A Rendszer 1, 2, 3.

A Rendszer, 1. rész cikk a Rendszer felépítését és működését mutatta be, afféle rendszerelméletként. A 2. rész további információkat hozott be, reflektálva az 1. cikkhez érkező kommentekre. A 3. rész a megoldás alapelveit tartalmazta.

Nagyon érdekes volt látni, hogyan alakulnak-változnak a kommentek, hogyan alakulnak ki klikkek a hozzászólások írói között, és hogy mi történik a klikkeken belül.

Figyelemreméltó, hogy milyen erejű szűrőként működött az a feltétel, hogy csak az olvashatja el a következő cikket, aki kommentel. Ha csak annyit kell tenni valamiért, hogy valaki kifejti a véleményét, az sokak számára már megfizethetetlenül nagy ár.

Érdekes, és egyben ijesztő volt megfigyelni a Rendszer örökségének szakadatlan, pillanatnyi szünet nélküli működését, miközben arról folyt a szó, hogy mit is lehetne tenni a Rendszerrel szemben.

Bármi is a Rendszer, bárki találta ki, bárkik tartják fenn jelenleg, ahhoz nem férhet kétség, hogy zsenialitásuk páratlan. Amit egykor kitaláltak, azok mára áttörhetetlen tabukként ágyazódtak az elmékbe.

Ez a cikk a téma végső lezárása. Nem tartalmaz további érveket, további információkat, példákat, hivatkozásokat. Mindezektől eltekintve ebben a cikkben kizárólag a cselekvésről esik szó.

Bent és kint

Azt már tudjuk, hogy mi a Rendszer célja. Ahhoz, hogy ezen változtassunk, és esetleg megfordítsuk a polaritást, fel kell készítenünk magunkat és az életünket.

Függetlenednünk kell a Rendszertől, miközben egyre jobban kihasználjuk a Rendszert.

Hogyan? Lásd: lentebb.

BENT –

Az energia

Az életenergia (nem fizikai értelemben, de fizikai jelenségeket is képes produkálni) úgy jelenik meg a mindennapjainkban, mint figyelem.

Mindannyian behatárolt mennyiségű életenergiával születünk. Ezt az egyedi mennyiséget az évek során lekötjük.

Állandó figyelmet fordítunk a testünkre, a kapcsolatainkra, a munkánkra, az életünk nehézségeire, a vágyainkra, és így tovább. Ha abból indulunk ki, hogy van a birtokunkban 100 egységnyi irányítható figyelem, melyből x mennyiség le van kötve a fentebb felsorolt tételeken, végül marad nekünk 10-20 százalék. Talán kevesebb. Ez a kicsi szabadon irányítható figyelem az eszünk, az intelligenciánk, a fantáziánk, a kreativitásunk.

Ahhoz, hogy nagyobb befolyásra tehessünk szert, fel kell szabadítanunk annyi figyelmet, amennyit csak lehet. Ha ez sikerül, ha több szabadon irányítható figyelem áll a rendelkezésünkre, akkor ezzel fejlesztettük az intelligenciánkat és a képzelőerőnket.

Sorra kell vennünk, hogy mi mindenre fordítunk figyelmet. Mi az, amiről fel tudjuk szabadítani? És hogyan?

Nézzünk egy konkrét példát. Számomra a kövérség ott kezdődik, hogy nem látszanak a hasamon a bordák. Van valamennyi figyelmem ezen, bánt ez a hájasság, ami azt jelenti, hogy x mennyiségű figyelmem van a hasamon. Pár hónapja újra edzek, hogy ledolgozzam, ami nem tetszik. Mostanra már halványan látszanak a bordák a hasamon, és ahogyan fejlődöm ebben, úgy szabadul fel a figyelmem. Az edzéssel visszakapott figyelmi mennyiség megkönnyebbülésként, élesebb észként jelenik meg, ami látható a mindennapokban.

Ha valakinek van valamilyen testi problémája, elégedetlensége, oldja meg. Garantáltan fel fog szabadulni róla bizonyos mennyiségű figyelme. Ha valakinek párkapcsolati, munkahelyi (stb.) problémái vannak, oldja meg – és garantáltan okosabb, könnyedebb, kreatívabb lesz tőle.

Annyi figyelmet kell felszabadítani lekötött állapotból, amennyit csak lehet. Más szavakkal: annyi aggódástól, félelemtől, stressztől, fájdalomtól (stb.) kell megszabadulni, amennyitől csak tudunk.

A Rendszer olyan hatalmas probléma, aminek megfejtéséhez MINDEN figyelmünkre, azaz minden intelligenciánkra, minden fantáziánkra, minden kreativitásunkra szükség van.

Mennyire tudunk tiszta fejjel gondolkodni? Ez attól függ, hogy mennyi szabadon irányítható figyelem áll a rendelkezésünkre.

Precizitás

A tudás egy gondolat, amihez ha cselekvést rendelünk, elérjük az elvárt eredményt.

Ha egy gondolathoz cselekvést rendelünk, azaz elkezdünk dolgozni azon, hogy érvényesítsük a gondolatot, és nem érjük el a kívánt eredményt, akkor az a gondolat hamis.

Az igaz azt jelenti, hogy 100 százalékban pontos gondolat.

A hamis azt jelenti, hogy kevesebb, mint 100 százalékban pontos gondolat.

Ha nekem van egy gondolatom arról, hogy hogyan kell halászlevet készíteni, majd nekilátok, és az eredmény halászlé, akkor az egy pontos gondolat volt. Ha az eredmény nem halászlé, akkor a gondolat pontatlan volt.

Ha van egy gondolatom arról, hogy hogyan kell kilépnem a testemből, cselekvést rendelek e gondolat mellé, és kilépek a testemből, akkor az a gondolat igaz, vagyis nekem tudásom van. Ha nem lépek ki, akkor a gondolat hamis, téves, pontatlan, és nekem nincs tudásom.

A tudatlanság pontatlan gondolat. A tudást a gondolat pontosításával lehet elérni.

Ha alkotok egy jelszót, ami 1000 karaktert tartalmaz, és a jelszót úgy írom be, hogy 999 karakter egyezik, 1 nem, a jelszó nem fog működni. Ha 999 egyezik, és 1 nem, akkor a jelszó pontatlan, és ennyi pontatlanság éppen elég ahhoz, hogy ne működjön.

Milyen gondolatainkat hisszük tudásnak, amit soha nem vetettünk alá próbának? Milyen gondolatainkat hisszük tudásnak, amihez hiába rendeltünk cselekvést, nem értük el az elvárt eredményt?

Osztályozott információk

Mérhetetlen mennyiségű információval bombáznak minket minden egyes nap. Osztályoznunk kell az információkat, melyek elérnek minket, hogy rendet tehessünk magunkban – és figyelmet szabadíthassunk fel.

A következő kategóriákat használhatjuk:

Fontos – lényegtelen.

Igaz – hamis.

Most – majd.

Ha bejön egy infó, az első, amit el kell döntenünk vele kapcsolatban, az a következő: hatással lehet-e a jövőnkre? Ha nem, akkor lényegtelen. Ha igen, akkor fontos.

A második: igaz vagy nem igaz? Ezt úgy tudjuk eldönteni, hogy cselekvést rendelünk mellé, és nézzük, mi történik.

A harmadik: most kell vele foglalkoznunk, vagy majd? Ha jön felénk egy kisbolygó, ami 300 évre tönkrevágja az apály-dagály ciklust, de csak 98 év múlva ér ide, akkor ma még nem feltétlenül kell vele foglalkoznunk.

Gyakran megtörténik, hogy a befutó információ valóságtartalmának ellenőrzése jelenleg nem megoldható a számunkra. Ha az információ valóságtartalmának megvizsgálása csak úgy lehetséges, hogy kell hozzá egy 2,4 milliárd dollár értékű berendezés, amit eddig már 21 szakember próbálhatott ki, és már 2 ember félig érti, hogyan működik, akkor ezt valószínűleg nem tudjuk meglépni a közeljövőben. Ezért az információ besorolása: majd. Még akkor is, ha fontos. Még akkor is, ha várhatóan igaz.

Csak azokkal az információkkal foglalkozunk, amik igazak, fontosak, és most felhasználhatók. A többit félresöpörjük.

Bizonyíték

Ha egy pontos gondolat mellé cselekvést rendelünk, és az elvárt eredmény megvalósul, akkor alkalmaztuk a tudást. A bizonyítási eljárás a gondolat próbája, a bizonyíték pedig az, ha a próba sikerül.

Ahhoz, hogy a bizonyítékomat megmutathassam másoknak, maximális pontossággal dokumentálnom kell, hogy mit és hogyan csináltam. Ha valaki teljesen megérti, és pontosan követi, amit dokumentáltam, akkor eléri ugyanazt az eredményt, amit én.

Ha nincs dokumentáció, vagy nem pontos, akkor a próba nem végezhető el, és a bizonyíték nem adható át.

A tudományban a bizonyítási eljárás a megismételt kísérlet. Itt a kulcsszó a megismételt. Ha valamit nem tud bárki, bárhol, bármikor ugyanazzal az eredménnyel megismételni, akkor az nincs.

Ha azt halljuk, olvassuk, hogy valami bizonyított, keressük meg a dokumentációt. Amennyiben nem létezik ilyen, vagy zavaros, az állítást a megfelelő kategóriába kell helyeznünk, és nincs miért tovább foglalkoznunk vele.

Hozzáállás

Az időkkel kapcsolatos döntések meghozásával tudjuk kialakítani a megfelelő hozzáállást.

A múltat hideg fejjel eszközként használjuk. A jelenben élünk. A jövőért cselekszünk. Ez a megfelelő hozzáállás.

Egy regényben vagy filmben csak annak van létjogosultsága, ami közelebb viszi a cselekményt a végkifejlethez. Ha valami nem abba az irányba mutat, akkor felesleges, és nem kell. Ezt kell megtanulnunk az életünkre alkalmazni.

Mi a cél? A globális befolyás elérése. Ez, ami itt van előttem, egy lépés abba az irányba? Ha nem, akkor nem kell vele foglalkozni.

Ezzel a hozzáállással óvhatjuk meg a célunkat és maradhatunk az úton. Ezzel a hozzáállással akadályozhatjuk meg, hogy egy piszlicsáré probléma, nehézség vagy konfliktus eltereljen minket, kényszerpályára, betegségbe, sérülésbe, börtönbe vagy a halálba.

A média szünet nélkül mesterségesen szított konfliktusokat ad nekünk – a mi dolgunk az, hogy ezekkel még gondolatban se foglalkozzunk.

Az életben rengeteg lehetőség adódik arra, hogy leragadjunk valamin, megálljunk, eltérüljünk, feladjuk a célt. Millió lehetőségünk van szánalmasan apró játszmákban felőrlődni és időt pocsékolni. Megfelelő hozzáállással ez elkerülhető.

Megcsalnak, elárulnak, meglopnak, elvesztegetünk éveket? Vállat kell vonni és tovább kell lépni.

Ha csak annyit elérünk, hogy a tetteink a jövőbe mutassanak, már nagy lépést tettünk előre. Ha azt elérjük, hogy gondolatokat és érzelmeket sem vesztegetünk arra, ami jelentéktelen, akkor tényleg elértünk valamit.

Személyiségünk személyiségjegyekből áll össze. Személyiségjegyeink visszavezethetők a múlt egy-egy eseményére, illetve az abból levont következtetésre. A személyiség tehát egy állandóan fenntartott reakció a múltra. Az időkkel kapcsolatos döntésekkel néhány személyiségjegyet meg tudunk változtatni.

KINT –

Automaták

Ahhoz, hogy időt szabadítsunk fel saját magunk fejlesztésére, és a globális befolyásolást célzó tevékenységeinkre, ki kell használnunk a Rendszert. A Rendszer használ minket, teljesen helyénvaló, ha mi is ezt tesszük vele.

Időt kétféleképpen nyerhetünk: abbahagyjuk, aminek nincs értelme, és automatizáljuk, amit lehet.

Fentebb már tárgyaltuk, hogy mi az, aminek nincs értelme, azokat abbahagyjuk. Lehetséges, hogy nem megy egyik napról a másikra, de tervszerűen haladva eredményeket tudunk elérni.

Rendszerek felállításával részfolyamatokat és teljes munkafolyamatokat tudunk automatizálni. Amihez csak lehet, gépeket használunk (például szoftvereket), amit nem tudunk gépesíteni, azt delegáljuk, a feladatokat kiadjuk másoknak.

Mit teszünk, ami valójában nem fontos, mert nem vezet a cél felé? Ezeket le kell dobálnunk magunkról, vagy automatizálnunk kell. Mindent, amit csak lehet. Mi csak azzal foglalkozunk, ami tényleg fontos, ami a lényeg.

Pénz

A pénz szabadon felhasználható üzemanyag, mellyel működtetni lehet járműveket, vállalkozásokat, kutatásokat, életeket. Ezért nincs annyi pénz, ami már túl sok lenne.

Kiyosaki azt mondja, hogy a belső szegénység és gazdagság a pénzzel való bánásmódban jelenik meg. Aki belül szegény, az a pénzét olyan dolgokra költi el, amik fenntartása további befektetést igényelnek, aki belül gazdag, az a pénzét olyan dolgokra költi el, amik pénzt termelnek.

Jó példa erre az, amikor valaki vesz egy autót, amire folyamatosan pénzt kell költeni – vagy vesz egy autót, amivel pénzt tud keresni.

Amíg a pénztermeléshez ránk van szükség, nem tudunk átlépni egy határon. Automatizálnunk kell a termelést, gépekkel, és a feladatok delegálásával.

Néhány évvel ezelőtt olvastam egy fickóról, aki kisvállalkozásokat épített fel olyan szintre, hogy azok megálljanak a saját lábukon és profitáljanak. Több ezer kisvállalkozása van, havonta több ezer forrásból érkezik hozzá a pénz, és havonta összesen kb. 10 órát törődik a vállalkozásaival, a többi időben azt csinál, amit akar. El tudjátok képzelni, hogy ez a fickó mennyire ért vállalkozások elindításához és nyereségessé tételéhez? Sikerei kulcsa a tudása.

Az automatizált kereskedelmi weboldalak és a jogdíjak jó példák a gépekre bízott pénztermelésre.

Paulo Coelho írt 16 könyvet, melyek megjelentek 140 országban. Ez azt jelenti, hogy működik 2.240 vállalkozása, az ő személyes közbenjárása nélkül. Ez azt jelenti, hogy miközben alszik, vagy olvas, vagy tanul, 2.240 forrásból folyik hozzá a pénz.

A feladat tehát az, hogy olyan automatákat hozzunk létre, amik termelik nekünk a pénzt, miközben mi nem vagyunk ott.

Professzionalizmus

Ahhoz, hogy felkészíthessük önmagunkat és az életünket a célon való munkára, és ahhoz, hogy haladhassunk a célunk felé, legfőképpen és mindenekfelett professzionális szakértelemre van szükségünk, egy vagy néhány területen.

Ezt úgy érhetjük el, hogy kiválasztunk valamit, amit ingyen is csinálnánk, amiért fizetnénk, hogy csinálhassuk, és aminek van piaca, majd megfelelő tanulási módszerrel megtanulunk róla mindent, amit lehet, sőt tovább fejlesztjük, hogy többet tudjunk, mint bárki más.

Szellemi vívmányok

A keleti kultúra és a nyugati kultúra némileg eltérő ösvényen haladt, de mindkettő kifejlesztette a maga rendkívüli szellemi vívmányát.

A keleti kultúra szellemi vívmánya a jelenlét, a most hangsúlyozása, és azok a technikák, melyekkel ezt el tudjuk érni.

A nyugati kultúra szellemi vívmánya a fegyelmezett gondolkodás, melyet tudományos módszertannak hívnak. Ez a megfigyelés, dokumentálás, megismételt kísérlet, elméletállítás témáit foglalja össze.

Mindkettőre szükségünk van, mindkettőben rendkívül magas szintet kell elérnünk.

Lehetőségek

Az egészen biztos, hogy globális befolyásra nem lehet szert tenni erőszakkal. A Rendszer nem úgy van kitalálva, hogy esélyünk legyen jó célpontot találni. Ellenben az erőszak alkalmazása biztosan kényszerpályára visz minket, üldöztetés, börtönbüntetés, sérülés és halál formájában. Ezek egyike sem vezet a célunk felé, ezért kerülendők.

A Rendszer szolgálata nem hoz eredményt a számunkra. Bármilyen hatékony is egy fogaskerék, az attól még fogaskerék marad. Épp azért nem akarna senki belőle mást csinálni, mert fogaskerékként annyira bevált.

Lehetünk híresek és lehetünk nagyvezírek. A Rendszert biztosan nem érdekli a hírnév és a vezetői képesség. Lehetnek jutalmaink, díjaink, kinevezéseink. Teljesen érdektelen.

Ha eszközt adunk a Rendszer kezébe ahhoz, hogy hatékonyabban végezhesse a munkáját, akkor azzal elérhetjük, hogy felfigyeljen ránk, támogasson, szabad utat adjon, de ez sem elég ahhoz, hogy felemeljen.

A lehetőség máshol van. Egészen máshol. (Gondoljátok ezt tovább.)

Paranoia

Megkísérelhetünk szürke, unalmas és semmitmondó életünkbe egy kis izgalmat és színt vinni azzal a rögeszmével, hogy minket figyel a Rendszer, minket üldöz a Rendszer, meg még fél is tőlünk.

Belelovalhatjuk magunkat a dologba, idegesen kapkodhatjuk a fejünket, naponta 64 alkalommal kutathatjuk végig a lakásunkként funkcionáló lakókocsit lehallgató-detektorral, és vörösboros poháron át nézhetjük a világot, hátha meglátjuk a gonosz orvlövész szabad szemmel láthatatlan lézercsíkját, amint éppen minket próbál célba venni…

Semmit nem fogunk nyerni ezzel. De elveszítünk mindent.

Értelmetlen magunkat hatalmasnak, a globális befolyásra képes urakat pedig aprónak látni, mert pont fordítva igaz. Nem félnek tőlünk, nem fogjuk megijeszteni őket.

Azok a (mondjuk így, diplomatikusan) furcsa alakok, akik azzal etetik magukat és másokat, hogy a Rendszer el akarja tiporni őket, fényévek ezreire vannak attól, hogy a Rendszer uraitól egy méla pillantást kiváltsanak. Teljesen érdektelenek.

Őket nem a Rendszer pécézte ki, csupán zavaros személyiségük és antiszociális életmódjuk miatt néhanapján bedarálja őket a társadalmi gépezet. Valahogy úgy, ahogyan a guruló autó eltapos egy gilisztát. Nem volt célpont, csak a giliszta nem tudta, hogy az autóúton araszolgat.

Összefoglalás

Figyelmet kell felszabadítanunk, hogy eszesebbek legyünk, és jobban átlássuk a világot.

A gondolatokat cselekvéssel próbának kell alávetnünk.

A beérkező információkat osztályoznunk kell. Csak azzal foglalkozunk, ami fontos, igaz, és aktuális.

Megfelelő hozzáállást alakítunk ki magunkban. A múltat hideg fejjel, eszközként használjuk, a jelenben élünk és dolgozunk, a jövőt tartjuk szem előtt. Nem ragadunk bele semmibe.

Automatizálunk mindent, amit csak tudunk, hogy ezáltal időt szabadítsunk fel a magunk számára, és oly módon keressünk nagy mennyiségű pénzt, hogy az ne igényelje az aktív részvételünket.

Kiválasztjuk azokat a szakterületeket, amiket kedvtelésből is művelnénk, ezekről megtanulunk mindent, amit csak lehet, és továbbfejlesztjük a tudásunkat, hogy többet tudjunk, mint bárki más.

Elkerüljük a buktatókat, és megtaláljuk az utat felfelé.

Epilogue

Természetesen a fentieket is félre lehet érteni, és természetesen a fentiek még mindig csak az alapok.

Valószínűleg a legtöbben semmit sem kezdtek mindezzel. Néhányan talán majd azt mondjátok, hogy hm. Biztosan lesznek majd olyanok is, akik kijelentik, hogy ez mind felesleges és baromság.

Semmi probléma.

Furcsa világ is lenne ez, ha bárki elérhetné a globális befolyást.

Share

Commentek