Duncan Shelley

Gondoljuk újra a világot

A Test, 3. rész

Kérdések és kérdések

Még a látszatát is szeretném elkerülni annak, hogy súlyos kérdésekre ismerem a helyes választ.

Jól kérdezni létfontosságú, jó kérdést feltenni nagyon fontos.

A logikában azt mondják, egy jó kérdésben a válasz is megtalálható. Mi azonban a logikánál többet akarunk, így a jó kérdések „csak” jó irányt jelölnek meg.

Az elv

Aki egy hazugságban hisz, elutasítja az igazságot.

Korok

Az általánosan elterjesztett nézet szerint a történelemben még soha nem volt olyan magas az ember átlagéletkora, mint most. Ezen szemlélet szerint, ahogyan megyünk visszafelé a történelemben, egyre alacsonyabb átlagéletkort találunk, és egyre kevesebb 60, 70 vagy még magasabb életkort megélt embert.

Gondoljuk ezt át. A középkorban az emberek tiszta vizet ittak, tiszta, tápanyagban gazdag élelmiszert ettek, a stresszt alig ismerték, és nem létezett mai értelemben vett média.

Szórakoztatóipar nélkül az emberek vajon miről álmodoztak? Vajon az álmaikat mennyire tudták megvalósítani? Tévé, rádió, internet, napilapok nélkül mitől retteghettek, mi zaklathatta fel őket minden egyes napon?

Tiszta levegőt lélegeztek be, gyakran szabadég alatt aludtak, a világítás nehézségei miatt éjszakai élet nemigen létezett, a környezetszennyezést nem ismerték. A ruházat természetes anyagokból készült, jóformán mindenki fizikai munkát végzett. Elektroszmog, radioaktív sugárzás nem vette körül a középkor emberét.

Az általánosan elterjesztett nézet szerint a középkorban a betegségek tomboltak, a legtöbben betegségben haltak meg, valamint kezelhetetlen sebekbe, törésekbe, továbbá alultápláltságba vagy tápanyaghiányba pusztultak bele. Az orvostudomány gyerekcipőben járt, gyógyszerek nem voltak, a primitív babonák tiltották a kutatást, a beteg, sérült szerencsétlen igazi doktorok helyett kuruzslók kezei közé került. A téves diagnózis, a téves kezelés a mindennapok szerves részét képezte.

Ma már nem létező, vagy könnyedén kezelhető betegségek, borzalmas járványok irtották a lakosságot. A csecsemőhalandóság hihetetlen méreteket öltött, nem fürödtek, nem mostak hajat, koszos, mocskos, szaros, húgyos, véres kézzel ettek, kezeletlen élelmiszert. Még szép, hogy hullottak, mint a legyek!

Na de: mi van akkor, ha ez az egész nem igaz?

Mi van akkor, ha MOST, a jelen korban élnek az emberek a legrövidebb ideig, és ahogyan megyünk visszafelé a történelemben, úgy találunk egyre hosszabb és hosszabb átlagéletkort, és egyre több nagyon magas kort megélt embert?

Akkortájt nem voltak nyilvántartások, a legtöbben nem tudtak írni-olvasni. A naptárak nem számítottak sokat, a természet úgy is mutatta, mikor mit kell csinálni a földeken. Hogyan állapítják meg, hogy a megtalált tetemek hány évig éltek egykor? Mai mintákkal vetik össze? És ha a középkorban egy átlagos százéves ember volt olyan állapotban, mint ma egy átlagos negyvenes?

Betegség – bárki bármikor?

Az általánosan elterjesztett nézet szerint vannak ugyan úgynevezett rizikófaktorok, de nem jósolható meg teljes bizonyossággal, hogy kinek, mikor és milyen betegsége lesz, vagy miben nem fog megbetegedni soha. A hivatalos nézet az, hogy bárki, bármikor megbetegedhet, szinte bármilyen betegségben.

Tehát, sem én, sem ti, sem senki a világon nem jelentheti ki, hogy ő SOHA nem lesz súlyos beteg, mert lehetséges, hogy már az, de még nem tud róla, vagy az lesz a jövő héten. Mindannyian fenyegetve vagyunk.

Az Ebola Zaire, az Ebola legveszélyesebb törzse 90 százalék körüli mortalitással rendelkezik, ami azt jelenti, hogy 10 emberből 9 belehal. Több évtizedes statisztika ez, 10-ből 9 bizonyosan belehal. De van 1, aki nem. Nem tudják, hogy miért nem. Biztos, hogy csak genetikai okok miatt nem?

A hivatalos álláspont szerint az embernek rendszeresen szűrővizsgálatra kell járnia, hogy még időben felfedezzék nála, ha valamilyen rákja van, és azonnal kezelésnek vessék alá (ha lehet), abban a reményben, hogy életben marad. Ha valaki olyan felelőtlen, hogy nem jár szűrővizsgálatokra néhány havonta, az könnyen bármikor benne találhatja magát egy gyógyíthatatlan degeneratív elváltozásban.

Egy másik megközelítés szerint a rák (és sok más úgynevezett könnyebb, súlyosabb vagy halálos betegség) gyakran előfordul a testünkben, de legtöbbször nem vesszük észre, belemegyünk, majd kijövünk belőle. E nézet szerint egy átlagos 40 éves ember akár kéttucat rákon lehet túl, melyek mindegyikéből magától épült fel teljesen, és fel sem tűnt neki.

Lehetséges, hogy a betegségeket nem jól közelítették meg? Lehetséges, hogy a betegség nem véletlenül alakul ki, nem derült égből villámcsapás, nem bárki bármikor? Lehetséges, hogy a betegségek nem feltétlenül károsak? Lehetséges, hogy a betegségek a normális testműködés egy-egy átmeneti állapotai csupán, melyek jelentését és jelentőségét nem ismerték fel? (Vagy igen, és itt átléphetnénk a konspiráció világába.)

Lehetséges, hogy egész pontosan megjósolható, hogy kinek mikor és milyen betegsége lesz?

Lehetséges, hogy nem igaz az, hogy bárki bármikor bármiben megbetegedhet?

Lehetséges, hogy a fájdalom nem jelent minden esetben rosszat?

Lehetséges, hogy betegségbe egész egyszerűen nem hal bele senki?

Halál – bárki bármikor?

Az általánosan elterjesztett nézet szerint mindenki meghal egyszer, és bárki bármelyik pillanatban meghalhat.

Annyiféle oka lehet a halálnak, annyiféle betegség, testi elváltozás, annyiféle mérgezés, sérülés, baleset következhet be, hogy ezeket számon tartani sem lehet, nemhogy kivédeni.

Mondják, nem a lélegzetvételek száma a lényeg, hanem azon pillanatok száma, melyekben elakad a lélegzetünk.

Hüp-hüp, brühühü, ó be szép baromság, nem?

De mi van akkor, ha nem igaz, hogy bárki bármelyik pillanatban meghalhat?

Mi van akkor, ha a halál egy, vagy néhány tényezőtől függ, és nem létezik olyan, hogy bárki, bármikor, bármiben?

Optimális bánásmód

Léteznek olyan eszközök, anyagok, használati tárgyak, berendezések, melyeket kímélni kell, óvni kell, ha huzamosabb időn át akarjuk azokat használni, és vannak olyanok is, melyeket használni kell, hogy megőrizzék tulajdonságaikat, és a kímélettől tönkremennek.

Egyetlen bekezdésnyi mindennapi fizika, csak a példa kedvéért: „(…) a fegyver egyik legfontosabb alkatrésze a tárrugó. Ez a rúgó a tárak alján helyezkedik el, és felfelé nyomja a lőszert. Ha elfárad, az halálos lehet egy tűzharc esetén. A fáradt tárrugó lőszeradagolási hibákhoz vezet, és a fegyver használhatatlanná válik. Ezért minden tárat négy-öt naponta ki kell üríteni. A kiürített tárat egy-két napig nem használjuk. Ugyancsak a tárrugó óvása érdekében, a tárakat nem töltjük tele. Egy lőszer mindig kimarad. Így a rugó a tár fenekén nem nyomódik össze annyira, és tovább megőrzi az erejét.”

A test vajon milyen típusú „használati tárgy”? Ami attól marad meg, ha kíméljük, vagy attól, ha használjuk?

Ha kíméletre van szüksége, akkor a sok pihenés, sok alvás, a szervezetet nem megterhelő étkezés, tevékenység, enyhe jóga, békés, nyugodt környezet az ideális.

Ha használatra van szüksége, akkor a mindennapos komoly fizikai igénybevétel, idegrendszeri megterhelés, az egész szervezetet magasabb fokozatba kapcsoló életmód az ideális.

Lehetséges, hogy a testnek szüksége van bizonyos mennyiségű fájdalomra, sérülésre, sebekre, zúzódásokra ahhoz, hogy megfelelően tudjon működni?

Fiziológia, biokémia és képzelet

Mielőtt tovább olvasnátok, nézzetek meg egy nagyon rövid kis videót. A lejátszáshoz kattintsatok IDE.

Nos, mi történt? Valószínűleg valamilyen mértékű fiziológiai, biokémiai változás következett be a testetekben. Oly módon, hogy semmi nem ért a testetekhez, semmi nem került a testetekbe, mindössze a szemetek érzékelt némi fényt – minden mást ti csináltatok.

A képzeletünk, a kedvenc témáink, amiken olyan jókat tudunk gondolkodni, az aggódásunk valami miatt, ami még nem is következett be, a sokkoló rémképek, melyekkel örvendeztetjük magunkat, a problémák, melyeken rágódunk, ki tudja, mióta – fiziológiai és biokémiai változásokat okoznak a testünkben.

Ezek a változások vajon milyen mértékűek lehetnek?

Lehetnek hasznosak, melyek erősítik, építik a testünket, segítik a működését?

Lehetnek károsak, melyek zavart okoznak a testünkben, rombolják azt, gátolják a normális működését?

Egy dühroham lehet olyan intenzív, hogy az egy ér elpattanáshoz vezessen? A rendszeres őrjöngés kiválthat szívrohamot? A folyamatos rettegés károsíthatja a belső szerveinket?

Nem lehetséges, hogy számtalan betegséget, elváltozást az érzelmeink hoznak létre?

Összezsugorodó idő

Általában, amikor valaki eléri a nyugdíjas kort, visszavonul az élettől, nyugalomra vágyik, apró örömökre, elmélázik a múlton, és próbálja élvezni élete munkáját.

Mire vágyik, milyen célt tűz ki valaki, aki betöltötte a 70. életévét? A 80-at? A 90-et? A 100-at?

Idősebb családtagokon, rokonokon látom, hogy egy kor után egyre inkább elfogynak, a célok összemennek, és lassan eltűnnek. Látom ezeket az embereket, akik elmentek nyugdíjba 15-20-25 éve, és az eltelt időben gyakorlatilag nem csináltak semmit. Átrendezték a konyhát, kicserélték a székeket, átfestették az ajtókat…

Ahogyan halad előre a naptár, úgy zsugorodik össze az idő, amit magunk előtt látunk, amit magunk elé képzelünk. Csökken az idő elképzelése, egyre kisebbek lesznek a célok, egyre kisebb távolságot látunk be.

Lehetséges, hogy ez kihat a testünkre? Lehetséges, hogy a képzeletünkben összezsugorodó, majd elfogyó idő befolyásolja a testünk állapotát?

Lehetséges, hogy amikor beláthatatlanul tág időt képzelünk magunk elé, és szinte korlátlan időre tervezünk a testünkkel, az fiziológiailag, biokémiailag más hatásokkal jár, mint amikor egyre kevesebb és kevesebb időre tervezünk a testünkkel?

Ha a testem 70 évig kell még, vagy 7 évig, vagy 7 hónapig, nem ugyanúgy fogok bánni vele, ugye?

Minél inkább csökken a magunk elé képzelt idő, minél inkább megjelennek a számok, és azok fogynak és fogynak és fogynak, úgy érezzük magunkat egyre kevésbé az élet és a világ részének.

Egy bizonyos számú gyertya után az ember elkezd egyre inkább átfolyni abba a másik dimenzióba. Egyre inkább odaát képzeli magát, egyre inkább fakul ez a világ.

Aztán egy ponton túl előjön egy újabb gondolat. „Minden nap ajándék.”

Lehetséges, hogy ez hatással van a testünkre?

Lehetséges, hogy az életkorral automatikusan megjelenő gondolatok és érzelmek nem véletlenül alakultak ki bennünk?

Most ti jöttök

A következő cikk egy hét múlva jön. Csupa konkrétummal, kutatási irányokkal, eredményekkel.

Ezúttal külön nem sorolok fel kérdéseket, hiszen a cikk tele volt kérdésekkel.

Válaszoljatok azokra, és fejtsétek ki a véleményeteket.

Jöhetnek javaslatok megoldásokra, feltehettek olyan kérdéseket az öregséggel, halállal, testtel kapcsolatban, amiket én nem tettem fel. A befejező cikkben körbejárjuk ezeket.

Share

Commentek

Previous

A Test, 2. rész

Next

A Test, 4. rész

205 Comments

  1. tunder

    Többször, több napon is elolvastam a kommenteket elejétől és nem értem a végére , egyszerűen úgy érzem a többiek véleményét írnám le , ezennel nincs elolvasva a további kommentelés, mert összezavar és nem tudok tárgyilagos lenni.
    Úgy látom mások is elgondolkodtak, nehezen válaszolnak, több napos késéssel válaszoltak. Megnéztem magamban is ezt a dolgot, még nem tudom mit írok, csak e pillanatban elolvasom a kérdéseket és válaszolok rá, ami éppen eszembe jut. Ha éppen egyezik a többivel kommenttel , akkor egyetértek , ha nem, hát én ilyen vagyok.

    Aki egy hazugságban hisz, elutasítja az igazságot.

    Igen, de kinek mi a hazugság és az igazság, ez a saját nézőpontjától és adataitól függ. Ha nincs elegendő adata, és nem képes változtatni a nézőpontján, akkor a hazugságot igaznak véli. Főleg ha mások is úgy látják.

    Amióta gyermekkoromban, nem velem a szomszéddokkal történt egy BKV-s tömeg baleset és tudtam mi történt, és a helyszínen is voltam és teljesen mást írtak az újságban. Akkor én azóta elkönyveltem magamban, vigyázz mit olvasol, mert nem biztos, hogy igaz, ami le van írva.

    Na de: mi van akkor, ha ez az egész nem igaz?

    Mi van akkor, ha MOST, a jelen korban élnek az emberek a legrövidebb ideig, és ahogyan megyünk visszafelé a történelemben, úgy találunk egyre hosszabb és hosszabb átlagéletkort, és egyre több nagyon magas kort megélt embert?

    Akkortájt nem voltak nyilvántartások, a legtöbben nem tudtak írni-olvasni. A naptárak nem számítottak sokat, a természet úgy is mutatta, mikor mit kell csinálni a földeken. Hogyan állapítják meg, hogy a megtalált tetemek hány évig éltek egykor? Mai mintákkal vetik össze? És ha a középkorban egy átlagos százéves ember volt olyan állapotban, mint ma egy átlagos negyvenes?

    Ez egy iszonyú jó kérdés , mert elgondolkodtat arról , hogy ami az iskolában a történelem könyvben , meg általában a könyvekben van, az igaz-e!

    Azt hiszem erre azt írom, a történelmet a győztesek írják.

    Kutatók írhatnak akármit, hogy ilyen szuper géppel meghatároztuk a korát, ennek a tetemnek. Ezentúl csak pontosabb és precízebb bizonyítékot kell követelnünk!

    Talán az a legjobb, ha megfelelő eszközzel, visszamennek emberek a múltba és a vele levő ember, aki támasza nehogy “elgondolkodjon” a múltban lejegyzi amit mond, aztán ezek alapján elegendő mennyiségben rekonstruálható lehetne a múlt.

    Lehetséges, hogy a betegségeket nem jól közelítették meg? Lehetséges, hogy a betegség nem véletlenül alakul ki, nem derült égből villámcsapás, nem bárki bármikor? Lehetséges, hogy a betegségek nem feltétlenül károsak? Lehetséges, hogy a betegségek a normális testműködés egy-egy átmeneti állapotai csupán, melyek jelentését és jelentőségét nem ismerték fel? (Vagy igen, és itt átléphetnénk a konspiráció világába.)

    Lehetséges, hogy egész pontosan megjósolható, hogy kinek mikor és milyen betegsége lesz?

    Lehetséges, hogy nem igaz az, hogy bárki bármikor bármiben megbetegedhet?

    Lehetséges, hogy a fájdalom nem jelent minden esetben rosszat?

    Lehetséges, hogy betegségbe egész egyszerűen nem hal bele senki?

    -A betegséget minden esetben károsnak ítélem, nincs rá szükség.
    -Egyetlen esetben találom rendben a jelenlétet, egyfajta biztosítékként funkcionálást, figyelmeztető jelzésként, hogy túl van terhelve a test azon része.
    De ezeket a jelzéseket egyszerűen nem tudjuk értelmezni csak az végső lefolyást, a korábbi “elfüstöléseket” még nem érezzük, nem figyeljük, nem tudjuk mit figyeljünk.
    -Ebből következően, ha tudjuk mit kell figyelni egy kisebb betegség kapcsán , akkor megjósolhatjuk a további betegségeket a jövőben.

    Lehetséges, hogy nem igaz, hogy bárki bármikor lebetegedhet, de ehhez kell hogy, tudjon a testről és lélekről sok olyan adatot, amit az iskolában nem tanítanak meg…. pedig kéne, kevesebb beteg ember lenne.

    Lehetséges, hogy betegségbe egész egyszerűen nem hal bele senki?

    A lelke nem, de teste az “hót” biztos belehal.

    De mi van akkor, ha nem igaz, hogy bárki bármelyik pillanatban meghalhat?

    Mi van akkor, ha a halál egy, vagy néhány tényezőtől függ, és nem létezik olyan, hogy bárki, bármikor, bármiben?

    Szerintem, a bárki bármilyen pillanatot, az emberek a véletlennek hiszik, véletlenül éppen a többemeletes épület mellett sétál a muksó és a fejére esik a tégla, és meghal.
    Ilyen nincs , ezt muksó eldöntötte, hol és mikor és milyen módon fog meghalni és a többiek gondolják azt, hogy micsoda pech, pont ott esett le a tégla a csávó fejére. A legnehezebb azt elfogadni , miért pont úgy és akkor akarta.
    Én hallottam olyan halálesetről, miszerint az ismerősöm apja nyári melegben elkezdett sört inni, és másodpercek alatt rosszul lett, hívták a mentőt mire a városba jutottak meghalt…… könyörgöm rovarírtószert a sörösüvegbe tölteni….hogy majd később elpermetezem, nem előre megfontolt öngyilkosság?

    A test vajon milyen típusú „használati tárgy”? Ami attól marad meg, ha kíméljük, vagy attól, ha használjuk?

    Szerintem attól marad meg, ha használjuk. Pl egy élsportoló nyugdíjazza magát, ha nem edzi tovább magát valamilyen módon , elhízik, eltunyul.

    Lehetséges, hogy a testnek szüksége van bizonyos mennyiségű fájdalomra, sérülésre, sebekre, zúzódásokra ahhoz, hogy megfelelően tudjon működni?

    Igen, figyelmeztetés, hogyha tovább csinálja ilyen módon a dolgot, még több sérülés, és seb van.

    Fiziológia , biokémia és képzelet

    Megnéztem a filmecskét. UNDORITÓ.. :-)) És érdekes volt a saját reakcióm a dologra.

    Egy dühroham lehet olyan intenzív, hogy az egy ér elpattanáshoz vezessen? A rendszeres őrjöngés kiválthat szívrohamot? A folyamatos rettegés károsíthatja a belső szerveinket?

    Nem lehetséges, hogy számtalan betegséget, elváltozást az érzelmeink hoznak létre?

    Igen, Igen, Igen, és Igen.

    Pedig ez az Amer könyvekben is benne van és olyan nyilvánvaló, hogy nem veszem észre. Az érzelmek jelentősen befolyásolják a dolgokat.

    Ne fesd az ördögöt a falra, különben megjelenik.

    Amikor az osztálytársaimmal nevettünk, azon nevettünk, 😀 hogy nevetünk 😀 és már szinte begörcsölt az arcizmunk a nevetéstől, de még nevettünk. Állati jókedvet csináltunk magunknak.

    Mire vágyik, milyen célt tűz ki valaki, aki betöltötte a 70. életévét? A 80-at? A 90-et? A 100-at?
    Közeli családtagok rövidtávú célokat tűznek ki. Hasonlókat, amit leírtál.
    Ha nem így tervez, akkor csodabogárnak minősítik.

    Lehetséges, hogy ez kihat a testünkre? Lehetséges, hogy a képzeletünkben összezsugorodó, majd elfogyó idő befolyásolja a testünk állapotát?

    Lehetséges, hogy amikor beláthatatlanul tág időt képzelünk magunk elé, és szinte korlátlan időre tervezünk a testünkkel, az fiziológiailag, biokémiailag más hatásokkal jár, mint amikor egyre kevesebb és kevesebb időre tervezünk a testünkkel?

    Ha a testem 70 évig kell még, vagy 7 évig, vagy 7 hónapig, nem ugyanúgy fogok bánni vele, ugye?

    Hűha , ez alapján az ember elgondolkodik, hogy igen, ha én még 100 évet élek akkor lehet, hogy megcsináltatom a fogamat, vagy megcsináltatom az akármit, és ha veszek egy kondigépet ,akkor 25 évre tervezem használni, de ezt is csak azért, mert addigra lesz profibb gép is. Nem pedig 2-3 évre. Tényleg másképp bánnék, és másképp állnék a dolgokhoz, ha tudom még 100 évem van.

    „Minden nap ajándék.”

    Lehetséges, hogy ez hatással van a testünkre?

    Lehetséges, hogy az életkorral automatikusan megjelenő gondolatok és érzelmek nem véletlenül alakultak ki bennünk?

    Igen, a gondolatunk kihat a testre.

    Ha mindennap ajándék, akkor eldöntötte nem sokáig lesz ebben a testben.

    A nem véletlenül kialakulás pedig , nekem elegendő adatom nincs hozzá, de lehetségesnek tartom a szándékosságot.

    Hát ennyi, hirtelen.

    Remélem elég lesz, egy Test 4. -be lépéshez.

  2. Ment a jelszó.

    Milyen türelmetlen népek élnek itt… :)

  3. qqtyin

    Nem kaptam jelszót, viszont továbbra is szeretnék tagja lenni a “kutató” csoportnak.
    Elnézést kicsit késve küldtem a levelem, mert több téma feldolgozás és átdolgozás alatt állt.

    Jelenleg a táplálkozáskutatási fázisban vagyok, teszteljük a nyers étrend alapú táplálkozást. A fejleményekről írok csak, ehhez idő kell.

  4. Nikopol

    Na de: mi van akkor, ha ez az egész nem igaz?
    Semmi. Hazudhatnak nekünk a múltról a jelenről és a jövőről is. Nem változtat semmin.

    Lehetséges, hogy egész pontosan megjósolható, hogy kinek mikor és milyen betegsége lesz?
    Nem hiszem. Az embert élete folyamán bármikor érheti előre nem meg jósolható hatás. Megsérülhet, ehet olyat ami árt neki, érheti sugárzás…

    Lehetséges, hogy nem igaz az, hogy bárki bármikor bármiben megbetegedhet?
    Ez biztos hogy nem igaz.

    Lehetséges, hogy a fájdalom nem jelent minden esetben rosszat?
    Az esetek nagy részében szerintem semmi rosszat nem jelent. Ráadásul mindenkinek más a fájdalom. Egy barátom levágta 3 lábujját a fűnyíróval, összeszedte és bevitte a lakásba, aztán kihívta a mentőket hogy vigyék be a sebészetre. Azt mondta először észre sem vette, azt hitte a bakancsot találta el a kés. Van olyan kollégám aki savval egy kicsit megégette a kezét, és olyan hisztit csinált mint egy kislány. Másik vonatkozásba a fájdalom feladata szerintem is a védelem. Meg akarja mondani a testem, hogy ami történt az neki nem tetszik, ne csináljam többet.

    Lehetséges, hogy betegségbe egész egyszerűen nem hal bele senki?
    A betegségbe nem. Csak a szövődményekbe.

    Mi van akkor, ha a halál egy, vagy néhány tényezőtől függ, és nem létezik olyan, hogy bárki, bármikor, bármiben?
    Amíg nem tudom hogy nálam mik ezek a tényezők, addig semmi jelentősége. Ha tudom akkor megteszek mindent hogy kivédjem.

    A test vajon milyen típusú „használati tárgy”? Ami attól marad meg, ha kíméljük, vagy attól, ha használjuk?
    Attól ha használjuk, de okosan. Mint az önélező olló.

    Lehetséges, hogy a testnek szüksége van bizonyos mennyiségű fájdalomra, sérülésre, sebekre, zúzódásokra ahhoz, hogy megfelelően tudjon működni?
    Egész biztos. Ahogy bizonyos betegségeken is át kell esnünk, hogy az immunrendszerünket felkészítsük.

    Ezek a változások vajon milyen mértékűek lehetnek?
    Ember függő. Aki falun nő fel az az ilyen kukac evésen csak röhög. Én ettem gilisztát és békát is, nyersen. Persze mindenkire hatással van a környezete, de egy normális emberben szerintem nem tud komoly hatást kiváltani.

    Lehetnek hasznosak, melyek erősítik, építik a testünket, segítik a működését?
    Igen, szerintem nem árt néha egy kis stressz a szervezetnek.

    Lehetnek károsak, melyek zavart okoznak a testünkben, rombolják azt, gátolják a normális működését?
    Állítólag létezik ilyesmi. Én még nem láttam olyan embert, aki bizonyíthatóan érzelmi okok miatt lett beteg. Ettől még lehetnek ilyenek.

    Egy dühroham lehet olyan intenzív, hogy az egy ér elpattanáshoz vezessen? A rendszeres őrjöngés kiválthat szívrohamot? A folyamatos rettegés károsíthatja a belső szerveinket?
    Egy dühroham lehet olyan intenzív hogy egy szar állapotban lévő ér elpattanjon. Egy egészséges embernél én ezt kizárnám. Gondolom mindenki látott már vérvörös fejjel torka szakadtából üvöltő pici gyereket, mégsem jellemző hogy erek pattognak az agyukban. Szívrohamnál dettó. Egy lestrapált vagy éppen agyondoppingolt embernél bármi elképzelhető. A rettegés pedig csak hozzáállás kérdése. Lehet félelemben is élni, de szerintem felesleges. Aki pedig félelemben éli az életét, annak jobb is ha nem húzza olyan sokáig.

    Nem lehetséges, hogy számtalan betegséget, elváltozást az érzelmeink hoznak létre?
    Közvetlenül nem. Azt elképzelhetőnek tartom hogy az érzelmeink bizonyos hormonális folyamatokat, elváltozásokat indítanak meg a testben, ami hosszú távon hatással lehet a belső szervekre. Viszont itt nincs semmi misztikum.

    Összezsugorodó idő:
    Nemsokára harminc leszek, majd 20-25 év múlva kérdezd meg újra :).
    Vannak/voltak öregek a környezetemben, szerencsére egyikük sem viselkedett úgy ahogy leírtad. A 70 éves nagymamám most kezdett el internetezni. A feleségem 84 éves nagyapja a halála előtt még angol szótárt vett, hogy megtanuljon angolul. A szomszéd 70 év körüli bácsi nem rég vett egy autót hogy felújítsa.
    Szerintem nem kellenek világ megváltó célok, de azt éreznünk kell, hogy még nem akarjuk hogy vége legyen.

  5. qqtyin

    Szeretnék én is kérni jelszót, a sok teendő miatt hátrasoroltam a kommentelést, véleménykifejtést. Elmélkedtem a kérdéseken, mert nem triviálisak.

    Lehetséges, hogy egész pontosan megjósolható, hogy kinek mikor és milyen betegsége lesz?
    Ez egy rossz megközelítés. Az orvostudományból kiindulni téves. A betegség (hogy valamit kinevezünk betegségnek) is az orvostudomány terméke. Óhatatlan, hogy ne legyenek alattomos üzleti érdekek ilyen jellegű kutatások mögött.
    Lehetséges, hogy nem igaz az, hogy bárki bármikor bármiben megbetegedhet?
    Ez a dolog működik. Ki-ki magán vagy családja körében is megtapasztalhatja ezt a jelenséget. Gyerekkoromban a testvéremmel együtt előfordult, hogy lebetegedtünk, aztán elkapta apám is. Anyám azt szuggerálta magának, hogy ő nem lehet beteg, nem engedheti meg magának, hogy beteg legyen, mert akkor ki gondoskodna mindannyiunkról. És nem is lett beteg…
    Már több éve jómagam sem esem járványok áldozatául, utazhatok a tömegközlekedésen, lehetek a fertőző közösségben, nem gyűr le a kór, mert nem akarok beteg lenni.
    Lehetséges, hogy a fájdalom nem jelent minden esetben rosszat?
    A fájdalom egy jelzés. Mivel mindennek oka van, a testi fájdalom célja a problémás rész megvilágítása. Amennyiben értünk hozzá, a probléma okai megszüntethetők. A visszatérő fájdalmak a tüneti kezelés miatt vannak.
    Lehetséges, hogy betegségbe egész egyszerűen nem hal bele senki?
    Valószínűleg a halál egy megadás – feladják a haldoklók a küzdelmet. A könnyebb utat választják – nem tesznek meg mindent a túlélésért. Akik korházba kerülnek ott rögtön kimondja rájuk az adott orvos a jól ismert ítéletet (sajnálom, de ön halálos beteg, nem tudunk magán segíteni) vagy netalán már eleve tudja magáról az illető.
    Akadt erre ellenpélda. Egy fiatal családapával közölték, hogy rákos és nincsen sok hátra, búcsúzzon hát el az élettől. Úgy döntött, hogy amíg a gyerekei fel nem nőnek addig neki élnie kell – a kötelességtudat tartotta vissza és „mentette meg” ugyanis évekkel később is életben volt az orvosok nagy bámulatára.
    A test vajon milyen típusú „használati tárgy”? Ami attól marad meg, ha kíméljük, vagy attól, ha használjuk?
    Arany középutat kell találni. Az élsport kizsigerel, a tespedés legyengít. A ráncosodás az izmok sorvadásának, és a bőr öregedésének az eredménye. Ebből az látszik, hogy valamit tenni kell érte, hogy fiatal maradjon: „használni kell”. Amit nem használunk, az elsorvad.
    Lehetséges, hogy a testnek szüksége van bizonyos mennyiségű fájdalomra, sérülésre, sebekre, zúzódásokra ahhoz, hogy megfelelően tudjon működni?
    Ha a tulajdonosa nem vigyáz rá vagy nem tudja hogyan kell használni, akkor valamilyen módon fel kell hívnia a figyelmet a helytelen cselekvésre. A testben megvan az élni akarás.
    Fiziológia, biokémia és képzelet
    Lehetnek hasznosak, melyek erősítik, építik a testünket, segítik a működését?
    Az adrenalinról azt mondják, hogy az azonnali nagy teljesítmény eléréséhez nagy szerepe van, ha az ember vészhelyzetbe kerül, akkor az életben maradás záloga a gyors/erőteljes cselekvés. Ez meglehetősen állati.
    Az embernek szaktudása révén, rutinszerűen kezelt halálhelyzetekben nincs szüksége izomszaggató adrenalin szintre, hiszen a magabiztossága, győzni akarása és korábbi sikerélményeiből merített tapasztalatai újabb sikerhez vezetik. Mikor az ember megismeri a probléma megoldásának módját, akkor a korábban probléma által kiváltott stresszt rögtön jobban tudja kezelni, mint előtte.
    Lehetnek károsak, melyek zavart okoznak a testünkben, rombolják azt, gátolják a normális működését? Egy dühroham lehet olyan intenzív, hogy az egy ér elpattanáshoz vezessen? A rendszeres őrjöngés kiválthat szívrohamot? A folyamatos rettegés károsíthatja a belső szerveinket?
    Abszolút károsak. Elvonják a test komoly erőforrásait, így nem jut a fontos testi folyamatokra kellő mennyiségű erőforrás – elkezdődik a hanyatlás.
    Nem lehetséges, hogy számtalan betegséget, elváltozást az érzelmeink hoznak létre?
    De lehetséges. A modern ember életmódja káros a testre nézve. Mert tudatossági szintje alacsony, ámbár a problémás helyzetek száma óriási. Nap mint nap komoly érzelmi bombatámadással sújtja magát. Így aligha él tehetünk különbséget egy vadonban élő állat és a modern ember között érzelmi alapon. Mindkettő az erőszaktól menekül, állandó rettegésben éli le az életét. És mindezt mik okozzák? Az illúziók, a tévhitek és ehhez hasonlók.

    Összezsugorodó idő
    Lehetséges, hogy ez hatással van a testünkre?

    Igen. Ez mentális alapú pusztító hatás, egy folyamatos lemondás. Ördögi kör. Az öregség jelei egyre inkább megerősítik az egyént arról, hogy közeleg a vég. Mert eleve így is gondolkodik. Természetesen nem is tesz a folyamat ellen, hiszen természetesnek véli.
    Lehetséges, hogy az életkorral automatikusan megjelenő gondolatok és érzelmek nem véletlenül alakultak ki bennünk?
    Semmi sem véletlen. Nagy erejű szimbólumok gyökeresítik meg ezeket a nézeteket. A nyugdíjtól kezdve az együtt élő társadalmon belül a gyereknek is komoly fogalmai vannak az öregségről, hiszen arra nevelték, hogy át kell adnia a helyét a közlekedési eszközökön, az időseket segíteni kell, mert már gyengék és nem képesek saját maguk ellátására. Stb.
    A túlnyomó többség halálkomolyan veszi ezt az ügyet a szó szoros értelmében :-)
    Ha itt tartunk divatos mostanság, hogy sokan játsszák a fiatalost, megy a rongyrázás, hogy „én is képes vagyok arra, amire egy fiatal, nem csak a 20éveseké a világ…” Ezek nevetséges magamutogatások, mert az elméje mélyén tudja az ilyen bohóc, hogy eljárt felette az idő. Egy igazi fiatal ember testileg és szellemileg is fiatal, nincs szüksége ilyen magamutogatásra.

    Duncan Shelley írta:

    Korok
    Az általánosan elterjesztett nézet szerint a történelemben még soha nem volt olyan magas az ember átlagéletkora, mint most……..

    Magyarországon az anyakönyvvezetés témában kicsit utánanéztem a médiában és ezt találtam:

    A középkorból a templomok és kolostorok mellett eltemetettekről szórványosan maradtak fenn halotti jegyzékek. Az 1212-es párizsi zsinat elvetette a kötelező anyakönyvvezetést. I. Ferenc, francia király (1515-1547) adott ki rendeletet arról, hogy az elhalálozott hűbéresekről a lelkészeknek jegyzéket kell vezetniük. A városi könyvek, krónikák a 13. századtól jöttek létre.
    Magyarországon az 1515. évi veszprémi egyházmegye zsinata intézkedett először a megkereszteltek feljegyzéséről. 1868-tól lehetővé vált a polgári házasságkötés, 1895-ben pedig bevezették az állami anyakönyvvezetést, de az egyes felekezetek továbbra is vezettek saját anyakönyveket. Az anyakönyveket ma két példányban a helyi önkormányzatok vezetik.

    A média sem cáfolja a közleményeivel, hogy az 1500as évek előtt az átlagemberekről szinte semmit nem lehet tudni. Néhány tekintélyről viszont meglepően pontos adatokat közölnek. Például: Nagy Sándor „Born: 20 or 21 July 356 BC Pella, Macedon Died: 10 or 11 June 323 BC (aged 32) Babylon”
    Adatokat a médiában csak a régi „sztárokról” lehet találni, amibe kár lenne belesétálni.
    Nagy járványok és a Pestis:
    A pestis elterjedésének oka az volt, hogy a főbb kereskedelmi útvonalakon árukat szállító kereskedők hajói patkányokat (és bolhákat) rejtettek. Ezek a szárazföldre jutva megfertőzték a háziállatokat és az embereket is. A fertőzöttek nagy része pár napon belül meghalt, de voltak, akik csodával határos módon túlélték a pestist. Ők örökre védettséget szereztek, mások viszont immúnisak voltak a fertőzésre.
    Az orvostudomány fejletlensége miatt abban korban még nem tudtak védekezni, bár arra viszonylag gyorsan rájöttek, hogy veszélyesen ragályos. A fejlettebb európai városokban (Velencei Köztársaság) ezért később már lezárták a város, illetve a fertőzöttek otthonait (karantén), de a legtöbb helyen a pestis ellen kevéssé hatékony természetes gyógymódokat (füstölés, gyógyfüvek, kenőcsök stb.), illetve az egyház által javasolt érvágást, böjtölést és bűnbánatot ajánlották.

    Itt észrevettem egy párhuzamot a mai járványok és a régi járványok között. A közlemények mindig elfelejtik említeni a járványok pontos eredetét! A pestisnél ködösen fogalmazva a kereskedőkre hárítják az ügyet, hogy a hajóikon hozták vitték a patkányokat meg a bolhákat. Na de honnan jöttek a hajók?
    Madárinfluenza, sertésinfluenza, kergemarhakór, a-típusos tüdőgyulladás… végigsöpör a járvány egy kontinensen, egykét ködös infó és a dolog el van intézve, az első helyen az áldozatok számát hangsúlyozzák.
    A lényeg az lehet, hogy volt már korábban civilizáció, a kaszt birtokában van az összes kórokozónak és biológiai fegyverként időről időre beveti önkényes céltól vezérelve. A középkori járványok megfelezték időről időre a lakosságot és ezt a mai ember teljesen helyénvalónak tartja. Pedig hatalmas erejű műveletek zajlanak a háttérben.

    Kíváncsi vagyok a véleményetekre, ez a járványtéma nagyon bűzlik!

Minden vélemény számít!

Powered by WordPress & Theme by Anders Norén