Bevezető

Nem akarom tovább bontani a szöveget, ez a 3. cikk a befejező rész. A témáról sokszínűsége és jelentősége folytán nagyon sokat el lehet mondani. Ez látszik a terjedelmen. Rengeteget húztam a szövegből, ha még többet törlök, az itt-ott már az érthetőség rovására megy.

A cikkben érintek bizonyos irányzatokat, tanításokat, ágazatokat, gyakran név nélkül, de felismerhetően. Nem áll szándékomban ezekkel megbántani senkit, csupán a gondolatom pontos kifejtésére törekszem.

A Rendszer célja

A Rendszer célja az ember szellemi fejlődésének megakadályozása.

A Rendszer láthatóan erre összpontosítja az erőforrásait.

Az emberiség egyhelyben topog, nem megy valamilyen adott cél felé, a fejlődés látszólagos, nem igazi, legfőképpen nem jelentős. A történelem nem a fejlődést mutatja.

Mi változott a nagy mozgalmakkal? Mi változott a nagy világvallásokkal? Mi változott a nagy földrajzi felfedezésekkel? Mi változott a városodással, az ipari forradalommal? Mi változott a politikai rendszerek átalakulásával? Mi változott a technikai fejlődéssel?

Semmi.

Gondosan kézben tartva soha semmi nem változik.

Az emberek megöregszenek, megbetegszenek, megsérülnek, meghalnak. Elképesztő következetességgel ezen a területen nem változik SEMMI. Nincs új információ, nincs új cél, nincs új projekt, nincs új módszer.

Helyette van a teljes körű stagnálás.

A Rendszer célja, hogy kordában tartsa az emberiséget.

A Rendszer célja, hogy az embert korlátolt, potenciál nélküli létformának állítsa be, amely biológiai vagy szellemi rabszolgája általa nem befolyásolható természeti törvényeknek, vagy szeszélyes, zsarnoki, végtelen hatalommal bíró isteneknek. Könnyű észrevenni, hogy a természeti törvények és az isteni hatalom az emberre nézve nem különbözik egymástól. Ezeknek az alapvető, elterjedt, ősi tanításoknak az üzenete ugyanaz: te egy senki vagy, egy nulla, egy semmi. Azokat, akik többek akartak lenni, minden korban üldözték és elítélték.

A Rendszer célja, hogy határok közé szorítsa az emberiséget, megtartsa egy bizonyos mentális állapotban, egy bizonyos szellemi szinten, bizonyos képesség-szinten, és ne engedje kimozdulni ebből.

Nincsenek elterjedt tanítások, amelyek változtatni tudnának a beragadt állapoton. Néha felsejlik valami, ami mintha elhozná a megoldást. Néhányan elszántan belevetik magukat, és mi történik? A szokásos. Rengeteg embert ismertem az okkultizmustól kezdődően, aki saját bevallása szerint több volt a homo sapiensnél, mégis mindegyiküknek fájdalmasan hétköznapi emberi problémái voltak, amiket nem tudtak megoldani.

Furcsa, hogy bár a politikai és gazdasági élet vezetői, a tudományos akadémiák, nagyobb intézetek, egyetemek igazgatói, a legnagyobb tudósok mind halandók, megsérülnek, megbetegszenek, megöregszenek és meghalnak – és MÉGSEM folynak hivatalos tudományos kutatások minden probléma közül a legjelentősebb, a halandóság rejtélyének feltörése céljából! Kit érdekelnek az autópályák, a 4-es, 8-as, 200-as metrók, a választási kampányok, az őszi divat, az új szappanopera, a menő sportkocsik, a pénz, a szex, a szépség, vagy akármi más, amikor az emberek meghalnak?

Olyan emberek, akik látják, hogy öregszenek, látják, hogy törékenyek, sérüléseket szenvednek, betegeskednek, TUDJÁK, hogy meg fognak halni, TUDJÁK, hogy a szeretteik meg fognak halni, politikai, gazdasági, közéleti, tudományos befolyásuk révén cselekedhetnének, pénzalapokat különíthetnének el, dolgozhatnának a területen – NEM CSINÁLNAK SEMMIT!

Nem különös, hogy itt van ez a probléma, a halandóság, ami jobban érint minket, mint bármi, és mégsem mer hozzányúlni senki?

Ez csak egy példa arra, hogy milyen erős lehet egy blokk, amit a Rendszer akar: hiába a mindennapos tapasztalat, hiába az égető vágy, hiába a fájdalom, mégsem történik semmi.

Módszerek

A Rendszer célja az ember szellemi fejlődésének megakadályozása.

Három módszert fejlesztett ki célja érdekében:

EGY: megakadályozza az érdemi kutatásokat a területen.

Óriási tekintéllyel eladott hazugságokkal; tiltással; törvényekkel; ellehetetlenítéssel; parttalan erőszakkal, tűzzel és vassal akadályozza meg az érdemi kutatásokat, és az esetlegesen felbukkanó igazságok és működő módszerek elterjedését.

KETTŐ: gondoskodik olyan eseményekről, amik miatt az emberek nem akarnak élni.

Olyan filozófiák elterjesztésével, melyek szerint csak elbukni lehet; profit- és nem eredményorientált biológiai tanokkal; igazságtalanságokkal; hazugságokkal, melyek lehetetlenné teszik problémák megoldását; értelmetlen gazdasági nehezítésekkel; erőszakkal, bűnözéssel, háborúkkal (stb.) kilátástalanságot, személyes veszteségeket okoznak az embereknek, amik a halál felé terelik őket.

HÁROM: annyi felesleges, sehová nem mutató tevékenységre kényszeríti az embert, ami után sem ideje, sem energiája nem marad másra.

Fontosságok, jelentőségek meghamisításával (semmiségeket mérhetetlen fontosnak, nagy horderejű dolgokat semmiségnek állítanak be), melyek meddő, céltalan játszmákra kényszerítik az embereket; útonálló gazdasági mechanizmusokkal, melyek a megélhetést egyre nehezebbé teszik, de remekül eltartanak egy kis létszámú társaságot; az értékesnek beállított célok elérését önkényes szabályokkal rendkívül nehézzé és időigényessé teszik (az élet szempontjából nulla eredményt hozó, de törvényileg megkövetelt iskolai végzettségekre elherdált évek, évtizedek) stb.

A Rendszer célja az ember szellemi fejlődésének megakadályozása.

A Rendszer célját a fentebb felsorolt 3 módszerrel éri el.

A Rendszer erre a 3 módszerre összpontosítja az erőforrásait.

A Rendszer rendkívül következetes abban, hogy csírájában elfojt kezdeményezéseket, amelyek az ember szellemi állapotában hoznának pozitív változást. Kezdetben vallásokat alkotott és/vagy terjesztett el, melyek diktátumokon, kinyilatkoztatásokon alapultak, nem valós, megfigyelhető eredményeket hozó módszereken, később a szellemi fejlődés lehetőségét tagadó tudomány megjelenésével és terjedésével az a kijelentés is terjedt, mely szerint a tudománynak nem lehet tárgya az ember maga, a lélek, a szellemi fejlődés, isten.

Az elv

Aldrich Ames a CIA alkalmazásában állt, mint elemző. Mintegy tíz éven át kémkedett a szovjeteknek, akik komoly összegeket fizettek neki. Ames csekély hivatalnoki fizetése ellenére a 80-as években 50.000 dollárért vásárolt magának autót, félmillió dollárért lakást, utazgatott a családjával, nagylábon élt, hitelek, kölcsönök nélkül, öröklés, lottónyeremény nélkül. Senkinek nem tűnt fel. Pedig voltak jelek, sőt információk is a szovjet oldalról. Akkor hát mégis hogyan tudott egy évtizeden át kémkedni, körülbelül 1 millió dollárt papírpénzben átvenni, mire elkapták?

Miután lelepleződött, komoly vizsgálatok futottak a CIA berkeiben, hogy rájöjjenek, hogyan történhetett ez meg. Tíz éven át dolgozott az oroszoknak, nem volt magyarázat a pénzére, a CIA parkolójában ott állt a nagymenő kocsija, amit büszkén mutogatott… Hogyan?

Abban az időben a CIA papíron írta, nyomtatta, gépelte az összeszedett információkat. Minden  információt. Mindenről papír készült. A CIA naponta 7 tonna papírt termelt! Egész egyszerűen belefulladtak. Ma ugyanez a helyzet, a különbség annyi, hogy kevesebb a papír, de az információ még sokkal több.

A beérkező irdatlan mennyiségű anyagot valakinek fel kell dolgoznia. Mivel ez nem lehetséges, szűrik, szortírozzák az információt. Olyan elvek szerint, amiket valakik kitaláltak, névvel, arccal, múlttal, intelligenciával, elképzelésekkel. Ennek következtében egy s más egész egyszerűen nem akad fenn.

Ami fennakad, arra ránéznek. Egy részének utánamennek, egy részére ráküldik a szakértőket, megnézik az aktát, hogy a forrás minősítése vajon megbízható-e. Információk vesznek el, jelentőségek sikkadnak el, fontosságok változnak meg, félreértések születnek. Minden egyes nap.

Nem férnek hozzá minden információhoz. Amihez hozzáférnek, annak egy része a helytelen, emberek alkotta kiértékelő kritériumok miatt veszik el. Ami fennakad a rostán, annak egy részét tévesen értékelik, és téves következtetéseket vonnak le. Ami fennakad a rostán, azok egy részének valóban utánamennek. Például kikérik valaki véleményét, aki tévedhet vagy hazudhat. Egy s más valóban helyes értékelést kap, valódi tapasztalat áll mögötte, és eredmények születnek.

Az információ BESZERZŐ, az információ FELDOLGOZÓ, az információ KIÉRTÉKELŐ, az információ ELLENŐRZŐ rendszerek tökéletlensége miatt bizonyos emberek láthatatlanok a CIA számára.

A Rendszer vajon hogyan csinálja, ha nincs, nem lehet 22 ezer alkalmazottja, de 22 ezerszer több területen működik és 22 milliószor több információt kellene feldolgoznia naponta?

A mérleg

A Rendszer urai nem istenek, nem mindenhatóak, nem mindentudóak, nem tökéletesek. Akár emberek, akár nem, korlátoltak.

Amikor szembekerülnek valamivel, mérlegelnek. VALAMI ALAPJÁN mérlegelnek. Kritériumrendszer, vizsgálatok, tapasztalatok alapján értékelik ki azt a valamit, amivel szembetalálták magukat. Azután pedig eldöntik, hogy lépjenek-e, vagy ne, és ha igen, akkor mit.

A Rendszer urai nem figyelnek mindent. Nem szednek össze minden információt a világból, nem dolgozzák azt fel, nem elemzik ki. Nem irányítanak minden eseményt, minden folyamatot, minden embert. Nem lépnek közbe minden esetben.

A Rendszernek van egy célja. A cél jelöli ki számára az utat és a feladatokat. Csupán néhány konkrét jellemzőt figyelnek, néhány jelenséget, néhány folyamatot. Mást nem. Erőforrásaikat ezekre összpontosítják.

Nem forgácsolódnak szét, figyelmüket nem tereli el a sok semmiség.

A kazán nem egyik pillanatról a másikra robban fel. A reaktor nem egyik pillanatról a másikra olvad le. Ezek folyamatok végén következnek be. Olyan folyamatok végén, amiket pontosan lehet mérni, figyelni, ellenőrizni.

A Rendszer célja az ember szellemi fejlődésének megakadályozása. Ha szellemi fejlődés jön létre, az nem egyik pillanatról a másikra történik. Vannak folyamatok, amik törvényszerűen megelőzik azt. Vannak előjelek.

A Rendszer ezeket, és csak ezeket figyeli: ha ezeken minimális változás történik, azt észleli, és beavatkozik. A felépített, az emberöltőhöz képest ősi mechanizmusok gondoskodnak arról, hogy ne legyen változás.

Mi történne?

Mi történne, ha mégis lenne szellemi fejlődés, és a Rendszer nem avatkozna be?

Az történne, hogy megváltozna az ember életciklusa. Hogy milyen mértékben, az a szellemi fejlődés mértékétől függ. A jelenlegi szellemi állapot arra elég, amit a világban tapasztalunk. A fejlődés kimozdítaná az embert a tiltások, az előregyártott hamis válaszok, a megmerevedett érzelmi reakciók börtönéből.

Azok a bejáratott, hajdan manipulációval és erőszakkal kikényszerített, idővel megszokottá, idővel magától értetődővé, idővel az egyetlen elképzelhető lehetőséggé váló mechanizmusok, amelyek szabályozzák a Rendszer számára fontos folyamatokat – mind az emberi szellemre hatnak.

Ha létrejönne a szellemi fejlődés, ennek következtében első lépésben a manipulációs rendszer hatástalanná válna.

Mint amikor valaki pocsék, csapnivaló ripacsokat lát a vásznon: nem a jelenetet látja, hanem néhány bohócot, akik az eszüket játsszák egy stáb előtt. A színész a szerepévé válik, a színész sír, küzd, öl, meghal, a ripacs üres mozdulatokat tesz, üres fintorokba rántja az arcizmait a kamera, az operatőr, a rendező és az asszisztense előtt. A szellemi fejlődéssel hirtelen ripacsnak látnánk azokat, akiknek korábban hittünk, de alaptalanul.

Az ember bekapcsolná a tévét, látná a hírolvasót, aki drámai arccal és hanggal próbálná eladni neki a hírt, CSAK AZÉRT, hogy azzal felzaklassa. Nincs semmi más mögötte, csak ez: fel akarja zaklatni. Miért? Lásd: 2-es pont, azaz ne akarj élni.

Az ember elmenne az iskolába, látná a tanárt, ahogyan minden elvileg létező tekintélyét latba vetve, határozott hangon próbálja eladni a „tényeket” a diákoknak. „Argentína keleti részén…” – SOHA ÉLETÉBEN NEM JÁRT OTT! „Az ókori Egyiptomban…” – van időgépe? „A hélium atom magja…” – nem látta soha!

Az emberek kinevetnék a média erőfeszítéseit, hogy elvegye az életkedvüket, megrémítse őket, hazugságokat adjon el nekik. Kinevetnék a politikusokat, hiszen látnák, hogy mire megy ki a játszma, és látnák, hogy nem arra, amit hangoztatnak. Kinevetnék az orvosokat, akik egy alaptalan ideológia szűrőjén keresztül nézik a világot, egy kötött termékpalettáról választanak megoldást a páciensek problémáira, melyek gyakran semmilyen valós megoldást nem jelentenek, sőt esetenként romlást hoznak.

Még hosszan lehetne folytatni annak taglalását, hogy mi történne első lépésben, ha létrejönne a szellemi fejlődés. Az a manipulációs rendszer, ami olyan régóta és olyan jól működik, hatástalanná válna.

Ha ez megtörténne, a Rendszernek vissza kellene nyúlnia az ősi módszerekhez: parttalan erőszakhoz, tűzhöz és vashoz, hogy erővel kényszerítse ki a játékszabályokat, erővel tartsa fenn őket, amíg az idő múlásával, generációk sorával a szabályok nem válnak megszokottá, majd természetessé, majd az egyetlen elképzelhető lehetőséggé.

A megoldás felé

Néhány alapelv alkalmazásával el lehet érni bizonyos eredményeket.

Személyesen felismerhetjük, hogy az oktatott tananyag jelentős része megalapozatlan, hogy a reklámok gyakran hazudnak, hogy a politika nem értünk van, hogy a tudomány nem ad fontos válaszokat, hogy a vallás irányt ugyan mutat, de utat nem ad.

Némi tudatossággal kiszállhatunk a média aktuális hatásai alól, lenyugodhatunk, lecsillapíthatjuk meggyötört idegeinket. Ehhez még el sem kell vonulnunk, elegendő a megfelelő hozzáállás.

Mire megyünk ezzel?

Jobb közérzetet érhetünk el.

Felismerhetjük, hogy rengeteg válasz nem igazi válasz, és elkezdhetünk keresgélni.

Számít? Hogyne. Nem szabad alábecsülnünk, de túlértékelnünk sem.

Ha nem nézünk tévét, nem olvasunk újságot, harsány kacajjal és megvető legyintéssel díjazzuk a politikai beszédeket, attól még nagyon sok más média-információ működhet bennünk. Észre sem vesszük, de ott van, és hat ránk.

Egyszer egy buddhista tanító azt mondta: Nem a világ az illúzió, hanem az, amit mi a világról gondolunk.

Talán buddhának lenni azt jelenti, hogy megszabadulunk a behatásoktól és felébredünk.

De akár kellemesebb közérzetet, akár feléledő kíváncsiságot, akár egy ezeknél stabilabb és magasabb rendű mentális állapotot érünk el, a világ körülöttünk továbbra is folyamatos fenyegetést jelent ránk nézve, hiszen mindezektől nem változik az alapvető felállás – a Rendszer hat ránk, és mi nem tudjuk befolyásolni a Rendszert.

Amíg nem veszünk részt a Rendszer urainak játszmájában, addig bármikor beeshet valami a környezetünkből, amit nem tudunk kivédeni. Katonák, menekültek, atombombák, biológiai fegyverek, társadalmi változások, álomvilágunkat darabjaira törő törvények és más hasonlók képében.

Lehetséges, elvonulunk a vadonba, aztán egy nap valami új fegyvert pont ott tesztelnek majd, mert „ott úgy sem él senki”. Vagy hoznak egy természetvédelmi törvényt, melynek értelmében: aki a vadonban lakik, azt helyszínen agyon kell lőni, vagy börtönbe kell vetni 20 évre.

A játszma az, hogy a Rendszer hat ránk, és mi nem hatunk a Rendszerre. Ez a játszma. Ez a feltétele annak, hogy a Rendszer konzerválni tudja az emberiséget ebben a rendkívül alacsony szintű állapotban. Az elvonulásunk nem változtat a játszmán.

A megoldás alapjai I.

Az egyedüli valódi megoldás a következő: be kell szállni a Rendszer urainak játszmájába.

Kizárólag ott, fent a csúcson, annak az apparátusnak a parancsközpontjában érhető el változás a Rendszerben – és így az emberi civilizációban.

Kérdés: hogyan lehet oda eljutni? Miért engednének be? Miért vennének be?

A válasz nem olyan bonyolult.

A Rendszer urainak vannak vágyai, és vannak igényei. Vannak hivatali vágyaik és igényeik, melyeket a céljuk határoz meg, és vannak személyes vágyaik és igényeik, melyeket életmódjuk és egyéniségük határoz meg.

Vágyak és igények – ezek képezik a mi esélyünket arra, hogy belépjünk a nagyok játszmájába.

A megoldás alapjai II.

Nem támadjuk a Rendszert, nem gyengítjük, nem szolgáljuk, nem az a célunk, hogy homokot szórjunk a fogaskerekek közé, nem azért akarunk beszállni, „beépülni”, hogy belülről bomlasszuk, és aztán átadjuk az irányítást a kisembereknek, hogy garantáltan elpusztuljon minden.

A Rendszer összeomlásával kizárólag a legkegyetlenebb farkastörvények maradnának, más semmi. Azok az emberek, akik nem eléggé erőszakosak, nem eléggé kegyetlenek, nem eléggé elszántak, ma, a Rendszer védőernyője alatt élhetnek valamilyen életet, valamilyen fokú személyes szabadsággal. A Rendszer nélkül ez nincs többé. Autóbusz-vezetésért, aktatologatásért, beszédekért nem lehetne többé ételt kapni. Azt el kellene venni.

A Rendszer valóban rendet tart, és valóban milliárdok életét védi meg, akik mind elbuknának, halottak vagy rabszolgák lennének a Rendszer nélkül, az ököljog egyetemes világában.

A Rendszer nem ideológia alapján működik, nem érzelmek alapján működik, nem manipuláció következtében működik. Vagyis egyáltalán nem olyan, mint a politika.

A Rendszer egyfelől egy tökéletes kormány – egy precíz, maximálisan felkészült, elfogulatlan, eredményorientált, indulatmentes szakértői kormány.

Nincs miért lerombolni.

Pusztítás helyett más irányt kell neki adni. Más cél kell. Nem másik Rendszer, és nem rendszertelenség.

De ezt hogyan?

Odamegy egy szent ember valahová, szipogva elkezd beszélni az ősi igazságokról (amiket a Rendszer talált ki), az emberi szívről, az emberi szeretetről, meg úgy általában azokról a dolgokról, amiket a Rendszer értéktelennek tekint? Ez majd hatni fog? Nem. Ki sem nevetnék, annyira nem. És soha nem jutna el odáig, hogy kiérdemeljen egy pislogásnyi ideig tartó figyelmet.

Mit tudna felajánlani a szolga az urának? Mit tudna felajánlani a rab a börtönrendszer parancsnokának?

Mi lehetne olyan értékes, hogy érte a Rendszer urai megmozduljanak, tegyenek érte, kiváltságokat adjanak érte cserébe, és ne akarják elvenni?

A megoldás

Különös, de a megoldást leírtam 2010 decemberében, az Amer és az Amazonok című könyvben, a Hatalom novellában – de nem vettem észre.

A lényeg az, hogy egy Dagon nevű lény (emberi mércével mérve) évtízezredek óta azon dolgozik, hogy teljhatalmat érjen el a Galaktikus Kereskedelmi Központ felett, amelyben világok százai alkotnak lazább-szorosabb szövetséget. Már majdnem eléri a célját, amikor találkozik Amerrel, aki áthúzza a számításait. Semmi komoly, csupán legkiválóbb ügynöke elbukik. Az alábbi párbeszéd Dagon és a halálból visszatérő ügynök között zajlik (a főnök telepata, amit mond, idézőjelben van):

– Mi az új feladatom, Nagy Dagon Úr?

 

„Rendelkezés: Az emberiséggel kapcsolatos küldetésed felfüggesztve. Érvényes küldetés: Menj a Galaktikus Kereskedelmi Központba, vedd fel a kapcsolatot az Amer nevezetű lénnyel, és érd el, hogy kommunikáljon velem. A tanítványa akarok lenni.”

 

„Valóban?”, gondolta Yolg-Yon’Dawran önkéntelenül. Óhatatlanul is trükköt sejtett, bár jól tudta, hogy ha ez csapda Amer számára, neki nem szabad tudnia róla, mert a lény szintén telepata, és semmit sem rejthet el előle.

 

„Válasz: Valóban. Magyarázat: Az Amer nevezetű lény tudása értékesebb, mint a Galaktikus Kereskedelmi Központ feletti befolyás.”

 

– Nagy Dagon Úr, minden tiszteletem a tiéd! Azonban, ha az Amer nevezetű lény tudomást szerez a terveinkről, ekkora hatalommal keresztülhúzhatja azokat, ahogyan ezt már meg is tette a Galaktikus Kereskedelmi Központtal kapcsolatos törekvéseinkkel. Egész művedet romba döntheti. Valamennyi kémünket leleplezheti, akik így kétségkívül elbuknak majd.

 

„Kérdés: Mi a végső célja valamennyi törekvésünknek?”

 

– A hatalom – vágta rá Yolg-Yon’Dawran. – A befolyás a galaxisok felett.

 

„Nyugtázom. Kérdés: Miért fontos ez?

 

– Hogy az történjen, amit óhajtasz.

 

„Nyugtázom. Kérdés: Mi a következménye a számomra, ha a galaxisok felett befolyással bírok?

 

Erre nem volt azonnali válasz. A Nagy Dagon Úr felelt meg saját kérdésére.

 

„Válasz: Tovább élhetek. Bizonyosság: Az élet egyedüli célja az univerzum megértése. A megértés következménye a kontroll. Mindez technikai eszközökkel és a folyamatok átlátásával nem érhető el a maga teljességében. Az út, amin jártunk eddig, körülményes, összetett, és soha nem vezethet el a végső célhoz, amely a végtelen élet. Az Amer nevezetű lény elérte ezt a célt. Az egyetlen helyes lépés, ha felismerjük, hogy a tudására szükségünk van, és tanítványául szegődünk. Bármi is az ára annak, hogy tanítson minket, megfizetjük.”

 

Ennyi a részlet. Benne van annak elve, hogy hogyan lehet beszállni a Rendszer játszmájába.

Az Út

Nincs meg minden válasz, és nem is lehet. Itt, ezen a szinten a válaszok jelentős része nem látható. A kérdések egy része sem látható. Innen nem.

A játszmába vezető út az, amiről beszélni tudunk. Arról, hogy mi lesz majd akkor, ha már bent leszünk, az majd egy sokadik lépés, ami még messze van.

A megoldás a kiemelkedés.

Ahogyan Methos mondta: „A világ kell? Tegyél ajánlatot!”.

Ha király lennék, és valaki azzal állna elő, hogy szeretne csatlakozni, beleegyeznék? Miért tenném? Mert fenyeget? Mert nehézségeket okoz nekem? Mert az életemre tör? Ellenségként tekintenék rá, azon lennék, hogy elintézzem. Nem tudna csatlakozni. Az érzelmeimre akarna hatni? Kinevetném.

De ha tudna adni nekem valamit, ami megnöveli a hatalmamat, vagy megnöveli a személyes képességeimet, lehetőségeimet? Nos, mivel nem vagyok saját magam ellensége, érdekelne a dolog. Miért is utasítanám el?

Vágyak és igények.

Milyen vágyai és igényei vannak, lehetnek a Rendszer urainak? A nagyobb elnyomás nem érdekelné őket, hiszen láthatóan jól csinálják, a gondjaikra bízott társaság nem okoz problémát. Pénzkereseti lehetőség, üzlet, gazdasági trükkök? Minden pénz az övék, ilyen ötletekkel nem lehet megközelíteni őket.

Valami egészen más kell. Valami sokkal fontosabb. Valami sokkal alapvetőbb.

Vágyak és igények.

Végszó

Azt, amit én kitaláltam a magam számára, eszem ágában sincs itt leírni. Egyébként sem hiszem, hogy ez az egyedüli lehetőség, és biztosan vannak mások is, akik ezzel foglalkoznak.

Hogy konkrétan mi is ez, nem számít. Az elv a lényeg, a lehetőség.

A Rendszer célja az ember szellemi fejlődésének megakadályozása. Ennek konkrét okai vannak.

A Rendszer teljes körű befolyással van az életünkre, meghatározza annak lehetséges kimenetét, kötött, rögzített, előre meghatározott pályán tart minket. Nekünk nincs befolyásunk a Rendszerre, tesszük, amit kell, sérülünk, betegszünk, öregszünk, halunk. Ez a dolgunk. A Rendszer urai szerint.

Élhetünk kevésbé stresszes életet, elérhetünk némi kényelmet. Ez nem változtat a felálláson: a Rendszer határozza meg a sorsunkat, mi pedig nem tudjuk befolyásolni a Rendszert.

A valódi szellemi fejlődés a lélek valódi ébredése lenne. Nem átvitt értelemben, hanem pontos értelemben. A fejlődéssel a lélek felébredne, rájönne, hogy van, mozogni, cselekedni kezdene, döntéseket hozna, és a test, az anyag követné azokat a döntéseket.

Ha van telepátia, ha nem csak a test mozoghat, nincsenek többé titkok, hazugságok, falak, páncélszekrények, belépő kódok, olyan hely, amit nem lehet megtalálni és megvizsgálni.

A Rendszer urai jó okkal teszik, amit tesznek. Ez a dolguk. Ettől függetlenül vannak igényeik és vágyaik. Nem tökéletesek, csak jobbak, mint mi vagyunk ebben a percben. Kevésbé szétszórtak, kevesebb hazugság és tévedés nyomorítja meg őket, kevesebb veszteség éri őket (vagy semennyi), és átlátják a folyamatokat. Ettől jobbak.

Kik a Rendszer urai?

Erre több elmélet is van. Elmélet, csak az.

Emberek voltak, mint mi, akik kiemelkedtek, mindenki más fölé.

Emberek voltak, mint mi, akik egy véletlen folytán jutottak előnyhöz, amit kihasználtak. Erre az egyik háttérelmélet az, hogy a civilizáció ciklikus, részben a megnyomorított emberek miatt, részben a csillagászati helyzetünk miatt, és valakik valamikor átvészeltek egy ciklusváltást. Egy modern, fejlett korból átfordult a világ az őskorba, ami őket nem érintette, innen származik az előnyük.

Nem emberek, valamikor betelepültek, átvették a hatalmat.

Nem emberek, irányítanak egy előre meghatározott tervek és elvek alapján felhúzott rendszert, melynek konkrét célja van.

Akad még néhány további lehetőség.

Mindezektől függetlenül, bármelyik verzió is igaz, a megoldás alapelve ugyanaz marad: vannak vágyaik és vannak igényeik.

A megoldás akkor is megoldás, ha a Rendszert lények vagy emberek hozták létre, és akkor is, ha az emberiség termelte ki magából. Ha van akármilyen hierarchia a civilizációban, akkor a megoldás elve az, amit fentebb olvashattok.

Most rajtatok a sor

Ez a cikk 6 oldallal hosszabb, mint az előző, de eljutottunk a végére. Ha úgy érzitek, hogy nem kaptatok megoldást, akkor olvassátok el még egyszer. Elveknél, lehetőségeknél, módszereknél többet nem lehet adni egy ilyen méretű probléma kezelésére.

Kétségtelen, hogy a megoldás rendkívüli embert kíván, és aki nem az, annak elérhetetlen.

Rendszer alatt el kell felejteni az emberi politikai és gazdasági játszmákat, az emberi küszködést és sehová nem vezető harcokat. A Rendszer nem így működik, ezen a vonalon a fogaskerekek haladnak, akik többek akarnak lenni, azok számára ez nem út.

A cikk felvetéseiből levonhatók bizonyos következtetések, melyeket nem írtam le. Majd ti összerakjátok magatokban ezeket. Remélem, sikerülni fog.

Néhány kérdés:

Értitek, hogy mi a Rendszer?

Értitek, hogyan működik a Rendszer?

Értitek, hogy mi a megoldás a kiszolgáltatottságra?

Beszállnátok a Rendszer játszmájába?

Be fogtok szállni?

Be tudtok szállni?

Share

Commentek