Ősi álom

Az öregedés és a halál legyőzése ősrégi álom.

A szellemi tanok alapvető üzenete, hogy nem a testünk vagyunk, nem mi öregszünk, nem mi halunk meg. Egyes tanítások a magasabb rendű lényekbe vetett hitben, az irántuk való odaadásban, más iskolák az elmélyülésben, a pillanat mély átélésében, más megközelítések a bennünk szunnyadó erők felébresztésében, más irányzatok álomnak tekintették az életet és a felébredésben látták az utat.

A mai korban a tudomány nevű vallás kecsegtet új reményekkel. A válaszokat kémcsövekből várják, mikroszkópok tárgylemezén rejlő titkokról sugdolóznak. Egyesek az égboltot figyelik, várva a messiásokkal megrakodott űrhajók érkezését, akik majd megoldanak helyettünk minden problémát.

A vágy a régmúltból ered. A tiltás ugyanonnan.

Ősi tiltás

Amint terítékre kerül az örök fiatalság és a halhatatlanság témája, néhányan azonnal szentségtörést kiáltanak.

Az emberklónozás illegális, még elméleti megemlítése is összevont szemöldököket vált ki.

Az öregedés, az elmúlás a természet rendje!

Ember nem piszkálhat bele a természet működésébe!

Az ember nem játszhat Istent!

Ami van, az biztosan azért van úgy, ahogyan van, mert annak úgy kell lennie, és nem lehet másként!

A halál fontos, mert a biológiai fejlődés motorja. A halál fontos, mert ha nem lenne, túlnépesednénk. Ha az egerek halhatatlanok lennének, 9 méter magas rétegben vonnák be az egész Földet.

A halál fontos, mert a túlvilágon megmérettetik a lélek. A halál fontos, mert a közteslét mérleget állít a lélek tettei elé. A halál fontos, mert ha elfogynak a leckék, a lélek új testbe születik. A halál fontos, mert azért születtünk le a Földre, hogy itt megtapasztaljuk a halandóságot.

Az öregedés fontos. A halál fontos.

Ezeket kutatni szentségtörés! Többre vágyni annál, ami van, szentségtörés!

Tilos ezekkel foglalkozni, tilos kutatni, válaszokat keresni, tilos beavatkozni a folyamatokba!

Tilos, mert tilos, ezért tilos, és tilos megfejteni a titkokat!

Világos, nem?

Jogosultság

Azt látjuk, hogy az egész élővilág egy bizonyos ciklikusságot fut be. Megszületik, fejlődik, kifejlődik, öregszik, meghal. Minden ezt teszi, a nővények, az állatok, a teljes bioszféra ezen a cikluson fut végig. (Ez nem egészen igaz, de erről majd később.)

A természetben a halál mindennapos, az állatvilágban az erőszakos halál normális. A nyúl fut, ahogyan bír, gyors irányváltoztatásokkal próbálja lerázni üldözőjét, de egyszer biztosan alulmarad. A farkas vicsorog, küzd, ahogyan erejétől telik, de egyszer rajtaveszt.

Születés, fejlődés, öregedés, halál – ez a megszokott létezési ciklus a természetben. Ha voltak háziállataink, tudjuk, hogy meghalnak. Ha voltak növényeink, raktunk ki valaha a párkányra cserepes virágot, tettünk valaha vázába virágcsokrot, tudjuk, hogy meghalnak. Minden születik, növekszik, romlik, meghal. Minden.

Valóban úgy tűnik, hogy az öregedés és a halál a természet rendjéhez tartozik.

Mit tegyünk hát? Fogadjuk el, hogy ez a rend? Békéljünk meg ezzel a jelenséggel, tegyünk le a kutatásról, a megértésről, sodródjunk, bízzunk az Anyatermészetben, Istenben, Adam Kadmonban, akármiben, akárkiben, és éljük az életünket a pillanat örömére?

Választhatnánk ezt is. Dönthetnénk úgy, hogy koncentrálunk az élet apró örömeire, reális célokat tűzünk ki, megdolgozunk értük, továbbadjuk a következő generációnak, amit tudunk.

Megnyugtató érzés lenne azzal a tudattal álomra hajtani a fejünket, hogy minden rendben, mindennek van értelme, nincs semmi dolgunk, csak az, hogy ezt felismerjük és elfogadjuk.

De…

Ez feltevés, semmivel sem több. Álom, fantázia, hit, nem több.

Lehet, hogy igaz, lehet, hogy nem.

Lehet, hogy az öregedésnek van értelme. Lehet, hogy a halálnak van értelme. Lehet, hogy meghalni nem rossz. Lehet, hogy a halál után szép és jó vár.

De…

Ez még mindig feltevés, csupa feltevés, csupa légből kapott gondolat.

Olyan sokan döntöttek és döntenek úgy, hogy elfogadják azt, ami van, hogy lehajtják a fejüket, nem lázadoznak, nem keresnek, nem kutatnak, hagyják megtörténni, aminek meg kell történni.

Tegyük meg újra? Hajtsunk fejet újra? Hajtsunk fejet mi is?

Olyan átkozottul unalmas.

A természet rendje

A fák nőnek ki a földből, mi mégis kivágjuk őket, házat építünk, csónakot készítünk, szobrokat, dísztárgyakat faragunk, fűtűnk velük. A sziklák nőnek ki a földből, mi mégis véssük, vágjuk, fűrészeljük őket, házat építünk, sáncot emelünk, tereljük a folyókat, szobrokat készítünk. Ha fázunk, felmelegítjük a környezetünket, ha túlságosan meleg van, lehűtjük. Ami nem megy izomerővel, az majd megy géppel. Ahol nem tudunk lábon haladni, ott majd tudunk járművel.

Az értelem új minőség, amely nem része a természetnek. Kívülről jött be, kívülről lépett be ebbe a rendszerbe, ebbe a körforgásba. Érdeklődik, kutat, keres, kérdéseket tesz fel, problémákat vet fel, feltételezésekkel él, célokat tűz ki. Megfigyeléseket tesz, kiértékel, átgondol, tervez, koordinál, alkot. Az értelem magához igazítja a feltételeket, több akar lenni annál, ami, fejlődni akar, nem alkalmazkodni, hanem irányítani.

A környezetünk, a létfeltételeink megváltoztatása nem áll távol tőlünk, mégsem kiált szentségtörést senki. Valamiért az öregedés és a halál tabuvá, szentséggé változott, melyet hivatásosok és önkéntesek seregei védelmeznek. Talán a rengeteg kudarc miatt, talán valakinek az érdekei miatt.

Az értelemnek nem kell igazodnia a természethez, hiszen soha nem tudott győzni, amikor megtette vagy megpróbálta. Sokkal inkább megismernie, megértenie kell a környezetét, hogy kézbe vehesse az irányítást.

Ha az értelem nem elégedett valamilyen feltétellel, jogában és hatalmában áll keresni és megtalálni a lehetőséget arra, hogy alakítson rajta. Ha nem tetszik neki a teste sérülése, nem kell elfogadnia azt, tehet ellene. Ha nem tetszik neki a betegség, nem kell megadnia magát. Ha fázik, nem kell megfagynia, ha éhezik, nem kell éhen halnia. Elfogadhatja, ami tetszik, és tehet az ellen, ami nem.

Ha nem tetszik az öregedés, joga van tenni ellene, joga van teljes egészében kiiktatni a rendszerből az öregedést. Ha nem tetszik neki a halál, nincs oka arra, hogy térdre vesse magát saját tudatlansága előtt, joga van kérdéseket feltenni, kutatni és megtalálni a válaszokat.

Az értelem elfogadhat bármit, de nem kell elfogadnia semmit.

Misztérium

Ha megértjük, hogy az idő múlása senkit nem tesz okossá és bölccsé, senki nem fog hajszálainak megőszülésével értelmi képességeiben gyarapodni, ha megértjük, hogy a bölcsességhez tenni kell, nem jön csak úgy magától, az öregedés már nem tűnik olyan vonzónak azok számára sem, akik képzeletükben a pocsék látást és a ráncokat a szellemi felemelkedés előfeltételeinek látták.

A halál más. A halál óriási misztérium, hozzá szellemi tanok garmadája kötődik, melyek a halálnak fontos, kihagyhatatlan szerepet tulajdonítanak. Nem egy tan állítja, hogy a lélek fejlődése nem lehetséges halál nélkül.

Az öregedés legyőzését alighanem hangos üdvrivalgással fogadná a világ. Az élettartam megduplázását szintén. A halál legyőzését már nem, az megosztaná a társadalmat, még talán szakadáshoz is vezetne, és tömegek utasítanák el ideológiákra hivatkozva.

Az én filozófiám szerint a halálnak nincs misztériuma. Miért kellene misztériumot látnunk abban, ha valaki beköti a szemét, és elszántan nekiindul a végtelen kiterjedésű aknamezőnek? Nem tudja, hol vannak aknák, nem tudja, melyik lépése az utolsó, mindössze annyit tehet, hogy elfilozofálgat az előrehaladás szükségességéről és az életben maradás esélyeiről.

Nem ismerjük a környezetünket, a testünket, önmagunkat. Átfogó tudás helyett vannak foszlányok, apróbb igazságok, fixa ideák, színlelt tudás, színlelt technológiák, érzelmi túlfűtöttség, elvakultság, és egyre kiterjedtebb, egyre mélyebb, egyre inkább mindent felemésztő apátia.

Itt állunk valahol, valamiért, jöttünk valahonnan, tartunk valahová, körbevesz minket valami. Gyakorlatilag a teljes tudatlanság, teljes vakság állapotában bámulunk bele ebbe az izébe, tudásunk szinte teljes egészében (alapvető kérdésekben pedig 100 százalékban) kitalált, a fantáziánk szülötte.

Tehát milyen alapon mondhatjuk, hogy a halálról nincs mit tudni, a halál misztérium, és fontos?

A test halála

Ha előkeresünk egy kimutatást arról, hogy mibe szoktak belehalni a testek, akkor találunk statisztikai adatokat szív- és érrendszeri betegségekről, daganatos betegségekről, emésztőszervi betegségekről, légzőszervi betegségekről, fertőzésekről, balesetekről, öngyilkosságokról, és még néhány ezekhez hasonló okokról.

Olyat nem találunk, hogy „természetes halálban életét vesztette” ennyi és ennyi százalék, olyat sem, hogy „végelgyengülésben meghalt” a lakosság ekkora vagy akkora hányada. Nincs ilyen. Az emberek nem azért halnak meg, mert valamiképpen lejárt az idejük. Okkal halnak meg. A testük tönkremegy, és a szervezet összeomlik.

Misztérium? Ha az emberi tudatlanság, ha az életkedv hiánya misztérium, akkor tényleg van a halálnak misztériuma.

A halálokok statisztikái szerint figyelmetlenségből, felelőtlenségből, és tudatlanságból halunk meg.

Persze, mondhatjuk, hogy miután a lélek megtanult már minden leckét az életben, nincs miért tovább maradnia, és elhagyja a testét. Az ember kisétál tehát az utcára, ahol szétlapítja egy IFA tehergépkocsi. És miután ebben az életében megtanulta az ősi ékírást, a tibeti szuggesztiót és a megbocsátást, a következőben a körbenézés lesz a legfontosabb lecke, hogy az újabb IFA tehergépkocsi már ne okozzon ekkora gondot.

A test furcsaságai

Az élő test legjellegzetesebb tulajdonsága a regeneráció.

Valamilyen szinten minden élő test képes a regenerációra. Összezárulnak a sebek, hegesednek, összeforr a csont, és így tovább.

Az állatvilágban nem ritka az elvesztett végtag újraképződése. Szervek nőhetnek, sarjadhatnak ki újra, bélrendszer, szemgolyó, száj, szív, érhálózat.

A tengericsillagnak nem csak a levágott lába nő ki ujjra – a csonkhoz teljes test nő, egész szervezet, egy új állat jön létre ahhoz a csonkhoz, amely egy másik állat testéről szakadt le (feltéve, ha a központi korongnak egy része is a csonkhoz tartozik).

Több állat- és növényfaj képes az életfunkcióit felfüggeszteni akár évekre, ha a körülmények nem megfelelőek. Ilyen például a medveállatka, amely éveket tölthet el ebben a tetszhalotti állapotban. Teste összehúzódik és összeaszik, döglöttnek tűnik, de ha víz éri, néhány órán belül teljesen aktívvá válik.

A hydrák nem öregszenek, biológiailag halhatatlanok. A turritopsis nutricula medúza képes visszafiatalítani a testét, újra és újra, így biológiailag szintén halhatatlan.

A természetben a regeneráció az élet leglényegesebb velejárója, és a halhatatlanság sem ismeretlen.

Az emberi test

Az átlagos emberi test ciklusát ismerjük. 24-25 éves korunkig növekszünk, onnantól elindul az öregedés folyamata, a regeneráció egyre rosszabbul működik.

A Hutchinson-Gilford szindróma egy betegség, amely gyerekkorban indítja az öregedést, az öregedés 7-8-szoros sebességgel halad, a gyerekek pedig tizenéves koruk elején halnak meg, csak nagyon kevesen élnek 13 évnél tovább. Ha ez megtörténik, az ellenkezője nem történhetett meg soha?

A test a tejfog után öregfogat növeszt, a tejfogak kiesnek, majd nőnek helyükre újak, az öregfogak, ha kiesnek, többé nem jön helyettük új. Előfordul, hogy valakinek a kiesett öregfoga helyére új fog nő (én is ismerek ilyen embert), de a 20. században dokumentáltak olyan esetet is, amikor valaki 5 alkalommal váltott fogat.

A hasnyálmirigy sejtjei 24 óránként lecserélődnek. A gyomor sejtjei 3 naponta. A test minden sejtje lecserélődik 7 év alatt. Egy 70 éves ember biológiailag 7 éves.

A testek öregszenek és meghalnak, szinte az egész élővilág haldoklik körülöttünk. Mégis, úgy tűnik, a testeket már a természet sem öregedésre és halálra alkotta meg.

Az élő szervezet abban különbözik az élettelentől, hogy képes a regenerációra, a megújulásra. A test olyan berendezés, amely újraalkotja saját magát, újraképzi sejtjeit, belső szerveit, izmokat, ereket, csontot, mindent.

A testben alapvetően ott rejlik az öregedés és a halál kiiktatásának lehetősége.

Most ti jöttök

Ez a cikk filozófiai, szellemi oldalról közelítette meg a témát, az öregedést és a halált. Újabb szűrő. A következő cikk 1 hét múlva jön.

Kérdések hozzátok:

Szerintetek az öregedés természetes folyamat?

Az öregedés fontos, megbolygatni, átírni, megszüntetni nem szabad?

A halál természetes folyamat?

A halált kiiktatni nem szabad?

Az öregedésnek van misztériuma?

A halálnak van misztériuma?

Elképzelhető számotokra, hogy a testünk potenciálisan halhatatlan?

Átlátjátok, hogy a test regenerációs képességének tökéletesítése hogyan iktatja ki az öregedést, és hogyan csökkenti le a meghalás esélyeit?

Mit gondoltok, elvben meddig terjedhet a regeneráció képessége?

Tudnátok hinni abban, hogy ez az életetek nagyságrendekkel hosszabb lesz majd, mint amit eddig terveztetek?

Share

Commentek