Kérdések és kérdések

Még a látszatát is szeretném elkerülni annak, hogy súlyos kérdésekre ismerem a helyes választ.

Jól kérdezni létfontosságú, jó kérdést feltenni nagyon fontos.

A logikában azt mondják, egy jó kérdésben a válasz is megtalálható. Mi azonban a logikánál többet akarunk, így a jó kérdések „csak” jó irányt jelölnek meg.

Az elv

Aki egy hazugságban hisz, elutasítja az igazságot.

Korok

Az általánosan elterjesztett nézet szerint a történelemben még soha nem volt olyan magas az ember átlagéletkora, mint most. Ezen szemlélet szerint, ahogyan megyünk visszafelé a történelemben, egyre alacsonyabb átlagéletkort találunk, és egyre kevesebb 60, 70 vagy még magasabb életkort megélt embert.

Gondoljuk ezt át. A középkorban az emberek tiszta vizet ittak, tiszta, tápanyagban gazdag élelmiszert ettek, a stresszt alig ismerték, és nem létezett mai értelemben vett média.

Szórakoztatóipar nélkül az emberek vajon miről álmodoztak? Vajon az álmaikat mennyire tudták megvalósítani? Tévé, rádió, internet, napilapok nélkül mitől retteghettek, mi zaklathatta fel őket minden egyes napon?

Tiszta levegőt lélegeztek be, gyakran szabadég alatt aludtak, a világítás nehézségei miatt éjszakai élet nemigen létezett, a környezetszennyezést nem ismerték. A ruházat természetes anyagokból készült, jóformán mindenki fizikai munkát végzett. Elektroszmog, radioaktív sugárzás nem vette körül a középkor emberét.

Az általánosan elterjesztett nézet szerint a középkorban a betegségek tomboltak, a legtöbben betegségben haltak meg, valamint kezelhetetlen sebekbe, törésekbe, továbbá alultápláltságba vagy tápanyaghiányba pusztultak bele. Az orvostudomány gyerekcipőben járt, gyógyszerek nem voltak, a primitív babonák tiltották a kutatást, a beteg, sérült szerencsétlen igazi doktorok helyett kuruzslók kezei közé került. A téves diagnózis, a téves kezelés a mindennapok szerves részét képezte.

Ma már nem létező, vagy könnyedén kezelhető betegségek, borzalmas járványok irtották a lakosságot. A csecsemőhalandóság hihetetlen méreteket öltött, nem fürödtek, nem mostak hajat, koszos, mocskos, szaros, húgyos, véres kézzel ettek, kezeletlen élelmiszert. Még szép, hogy hullottak, mint a legyek!

Na de: mi van akkor, ha ez az egész nem igaz?

Mi van akkor, ha MOST, a jelen korban élnek az emberek a legrövidebb ideig, és ahogyan megyünk visszafelé a történelemben, úgy találunk egyre hosszabb és hosszabb átlagéletkort, és egyre több nagyon magas kort megélt embert?

Akkortájt nem voltak nyilvántartások, a legtöbben nem tudtak írni-olvasni. A naptárak nem számítottak sokat, a természet úgy is mutatta, mikor mit kell csinálni a földeken. Hogyan állapítják meg, hogy a megtalált tetemek hány évig éltek egykor? Mai mintákkal vetik össze? És ha a középkorban egy átlagos százéves ember volt olyan állapotban, mint ma egy átlagos negyvenes?

Betegség – bárki bármikor?

Az általánosan elterjesztett nézet szerint vannak ugyan úgynevezett rizikófaktorok, de nem jósolható meg teljes bizonyossággal, hogy kinek, mikor és milyen betegsége lesz, vagy miben nem fog megbetegedni soha. A hivatalos nézet az, hogy bárki, bármikor megbetegedhet, szinte bármilyen betegségben.

Tehát, sem én, sem ti, sem senki a világon nem jelentheti ki, hogy ő SOHA nem lesz súlyos beteg, mert lehetséges, hogy már az, de még nem tud róla, vagy az lesz a jövő héten. Mindannyian fenyegetve vagyunk.

Az Ebola Zaire, az Ebola legveszélyesebb törzse 90 százalék körüli mortalitással rendelkezik, ami azt jelenti, hogy 10 emberből 9 belehal. Több évtizedes statisztika ez, 10-ből 9 bizonyosan belehal. De van 1, aki nem. Nem tudják, hogy miért nem. Biztos, hogy csak genetikai okok miatt nem?

A hivatalos álláspont szerint az embernek rendszeresen szűrővizsgálatra kell járnia, hogy még időben felfedezzék nála, ha valamilyen rákja van, és azonnal kezelésnek vessék alá (ha lehet), abban a reményben, hogy életben marad. Ha valaki olyan felelőtlen, hogy nem jár szűrővizsgálatokra néhány havonta, az könnyen bármikor benne találhatja magát egy gyógyíthatatlan degeneratív elváltozásban.

Egy másik megközelítés szerint a rák (és sok más úgynevezett könnyebb, súlyosabb vagy halálos betegség) gyakran előfordul a testünkben, de legtöbbször nem vesszük észre, belemegyünk, majd kijövünk belőle. E nézet szerint egy átlagos 40 éves ember akár kéttucat rákon lehet túl, melyek mindegyikéből magától épült fel teljesen, és fel sem tűnt neki.

Lehetséges, hogy a betegségeket nem jól közelítették meg? Lehetséges, hogy a betegség nem véletlenül alakul ki, nem derült égből villámcsapás, nem bárki bármikor? Lehetséges, hogy a betegségek nem feltétlenül károsak? Lehetséges, hogy a betegségek a normális testműködés egy-egy átmeneti állapotai csupán, melyek jelentését és jelentőségét nem ismerték fel? (Vagy igen, és itt átléphetnénk a konspiráció világába.)

Lehetséges, hogy egész pontosan megjósolható, hogy kinek mikor és milyen betegsége lesz?

Lehetséges, hogy nem igaz az, hogy bárki bármikor bármiben megbetegedhet?

Lehetséges, hogy a fájdalom nem jelent minden esetben rosszat?

Lehetséges, hogy betegségbe egész egyszerűen nem hal bele senki?

Halál – bárki bármikor?

Az általánosan elterjesztett nézet szerint mindenki meghal egyszer, és bárki bármelyik pillanatban meghalhat.

Annyiféle oka lehet a halálnak, annyiféle betegség, testi elváltozás, annyiféle mérgezés, sérülés, baleset következhet be, hogy ezeket számon tartani sem lehet, nemhogy kivédeni.

Mondják, nem a lélegzetvételek száma a lényeg, hanem azon pillanatok száma, melyekben elakad a lélegzetünk.

Hüp-hüp, brühühü, ó be szép baromság, nem?

De mi van akkor, ha nem igaz, hogy bárki bármelyik pillanatban meghalhat?

Mi van akkor, ha a halál egy, vagy néhány tényezőtől függ, és nem létezik olyan, hogy bárki, bármikor, bármiben?

Optimális bánásmód

Léteznek olyan eszközök, anyagok, használati tárgyak, berendezések, melyeket kímélni kell, óvni kell, ha huzamosabb időn át akarjuk azokat használni, és vannak olyanok is, melyeket használni kell, hogy megőrizzék tulajdonságaikat, és a kímélettől tönkremennek.

Egyetlen bekezdésnyi mindennapi fizika, csak a példa kedvéért: „(…) a fegyver egyik legfontosabb alkatrésze a tárrugó. Ez a rúgó a tárak alján helyezkedik el, és felfelé nyomja a lőszert. Ha elfárad, az halálos lehet egy tűzharc esetén. A fáradt tárrugó lőszeradagolási hibákhoz vezet, és a fegyver használhatatlanná válik. Ezért minden tárat négy-öt naponta ki kell üríteni. A kiürített tárat egy-két napig nem használjuk. Ugyancsak a tárrugó óvása érdekében, a tárakat nem töltjük tele. Egy lőszer mindig kimarad. Így a rugó a tár fenekén nem nyomódik össze annyira, és tovább megőrzi az erejét.”

A test vajon milyen típusú „használati tárgy”? Ami attól marad meg, ha kíméljük, vagy attól, ha használjuk?

Ha kíméletre van szüksége, akkor a sok pihenés, sok alvás, a szervezetet nem megterhelő étkezés, tevékenység, enyhe jóga, békés, nyugodt környezet az ideális.

Ha használatra van szüksége, akkor a mindennapos komoly fizikai igénybevétel, idegrendszeri megterhelés, az egész szervezetet magasabb fokozatba kapcsoló életmód az ideális.

Lehetséges, hogy a testnek szüksége van bizonyos mennyiségű fájdalomra, sérülésre, sebekre, zúzódásokra ahhoz, hogy megfelelően tudjon működni?

Fiziológia, biokémia és képzelet

Mielőtt tovább olvasnátok, nézzetek meg egy nagyon rövid kis videót. A lejátszáshoz kattintsatok IDE.

Nos, mi történt? Valószínűleg valamilyen mértékű fiziológiai, biokémiai változás következett be a testetekben. Oly módon, hogy semmi nem ért a testetekhez, semmi nem került a testetekbe, mindössze a szemetek érzékelt némi fényt – minden mást ti csináltatok.

A képzeletünk, a kedvenc témáink, amiken olyan jókat tudunk gondolkodni, az aggódásunk valami miatt, ami még nem is következett be, a sokkoló rémképek, melyekkel örvendeztetjük magunkat, a problémák, melyeken rágódunk, ki tudja, mióta – fiziológiai és biokémiai változásokat okoznak a testünkben.

Ezek a változások vajon milyen mértékűek lehetnek?

Lehetnek hasznosak, melyek erősítik, építik a testünket, segítik a működését?

Lehetnek károsak, melyek zavart okoznak a testünkben, rombolják azt, gátolják a normális működését?

Egy dühroham lehet olyan intenzív, hogy az egy ér elpattanáshoz vezessen? A rendszeres őrjöngés kiválthat szívrohamot? A folyamatos rettegés károsíthatja a belső szerveinket?

Nem lehetséges, hogy számtalan betegséget, elváltozást az érzelmeink hoznak létre?

Összezsugorodó idő

Általában, amikor valaki eléri a nyugdíjas kort, visszavonul az élettől, nyugalomra vágyik, apró örömökre, elmélázik a múlton, és próbálja élvezni élete munkáját.

Mire vágyik, milyen célt tűz ki valaki, aki betöltötte a 70. életévét? A 80-at? A 90-et? A 100-at?

Idősebb családtagokon, rokonokon látom, hogy egy kor után egyre inkább elfogynak, a célok összemennek, és lassan eltűnnek. Látom ezeket az embereket, akik elmentek nyugdíjba 15-20-25 éve, és az eltelt időben gyakorlatilag nem csináltak semmit. Átrendezték a konyhát, kicserélték a székeket, átfestették az ajtókat…

Ahogyan halad előre a naptár, úgy zsugorodik össze az idő, amit magunk előtt látunk, amit magunk elé képzelünk. Csökken az idő elképzelése, egyre kisebbek lesznek a célok, egyre kisebb távolságot látunk be.

Lehetséges, hogy ez kihat a testünkre? Lehetséges, hogy a képzeletünkben összezsugorodó, majd elfogyó idő befolyásolja a testünk állapotát?

Lehetséges, hogy amikor beláthatatlanul tág időt képzelünk magunk elé, és szinte korlátlan időre tervezünk a testünkkel, az fiziológiailag, biokémiailag más hatásokkal jár, mint amikor egyre kevesebb és kevesebb időre tervezünk a testünkkel?

Ha a testem 70 évig kell még, vagy 7 évig, vagy 7 hónapig, nem ugyanúgy fogok bánni vele, ugye?

Minél inkább csökken a magunk elé képzelt idő, minél inkább megjelennek a számok, és azok fogynak és fogynak és fogynak, úgy érezzük magunkat egyre kevésbé az élet és a világ részének.

Egy bizonyos számú gyertya után az ember elkezd egyre inkább átfolyni abba a másik dimenzióba. Egyre inkább odaát képzeli magát, egyre inkább fakul ez a világ.

Aztán egy ponton túl előjön egy újabb gondolat. „Minden nap ajándék.”

Lehetséges, hogy ez hatással van a testünkre?

Lehetséges, hogy az életkorral automatikusan megjelenő gondolatok és érzelmek nem véletlenül alakultak ki bennünk?

Most ti jöttök

A következő cikk egy hét múlva jön. Csupa konkrétummal, kutatási irányokkal, eredményekkel.

Ezúttal külön nem sorolok fel kérdéseket, hiszen a cikk tele volt kérdésekkel.

Válaszoljatok azokra, és fejtsétek ki a véleményeteket.

Jöhetnek javaslatok megoldásokra, feltehettek olyan kérdéseket az öregséggel, halállal, testtel kapcsolatban, amiket én nem tettem fel. A befejező cikkben körbejárjuk ezeket.

Share

Commentek