,ha betoljuk a szart,abból zsir és szar lesz,mert a “buta,állati” test nem tud mit kezdeni vele.
Oké,ez hülyeség.Nem okfejtés.Ez semmi.
Okosságok az asztrálmezők és a csillagjegyek.
A test a buta és az “emberek” az okosok.
Állati lét?Ugyan már! Az állatok sültbolondok.
Az alapoknál kéne kezdeni talán mindenkinek,nem?
A selyempincsim sik hülye,még olvasni sem tud,de tudja,ha ég a gyomra mit csináljon.
Nem hivja a gyógyitóvonalat a zertélellklubbon,nem megy orvoshoz és aurát sem méret.
Nem is akarok erről többet beszélni.
Buta vagyok én is inkább.Jó nekem igy.
Alex
április 28, 2013 @ 08:35
A Bibliában a test dolgait a Lélek dolgaival egyutt kell szemlélni. Nem lehet a test halhatatlanságáról beszélni, amit a test óhajt, de nem biztos, hogy a lélek. Mert konfliktus alakulhat ki a test és a lélek kozt.
Így ír errol a konyvek konyve:
” Mert ti szabadságra hivattatok atyámfiai; csakhogy a szabadság ürügy ne legyen a testnek, sőt szeretettel szolgáljatok egymásnak.”
” Mert a test a lélek ellen törekedik, a lélek pedig a test ellen; ezek pedig egymással ellenkeznek, hogy ne azokat cselekedjétek, amiket akartok.”
Ezzel csak azt akartam mondani, hogy érdekes az a feltevés, hogy a halhatatlanság a test kívánsága, amit lehet, hogy az emberi lélek nem is óhajt, mert annak más kívánsága van, más célja.
II.Putyin998 cár
április 27, 2013 @ 22:10
Palantír írta:
:yes:
Palantír
április 27, 2013 @ 20:36
Minden szegmenshez nem tudok hosszabban hozzászólni, de nagyon érdekes volt a cikk, ahová tudok egy sornál többet is írni, mert van mit mondanom ott megtettem.
Nem
Erről eszembe jutott Gorkie és Zoé beszélgetése az Amazonason a mentségről. Szerintem ez ugyanaz a helyzet, minden „megmagyarázott nem” csak egy mentség, és az ember nem engedheti meg magának, hogy mentségeket gyártson olyan dolgok elmulasztásával kapcsolatban, ami irányában felelősséggel tartozik. Ha egyetértünk Zoé érvelésével (és én egyetértek vele) akkor pedig mindenért felelősséggel tartozunk ami kihat ránk. Az öregedés és a test halandósága pedig mindenkire kihat. Ettől kezdve az egyenletnek csak egy helyes megoldása van. (Egy darabig gondolkodtam a prioritások kérdésén, hogy mi van ha két különböző fontossági szintű dolog ütközik egymással, de végül arra jutottam, hogy ebben az esetben azt kell megoldani, hogy a két dolog egymás mellett is végezhető legyen.)
Témák és célok
Én nagyon sok mindent kezeltem és kezelek témaként az életemben, pedig lényegesen fontosabbak lennének annál. Az puszta különbségtétel dolgok fontossága között képes megváltoztatni a sikerességet valaminek az elérésében. Ha van elég kitartásom és nem csak ímmel-ámmal csinálok valamit, amiben még én sem hiszek teljesen, és teszem azt el akarok jutni a Holdra és tényleg elkezdek tevékenyen lépéseket tenni abba a célom felé biztos, hogy eljuthatok oda.
A lehetetlenség illúziója egy nagyon erőteljes hazugság, ami sokakban örök mentséget képez valaminek az elérésével szemben. Keresni kezdtem az Elme Gyilkosaiban, de nem találtam meg az idézetet, ahol Andan arról ír, hogy a világon minden nagy dolgot egy ember vitt véghez. Sosem szabad alábecsülni a saját képességünket arra, hogy hatalmas dolgokat vigyünk véghez.
Fontosságok
Egy ismerősöm nemrég elkezdett kutatni az ambrózia után. Arra az érdekes összefüggésre lett figyelmes, hogy az szó jelenleg is használatos, méghozzá egy növény nemzetséget jelölnek vele amely az őszirózsa félék családjába tartozik. A latin név eredetileg a görög ἀμβροσία szóból származik, és ugyanazt az ambróziát jelöli, amely az olimposzi istenek eledele volt, és fogyasztása halhatatlanságot eredményezett. Érdekes fordulat, hogy a nemzetségbe tartozó legismertebb ambrosia artemisiifolia, egy gyomnövény, amely olyan vadul szaporodik, hogy szinte kiirthatatlan. A gyomnövény magyar neve pedig parlagfű. Az egész ország területén módszeresen irtják. Tudtommal az egyetlen növény, melynek pusztításának elmulasztása komoly pénzbüntetést von maga után. Azt mondják allergiát okoz, de a témánk kapcsán is olyan nem feltárt összefüggések lehetnek emögött a hadjárat mögött, amivel lejáratják ezt az egyszerű növényt, amelyen után talán érdemes lehet nyomozni.
Természetes vagy mesterséges
Erről a korábbi Test cikkekhez részletesen leírtam a véleményem. Szerintem vagy a mesterséges vagy a természetes nem létezik, hiszen minden amit mi alkotunk, természetes anyagokból van. Ha az univerzum alkotott minket, mi is természetesek vagyunk, ha mi alkottuk az univerzumot, akkor pedig minden mesterséges. Nem látok számottevő különbséget a két fogalom között. Sőt, szerintem mesterséges nem is létezik. A szintetikust inkább „ember által összeállítottra” kéne átkeresztelni, vagy csak „manipulált alapanyagokból készítetté”.
Biotechnológia
Lehet, hogy csak én gondolom így közülünk, de úgy látom, hogy a test egy olyan generációja a kibernetikus, vagy egyszerű robot testeknek ami technológiájában messze felülmúl minden fém polimer gépi kombinációt ami megépíthető. A biológia szó számomra ezeknek a szuper fejlett robotoknak és gépeknek a gépészetét és informatikáját jelenti. Az a véleményem, hogy nulláról kezdeni és megépíteni a test alternatíváját nem hatékony. Ha azonban elkezdenénk aktívan kutatni, hogy mi lett kikapcsolva és átalakítva a testekben ami az optimális működési tartományok alá kényszeríti a teljesítményét és idővel felfüggeszti a regenerációs képességét már egy sokkal érdemesebb irány. Ha képesek lennénk bekapcsolni a letiltott funkciókat ebben a lebutított testben a műtétek 90%-a vagy még több, egyszerűen nem létezne többé.
Emlékezet
Több álmom is volt már mikor meghaltam. Egy álmomban belelőttek a mellkasomba egy elöltöltős pisztollyal, és szinte azonnal elvesztettem a kontrollt a testem felett, nyomást éreztem a lövés helyén, de fájdalmat nem. A lábaim másodpercek alatt összerogytak alattam és az ájulás érzése letaglózó sebességgel tört rám. A támadóm fölém lépett én pedig ránéztem. A sötétség ellepte a látómezőmet és éreztem valamit amit legkönnyebben úgy tudnék leírni, hogy kicsúszom a végtagjaimból és összezsugorodom a torzóban. Az érzés vagy inkább döntés amit tapasztaltam a megadás volt annak érdekében, hogy elkerüljem a további fájdalmat és megaláztatást a legyőzöttségemben és túllendüljek végre az elkerülhetetlenen, ami előbb utóbb így is úgy is be fog következni. Ez volt az utolsó gondolatom, aztán felébredtem itt. Ebben az álmomban jutottam a legmesszebb a halál bekövetkeztében mind közül.
A halál esélyei
Jobban nem is érthetnék egyet. A szakértelem és a jelenlét az egyetlen kombináció ami szavatolja, hogy a saját hibánkból nem fog bajunk származni. Ha az ember ért a környezetéhez, tudja kezelni és még ott is van (fizikailag, időben, testileg és lelkileg is, a figyelmével együtt) akkor nem lehet számára veszély. Talán ha értenénk az élethez és folyamatosan jelen lennénk és figyelnénk, soha nem halnánk meg.
Megfejtés
A Test sorozat végéhez érve értem miért mentünk végig ezen az útvonalon, és úgy gondolom a kérdésekkel válaszokat is kaptunk, mi is és te is. Sok probléma megoldásához elégnek tűnik az ember saját tapasztalatait belepróbálni egy nézőpontba. Komolyan mondom többet értek meg az életemről a kérdéseidből, mint a legjobb tankönyvekből. Elképesztő, hogy a puszta felismerés, hogy valamit rosszul csinálok, vagy a megértés, hogy miért úgy csinálok ahogy, ki tudja mozdítani a világomat a négy sarkából. Nem különösebben érdekel mások mit gondolnak, vagy hogyan látnak, ha ilyeneket írok itt 😀 de azért jó lenne, ha tudnád Duncan, hogy az Elme Gyilkosai óta gyakorlatilag a mentoromnak tekintelek. Ha nem olvastam volna a könyveidet, valószínűleg egy nagyon más életet élnék most. Köszönettel tartozom neked érte, hogy megmutattad az ajtót.
oksamama
április 27, 2013 @ 18:50
(a teljesség igénye nélkül)
És ha a földi életünk csupán egy állomás?
Ha a test halála után egy teljesen újfajta létezés kapuja nyílik, amiben nem kell veszkődnünk az öregséggel lassan ránk rohadó hús és vér problémával?
Mi van, ha ez az életünk büntetés és vezeklés ahhoz képest, hogy a test terhének megváltó hátrahagyása után milyen magas szintű, tiszta megtapasztalás vár?
Lehet, csak az itt maradók sírnak, mert akik elmentek nevetnek?
Nem vagyok szuicid, szeretem az életet, épp ezért nem tartom jó ötletnek, hogy a hátralévő időmet halálfélelemtől elborult paranoiásként fecséreljem el, akár egy nap van még, akár egymillió.
Az Atlantiszon az emberek átlagosan 7.244 évig éltek.
De azt tudja valaki, ebből hány évet rettegtek át a haláltól való félelemben?
Egyet? Százat? Hatezret?…
Van ennek így értelme? 😎
Thirdeye Magister
április 27, 2013 @ 13:48
@ prolizoli:
Miért nem ezzel kezdted !
Megyek a boltba húzentróglit venni . :laugh:
Thirdeye Magister
április 27, 2013 @ 13:46
Bendegoose írta:
Ez az !
Pont ez a lényeg , hogy a kreativitás vezérelje az elemző képességünket , és ne fordítva . Például az öregedés okainak kutatásánál . :search:
Merthogy a válasz és a megoldás már létezik ,” csak ” meg kell találni .
prolizoli
április 27, 2013 @ 13:06
A hosszú élet titka a rövidnadrág, húzentrógli, felemás zokni és lazaság.
Ezt a következő videó bizonyítja amin Dzsepettó mester (Pinokkió apja), aki köztudottan már nem mai gyerek, látható.
http://www.youtube.com/watch?v=KymFaQlc2hQ
Bendegoose
április 27, 2013 @ 12:23
@ Thirdeye Magister:
Jó a felvetés. Én magam is igyekszem hibrid módon használni az intuícióimat és az elemzéseket. Igyekszem figyelni az első benyomásokra, melyek az esetek majdhogynem 100%-ban igazak. De a rájuk való figyelés már magában óriási feladat, ha minden esetben alkalmazni akarod. Nekem még nem igazán megy.
Szeretném azt hinni, hogy jól használom. Játékok felületeinek a tervezésével foglalkozom, ami pont egy átmenet a pusztán kreatív és a pusztán mérnöki területek között. Mivel a megalkotandó grafikának funkcionálisan is sok szempontnak meg kell felelnie. Szóval igyekszem.
De biztos vagyok benne, hogy vannak más szinten kevert egyéniségek és egy kutatás során jól ki tudjuk egészíteni egymást. Én tényleg szívesen raknám bele az elemző képességemet, amit valahol mélyen a kreativitásom vezérel, ezért érzem magam alkalmasnak arra, hogy lehetséges összefüggéseket próbáljak megtalálni.
El fogom olvasni a linket, köszönöm.
Bendegoose
április 27, 2013 @ 12:19
@ Detti:
Úgy érzem, mintha te a kibernetikus részt megtöltötted volna olyan tartalommal, amire még csak utálás sem volt. Nem nagyon hangzott el olyasmi a cikkben, ami arra utalt volna, hogy az a megfelelő út, hogy olyan kibernetikus eszközökkel helyettesítünk szerveket, melyek nem alkalmasak azok teljes értékű működésének modellezésére, másolására. A biotechnológia részben pont elhangzik a különbség az implantátum és a pótlék között, a műláb és a fogimplant között.
Egy kibernetikus test csak akkor lehet megoldása a felvetett problémának, ha a jelenlegi életminőséget javítja. Az nem pusztán az időintervallum kitolásáról szól.
Az okfejtés során, hogy mi kuka és mi nem, az pusztán arra vonatkozott, hogy az eddigi lehetőségek és eredmények milyen módon értékelhetőek. Akik ezzel próbálkoztak, értek el eredményt? Ha nem, akkor a saját vizsgálatunk szempontjából igenis kuka.
Többen is mondták, hogy csalódottak, én sokkal inkább örülök, hogy ide jutott a cikksorozat. A felvetett és le nem csapott dolgok nem elvarratlan hanyagul odavetett szálak, hanem a 4 cikk összefüggéseiben konkrét gondolatébresztők. S arra igyekeznek ösztökélni, hogy a kapott információ alapján gondold tovább. ha valami megfog, kutass utána és legyenek egyéni gondolataid, melyeket beleszőhetsz a fórumban zajló beszélgetésbe.
Nem hiszem, hogy azért járnának ide az emberek, hogy készen kapjanak mindent egy cikkben. Felvetett kérdésekkel, elvégzett kutatásokkal és készre finiselt válaszokkal.
Legalábbis szerintem.
rozsi008
április 27, 2013 @ 11:57
@ Duncan Shelley:
“A Rendszer topikban szó volt arról, hogy bizonyos témák kutatása tabu”
Lehet, hogy ezért élvezem minden pillanatát e témakör vizsgálatának?
“A döntés, az igen vagy a nem, a cselekvés vagy a passzvitás a lényeg, nem az indoklás.”
Az emberek megszokták, hogy állandóan keresik a kifogásokat, hogy miért ne tegyenek meg valamit. Az legtöbbször fel sem merül, hogy miért tegyenek meg valamit. Sokan látják már, hogy a dolgok rossz irányba mennek, de egyrészt egyszerűbb a többi birkával legelészni, másrészt pedig a társadalom azonnal lehurrog, ha kilógsz a sorból. Így ismét győz a félelem.
“A téma és a cél két különböző dolog.”
Ez így van, viszont ahhoz, hogy a cél felé elinduljunk nem árt a téma elméleti kutatása. A legjobb ha ezzel párhuzamosan átültetjük a gyakorlatba is és teszteljük a lehetőségekhez képest.
“Vesszőparipák, fixa ideák, rögeszmék, előre elkészített válaszok, érzelmek, hitrendszerek – ezek nagyon veszélyesek, mert megakadályozzák a cél elérését, azáltal, hogy félreviszik a kutatást.”
Semmi beleszólásunk nincs a kutatásokba, így évtizedekig elegerésznek egy-egy projekten, miközben már az elején nyilvánvaló lehet, hogy rossz az irány. Mikor kiderül, hogy nem a megfelelő területre fókuszálnak kezdődik az egész folyamat előlről. Kapcsolódva a genetikához például hosszú évtizedekig a sejtmagot kutatták, miközben kiderült, hogy valójában a fehérjék irányítják a sejtek működését, amit addig egyszerűen kukába dobtak.
“Bármi, ami nem jelent átlagosan több évtized életet, lényegtelen.”
Miért lenne az? Ha egy kutató elvégez 1000 sikertelen kísérletet, akkor éppen ennyivel kerül közelebb a megoldáshoz. (Lásd Edisont!) Ha megfelelően dokumentálva vannak a kisérletek és átveszi valaki már az első alkalommal sikerrel járhat.
Ami a mérgeket, táplálkozást, elektromágneses teret illeti nemrégiben írtam le hogyan jártam a vízérrel. A többire ugyanez áll. Csak azért árt, mert elhiszed. Egy adott szinten megeheted a patkánymérget, járkálhatsz a tűzön. Az egyetlen dolog talán a McDonalds-os kaja amire ez nem igaz. Egy alkalommal néhány pohár bor után nagy éhségemben megettem egyet. Inkább nem írom le milyen volt, amikor kihánytam.:)
“Mit jelent az, hogy természetes?”
Ha elfogadjuk, hogy minden illúzió, akkor semmit. Sőt ez esetben igazából semmi sem jelent semmit. Csak van.
“(Csak zárójelben: Létezik mód arra, hogy mind a 6 funkciót újra működésbe hozzuk, egy 5 hónapos, genetikai alapú kúra által…..)”
Megosztható a köznéppel a módszer?
“A test genetikailag 24-25 éves korig fejlődik, majd elkezdődik a romlás, az öregedés, ami géncsoportok érvénytelenné válásával, a sejtosztódáskor létrejövő hibák felszaporodásával jár. Genetikai oldalról, ha a géncsoportok kikapcsolódását meg tudnánk akadályozni, a sejtosztódás hibáit ki tudnánk iktatni, vagy olyan szinten tartani, ami még nem vezet romláshoz, akkor ezzel jelentős eredményt érnénk el.”
Semmi baj a genetikával és a sejtekkel. Teszik a dolgukat, ahogyan kell. A környezeti hatásokkal (fizikai és mentális) van baj, melyek miatt a sejtek védekező állapotba kapcsolnak, így nem tudnak fejlődni.
“Ha van lélek, amely testeket ölt, akkor az emlékezet kutatása rendkívüli jelentőséggel bír.”
Ez nálam folyamatos zavart okoz, mivel az én értelmezésem szerint nem a lélek, hanem a szellem ölt testet. De ezen én már nem tudok változtatni.
“Éberséggel és szakértelemmel az aknamezőn is át lehet jutni. Ezek hiányában egy kenyérszeletelésbe is bele lehet halni.”
Igen, erre mondja a spirituális tanítás, hogy a jelenben kellene élni. A robotüzemmód, az állandósult cselekvések és rohanás miatt azonban az emberek figyelme a jövőre irányul. (Vagy épp ellenkezőleg a múlt eseményein gondolkodnak: mi lett volna, ha?)
Thirdeye Magister
április 27, 2013 @ 10:40
Bendegoose írta:
Köszönöm a válaszodat .
Igazad van az alázat dolgában . Amivel a JOBB-ra utaltam az alatt nem azt értettem hogy jobb vagy több . Tudom néha kicsit fura a stílusom , és indirekt :-))
Jobb alatt azt értem , hogy amikor kutatunk valamit , akkor ne csak a bal agyfélteke képességeire támaszkodjunk , az elemzésre , adat gyűjtésre , hanem kapcsoljuk be a jobb félteke funkcióit , amihez az intuició , az egészre való rálátás , és felismerések tartoznak . A hagyományos , adatok elemzésén alapuló kutatás rendkívül nehézkes , és tényleg több száz év kellene lennie egy kutatónak , hogy valamilyen összefüggésre rálásson .
Ajánlom régi kommentelő társunk Józsi bácsi írását : http://www.ivi.hu/blog-szelektiv-erzekeles
Detti
április 27, 2013 @ 09:13
Kicsit én is mást vártam befejezésnek.
Kicsit úgy érzem, túl hamar kukába kerültek itt dolgok, olyan indoklással, hogy haltak meg sportolók, természetes táplálékot fogyasztó egyének is fiatalon.
Ezt nem is kissé beszűkült és elhamarkodott ítélkezésnek találom.
Elvégre az alapkérdés nem az volt, hogy valaki hány évig él, hanem, hogy hogyan kerüljük el az öregedést.
Elvégre meghalhat valaki fiatalon, fiatalon maradt testtel, alapvetően jó egészséggel is, valamilyen más okból kifolyólag is, mint a táplálkozás, vagy a mozgás.
Meg olyan is van, aki összeaszottan és rozogán bár, de sokáig él. De mi a cél?
Személyes tapasztalatom, személyes bizonyosságom van a természetes étrend hasznosságáról, és arról is, hogy a különböző tápanyagok aránya sem mindegy, egyénről egyénre. Palócáéhoz hasonló teszten én is átestem, hasonló arányú eredménnyel.
Én kipróbáltam és nekem működik. Ettől még lehet, hogy nem ötszáz évig, vagy akármeddig fogok élni, de már sokkal magasabb színvonalon, jobb állapotban, mint akár a szüleim, vagy nagyszüleim stb.
Vannak viszonylag új módszerek, és való igaz, hogy némelyiknél még nem áll elég statisztikai adat rendelkezésre ahhoz, hogy teljes bizonyosságunk legyen a dologról, de ettől még nem biztos, hogy a dolog kuka.
Az sem jó, ha az erdőtől nem látjuk a fát.
És ha választanom kell, hogy akármeddig is élhetek, ha végtagonként, szervenként stb. lecserélik az egész testemet, vagy addig használom a meglévőt a lehető legoptimálisabb módon, a lehető legmagasabb színvonalon amíg lehet, akkor én inkább az utóbbit választom.
Ha már eleve egy ilyen kiborg test fog rendelkezésemre állni, amikor újra el akarok foglalni egy testet, az más, akkor az lenne a természetes, gondolom.
Ez valószínűleg szentimentalizmus a részemről, de én már csak ilyen vagyok. Lehet, hogy csak az a bajom ezzel, hogy nem igazán tudom elképzelni, milyen örömöt tudna okozni egy ilyen testben az élet ezen a bolygón.
Egy másik bolygón lehet, hogy ez tök lényegtelen lenne, mert ott eleve nem ilyen lenne a környezet, de ezen a bolygón nekem az okoz örömet, hogy pl. megsimogatok egy állatot, hogy megszagolok egy virágot, hogy elmegyek bringával valamerre, és jól kihajtom magamat. Hogy beszívom a friss, virágillattal teli levegőt és boldogságot érzek. Hogy megcsókolom azt, akit szeretek. És még sorolhatnám.
Ha ezek a dolgok már nem számítanának, nem lenne rájuk szükség a túléléshez, akkor valószínűleg nem is tartanánk meg őket.
Bár lehet, hogy az esztétikát például kiborg-testben is lehet élvezni. Nem tudom. Számomra nagyon idegen a gondolat.
Úgy látszik maradi vagyok.
De legalább erre rájöttem, ez is valami…
II.Putyin998 cár
április 27, 2013 @ 08:39
annamari írta:
Ez egyszer egyetértek.
aelod
április 27, 2013 @ 08:36
annamari írta:
Legalább őszinte vagy…
annamari
április 27, 2013 @ 01:30
Paloca írta:
Ha átgondolod, hogy mit adtál és mit kaptál, akkor nem lehetsz csalódott. Kaptál egy kisregénynyi írást, ami legrosszabb esetben is érdekes és elgondolkodtató volt és a véleményedet adtad érte.
Én üzleti alapon gondolkodom, mi mennyit ér, miért mit kapok, ezért bár örülök a cikkeknek, aggódom, hogy ez Duncannek hogyan éri meg? Hogyan lesz ez neki rentábilis? Én semmit sem csinálok, ami nekem nem éri meg. Lehetek önzetlen is, ha az érdekeimet szolgálja. 😉
annamari
április 27, 2013 @ 01:22
Great írta:
Én is ezen agyaltam. Pillanatnyilag ezt nagyon nagy árnak érezném, persze inkább kiborg legyek, mint halott.
annamari
április 27, 2013 @ 01:20
Thirdeye Magister írta:
Most a mennyiségről van szó. Biztosan nem tudsz annyi minőséget beletenni a következő 4 percbe, mint bárki a következő 4 ezer évbe. Bennem fel sem merül, hogy egyszer majd nem leszek képes több célt kitalálni. Ha meg mégis megtörténik, akkor majd unatkozom egy sort, abba még senki nem halt bele.
annamari
április 27, 2013 @ 01:17
Ez is egy érdekes cikksorozat volt. Gratula.
Valahogyan próbálom kiműteni magamból az évek számolgatását, az idővel kapcsolatos hozzáállásomon próbálok változtatni, abbahagyni a visszaszámlálást. Nagyon gépiesen működik ez bennem is. Igyekszem úgy venni, hogy végtelen idő áll előttem, nem leszek öreg, nem leszek beteg, nem halok meg.
Néha megkérdezem magamtól, hogy van-e értelme bárminek is, ha úgy is meghalok.
Érdekel a genetikai méregtelenítés. Az analógia a sorozatgyártott ház tervrajzáról, amiből egyre nagyobb részeket radíroznak ki, nekem azt mondja, hogy van egy másik rendszer is, ami a géneket vezérli. Mi lehet ez? Nem a lélekre gondolok, mert automatikus módon működik.
Biotech. Lennék félig-meddig gép, lennék teljesen gép, ha attól még én ugyanaz maradok, aki vagyok? Igen, ha nincs más választásom. Ez tetszik: http://digital-art-gallery.com/oid/18/814x916_4896_Female_Cyborg_Cover_Art_2d_sci_fi_cyborg_girl_woman_picture_image_digital_art.jpg
Az emberi tevékenység emberi életet eredményezett. Ezután sem fog mást eredményezni. Nagyon komoly változások kellenek.
Beszállni a genetikai kutatásba, a biotech kutatásba biztosan horribilis összegekbe kerül, amit elő kell teremteni, ha a saját fejem után akarok menni, nem akarok senki rabszolgája lenni. Hogyan lehet megkeresni százmillió dollárt? Elképzelni sem tudom. Azt már kezdem sejteni, hogy egymilliót hogyan lehet, de az nem elég semmire.
Az emlékezet kutatása nem tudom, milyen eszközigényű. De nem tartom hihetőnek, hogy délelőttönként otthon kutatok a nappaliszobámban.
Fel kell rúgnunk a korlátainkat, először a gondolkodásunkban. Nem tudom, hogyan.
Bendegoose
április 27, 2013 @ 01:10
@ bakostamas:
Arra a regenrációs dologra én is kiváncsi lennék.
bakostamas
április 27, 2013 @ 00:42
egyetértek azzal, hogy igazából sem az egészséges táplálkozás és sportos életmód nem feltétlenül növeli meg az élettartamot. hisz tudunk hamar elhunyt sportolóról és 80 éves alkoholista dohányos aggastyánról is. Akkor a megoldást csak a génekben kell keresni nem? ott kell valamit megbabrálni szerintem, hogy az élettartamot kicsit feltoljuk, vagy meg kell keresni azt a “forrást” ahol felfrissülhetnek a sejtek és újult erővel indulnak neki a következő xx évnek. Lehet , hogy a te génregeneráló akciód is egy ilyen “forrás”?
Bendegoose
április 26, 2013 @ 23:36
@ aelod:
Köszönöm. Reflexválasz volt és pont illett a sorozatban alkalmazott programozós/programos hasonlatomhoz. És érdekesnek találtam…
Bendegoose
április 26, 2013 @ 23:31
@ Thirdeye Magister:
Én úgy gondolom, hogy a lehető leginkább alázatosan kell megközelíteni minden témát, amiről tanulni szeretnél. Azt feltételezni, hogy te bármiben is jobb, esetleg több vagy bárminél, szerintem nem az eredményhez vezető út.
Szerintem az elemzés igenis segíthet, de ahogy írtam nem csak arra van szükség, én viszont abban hatékony segítséget tudok nyújtani. Lehet, hogy vannak az embernek JOBB eszközei, de nem hiszem, hogy itt a tuti eszköz egy ember módszere, sokkal inkább a különböző módszerek megfelelő vegyítése.
A felvetésed, miszerint a korábbi nemzedékek nem tudtak volna semmire rájönni, nos igen. Nem is sikerült nekik bizonyos dolgokban átütő sikert elérniük. A jelenleg feszegetett téma pedig érdemes az átütő sikerre, nem?
A generációk közötti átadás sem a hatékonyságról szól, s az egymást követők nem biztos, hogy ugyanazzal a töltéssel állnak neki valaminek. S pont az aktuális témából adódóan nem hiszem, hogy ez egy sikeres alternatíva lenne. Főleg az eltávozott generációk számára…
Én sokkal hamarabb vetném fel ezzel kapcsolatban azt a kérdést, hogy egy halhatatlan nemzedék hogyan viszonyulna a halandóhoz. Hogyan lehetne megválasztani, hogy valaki meg akar-e halni, vagy nem. Nem hinném, hogy mindenkiben él az örök élet motivációja. Sokkal inkább mondjuk az örök fiatalságé, s egy idő után az emberek elfáradnak. Nem is tudom. Kit meddig tarthat fenn a szellemi ébersége? És hogy változik meg az élet maga attól, hogy nem vagy csak lassan halandó lények veszik át benne az eddigi halandók szerepét?
Szóval nem értek egyet az okfejtéseddel. Számomra kicsit szűk látókörű az, aki bármiről azt képzeli, hogy tud valamit, ami JOBB bárminél. Nem inkább más? Ami talán két érv ütköztetésén keresztül akár előrébb is vihet? Korábban már írtam: nincs szükség ellenpólusokra. Nem csak ellentétekben és végletekben lehet gondolkozni. Annyi minden megtanulható a rendelkezésre áll. Balgaság azt hinni, hogy mindenre rálátsz…
Thirdeye Magister
április 26, 2013 @ 22:56
Bendegoose írta:
Ha ez igaz lenne , akkor a régmúlt emberei semmire se tudtak volna rájönni .
Statisztikára , és adatokra csak az elemző elménknek van szüksége .
De van az embernek ennél JOBB eszköze is .
Bendegoose írta:
Miért , az adatokat nem lehet továbbadni a következő kutatónemzedéknek ?
aelod
április 26, 2013 @ 22:11
@ Bendegoose:
A kérdés költői volt csupán
aelod
április 26, 2013 @ 22:11
Arkos írta:
Miért te ki lennél ha nem a tudatod? Hm?
Gondolod, hogy ezt csak úgy titokban tudnád tartani? Lenne az a motiváció hidd el amiért kiadnád a publikációt…és persze nem mindenkit kéne halhatatlanná tenned csak pár rótcsildet meg rokefellert
Mi alapján? Mi lenne a próba?
Arkos
április 26, 2013 @ 19:49
aelod írta:
De vajon mennyire maradna meg az ÉN egy ilyen leképzés után? Tényleg lemásolható lenne úgy a tudatom, hogy az ÉN maradjak? Nem csak egy hajszál híján tökéletes báb lesz? Egy burok, az én emlékeimmel, vágyaimmal, érzelmeimmel, ami teljes mértékben azt hinné magáról, hogy ÉN vagyok? (Off – Lehet, hogy már most is csak valakinek az emléke vagyok?^^)
A biotechnikáról meg a genetikáról már nagyrészt kifejtettem az álláspontomat. Ide nekem az összeset!! 😀 Azon a véleményen vagyok, hogy az ember által használt test tökéletlen és nem csak az öregedés miatt. Úgyhogy, ha ezek a ‘hibák’ nem kijavíthatóak még a halhatatlanság birtokában sem, akkor köszönöm, beiratkoznék egy átépítő-tanfolyamra. Jöhet az összes robot-alkatrész! Nem érdekel, ha csak prototípus, ha élek vele még 400 évet, már nyert ügy. Addig magam is elsajátítom ezt a fajta tudományt, és kutatok tovább. Genetika ugyanez. Csak ne változzak valami mutáns kétéltűvé a kísérletek során, de felőlem “ki-/megszerelhetnék” a hiányosságokat.
Viszont én nem publikálnám. Semmi pénzért. Nincs az a motiválás, ami engem arra késztetne, hogy halhatatlanná tegyek mindenkit, vagy csak azt aki fizet. Egész egyszerűen nem érdekelnének. Kiválasztanék pár embert, akinek segítenék elérni, de ennyi. Későbbiekben talán jutalomként tűzném ki, mondjuk egy próba után.
jazminbokor
április 26, 2013 @ 19:41
Nem – Ez a tabu mélyen ott van bennünk. A döntés minden megteremtésének az alapja, Döntsük el, hogy ezt a tabut most átlépjük.
Témák és célok – Megértettem, nincs témázás, mert nem visz semmire. Egyetlen célunk van a hozzászólásomban azt tartom szem előtt. Vannak (voltak) olyan emberek, akik a korszak átlagánál tovább éltek. Szerezzünk be róluk minél több információt.
Fontosságok – egyszer kaptam egy hírt, hogy léteznek guruk, akik mintegy 50 évenként a Himalájába visszavonulva képesek megújítani a testüket – nincs rá semmilyen bizonyítékom.
Természetes vagy mesterséges – Genetika – nem tudom
Biotechnológia – ezt minden további nélkül el tudom képzelni, sőt az sem kizárt, hogy elvileg már most meg tudják csinálni.
Emlékezet – .Szerintem lehet a halállal, sérüléssel kapcsolatos döntési pozíció. Bennem az intuíció elég jól működik. Volt olyan az életemben, hogy utaztam volna egy helyre, indulás előtt szóltak, hogy “nem te mész”, akik viszont mentek, komoly, nem halálos balesetet szenvedtek. Egyszer közvetlenül az autónk előtt kidőlt két fa. Előtte egy perccel a lányom szólt, hogy “ne siessünk”.Volt két alkalommal hasonló megérzésem őzekkel. Korábban leírtam, hogyan repültem le az útról és kerültem vissza rá kb. 40 méterrel feljebb.
A halál esélyei – Ehhez van mondanivalóm. Ha a figyelmem valamiért kikapcsol, általában egy finom belső jel, belső hang jelzi, hogy figyeljek! Sok kellemetlenséget el tudtam ezzel kerülni. Ez egy “program” amely idejében figyelmeztet, jelzést ad. Egy “szélesebb” figyelem.
Megfejtés – ötlet: Van egy feltevésem, mely szerint az “egységben lét” döntési lehetőséget ad a halál időpontjáról, a mikorról. Keleten élt egyes guruk konkrét időpontra hívták meg egyes tanítványaikat, hogy ott lehessenek velük a testből való eltávozásuk pillanatában. Ahogy ezt megfogalmaztam, azt a képet láttam magam előtt, hogy az összeköttetés révén ez az információ lehívható a morfogenetikus mezőből, akashából.
Paloca
április 26, 2013 @ 17:26
Great írta:
Kedves Great!
Igazad van!
Ez a mondat csupán annak szólt, hogy egy kicsit csalódott vagyok a cikksorozattal kapcsolatban. Bár Duncan tényleg jól és logikusan összeszedte azokat a szempontokat, amiket figyelembe lehet venni egy jövőbeli kutatásra, de én abban is reménykedtem, hogy végül a kevés hátramaradottnak konkrét információk formájában megosztja azt, amire jutott, mert abban biztos vagyok, hogy jutott valamire a témában.
Nos, én is végzek hasonló “kutatásokat” és teszek is az eredményért, szerintem nem is rossz hatékonysággal. Egy “korteszten” kijött, hogy 30 éves vagyok, holott a testem 55 éves lesz az idén.
/ De lehet, hogy a teszt rossz…
/
Persze a “puding próbája az”, hogy ki él tovább.
De nem érdemes különösebb versengésbe kezdeni. Amit én erről a témáról tudok, azt az előző cikkben érintőlegesen leírtam. (Három szint, illetve milyen dolgokat kell kezelni a siker érdekében.)
Duncan-nel nagyjából hasonló megállapításokra jutottam, amiket ebben a cikkben szépen rendszerezett. Hogy ez mire elég, még nem tudom, mert tovább kell vinni.
Azt tudom, hogy például a személyre szabott táplálkozás nagyon fontos lépés. Ehhez hozzájön még sok más dolog is. Az is igaz, hogy a téma tele van “titokkal és bonyolultsággal”.
Ezek mind megnehezítik a kutatást. Valószínűleg nem ez a fórum lesz az, ami megoldja ezt, és az ehhez hasonló nagyságrendű problémákat.
Ettől még jó szórakozást nyújt, és néha tanulságos is.
prolizoli
április 26, 2013 @ 16:21
Duncan Shelley írta:
De még nem telt le az 1 hét hozzászólási idő a 3 részhez. Még 2 nap hátravan, addig lehet még páran jönnek a 35-höz.
Bendegoose
április 26, 2013 @ 15:56
@ aelod:
“Lehetséges e a tudatunkat leképezni egy számítógépes modellé és ennek a modellnek egy hardvert is találni? Lehetséges e hogy ez az új test ellenállóbb+jobb+fejlettebb legyen mint a mostani?”
Szerintem azért lehetséges, mivel a számítógépes modellek ltrehozásának az eredeti forrása mi magunk voltunk, így magunkból kiindulva a saját belső folyamataink megértésére alapulnak a szoftveres és hardveres működések szabályai. Ezért szerintem igenis lehetséges.
rozsi008
április 26, 2013 @ 15:52
aelod írta:
Jó megközelítés. Véleményem szerint nemcsak hogy lehetséges, hanem eddig is ez történt: a tudatunk testet öltött, épített magának egy hardvert. Jelenleg a test szénalapú, de miért ne lehetne pl. szilícium alapú?
Az elektronikai fejlődés ugyanezen a vonalon történt. Kezdetben voltak pl. szénmikrofonok, aztán kondenzátormikrofonok, majd piezokristályos mikrofonok. Ma pedig már vannak optikai (lézer) mikrofonok. A kérdés inkább az számomra, hogy képesek lehetünk-e úgy ellenállóbb testet kifejleszteni, hogy közben meg sem halunk. Egyszerűen csak átprogramozzuk a sejteket.
Bendegoose
április 26, 2013 @ 15:51
@ Thirdeye Magister:
Ha a téma az öregedés kutatása, akkor egy terület vizsgálatához érdemi mennyiségű statisztikailag ismétlődő adatra van szükség. Vagy pár száz évnyi empirikus adatgyűjtésre, ami paradoxon, hiszen az öregedés miatt nincs rá lehetőségünk…
Bendegoose
április 26, 2013 @ 15:49
Aham. Királyság. Szóval erről volt szó…
Ezennel akkor szeretnék tisztelettel jelentkezni a kutatómunkára! Hozzáféréssel csak korlátozottan rendelkezem olyan információs forrásokhoz, melyek relevánsak lehetnek, de erős asszociációs képességgel és rendszerszemlélettel úgy gondolom mindenképpen hasznos tagja lehetnék az elemző csapatnak.
Nagyon tetszett a téma és a cél közötti különbség megfogalmazása. Sok olyan beszélgetésben vettem részt már, ahol a tekintélyelvűség és érdektelenség valóban megakadályozta, hogy a felvetett témák valódi célokká alakulhassanak. Benne vagyok!
Soha nem állhattam a tabukat, s mindig utáltam, ha a válasz az volt, hogy NEM. Már korán feltettem azokat a kérdéseket, amikkel zavarba hoztam azokat a nálam idősebb és ezért társadalmilag hagyományosan piedesztára emelt embereket, akiknek a dolga az lett volna, hogy segítsenek a válaszaikkal azzá válnom, akivé lehetőségem lenne. Ehelyett a válaszaikkal sokszor csalódást keltettek, kikerülve a válaszadást kétségek és kérdések között hagytak, s magamra voltam utalva. De mindig is azt gondoltam, hogy nem helyes egyedül keresni a válaszokat. Ha többen keressük, akkor a különböző képességek és nézőpontok, tapasztalatok segítségével sokkal gyorsabban és hatékonyabban juthatunk el a pontosan kitűzött közös célhoz. Szeretem ha ugyanarra a témára mások információt ismerhetem és szeretem megvitatni a saját véleményemet is viszontba. Nekem ez a végső célom: folyamatosan tanulni. S mivel az öregedés és a halál egyértelmű akadálya lehet egykor majd ezen célom beteljesítésének, tovább folytatásának, szeretnék aktívan és tevékenyen részt venni ennek a megakadályozásában. De nem egyedül.
Fontos első lépések között meghatározni majd, hogy hogyan történjen a keresés, mit vizsgáljunk, milyen információkat hogyan rendszerezzünk, s azok között milyen módszerrel keressük az összefüggéseket. A téma összetettsége miatt a több résztvevő szükségessége nem csak azért egyértelmű, amit hozni tudnak bele, hanem azért is, mivel a különbözőség jó alapja lehet a feladatok megosztásának is a vizsgálatokat elvégzésekor.
Hiszem, hogy a tudás és az információ szabad áramlása ugyanúgy az élet természetes folyamatainak az egyike, mint a (legtöbb esetben a) növények törekvése a napfény, vagy az abból hasznosítható energia felé. És úgy gondolom, hogy amennyiben a tudás valahol összegyűlik, s az információk végül állításokká szintetizálódik, azt hozzáférhetővé kell tenni minél nagyobb körben, hogy további szintézisekbe integrálódva újabb és újabb tudásanyag megszületéséhez vezessen, s legyen mit tanulni. Ezért tartom a közösségi oldalak születését az információra éhes emberiség egyfajta kulturális segélykiáltásának, ami érdemi tartalmak híján egyenlőre szeméttel telik csak meg nagyrészt, s az érdemi információk elvesznek a tömegben. De ez is majd kiforrja magát, főleg, ha teszünk is érte.
Amennyiben a kutatás a mesterséges felé vezet, nem hiszem, hogy tabuként kéne tekintenünk a területre, valami megfoghatatlan misztikumra hivatkozva, ami csupán arra jó, hogy visszatartson minket. Én azt vallom, hogy az egyetlen igazi ellenségünk a félelem, mert arra ösztökél, hogy megtorpanjunk. Nem összetévesztendő az óvatossággal, ami arra ösztökél, hogy a haladásunkat ne a hév, hanem az adott pillanatban megkapható legnagyobb bizonyosság vezérelje. Ne másban, hanem önmagunkban és a döntésünkben.
Úgy gondolom, hogy egy olyan összetett téma esetén, mint az öregedés, mindenképpen foglalkozni kell a génekkel. A biotechnológia jó, de úgy gondolom, hogy a génekben még sok lehetőség rejlik, s a céltól függően optimális eredményt hibrid megoldásokkal lehet elérni. Részben géntechnológiával, részben pedig biotechnológiával. Van egy olyan érzésem, az eddigi ezen témában végzett érdeklődéseimre támaszkodva, hogy az emlékezet, tudat, vagy lélek nagyon fontos eszköze lehet a génekben rejlő lehetőségek kiaknázásának. A cikksorozat során alkalmazott programos analógiával élve, a tudat lehet a platform, amivel hozzáférsz a gének által alkotott library-kben tárolt függvényekhez. Csak az alkalmazás módszerét kell megtalálni és olyan mértékben fejleszteni, amivel a cél eredményesen elérhető. S a továbbfejlesztési potenciál szinte végtelen lehet!
A figyelmetlenség és butaság elkerülése a kutatás során nagyon fontos, hogy értelmetlen hurkokkal ne kelljen foglalkozni. Nem számítva a zsákutcákat, melyek minden kutatásnak elkerülhetetlen részét képezik, de az ok nem hurkok. Az is fontos, hogy egy személy csak korlátozottan képes a teljes értékű megfigyelésre, s a téma miatt igenis butaság lenne figyelmen kívül hagyni a lehetőséget, hogy minden nézőpontnak és a lehető legszélesebb területen szórt érdeklődési és tapasztalati skálájú embernek teret kell engedni a cél eléréséhez.
Amennyiben sikerül megfejetnünk a rejtélyt, úgy gondolom azt közkinccsé kellene tennünk, hogy bárkihez eljuthasson. Bár ennek eldöntése nem egyedüli reszortom kell legyen, ezt a résztvevők konszenzusa alapján kell majd véglegesíteni. Lehet, a világ nem érett meg rá. De eldönthetjük-e? Kezünkben a megoldással mitől leszünk mi különbek? A kitartásunk miatt? A céltudatosságunk miatt? Lehet. De nem biztos. Ez egy újabb csokor kérdést vethet fel. Bár erre nagyapám mindig azt mondta: “…akkor kell átmenni a hídon édes fiam, amikor odaértél…”
Egy ilyen kutatás nem csak kérdéseket, de lehetőségeket is felvethet. Az eredmény pedig utat nyithat a jelenlegihez képesti korlátlan tudásra.
Hajrá. Szóval én benne vagyok.
aelod
április 26, 2013 @ 15:23
MI van ha ebből a szén alapú testből csak ennyit lehet kisajtolni? Ez a maximum amit ma átlagéletkornak nevezünk. Mi van ha esélytelen élni 150-250 x+n évig?
Vegyünk egy példát alapul. Az időpont: 1944 április. Hadrendbe áll a Luftwaffenál az első sorozatgyártású sugárhajtóművel felszeret vadászgép az ME-262. Mind a gép kialakítása ( nyilazott szárny ) mind a meghajtás módja ( légcsavar helyett sugárhajtómű ) teljesen eltért a megszokott légcsavaros megoldásoktól. Ez a konstrukció volt a jövő az új technológia, habár megvoltak a gyermekbetegségei de kétségtelen, hogy sikeres volt és félelmetes tulajdonságokkal bírt.
Lehet, hogy a jövő egy teljesen új megoldásban rejlik? A biomechanika, nanotechnológia kombinációjával sikerül egy olyan testet építeni vagy a meglévő gyengéit kiküszöbölni amivel elérhető a 150+200+N-ik életév? Ez a technológia még gyerekcipőben jár de kétségtelen, hogy fejlődik alakul.
Azzal hogy a testünk elmúlik a tudatunk sem létezik tovább ( most felejtsük el a vallást lelket stb egy kis időre ) és mivel az ember egy univerzális konstruktor – azaz amit meg lehet építeni azt az ember megépíti – felmerül pár kérdés
Lehetséges e a tudatunkat leképezni egy számítógépes modellé és ennek a modellnek egy hardvert is találni? Lehetséges e hogy ez az új test ellenállóbb+jobb+fejlettebb legyen mint a mostani?
Great
április 26, 2013 @ 15:16
@ Paloca:
Ez mind a hozzászólásod?
Azt gondoltam, neked van mondanivalód, nem csak a folytatásért dobtál valamit.
Great
április 26, 2013 @ 15:16
Nem – egyetértek. Tökmindegy, miért húzza meg a parkolóban a kocsimat az a barom, meghúzza, ez a lényeg.
Témák és célok – kedvenc vesszőparipám.
Fontosságok – a kis fejlesztések nem hoznak nagy változásokat, kicsit jobb táplálék, teljesebb pihenés nem hoz 350 éves életkort, itt valami alapvető óriási változás kell, különben marad minden a régiben.
Természetes vagy mesterséges – külön tetszik, személyes okokból is. Soha nem izgatott, hogy mit akar isten vagy a természet, mit ír a biblia vagy a micimackó, csak az, hogy mire van szükség.
Genetika – újra visszatolódott ide az érdeklődésem, mert ezek a jelenségek nagyon elgondolkodtatóak és ezeket mással nem lehet átírni. Bár ez is feltételezés. Putyin valamikor írt a privát tudományról, de ő jobban emlékszik rá.
Biotechnológia – örülök, hogy cyberpunk fanként ilyet olvashatok, nekem mindigis szívem csücske volt a gépesítés. Élnék-e kiborgként, élnék-e robotként? Ha biológiai testem már nem működik, nem tudom másként megoldani, akkor igen. Ha olyan tevékenységet választok, amihez nagyon erős test kell, akkor is. Ha választhatok biológia és gép között, csak a szex miatt választanék a biológiai mellett. Esetleg ha az érzet ugyanaz, akkor a gépet.
Emlékezet – ha van ilyen, ami nekem hihető, hogy van, akkor fontos, nagyon is. Végre nem köd, hanem gyakorlati felhasználási javaslat.
A halál esélyei – alap.
Megfejtés – én is így gondolom. Az utolsó mondatok arról, hogy van-e bárminek értelme ilyen kiszolgáltatottságban, mindannyiunkban megvannak, csak van, aki nem meri ezt felengedni magában.
A többivel még jelentkezem, átgondolom.
Thirdeye Magister
április 26, 2013 @ 15:16
” Az edzés fontos, a jó étkezés fontos, a jó alvás fontos, a stresszmentes élet fontos (stb.), de ha a sportoló populáció nem nyer +évtizedeket, ha a jól étkező sem, ha a jól alvó sem, ha a stresszmentes sem (stb.), akkor ezek fontossága semmi, vagy kevés.
Bármi, ami nem jelent átlagosan több évtized életet, lényegtelen. ”
Ez olyan mintha azt mondanád , hogy nem a minőség a fontos , hanem a mennyiség .
Ha tehát egy alkoholista 80 évig él , akkor többet tud , vagy jobb mint aki figyel az egészségére , de csak 60 évig sikerül élnie ?
Kifejtenéd , hogy mi a jelentősége annak ha valaki több évtizedet nyer ?
Nem azért kérdezem mintha én nem szeretném ezt a nyereséget , csak kíváncsi vagyok a Te motivációdra .
Jaaj , de buta vagyok ! Hát persze , hogy legyen elég időd bejutni a Rendszerközpontba 😎
Duncan Shelley
április 26, 2013 @ 14:17
Paloca írta:
Neked lehet.
Nekem nem.
Paloca
április 26, 2013 @ 14:13
Ezek szerint az egész kérdés téma volt csupán. Ahogy a többi cikksorozat is.
Duncan Shelley
április 26, 2013 @ 14:10
Ez sem egy rövidke cikk…
A témazáró, az alaposan megfogyatkozó társasággal. Ha jól emlékszem, 79-ból 35 maradt bent, olyan nagy volt az ár.
Zárul Duncan mókatára, de ha tetszett, nemsokára… 😎