Duncan Shelley

Gondoljuk újra a világot

A Test, 4. rész

Nem

A Rendszer topikban szó volt arról, hogy bizonyos témák kutatása tabu. Ez a tiltás olyan mélyen beépült mára a gondolkodásba, hogy mondhatni, önkéntes önsanyargatásként jelenik meg.

A döntés, az igen vagy a nem, a cselekvés vagy a passzvitás a lényeg, nem az indoklás.

Azért nem, mert félek, azért nem, mert Isten tiltja, azért nem, mert a Természetbe nem szabad beavatkozni, azért nem, mert megölnek, azért nem, mert nem fontos, azért nem, mert értelmetlen, azért nem, mert nincs rá idő, azért nem, mert sokba kerül, azért nem, mert borzalmas következményei lehetnek, azért nem, mert elvennék tőlem, azért nem, mert…

Ez mind nem. Ugyanaz, ugyanúgy.

A kijelentések valós tartalmát kell figyelembe venni, a valós döntést, nem a magyarázatot, nem az indoklást. Ha nem, akkor nem. Teljesen lényegtelen, hogy miért nem.

Témák és célok

A téma és a cél két különböző dolog.

Ha valakinek az a témája, hogy meggazdagodjon, akkor olvasgat erről, gondolkodik erről, beszélget erről, álmodozik erről – és ennyi.

Ha az a célja, hogy meggazdagodjon, akkor gyakorlati oldalról közelít, és cselekszik.

Ha valakinek témája van, akkor nem tesz tényleges lépéseket azért, hogy valósággá tegye, ha valakinek célja van, akkor tesz érte, valódi, gyakorlati lépéseket a valódi létező világban.

Persze, most, hogy a valódi létező világot szóba hoztam, valaki talán, aki eszik, alszik, nem sétál át csukott szemmel a piroson, nem ugrik ki az ablakon, nem szúr konyhakést a mellkasába, eltöpreng azon, hogy mi is a valóság és milyen alapon nevezünk valamit annak, és összeráncolt homlokkal mondhatja, hogy talán nincs is valóság és csak álom az élet. Nos, neki talán minden csak téma.

Ha téma az öregedés és a halál megértése és megfejtése, akkor mindennek helye van, és mérhetetlen időket ölhetünk bele a filozofálgatásba, oly módon, hogy még gondolati síkon sem jelenik meg az igény arra, hogy kezdjünk valamit azzal, ami eszünkbe jut, és lépéseket tegyünk valamilyen áhított állapot felé.

Ha cél az öregedés és a halál teljes körű, 100 százalékos megértése, az öregedés és a halál feletti teljes irányítás megszerzése, akkor bármi merül is fel, az a kérdés, hogy fel lehet-e használni a cél érdekében?

Jön egy információ: Atlantiszon az emberek átlagosan 7.244 évig éltek. Ha nincs cél, csak téma, akkor ez fontos. Éveket rendelhetünk e felvetés mellé, olvasgatva, elmélkedve, beszélgetve róla, hogy hm, meg hű, meg ha, meg aszta, meg nahát, és ez az egész soha nem jut el odáig, hogy kezdjünk vele valamit.

Ha nem téma, amivel elütjük az időt, hanem cél, akkor valamit kezdenünk kell minden információval, ami felmerül. Atlantiszon átlagosan 7.244 évig éltek az emberek – oké, mit kezdjünk ezzel? Mit kezdhetnénk ezzel? Először is: honnan van ez az infó? Manci bácsi mondta, aki sárgalázban haldokolt? Ebben az esetben kuka. Platón említi, hogy… Kuka. Akár igaz is lehet… Kuka.

Ha nem lehet megvizsgálni, kuka.

El lehet azon gondolkodni, hogy vajon mi lehetett más Atlantiszon, mint a mi Földünkön, és ebből elő lehetne szedni valamit, amin el lehetne indulni. De hogyan? Nem Atlantisz léte a kutatásunk célja, hanem az öregedés és a halál megértése és irányítása.

Fontosságok

Vesszőparipák, fixa ideák, rögeszmék, előre elkészített válaszok, érzelmek, hitrendszerek – ezek nagyon veszélyesek, mert megakadályozzák a cél elérését, azáltal, hogy félreviszik a kutatást.

Még abban az esetben is, ha valaminek nyilvánvalóan van szerepe, jelentősége a cél szempontjából, tudunk kell, hogy mennyire fontos. Mert lehet, hogy nem fontos, vagy csak kis mértékben az.

Levegő nélkül meghalunk. Ezt elég sokszor igazolták, jó eséllyel igaz. Az oxigén fontos eleme szervezetünk működésének. Rendben. Ez eddig eléggé világos. De milyen levegőre van szükségünk? Milyen összetétel az, ami ideális a számunkra?

Aggodalomtól kivörösödő szemekkel és dühtől remegve mondhatjuk, hogy rohadt környezetszennyezés, elveszik a levegőnket, a szennyezett levegő már így is tizedeli a lakosságot – de igaz ez? Egy olyan zsúfolt, szmog által terhelt nagyvárosban, mint Los Angeles vagy Tokió egyértelműen átlagosan rövidebb ideig élnek az emberek, mint a természet lány ölén? Ha igen, akkor ez fontos. Ha nem, akkor tévút.

Mennyit számít a táplálék? Rávághatjuk, hogy sokat. Teszteket hozhatunk fel, saját tapasztalatokat, melyek igazolják, hogy a szintetikus halálmiszer mennyire ártalmas, és a tiszta bio milyen áldásos. De ez nem feltétlenül igaz, mert nem veszi figyelembe az egyéni hajlamokat, adottságokat, az összes többi körülményt és az időt. Ha veszünk 10 ezer embert, akik következetesen minden nap csak McDonalds ételt esznek, és másik 10 ezret, akik csak a legszigorúbb bio élelmiszert, akkor lesz kiugró eltérés a csoport átlagéletkorát tekintve? A bio élelmiszert fogyasztó csoport átlagosan +évtizedeket fog ráverni a szintetikus műtáplálékon élő csoportra? Ha igen, akkor fontos. Ha nem, akkor tévút.

Az igaz, hogy méregtől gyorsan meg lehet halni, tehát biztosan nem mindegy, hogy mit eszünk. De ha nincs komoly, számottevő különbség az úgynevezett minőségi táplálkozás és az úgynevezett szintetizált, tápanyagszegény értéktelen élelmiszer fogyasztása között, akkor a rosszabbik is még azon a tartományon belül van, amit a test képes felhasználni és ellensúlyozni.

Olyan elektromágneses térben élünk, amely a modern korhoz kötődik, előtte nem létezett. Rádióhullámok cikáznak körülöttünk, a testünkön keresztül, sokféle frekvencián, nagyfeszültségű elektromos vezetékek futnak a falban, a fejünk felett, a lábunk alatt, mobiltelefon van a zsebünkben, a kezünkben, a fülünkhöz tartjuk, az agyunk közelében. Számít ez? Igaz, újdonság, igaz, hatással van a testünkre, de milyen mértékben? Ha azokban az időkben, amik még mentesek voltak ettől, az emberek nem éltek általánosan évtizedekkel tovább, mint most, ha egy leárnyékolt közegben élve nem tudunk +évtizedeket szerezni, akkor nem fontos.

Az edzés fontos, a jó étkezés fontos, a jó alvás fontos, a stresszmentes élet fontos (stb.), de ha a sportoló populáció nem nyer +évtizedeket, ha a jól étkező sem, ha a jól alvó sem, ha a stresszmentes sem (stb.), akkor ezek fontossága semmi, vagy kevés.

Bármi, ami nem jelent átlagosan több évtized életet, lényegtelen.

Természetes vagy mesterséges

Mit jelent az, hogy természetes?

A teljes földi bioszféra lehet mesterséges. Nem vennénk észre, nem jönnénk rá a napi megfigyeléseink alapján, mert nincs mihez viszonyítani.

De akár értelem hozta létre a bioszférát, akár úgymond magától alakult ki, nincs okunk arra, hogy tökéletesnek tekintsük.

Lehetséges, hogy az emberi test állati test. Nincs lényegi, minőségbeli különbség. Az ember az állatvilágból fejlődött ki, az állatvilágba degradálódott, vagy az állatvilágból választott egy számára bizonyos kritériumok által legjobbnak ítélt testet. Lehetséges.

Az is lehetséges, hogy az emberi test volt a lényeg, és a teljes állatvilágot, vagy annak egy részét az ember számára kísérletezték (kísérleteztük) ki, így az állatvilág valójában genetikai hulladék, téves kísérletek eredményei.

Az is lehetséges, hogy az, amit természetként ismerünk, csupán egy önfenntartó élelemraktár, ami csak azért van, hogy a mi testünket táplálja.

Ezekből (és még további) feltevésekből a számunkra fontos elv az, hogy a természetes nem feltétlenül jobb a mesterségesnél. A „vissza a természethez” szlogen tévedés, amit ideje félredobnunk.

Semmi okunk azt gondolni, hogy a legtisztább ősi levegő, ami mindenfajta civilizációs szennyeződéstől mentes volt, a legjobb a számunkra. Nem biztos. Annak tehát nagyon is van értelme, hogy különféle belélegezhető közegeken kísérletezzünk, amely lehet gáznemű, de lehet folyadék is. Lehetséges, hogy létezik valahol a természetben ez az ideális keverék, és lehet, hogy nem. Az életfolyamatok ideális fenntartása szempontjából nem biztos, hogy a levegő a legjobb. Lehet, hogy van annál nagyságrendekkel jobb.

Az is megtörténhet, hogy a természetben nincs tökéletes táplálék, hanem csak olyan van, aminek kifejlődésére a körülmények megfelelőek voltak. Lehetséges, hogy több ezer méter mélységben az óceánokban létrejött olyan biológiai anyag, amely sokkal jobban táplálna minket, mint bármi, amit ismerünk, de érthető okokból eddig nem tudtunk hozzáférni, és így tesztelni sem állt módunkban. Az is lehet, hogy sehol nem létezik a természetben számunkra tökéletes táplálék, és ahhoz, hogy lényeges plusz időt nyerjünk, a tudatos tenyésztés, keresztezés vagy a laborok az egyedüli lehetőségeink.

A testedzést, a test terhelését, a stresszt és az általa kiváltott adaptációt érzelmi és eredményességi oldalról fontosnak ítélhetjük, de ha nem ad +évtizedeket, akkor nem fontos a célunk szempontjából. De azt sem mondhatjuk, hogy nem lehetséges olyan testedzési módszer, ami nem járulna hozzá a célunk eléréséhez. Esetleg külső edzésmódszerekkel, futással, terheléssel (stb.) nem tudjuk elérni azt a fejlődést, vagy a testnek +évtizedek szempontjából létfontosságú részeinek fejlődését, amire szükségünk lenne. Lehetséges, hogy ehhez olyan edzésmódszerek kellenek, amit mai szemmel nem is tudnánk edzésnek nevezni.

A biológia leír bizonyos állapotokat, működési mechanizmusokat, de összehasonlítási alap nélkül ezeket nem tudjuk igazán megítélni. Nem tudjuk, hogyan kellene működnie a testnek, nem tudjuk, mi az ideális a számára. Benne vagyunk egy viszonyrendszerben, és nem ismerünk mást.

Volt egy magyar fickó, aki kitalált egy adalékanyagot a motorolajhoz, ami jelentősen megnövelte a motor élettartamát és teljesítményét. Attól rettegett, hogy megölik az olajcégek, ezért csak baráti körben árulta az olaját pitiáner összegekért. Többeket ismertem a környezetéből, akik csak a tőle vásárolt olajat használták, és mindegyikük beszámolt arról, hogy nagyon jelentős a változás. Ez csak olaj, a teljes rendszer apró része. Azok a számok, melyek érvényesek a „normál” olaj használata mellett, érvényüket vesztették egy új adalékanyagtól, amely új körülményeket teremtett.

A mesterséges sokkal jobb lehet a természetesnél, és mivel nincs összehasonlítási alapunk, nem biztos, hogy a biológia örökké érvényes lesz. Tapasztalataink egy bizonyos rendszeren belül születtek, és abban érvényesek.

Genetika

Az emberi genetikai térkép kutatása részben magánkézben van, mert eleve magántulajdonú cégek végezték, vagy felvásárolták ezeket. Lényegi különbség nincs abban, hogy az eredményeket egy kormány ássa el, vagy egy igazgatói tanács. A vállatok esetében annyiban jobban járunk, hogy gazdasági érdekek is számítanak, ami azt jelenti, hogy egyes eredmények idővel elérhetőkké válnak.

Másodkézből szerzett, tehát bizonytalan információk (könyvek, előadások, beszámolók) szerint az idő előrehaladtával egyes géncsoportok érvénytelenné válnak. Olyan ez, mintha hatalmas épületeket építenénk, és a tervrajz bizonyos részét egy idő után figyelmen kívül hagynánk, aztán egy idő után egy újabb részt nem építenénk meg, aztán egy újabbat, egy újabbat, egy újabbat. Aztán egy ponton túl nem is építenénk fel semmit, mert a terv egésze érvénytelenné válna.

Elvben (másodkezi infó, ezért mondom így) a testnek 6 különböző mechanizmusa van arra, hogy méreganyagokat, salakanyagot válasszon ki, távolítson el. Negyven éves korra a 6 mechanizmusból már csak 2 van működésben, és azok hatásfoka sem a régi. Azok a géncsoportok, amelyeken ezek tervrajzai találhatók, idővel érvénytelenné válnak. A test minden sejtje 7 éven belül lecserélődik, és úgy néz ki, hogy a generációváltások során egyes funkciók nem mennek tovább.

(Csak zárójelben: Létezik mód arra, hogy mind a 6 funkciót újra működésbe hozzuk, egy 5 hónapos, genetikai alapú kúra által. A szilveszteri blogban ígértem, hogy ezt végigcsinálom ebben az évben. Ez így is lesz, majd naplószerűen beszámolok.)

A test genetikailag 24-25 éves korig fejlődik, majd elkezdődik a romlás, az öregedés, ami géncsoportok érvénytelenné válásával, a sejtosztódáskor létrejövő hibák felszaporodásával jár.

Genetikai oldalról, ha a géncsoportok kikapcsolódását meg tudnánk akadályozni, a sejtosztódás hibáit ki tudnánk iktatni, vagy olyan szinten tartani, ami még nem vezet romláshoz, akkor ezzel jelentős eredményt érnénk el. Még az is meglehet, hogy a genetikai tervrajz már születéskor sem érvényes egészen, ebben az irányban is érdemes lenne keresgélni.

Továbbá, a tervrajzokat is átírják néha, igény szerint.

Biotechnológia

Biotechnológia alatt a biológia, a gépészet, a kibernetika, és még néhány tudományág összefonódását értem, melynek célja a test megerősítése, fejlesztése, tartósabbá tétele.

A fogászati implantátumok már a biotechnológiához tartoznak, hiszen egy biológiai funkciót vesznek át nem biológiai anyag testbe építésével.

A protézisek (fog, láb stb.) nem a biotechnológia részei, mert nem vesznek át funkciót, nem működnek együtt a test érintetlen, szerves részével. A lábprotézis olyan, mint egy bot, csupán a botot helyettesíti, megtámasztja a testet, hozzájárul az egyensúlyához, míg egy biotech implantált láb lábként funkcionál, ízületei vannak, és a lábbal egyenértékű mozgást tesz lehetővé.

Elvben a test minden részét le lehetne cserélni részlegesen vagy egészében. Lehetne mesterséges szív, máj, vese, nyelőcső, artéria, ízületek, inak, izmok, szemek, csont, nyelv, akármi.

A biotechnológia lehetővé teheti, hogy lecseréljük a tönkrement fogazatot hibátlanra, és röntgen nélkül a valóditól megkülönböztethetetlenre (esetleg még azzal sem vehető észre a változás), a tönkrement vesét hibátlanul működő testbe épített gépre, az elpusztult szemet tökéletesen működőre, és így tovább. Fejlesztett emésztőrendszerrel emészthetővé tehetnénk szervetlen anyagokat is, vagy emészthetővé olyan szerves anyagokat, melyek normál esetben károsítják a testet.

Idővel kibernetikus organizmusokká alakíthatjuk a testet (megtelepített élő szövet a belső gépi testen), vagy teljesen szervetlen testet is létrehozhatunk a magunk számára.

Elvben a genetikai alapú testeket is elhagyhatjuk, mert jobbat tudunk építeni.

Emlékezet

Ha van lélek, amely testeket ölt, akkor az emlékezet kutatása rendkívüli jelentőséggel bír.

Ha ezer élet van már mögöttünk, az azt jelenti, hogy ezer halál van már mögöttünk. Nagyon precízen fel kell tárnunk a meghalás előtti pillanatokat, hogy megérthessük, miért következik be a halál.

Ha egy robbanás szedi darabokra a testet, az viszonylag egyértelmű. Nem teljesen, mert annak is van oka, hogy ez miért történt meg. De maga a halál bekövetkezte nem világos. Mi indítja el a folyamatot?

Az egyik ember meghal valamiben, ami a másiknak nem okoz gondot, vagy legalábbis túléli.

Ha van olyan, hogy testet ölt a lélek, és van olyan, hogy elhagyja a testet, akkor ennek teljes folyamatát, törvényszerűségeit, tényezőit meg kell ismernünk.

Lehetséges, hogy én a jelenlegi életemben többször meghalhattam volna, de valamiért nem indítottam el a folyamatot, vagy visszafordítottam, mielőtt lezárult volna. Ha így van, akkor a halállal kapcsolatban van döntési pozíció, vagy az esetek egy részében van (nem öngyilkosságra és figyelmetlenségre gondolok).

A halál esélyei

Sok évvel ezelőtt, A Leszboszi Cápa írása közben sikerült elvágnom az ujjam, és a véremmel felírtam egy papírlapra: „A fájdalom figyelmetlenség következménye”.

A figyelmetlenségnek két forrása lehet: bambulás és tudatlanság.

Egy átlagos embert rengeteg veszélyforrás vesz körül, olyan berendezések, amikhez nem ért vagy nem eléggé. A lakásában, házában lehet gázkazán, gáztűzhely, gázcső, villanybojler, villanyóra, villanykapcsoló, elektromos vezetékek, konnektorok, elektromos berendezések, vízcsövek, szerszámok, gépek stb. Használhat autót, motort, különféle sporteszközöket. Ezek mindegyike veszélyforrás.

Ha valaki használ szerszámgépet, ám nem ért hozzá eléggé, használ gáz- vagy elektromos tűzhelyet, de nem ért ezekhez eléggé, nem ismeri a működésüket, az kockáztatja a testi épségét és az életét. Ha nem akar kockáztatni, éberségre és szakértelemre van szüksége.

A bambulás és a tudatlanság önveszélyes, de közveszélyes is. A feladatunk egyfelől az, hogy minden veszélyforrást megismerjünk (vagy eltávolítsunk a környezetünkből), és éber tudatállapotban éljük az életünket, másfelől az, hogy eltávolítsuk a környezetünkben található bamba és/vagy tudatlan embereket, vagy tegyünk azért, hogy éberré és hozzáértővé váljanak.

Éberséggel és szakértelemmel az aknamezőn is át lehet jutni. Ezek hiányában egy kenyérszeletelésbe is bele lehet halni.

Megfejtés

Ha volt is valaki, aki megtalálta a teljes választ az öregedésre és a halálra, én nem tudok róla.

Ha volt ilyen, nem érezte szükségét az emberiség felvilágosításának, vagy megpróbálta, de az ostobaság, tekintélyelvűség, érdektelenség falába ütközött, és felhagyott vele. És van egy harmadik lehetőség is.

Lehetséges, hogy az öregedés megállítása és/vagy visszafordítása 1 tényezőtől függ, amit senki nem talált még meg. Lehetséges, hogy az öregedés kiiktatása sokrétű, számtalan tényezőből áll össze, és még senki nem találta meg mindegyiket. A halál esete ugyanilyen lehet.

Ha egy jelszó 1 millió karakterből áll, és csak 999.999-et ismerünk, nem történik semmi. Ha 67 tényező kell az öregedés kiiktatásához, és megvan 66, nem történik semmi. Elképzelhető.

Az egyik feladat az lenne, hogy a rengeteg részeredményt felkutassuk, megértsük, ellenőrizzük, és összedolgozzuk.

Az is benne van a pakliban, hogy részeredmények sincsenek. Ebben az esetben a nulláról kell kezdenünk a kutatást.

Az első lépés biztosan a cél konkrét megfogalmazása, az idea.

A második lépés biztosan egy olyan modell felállítása, amely alapelméletként működik és támpontokat ad. Ez lehet téves is, félrevezethet, ezért több modellnek lehet létjogosultsága.

Ha valaki eléri a célt, azt kezd vele, amit akar. Odaadja, eladja, megtartja magának. Az ő döntése lesz. Megtette érte, amit kellett, tehát az övé.

Halandóság, múlandóság, kiszolgáltatottság esetén minek van értelme? Szerintem semminek. Leszámítva azt a kutatást, aminek célja túllépni ezen. Ha pedig túlléptünk rajta, akkor már mindennek van értelme.

Most ti jöttök

Ez a Test cikksorozat utolsó cikke. Rengeteg kérdés vetődött fel, rengeteg rejtéllyel szembesültünk.

Reagáljatok a cikkre, annak bármelyik részére, tegyetek fel kérdéseket, ha kell, kötekedjetek a felvetéseimmel, állásfoglalásaimmal kapcsolatban.

További kérdéseket, ötleteket várok, elméleteket, modelleket, javaslatokat, lehetőségeket, adatokat, információkat a folytatáshoz, az előrelépéshez.

Share

Commentek

Previous

A Test, 3. rész

Next

A Lélek, 1. rész

151 Comments

  1. gabchee

    Divatkérdéssé lett ez a természetes kontra mesterséges hiszti. Nyilván egyre több olyan anyag kerül a környezetünkbe, amelynek káros vagy közömbös hatása nem igazolódott be – hiszen nem telt el ehhez elég idő ebben a környezetben.
    Remek marketingszlogen viszont a bio, így nagyrészt ez is csak üzlet. Ugyanez jelentkezik a gyógyszeriparban, egyrészt igaz lehet az, hogyha valóban ennyi gyógyszerre lenne szükségük az embereknek, akkor (mivel 100-150 éve még nem léteztek a mai értelemben vett gyógyszerek) az emberiségnek mára gyógyszerek hiányában ki kellett volna pusztulnia. De nem így lett. Akkor hogy is van ez? Persze itt újabb elméletek jöhetnek szóba a mesterségesen elterjesztett modern betegségekről, az eladott gyógyszerek profitjának reményében és ez nem is biztos, hogy elmélet. Akár így, akár úgy az emberiség gyógyszereket használ sokszor kétes eredménnyel, de az biztos, hogy ez abszolút mesterséges anyag és kell. (Kell?)
    A genetikus vonal avagy evolúció úgy alakul, úgy változik, ahogyan a környezeti hatások módosulnak, persze nem azonnal, de előbb-utóbb válaszok érkeznek a változásokra, így lehet igaz, hogy semmi baj nincs a „mesterséges” dolgokkal, épp csak nem kevés idő kell, mire a ma „káros” később közömbössé válik.
    A halál (a test halála) egy elfogadott folyamat része, változtatni úgy lehet, ha a megegyezést felmondjuk és ehhez valószínűleg kell az a 67 adat (vagy több), no persze, ha nem csak hús és vér testek vagyunk, akkor mi rossz van abban, ha időnként lecseréljük a megunt kabátot…

Minden vélemény számít!

Powered by WordPress & Theme by Anders Norén