Duncan Shelley

Gondoljuk újra a világot

A Rendszer, 3. rész

Bevezető

Nem akarom tovább bontani a szöveget, ez a 3. cikk a befejező rész. A témáról sokszínűsége és jelentősége folytán nagyon sokat el lehet mondani. Ez látszik a terjedelmen. Rengeteget húztam a szövegből, ha még többet törlök, az itt-ott már az érthetőség rovására megy.

A cikkben érintek bizonyos irányzatokat, tanításokat, ágazatokat, gyakran név nélkül, de felismerhetően. Nem áll szándékomban ezekkel megbántani senkit, csupán a gondolatom pontos kifejtésére törekszem.

A Rendszer célja

A Rendszer célja az ember szellemi fejlődésének megakadályozása.

A Rendszer láthatóan erre összpontosítja az erőforrásait.

Az emberiség egyhelyben topog, nem megy valamilyen adott cél felé, a fejlődés látszólagos, nem igazi, legfőképpen nem jelentős. A történelem nem a fejlődést mutatja.

Mi változott a nagy mozgalmakkal? Mi változott a nagy világvallásokkal? Mi változott a nagy földrajzi felfedezésekkel? Mi változott a városodással, az ipari forradalommal? Mi változott a politikai rendszerek átalakulásával? Mi változott a technikai fejlődéssel?

Semmi.

Gondosan kézben tartva soha semmi nem változik.

Az emberek megöregszenek, megbetegszenek, megsérülnek, meghalnak. Elképesztő következetességgel ezen a területen nem változik SEMMI. Nincs új információ, nincs új cél, nincs új projekt, nincs új módszer.

Helyette van a teljes körű stagnálás.

A Rendszer célja, hogy kordában tartsa az emberiséget.

A Rendszer célja, hogy az embert korlátolt, potenciál nélküli létformának állítsa be, amely biológiai vagy szellemi rabszolgája általa nem befolyásolható természeti törvényeknek, vagy szeszélyes, zsarnoki, végtelen hatalommal bíró isteneknek. Könnyű észrevenni, hogy a természeti törvények és az isteni hatalom az emberre nézve nem különbözik egymástól. Ezeknek az alapvető, elterjedt, ősi tanításoknak az üzenete ugyanaz: te egy senki vagy, egy nulla, egy semmi. Azokat, akik többek akartak lenni, minden korban üldözték és elítélték.

A Rendszer célja, hogy határok közé szorítsa az emberiséget, megtartsa egy bizonyos mentális állapotban, egy bizonyos szellemi szinten, bizonyos képesség-szinten, és ne engedje kimozdulni ebből.

Nincsenek elterjedt tanítások, amelyek változtatni tudnának a beragadt állapoton. Néha felsejlik valami, ami mintha elhozná a megoldást. Néhányan elszántan belevetik magukat, és mi történik? A szokásos. Rengeteg embert ismertem az okkultizmustól kezdődően, aki saját bevallása szerint több volt a homo sapiensnél, mégis mindegyiküknek fájdalmasan hétköznapi emberi problémái voltak, amiket nem tudtak megoldani.

Furcsa, hogy bár a politikai és gazdasági élet vezetői, a tudományos akadémiák, nagyobb intézetek, egyetemek igazgatói, a legnagyobb tudósok mind halandók, megsérülnek, megbetegszenek, megöregszenek és meghalnak – és MÉGSEM folynak hivatalos tudományos kutatások minden probléma közül a legjelentősebb, a halandóság rejtélyének feltörése céljából! Kit érdekelnek az autópályák, a 4-es, 8-as, 200-as metrók, a választási kampányok, az őszi divat, az új szappanopera, a menő sportkocsik, a pénz, a szex, a szépség, vagy akármi más, amikor az emberek meghalnak?

Olyan emberek, akik látják, hogy öregszenek, látják, hogy törékenyek, sérüléseket szenvednek, betegeskednek, TUDJÁK, hogy meg fognak halni, TUDJÁK, hogy a szeretteik meg fognak halni, politikai, gazdasági, közéleti, tudományos befolyásuk révén cselekedhetnének, pénzalapokat különíthetnének el, dolgozhatnának a területen – NEM CSINÁLNAK SEMMIT!

Nem különös, hogy itt van ez a probléma, a halandóság, ami jobban érint minket, mint bármi, és mégsem mer hozzányúlni senki?

Ez csak egy példa arra, hogy milyen erős lehet egy blokk, amit a Rendszer akar: hiába a mindennapos tapasztalat, hiába az égető vágy, hiába a fájdalom, mégsem történik semmi.

Módszerek

A Rendszer célja az ember szellemi fejlődésének megakadályozása.

Három módszert fejlesztett ki célja érdekében:

EGY: megakadályozza az érdemi kutatásokat a területen.

Óriási tekintéllyel eladott hazugságokkal; tiltással; törvényekkel; ellehetetlenítéssel; parttalan erőszakkal, tűzzel és vassal akadályozza meg az érdemi kutatásokat, és az esetlegesen felbukkanó igazságok és működő módszerek elterjedését.

KETTŐ: gondoskodik olyan eseményekről, amik miatt az emberek nem akarnak élni.

Olyan filozófiák elterjesztésével, melyek szerint csak elbukni lehet; profit- és nem eredményorientált biológiai tanokkal; igazságtalanságokkal; hazugságokkal, melyek lehetetlenné teszik problémák megoldását; értelmetlen gazdasági nehezítésekkel; erőszakkal, bűnözéssel, háborúkkal (stb.) kilátástalanságot, személyes veszteségeket okoznak az embereknek, amik a halál felé terelik őket.

HÁROM: annyi felesleges, sehová nem mutató tevékenységre kényszeríti az embert, ami után sem ideje, sem energiája nem marad másra.

Fontosságok, jelentőségek meghamisításával (semmiségeket mérhetetlen fontosnak, nagy horderejű dolgokat semmiségnek állítanak be), melyek meddő, céltalan játszmákra kényszerítik az embereket; útonálló gazdasági mechanizmusokkal, melyek a megélhetést egyre nehezebbé teszik, de remekül eltartanak egy kis létszámú társaságot; az értékesnek beállított célok elérését önkényes szabályokkal rendkívül nehézzé és időigényessé teszik (az élet szempontjából nulla eredményt hozó, de törvényileg megkövetelt iskolai végzettségekre elherdált évek, évtizedek) stb.

A Rendszer célja az ember szellemi fejlődésének megakadályozása.

A Rendszer célját a fentebb felsorolt 3 módszerrel éri el.

A Rendszer erre a 3 módszerre összpontosítja az erőforrásait.

A Rendszer rendkívül következetes abban, hogy csírájában elfojt kezdeményezéseket, amelyek az ember szellemi állapotában hoznának pozitív változást. Kezdetben vallásokat alkotott és/vagy terjesztett el, melyek diktátumokon, kinyilatkoztatásokon alapultak, nem valós, megfigyelhető eredményeket hozó módszereken, később a szellemi fejlődés lehetőségét tagadó tudomány megjelenésével és terjedésével az a kijelentés is terjedt, mely szerint a tudománynak nem lehet tárgya az ember maga, a lélek, a szellemi fejlődés, isten.

Az elv

Aldrich Ames a CIA alkalmazásában állt, mint elemző. Mintegy tíz éven át kémkedett a szovjeteknek, akik komoly összegeket fizettek neki. Ames csekély hivatalnoki fizetése ellenére a 80-as években 50.000 dollárért vásárolt magának autót, félmillió dollárért lakást, utazgatott a családjával, nagylábon élt, hitelek, kölcsönök nélkül, öröklés, lottónyeremény nélkül. Senkinek nem tűnt fel. Pedig voltak jelek, sőt információk is a szovjet oldalról. Akkor hát mégis hogyan tudott egy évtizeden át kémkedni, körülbelül 1 millió dollárt papírpénzben átvenni, mire elkapták?

Miután lelepleződött, komoly vizsgálatok futottak a CIA berkeiben, hogy rájöjjenek, hogyan történhetett ez meg. Tíz éven át dolgozott az oroszoknak, nem volt magyarázat a pénzére, a CIA parkolójában ott állt a nagymenő kocsija, amit büszkén mutogatott… Hogyan?

Abban az időben a CIA papíron írta, nyomtatta, gépelte az összeszedett információkat. Minden  információt. Mindenről papír készült. A CIA naponta 7 tonna papírt termelt! Egész egyszerűen belefulladtak. Ma ugyanez a helyzet, a különbség annyi, hogy kevesebb a papír, de az információ még sokkal több.

A beérkező irdatlan mennyiségű anyagot valakinek fel kell dolgoznia. Mivel ez nem lehetséges, szűrik, szortírozzák az információt. Olyan elvek szerint, amiket valakik kitaláltak, névvel, arccal, múlttal, intelligenciával, elképzelésekkel. Ennek következtében egy s más egész egyszerűen nem akad fenn.

Ami fennakad, arra ránéznek. Egy részének utánamennek, egy részére ráküldik a szakértőket, megnézik az aktát, hogy a forrás minősítése vajon megbízható-e. Információk vesznek el, jelentőségek sikkadnak el, fontosságok változnak meg, félreértések születnek. Minden egyes nap.

Nem férnek hozzá minden információhoz. Amihez hozzáférnek, annak egy része a helytelen, emberek alkotta kiértékelő kritériumok miatt veszik el. Ami fennakad a rostán, annak egy részét tévesen értékelik, és téves következtetéseket vonnak le. Ami fennakad a rostán, azok egy részének valóban utánamennek. Például kikérik valaki véleményét, aki tévedhet vagy hazudhat. Egy s más valóban helyes értékelést kap, valódi tapasztalat áll mögötte, és eredmények születnek.

Az információ BESZERZŐ, az információ FELDOLGOZÓ, az információ KIÉRTÉKELŐ, az információ ELLENŐRZŐ rendszerek tökéletlensége miatt bizonyos emberek láthatatlanok a CIA számára.

A Rendszer vajon hogyan csinálja, ha nincs, nem lehet 22 ezer alkalmazottja, de 22 ezerszer több területen működik és 22 milliószor több információt kellene feldolgoznia naponta?

A mérleg

A Rendszer urai nem istenek, nem mindenhatóak, nem mindentudóak, nem tökéletesek. Akár emberek, akár nem, korlátoltak.

Amikor szembekerülnek valamivel, mérlegelnek. VALAMI ALAPJÁN mérlegelnek. Kritériumrendszer, vizsgálatok, tapasztalatok alapján értékelik ki azt a valamit, amivel szembetalálták magukat. Azután pedig eldöntik, hogy lépjenek-e, vagy ne, és ha igen, akkor mit.

A Rendszer urai nem figyelnek mindent. Nem szednek össze minden információt a világból, nem dolgozzák azt fel, nem elemzik ki. Nem irányítanak minden eseményt, minden folyamatot, minden embert. Nem lépnek közbe minden esetben.

A Rendszernek van egy célja. A cél jelöli ki számára az utat és a feladatokat. Csupán néhány konkrét jellemzőt figyelnek, néhány jelenséget, néhány folyamatot. Mást nem. Erőforrásaikat ezekre összpontosítják.

Nem forgácsolódnak szét, figyelmüket nem tereli el a sok semmiség.

A kazán nem egyik pillanatról a másikra robban fel. A reaktor nem egyik pillanatról a másikra olvad le. Ezek folyamatok végén következnek be. Olyan folyamatok végén, amiket pontosan lehet mérni, figyelni, ellenőrizni.

A Rendszer célja az ember szellemi fejlődésének megakadályozása. Ha szellemi fejlődés jön létre, az nem egyik pillanatról a másikra történik. Vannak folyamatok, amik törvényszerűen megelőzik azt. Vannak előjelek.

A Rendszer ezeket, és csak ezeket figyeli: ha ezeken minimális változás történik, azt észleli, és beavatkozik. A felépített, az emberöltőhöz képest ősi mechanizmusok gondoskodnak arról, hogy ne legyen változás.

Mi történne?

Mi történne, ha mégis lenne szellemi fejlődés, és a Rendszer nem avatkozna be?

Az történne, hogy megváltozna az ember életciklusa. Hogy milyen mértékben, az a szellemi fejlődés mértékétől függ. A jelenlegi szellemi állapot arra elég, amit a világban tapasztalunk. A fejlődés kimozdítaná az embert a tiltások, az előregyártott hamis válaszok, a megmerevedett érzelmi reakciók börtönéből.

Azok a bejáratott, hajdan manipulációval és erőszakkal kikényszerített, idővel megszokottá, idővel magától értetődővé, idővel az egyetlen elképzelhető lehetőséggé váló mechanizmusok, amelyek szabályozzák a Rendszer számára fontos folyamatokat – mind az emberi szellemre hatnak.

Ha létrejönne a szellemi fejlődés, ennek következtében első lépésben a manipulációs rendszer hatástalanná válna.

Mint amikor valaki pocsék, csapnivaló ripacsokat lát a vásznon: nem a jelenetet látja, hanem néhány bohócot, akik az eszüket játsszák egy stáb előtt. A színész a szerepévé válik, a színész sír, küzd, öl, meghal, a ripacs üres mozdulatokat tesz, üres fintorokba rántja az arcizmait a kamera, az operatőr, a rendező és az asszisztense előtt. A szellemi fejlődéssel hirtelen ripacsnak látnánk azokat, akiknek korábban hittünk, de alaptalanul.

Az ember bekapcsolná a tévét, látná a hírolvasót, aki drámai arccal és hanggal próbálná eladni neki a hírt, CSAK AZÉRT, hogy azzal felzaklassa. Nincs semmi más mögötte, csak ez: fel akarja zaklatni. Miért? Lásd: 2-es pont, azaz ne akarj élni.

Az ember elmenne az iskolába, látná a tanárt, ahogyan minden elvileg létező tekintélyét latba vetve, határozott hangon próbálja eladni a „tényeket” a diákoknak. „Argentína keleti részén…” – SOHA ÉLETÉBEN NEM JÁRT OTT! „Az ókori Egyiptomban…” – van időgépe? „A hélium atom magja…” – nem látta soha!

Az emberek kinevetnék a média erőfeszítéseit, hogy elvegye az életkedvüket, megrémítse őket, hazugságokat adjon el nekik. Kinevetnék a politikusokat, hiszen látnák, hogy mire megy ki a játszma, és látnák, hogy nem arra, amit hangoztatnak. Kinevetnék az orvosokat, akik egy alaptalan ideológia szűrőjén keresztül nézik a világot, egy kötött termékpalettáról választanak megoldást a páciensek problémáira, melyek gyakran semmilyen valós megoldást nem jelentenek, sőt esetenként romlást hoznak.

Még hosszan lehetne folytatni annak taglalását, hogy mi történne első lépésben, ha létrejönne a szellemi fejlődés. Az a manipulációs rendszer, ami olyan régóta és olyan jól működik, hatástalanná válna.

Ha ez megtörténne, a Rendszernek vissza kellene nyúlnia az ősi módszerekhez: parttalan erőszakhoz, tűzhöz és vashoz, hogy erővel kényszerítse ki a játékszabályokat, erővel tartsa fenn őket, amíg az idő múlásával, generációk sorával a szabályok nem válnak megszokottá, majd természetessé, majd az egyetlen elképzelhető lehetőséggé.

A megoldás felé

Néhány alapelv alkalmazásával el lehet érni bizonyos eredményeket.

Személyesen felismerhetjük, hogy az oktatott tananyag jelentős része megalapozatlan, hogy a reklámok gyakran hazudnak, hogy a politika nem értünk van, hogy a tudomány nem ad fontos válaszokat, hogy a vallás irányt ugyan mutat, de utat nem ad.

Némi tudatossággal kiszállhatunk a média aktuális hatásai alól, lenyugodhatunk, lecsillapíthatjuk meggyötört idegeinket. Ehhez még el sem kell vonulnunk, elegendő a megfelelő hozzáállás.

Mire megyünk ezzel?

Jobb közérzetet érhetünk el.

Felismerhetjük, hogy rengeteg válasz nem igazi válasz, és elkezdhetünk keresgélni.

Számít? Hogyne. Nem szabad alábecsülnünk, de túlértékelnünk sem.

Ha nem nézünk tévét, nem olvasunk újságot, harsány kacajjal és megvető legyintéssel díjazzuk a politikai beszédeket, attól még nagyon sok más média-információ működhet bennünk. Észre sem vesszük, de ott van, és hat ránk.

Egyszer egy buddhista tanító azt mondta: Nem a világ az illúzió, hanem az, amit mi a világról gondolunk.

Talán buddhának lenni azt jelenti, hogy megszabadulunk a behatásoktól és felébredünk.

De akár kellemesebb közérzetet, akár feléledő kíváncsiságot, akár egy ezeknél stabilabb és magasabb rendű mentális állapotot érünk el, a világ körülöttünk továbbra is folyamatos fenyegetést jelent ránk nézve, hiszen mindezektől nem változik az alapvető felállás – a Rendszer hat ránk, és mi nem tudjuk befolyásolni a Rendszert.

Amíg nem veszünk részt a Rendszer urainak játszmájában, addig bármikor beeshet valami a környezetünkből, amit nem tudunk kivédeni. Katonák, menekültek, atombombák, biológiai fegyverek, társadalmi változások, álomvilágunkat darabjaira törő törvények és más hasonlók képében.

Lehetséges, elvonulunk a vadonba, aztán egy nap valami új fegyvert pont ott tesztelnek majd, mert „ott úgy sem él senki”. Vagy hoznak egy természetvédelmi törvényt, melynek értelmében: aki a vadonban lakik, azt helyszínen agyon kell lőni, vagy börtönbe kell vetni 20 évre.

A játszma az, hogy a Rendszer hat ránk, és mi nem hatunk a Rendszerre. Ez a játszma. Ez a feltétele annak, hogy a Rendszer konzerválni tudja az emberiséget ebben a rendkívül alacsony szintű állapotban. Az elvonulásunk nem változtat a játszmán.

A megoldás alapjai I.

Az egyedüli valódi megoldás a következő: be kell szállni a Rendszer urainak játszmájába.

Kizárólag ott, fent a csúcson, annak az apparátusnak a parancsközpontjában érhető el változás a Rendszerben – és így az emberi civilizációban.

Kérdés: hogyan lehet oda eljutni? Miért engednének be? Miért vennének be?

A válasz nem olyan bonyolult.

A Rendszer urainak vannak vágyai, és vannak igényei. Vannak hivatali vágyaik és igényeik, melyeket a céljuk határoz meg, és vannak személyes vágyaik és igényeik, melyeket életmódjuk és egyéniségük határoz meg.

Vágyak és igények – ezek képezik a mi esélyünket arra, hogy belépjünk a nagyok játszmájába.

A megoldás alapjai II.

Nem támadjuk a Rendszert, nem gyengítjük, nem szolgáljuk, nem az a célunk, hogy homokot szórjunk a fogaskerekek közé, nem azért akarunk beszállni, „beépülni”, hogy belülről bomlasszuk, és aztán átadjuk az irányítást a kisembereknek, hogy garantáltan elpusztuljon minden.

A Rendszer összeomlásával kizárólag a legkegyetlenebb farkastörvények maradnának, más semmi. Azok az emberek, akik nem eléggé erőszakosak, nem eléggé kegyetlenek, nem eléggé elszántak, ma, a Rendszer védőernyője alatt élhetnek valamilyen életet, valamilyen fokú személyes szabadsággal. A Rendszer nélkül ez nincs többé. Autóbusz-vezetésért, aktatologatásért, beszédekért nem lehetne többé ételt kapni. Azt el kellene venni.

A Rendszer valóban rendet tart, és valóban milliárdok életét védi meg, akik mind elbuknának, halottak vagy rabszolgák lennének a Rendszer nélkül, az ököljog egyetemes világában.

A Rendszer nem ideológia alapján működik, nem érzelmek alapján működik, nem manipuláció következtében működik. Vagyis egyáltalán nem olyan, mint a politika.

A Rendszer egyfelől egy tökéletes kormány – egy precíz, maximálisan felkészült, elfogulatlan, eredményorientált, indulatmentes szakértői kormány.

Nincs miért lerombolni.

Pusztítás helyett más irányt kell neki adni. Más cél kell. Nem másik Rendszer, és nem rendszertelenség.

De ezt hogyan?

Odamegy egy szent ember valahová, szipogva elkezd beszélni az ősi igazságokról (amiket a Rendszer talált ki), az emberi szívről, az emberi szeretetről, meg úgy általában azokról a dolgokról, amiket a Rendszer értéktelennek tekint? Ez majd hatni fog? Nem. Ki sem nevetnék, annyira nem. És soha nem jutna el odáig, hogy kiérdemeljen egy pislogásnyi ideig tartó figyelmet.

Mit tudna felajánlani a szolga az urának? Mit tudna felajánlani a rab a börtönrendszer parancsnokának?

Mi lehetne olyan értékes, hogy érte a Rendszer urai megmozduljanak, tegyenek érte, kiváltságokat adjanak érte cserébe, és ne akarják elvenni?

A megoldás

Különös, de a megoldást leírtam 2010 decemberében, az Amer és az Amazonok című könyvben, a Hatalom novellában – de nem vettem észre.

A lényeg az, hogy egy Dagon nevű lény (emberi mércével mérve) évtízezredek óta azon dolgozik, hogy teljhatalmat érjen el a Galaktikus Kereskedelmi Központ felett, amelyben világok százai alkotnak lazább-szorosabb szövetséget. Már majdnem eléri a célját, amikor találkozik Amerrel, aki áthúzza a számításait. Semmi komoly, csupán legkiválóbb ügynöke elbukik. Az alábbi párbeszéd Dagon és a halálból visszatérő ügynök között zajlik (a főnök telepata, amit mond, idézőjelben van):

– Mi az új feladatom, Nagy Dagon Úr?

 

„Rendelkezés: Az emberiséggel kapcsolatos küldetésed felfüggesztve. Érvényes küldetés: Menj a Galaktikus Kereskedelmi Központba, vedd fel a kapcsolatot az Amer nevezetű lénnyel, és érd el, hogy kommunikáljon velem. A tanítványa akarok lenni.”

 

„Valóban?”, gondolta Yolg-Yon’Dawran önkéntelenül. Óhatatlanul is trükköt sejtett, bár jól tudta, hogy ha ez csapda Amer számára, neki nem szabad tudnia róla, mert a lény szintén telepata, és semmit sem rejthet el előle.

 

„Válasz: Valóban. Magyarázat: Az Amer nevezetű lény tudása értékesebb, mint a Galaktikus Kereskedelmi Központ feletti befolyás.”

 

– Nagy Dagon Úr, minden tiszteletem a tiéd! Azonban, ha az Amer nevezetű lény tudomást szerez a terveinkről, ekkora hatalommal keresztülhúzhatja azokat, ahogyan ezt már meg is tette a Galaktikus Kereskedelmi Központtal kapcsolatos törekvéseinkkel. Egész művedet romba döntheti. Valamennyi kémünket leleplezheti, akik így kétségkívül elbuknak majd.

 

„Kérdés: Mi a végső célja valamennyi törekvésünknek?”

 

– A hatalom – vágta rá Yolg-Yon’Dawran. – A befolyás a galaxisok felett.

 

„Nyugtázom. Kérdés: Miért fontos ez?

 

– Hogy az történjen, amit óhajtasz.

 

„Nyugtázom. Kérdés: Mi a következménye a számomra, ha a galaxisok felett befolyással bírok?

 

Erre nem volt azonnali válasz. A Nagy Dagon Úr felelt meg saját kérdésére.

 

„Válasz: Tovább élhetek. Bizonyosság: Az élet egyedüli célja az univerzum megértése. A megértés következménye a kontroll. Mindez technikai eszközökkel és a folyamatok átlátásával nem érhető el a maga teljességében. Az út, amin jártunk eddig, körülményes, összetett, és soha nem vezethet el a végső célhoz, amely a végtelen élet. Az Amer nevezetű lény elérte ezt a célt. Az egyetlen helyes lépés, ha felismerjük, hogy a tudására szükségünk van, és tanítványául szegődünk. Bármi is az ára annak, hogy tanítson minket, megfizetjük.”

 

Ennyi a részlet. Benne van annak elve, hogy hogyan lehet beszállni a Rendszer játszmájába.

Az Út

Nincs meg minden válasz, és nem is lehet. Itt, ezen a szinten a válaszok jelentős része nem látható. A kérdések egy része sem látható. Innen nem.

A játszmába vezető út az, amiről beszélni tudunk. Arról, hogy mi lesz majd akkor, ha már bent leszünk, az majd egy sokadik lépés, ami még messze van.

A megoldás a kiemelkedés.

Ahogyan Methos mondta: „A világ kell? Tegyél ajánlatot!”.

Ha király lennék, és valaki azzal állna elő, hogy szeretne csatlakozni, beleegyeznék? Miért tenném? Mert fenyeget? Mert nehézségeket okoz nekem? Mert az életemre tör? Ellenségként tekintenék rá, azon lennék, hogy elintézzem. Nem tudna csatlakozni. Az érzelmeimre akarna hatni? Kinevetném.

De ha tudna adni nekem valamit, ami megnöveli a hatalmamat, vagy megnöveli a személyes képességeimet, lehetőségeimet? Nos, mivel nem vagyok saját magam ellensége, érdekelne a dolog. Miért is utasítanám el?

Vágyak és igények.

Milyen vágyai és igényei vannak, lehetnek a Rendszer urainak? A nagyobb elnyomás nem érdekelné őket, hiszen láthatóan jól csinálják, a gondjaikra bízott társaság nem okoz problémát. Pénzkereseti lehetőség, üzlet, gazdasági trükkök? Minden pénz az övék, ilyen ötletekkel nem lehet megközelíteni őket.

Valami egészen más kell. Valami sokkal fontosabb. Valami sokkal alapvetőbb.

Vágyak és igények.

Végszó

Azt, amit én kitaláltam a magam számára, eszem ágában sincs itt leírni. Egyébként sem hiszem, hogy ez az egyedüli lehetőség, és biztosan vannak mások is, akik ezzel foglalkoznak.

Hogy konkrétan mi is ez, nem számít. Az elv a lényeg, a lehetőség.

A Rendszer célja az ember szellemi fejlődésének megakadályozása. Ennek konkrét okai vannak.

A Rendszer teljes körű befolyással van az életünkre, meghatározza annak lehetséges kimenetét, kötött, rögzített, előre meghatározott pályán tart minket. Nekünk nincs befolyásunk a Rendszerre, tesszük, amit kell, sérülünk, betegszünk, öregszünk, halunk. Ez a dolgunk. A Rendszer urai szerint.

Élhetünk kevésbé stresszes életet, elérhetünk némi kényelmet. Ez nem változtat a felálláson: a Rendszer határozza meg a sorsunkat, mi pedig nem tudjuk befolyásolni a Rendszert.

A valódi szellemi fejlődés a lélek valódi ébredése lenne. Nem átvitt értelemben, hanem pontos értelemben. A fejlődéssel a lélek felébredne, rájönne, hogy van, mozogni, cselekedni kezdene, döntéseket hozna, és a test, az anyag követné azokat a döntéseket.

Ha van telepátia, ha nem csak a test mozoghat, nincsenek többé titkok, hazugságok, falak, páncélszekrények, belépő kódok, olyan hely, amit nem lehet megtalálni és megvizsgálni.

A Rendszer urai jó okkal teszik, amit tesznek. Ez a dolguk. Ettől függetlenül vannak igényeik és vágyaik. Nem tökéletesek, csak jobbak, mint mi vagyunk ebben a percben. Kevésbé szétszórtak, kevesebb hazugság és tévedés nyomorítja meg őket, kevesebb veszteség éri őket (vagy semennyi), és átlátják a folyamatokat. Ettől jobbak.

Kik a Rendszer urai?

Erre több elmélet is van. Elmélet, csak az.

Emberek voltak, mint mi, akik kiemelkedtek, mindenki más fölé.

Emberek voltak, mint mi, akik egy véletlen folytán jutottak előnyhöz, amit kihasználtak. Erre az egyik háttérelmélet az, hogy a civilizáció ciklikus, részben a megnyomorított emberek miatt, részben a csillagászati helyzetünk miatt, és valakik valamikor átvészeltek egy ciklusváltást. Egy modern, fejlett korból átfordult a világ az őskorba, ami őket nem érintette, innen származik az előnyük.

Nem emberek, valamikor betelepültek, átvették a hatalmat.

Nem emberek, irányítanak egy előre meghatározott tervek és elvek alapján felhúzott rendszert, melynek konkrét célja van.

Akad még néhány további lehetőség.

Mindezektől függetlenül, bármelyik verzió is igaz, a megoldás alapelve ugyanaz marad: vannak vágyaik és vannak igényeik.

A megoldás akkor is megoldás, ha a Rendszert lények vagy emberek hozták létre, és akkor is, ha az emberiség termelte ki magából. Ha van akármilyen hierarchia a civilizációban, akkor a megoldás elve az, amit fentebb olvashattok.

Most rajtatok a sor

Ez a cikk 6 oldallal hosszabb, mint az előző, de eljutottunk a végére. Ha úgy érzitek, hogy nem kaptatok megoldást, akkor olvassátok el még egyszer. Elveknél, lehetőségeknél, módszereknél többet nem lehet adni egy ilyen méretű probléma kezelésére.

Kétségtelen, hogy a megoldás rendkívüli embert kíván, és aki nem az, annak elérhetetlen.

Rendszer alatt el kell felejteni az emberi politikai és gazdasági játszmákat, az emberi küszködést és sehová nem vezető harcokat. A Rendszer nem így működik, ezen a vonalon a fogaskerekek haladnak, akik többek akarnak lenni, azok számára ez nem út.

A cikk felvetéseiből levonhatók bizonyos következtetések, melyeket nem írtam le. Majd ti összerakjátok magatokban ezeket. Remélem, sikerülni fog.

Néhány kérdés:

Értitek, hogy mi a Rendszer?

Értitek, hogyan működik a Rendszer?

Értitek, hogy mi a megoldás a kiszolgáltatottságra?

Beszállnátok a Rendszer játszmájába?

Be fogtok szállni?

Be tudtok szállni?

Share

Commentek

Previous

Exit

Next

Hello My Little Kitty Pony

328 Comments

  1. plname

    Értitek, hogy mi a Rendszer? Igen.
    Értitek, hogyan működik a Rendszer? Értem.
    Értitek, hogy mi a megoldás a kiszolgáltatottságra? A megoldás az, hogy leszarni őket.
    Beszállnátok a Rendszer játszmájába? Nem.
    Be fogtok szállni? Nem.
    Be tudtok szállni? Nem.

  2. A cikk újra aktuális, lehet kommentelni, kíváncsian várom az új érveket és új információkat.

  3. Thirdeye Magister

    Duncan Shelley írta:

    Hiszed, hogy látod, hogy pontosítsak.

    Ehhez a látáshoz pont nem kell hit .

    Duncan Shelley írta:

    Thirdeye Magister írta:

    Ha nem hallaná a füled és nem szólna a zsigered , hogy valami nem stimmel a világban , akkor miért törekednél az élességre , éberségre ,kíváncsiságra , kutatásra , tapasztalásra , elemzésre ?

    Nem először javaslom, hogy döntsd el, materialista vagy, vagy nem.

    Szerinted a fizikai fülre , meg zsigerre gondoltam ?

    Duncan Shelley írta:

    Tehát a szellemi látáshoz kell hunyorítani a fizikai szemmel?

    Hiába gúnyolódsz . 😮

  4. rozsi008

    Kondor írta:

    A rendszer ural és irányít bennünket, azonban csak addig, amíg mi magunk hagyjuk ezt. Az egyes egyén a saját szintjén a tudatossággal csökkenteni tudja a rendszer hatását, vagy akár ki is tudja vonni magát alóla.

    A csökkentést még csak-csak elfogadom, de írnál egy példát hogyan tudod magad teljesen kivonni?

    Saját szűkebb környezetemben-szakmámban a célom, hogy bekerüljek a rendszernek azon szintjére, ahol döntenek a rendszer működéséről.

    Biztos, hogy jól értelmezed a Rendszert? Látatlanban ki merem jelenteni, hogy a közelében se vagy az egésznek. Cáfolj meg légy szíves, ha nem így van!

    Minden esetre addig is azt javaslom mindenkinek, dolgozzon saját magán mindhárom szinten- a testén- a lelkén- és a szellemén is.

    Edzem a testem, odafigyelek a lelkemre, de van valami módszered hogyan tudnék dolgozni a szellememen? Feltéve persze, hogy egyáltalán van. Mármint szellemem! :-))

  5. marton.juhasz

    Pont ma gondolkoztam azon,hogy ahhoz,hogy más irányt vegyen maga az emberi élet,ahhoz minden adott. A Rendszer kiválóan fel van építve.Ha a jelenlegi célról egy másikra térne át…A világ képes totálisan átalakulni egy rosszabb vagy jobb állapotba.

  6. marton.juhasz

    Úgy tudok beszállni,ha van valamiféle téren olyan tudásom,ami másnak nincs,sőt még a közelében sincs. Ha valami “megoldhatatlan” problémát meg tudok oldnani.Olyan problémát,ami mindenki mást úgy elrettent,hogy meg se próbálná megoldani.Ha van valamim,amit ajánlhatok.

  7. Kondor

    A rendszer ural és irányít bennünket, azonban csak addig, amíg mi magunk hagyjuk ezt. Az egyes egyén a saját szintjén a tudatossággal csökkenteni tudja a rendszer hatását, vagy akár ki is tudja vonni magát alóla. A legtöbb ember azonban a kényelmet részesíti előnyben, így a rendszer által felkínált kényelmet elfogadja és nem gondolkodik felőle. Még talán élvezi is.
    A rendszeren változtatni csak a rendszer maga tud. Saját szűkebb környezetemben-szakmámban a célom, hogy bekerüljek a rendszernek azon szintjére, ahol döntenek a rendszer működéséről. Igen, itt a személyes kapcsolatokon kívül a bekerülés egyetlen útja, ha olyan dolgot teszek le az asztalra, ami fontos a rendszernek. A kérdés csak az, hogy ha már bent vagyok, akkor a rendszer felőröl, beállít a soraiba, vagy kivet magából, vagy esetleg elfogadja az általam bevitt változásokat?
    Minden esetre addig is azt javaslom mindenkinek, dolgozzon saját magán mindhárom szinten- a testén- a lelkén- és a szellemén is.

  8. Alex

    Duncan Shelley írta:

    Nem igaz. Beszélj néhány mentőssel. Én dolgoztam néhánnyal.

    Kivételek persze mindenhol vannak, de a kérdés az, hogy miből van több. Én magam részéről több olyan mentőst ismerek és volt egynéhány személyes tapasztalatom is, mikor bizony rendesen ellátták a dolgukat. Az alapelv amire esküt tesznek az mindenképpen az, hogy minden ember önmagában is érték.

    Duncan Shelley írta:

    Ez egy olyan 1-es verzió, amiről eddg tudtommal még senki nem írt.

    Akkor miként kell értelmezni ezt a mondatodat?
    ” A játszma a globális befolyás, az, hogy te SEMMIT nem tudsz hatni felfelé, de fentről lefelé 100 százalékban uralják az életedet.”

  9. hagakure írta:

    Duncan a Melléklet, anyaghoz nem küldesz jelszót?

    Ahhoz nem kell. De semmi fontos nincs benne. 😀

  10. crash_ írta:

    Ha a Rendszer ugyanazt tenné mint most akkor az emberek nem lennének boldogak(lásd fentebb a paradicsomot). Tehát ahhoz, hogy az emberek között harmónia lehessen a Rendszernek változnia kell. Az igazi harmóniában a fölös energiát(amit most civakodásra forditunk) ugyancsak le kell vezetni és máris lenne müvészeti, tudományos fejlődés, igazi fejlődés. Máris lenne energia arra, hogy napokig elmélkedjünk arról, hogy kik, mik vagyunk, mi a célunk, hol vagyunk, van még más, miért van, mi lesz, stb.

    Elmélkedhetsz, kutakodhatsz, ezt megteheted egyetértés és paradicsomi állapotok nélkül is. Bár az alapfeltétele, hogy saját magadban és az életedben ahhoz közeli állapotokat valósíts meg. Ez lehetséges. Nem kell az egész világnak jónak lennie ahhoz, hogy te és a környezetedben élők azok legyenek.

  11. II.Putyin998 cár írta:

    Nem,mert Jáksó nagyon randa.
    Ha már összehasonlitási alap lehet,akkor baj van.

    Nem én hoztam fel. Azt azért mégse írhattam, hogy jobb a humorom, mint Hofinak. 😀

  12. Alex írta:

    A mentők viselkedése abból indul ki, hogy minden ember önmagában és önmagáért is értékes, ezért nem kell filozófálniuk azon, hogy akit épp megmentenek az vajon mennyi hasznot is hajt a társadalomnak.

    Nem igaz. Beszélj néhány mentőssel. Én dolgoztam néhánnyal. Nem szent filozófus bölcsekről van szó, hanem olyan emberekről, mint mi.

    Az 1.es verzió szerint csakis felülről lefelé van hatás (vagyis a csúcs mindenható)

    Ez egy olyan 1-es verzió, amiről eddg tudtommal még senki nem írt.

    Tehát megint nem értem, hogy alapvetően melyik verzió híve vagy, mert a példáidban állandóan olyanokat írsz, amik nem egyeztethetőek össze az 1.es verzió filozófiájával.

    Ebben az esetben egyiket sem érted. Főleg az 1-est nem. Pedig kb. 2000 oldalt írtam róla.

    Az 1.es verzióban nincs olyan, hogy valakit becsuknak azért, mert ellenáll, hisz akkor el kéne ismerned, hogy igenis a csúcsra a lenti dolgok is hatnak és figyelembe kell őket vennie. Ezt pedig máskor minden egyes alkalommal elveted.

    Folyamatosan nem ugyanarról beszélünk. Én nem üzletről, befektetési tanácsokról beszélek, nem kormányokról és pártvezetésről. Ezek is részei a játszmának, de nem erről a szintről van szó.

    Nos, Ádám és Éva halhatatlan volt és az örök élet birtokosa

    ??????????????????????????????????????????? Nemár! 😀

    Itt például megint az jelenik meg, hogy amit bizonyíték alatt értünk, az milyen távol áll egymástól. Grafikonok, olvasmányok – szerintem meg ezek nem bizonyítékok.

  13. Alex

    Duncan Shelley írta:

    Valamilyen szinten tartósan élhető közeg kell ahhoz, hogy legyen társadalom. Az, hogy milyen ez a társadalom, az függ attól, hogy milyen modell alapján húzzák fel, hogyan tartják fenn, milyen kihívásokra kell reagálnia.

    De nem válaszoltál a kérdésemre. A felvetés abból indult ki, hogy egy hatalmas katastrófa (én a pestisjárványról írtam, de az általad hozott földrengés is jó) milyen változásokat okozna egy társadalomban, ami nem pusztul el végképp. Erre voltam kiváncsi.

    Persze az is elképzelhető, hogy az egész emberiség kihal valamiféle katasztrófa miatt. Igen, az egy végérvényes változás lenne. De, ha lenne tűlélő akkor vajon másképp épülne fel (más beidegződéseket követve) a régi társadalom romjain az új?

  14. Thirdeye Magister írta:

    Habár úgy érzem egyszerűen írói féltékenység beszél belőled , azt szereted ha téged hallgatnak , vagy olvasnak tátott szájjal

    Írtózom attól, amikor ilyesmivel találkozom. Nem szeretném, ha bárki elfogadná, amit írok. Ezzel az egész lényeg veszik el.

    Még nem fejtetted ki hogy honnan tudod ezeket a dolgokat . Hogy géppel töltik fel az emlékeket meg hasonlók. Nincs kedved elárulni a forrást ?

    Ha tudom, akkor én vagyok a forrás, nem? Ott ültem.

    Amúgy én a szellemi látásról beszélek , nem a két szemgolyóval történő látásról

    Tehát a szellemi látáshoz kell hunyorítani a fizikai szemmel? :idk:

  15. Alex

    Duncan Shelley írta:

    Bebizonyították, hogy a Föld nem lapos? Hogyan?

    Eratoszthenész (görögül Ἐρατοσθένης) (Küréné, i. e. 276 – Alexandria, i. e. 194) hellenisztikus matematikus, földrajztudós, csillagász, filozófus, költő, zenész.

    Elfogadta azt a tételt, hogy a holdfogyatkozást a Föld árnyéka okozza, az árnyék megfigyeléséből pedig egyértelműnek tűnt, hogy akkor a Föld gömb alakú. Amikor a gátőrök jelentették neki, hogy (a majdnem pontosan a Ráktérítőn fekvő) Szüéné (Συήνη – ma: Asszuán) városában a nyári napforduló idején délben a Nap nem vet árnyékot – a Nílus legmélyebb vízállásmutató kútjának fenekét is eléri a sugara – elvileg helyes módszert talált a Föld kerületének számítására.

    Ugyanebben az időben Alexandriában egy pózna árnyékát megmérve a napsugarak beesési szögét 7,2 foknak találta. A Földet gömb alakúnak tételezve aránypárt állított fel a távolságok és a szögek alapján:

    a két város távolsága / Föld kerülete = mért szög / 360°

    Eratoszthenész az utazók elbeszélései alapján 5000 sztadionra becsülte a két város távolságát. Ezek alapján Föld kerülete:

    5000*360/7,2 = 250 000 sztadion

    Sztadionnak nevezett hosszmértékből több is volt, és nem tudjuk, hogy Eratoszthenész melyiket használta. Ha a kb. 185 méteres olümpiai sztadiont, akkor a Föld kerülete ezzel a számítással mintegy 46 250–46 280 km; a valós értéknél úgy 15 %-kal több – ha viszont a midössze 157 méteres egyiptomi sztadiont használta, akkor eredménye 39 250 km, ami a ténylegesnél mindössze 2 %-kal kevesebb. Méréseinek számos hibája volt (a szögmérés, a két város távolsága, az, hogy a két város nem pont azonos délkörön fekszik), ezek azonban szerencséjére kiejtették egymást. Másfél évezred múlva, amikor ismét elkezdtek foglalkozni a gömbölyű Föld eszméjével, annak méretét Eratoszthenésznél jóval pontatlanabbul, többnyire jelentősen kisebbnek becsülték – egyebek közt Kolumbusz is ebben a hitben vágott neki első útjának.

  16. Thirdeye Magister írta:

    Ha nem hallaná a füled és nem szólna a zsigered , hogy valami nem stimmel a világban , akkor miért törekednél az élességre , éberségre ,kíváncsiságra , kutatásra , tapasztalásra , elemzésre ?

    Nem először javaslom, hogy döntsd el, materialista vagy, vagy nem.

  17. Thirdeye Magister írta:

    Nem hiszem , hanem látom .

    Hiszed, hogy látod, hogy pontosítsak. Ez ugyanaz.

  18. Alex írta:

    A felvetés az volt, hogy érdekelne, hogy milyen állandó és minőségi változásokat hozna létre az emberi társadalmakban egy 9,9 vagy 10-es erejű földrengés.

    10-es.

    Mivel a 10-es jelenleg és remélhetően még sokáig csak elvi lehetőség marad, csak ezt az elképzelést tudjuk megvizsgálni. Ha konkrétumokat keresünk, akkor kisebb, helyi jellegű kataszttrófákat tudunk megvizsgálni, és azt megnézni, hogy miközben azok zajlottak, milyen volt a társadalom, illetve hogy volt-e.

    Tudsz találni videókat komoly földrengésekről, vulkánkitörésekről, tsunamikról stb. Pompei utolsó napján milyen volt a társadalom? Hát semmilyen. Nem volt. Emberek voltak szénné égve. Egy háborús harci zónában, a fronton milyen a társadalom? Van egyáltalán?

    Valamilyen szinten tartósan élhető közeg kell ahhoz, hogy legyen társadalom. Az, hogy milyen ez a társadalom, az függ attól, hogy milyen modell alapján húzzák fel, hogyan tartják fenn, milyen kihívásokra kell reagálnia.

    Vannak tanulmányok arról, hogy a légkörben nagyságrendeileg akkora mennyiségű a víz, mint a felszínen. Elvben lehetne vízözön, eshetne ezer méter hó. Az hozna változást?

  19. c d írta:

    Ülök egy széken, és nézem, ahogy egy tökfilkó hazardírozva pókeren mindent pénzem elveszíti – én meg ahelyett, hogy játékba szállnék és mindent visszanyernék, benyúlok az ajtó mögé, és egy sörétes előrántását követően végzek az egész csürhével, vagy legalábbis elorozom a pénzt. Szarok én a játékukra.

    Jó, igen… ez gagyi példa. A lényeg: a célomtól és még kismillió tényezőtől függ, hogy beakarok-e szállni a játékba.

    Ez elsőre jó. De mi van akkor, ha olyan a játszma, aminek része a kaszinó, része a sörétes, része a vadon, része a csónak, része a bíróság, része az ég is? Akkor hogyan szállsz ki? Ami csak eszedbe jut, az mind a része.

  20. rozsi008 írta:

    Nem írtam, hogy bizonyították, hogy a Föld lapos volt. Nyilván hitték, mígnem bebizonyították, hogy nem az.

    Bebizonyították, hogy a Föld nem lapos? Hogyan?

  21. rozsi008 írta:

    definiáld nekem mit értesz definíció alatt!

    Meghatározást jelent. Határokat állítok, hogy elválasszam minden mástól.

    Amikor definiálok egy szót, olyan kijelentéseket teszek, hogy ez a szó mit jelent és mit nem jelent, hogy önálló jelentéstartalom kötődjön hozzá, megkülönböztetve a nyelv szókészletének összes többi szavától.

    Többféle definíció van, céltól függően. Példaként egy szó: dramaturgia.
    Általános definíció: cselekményvezetés.
    Leíró definíció: az információk elrendezésének művészete.
    Technikai definíció: információk kiválasztásának és sorrendbe állításának módszere.

    Ha egy tanfolyamon valaki nem ezt érti dramaturgia alatt, hanem mondjuk bajuszpödrőt, én meg azt mondom, hogy akkor most különítsétek el egymástól a cselekmlényvázlat főbb dramaturgiai egységeit, ne tudd meg, hogy milyen képet fog vágni…

    Természetesen a definíciókban előre meg kell állapodnunk, különben tényleges kommunikáció nem jön létre.

  22. II.Putyin998 cár írta:

    Bizonyiték:adat,amely egy tényre vonatkozik és ehhez az adathoz bizonyitási eszköz vagy bizonyitási eljárás során jut hozzá az eljáró hatóság.

    A jogtól most tekintsünk el, az egy tömegpusztító fegyver. :reallyangry: Mert ugye az igazságszolgáltatás és a jogszolgáltatás nem egészen ugyanaz…

    Valamikor nagyon belemerültem a tudományfilozófiában, azt remélve, hogy az majd milyen jó lesz nekem, de nem lett jó. Egy eszköz arra, hogy okoskodjanak és feltartsanak létfontosságú folyamatokat. Több iskolája van, amik különféle, néha ellentétes utakon járnak. A főbb irányzatok nagy nehezen, évszázados parázs vita után megegyeztek abban, hogy a tudománynak empirikusnak kell lennie. És azóta azon vitáznak, hogy mi az, hogy empirikus? 😥

    Mindez persze véletlen, senki nem tehet róla…

  23. Thirdeye Magister írta:

    Ez egy nirvána kísérletnek érdekes, de azért tudományos bizonyításnak nem nevezném ..
    Miért nem az ? Fehér köpenyes tudós urak kellenek hozzá ?

    Ott van a megfigyelő , ott van a megfigyelni való . Mi hiányzik még a kísérlethez ?

    Csak ez a kettő: megfigyelő és megfigyelnivaló.

  24. annamari írta:

    Duncan, ne legyél szélmalomharcos! Nem éri meg.

    Jólvanna. Már eléggé lejöttem erről. 😎

  25. Thirdeye Magister

    II.Putyin998 cár írta:

    @ Thirdeye Magister:
    Jó reggelt Magister!
    És forditva?
    Izmok nélkül a szellem mit ér a való világban?
    Én nem ezt akartam mondani a sztorimmal.Azt akatam mondani,hogy két-érezhetően-különálló rész a test és a lélek vagy szellem vagy mittuoménvazze.
    De ha nem egyfelé mennek,akkor baj van.
    Ez az alap.Legalábbis számomra.
    És mint tudjuk(remélem)az alapok a legfontosabbak.

    Igazad van . De melyik való világra gondoltál ? :disdain:

  26. @ hagakure:

    A Rendszer 3 jelszóval be tudsz lépni :-)

  27. hagakure

    Duncan a Melléklet, anyaghoz nem küldesz jelszót? 😎

  28. crash_

    Duncan Shelley írta:

    crash_ írta:

    Hogy teljesen elégedett legyek ahhoz egy földi paradicsom kellene, na de annyira nagyravágyó nem vagyok

    Na, itt kezdődnek a bajok. Legyél.

    Jelenlegi világlátásom szerint csak akkor lehet földi paradicsom a Földön, ha mindenki “zöldség” lenne, vagyis olyan állapotba kerülne minden ember, hogy azt hinné a paradicsomban él (mátrix?) Na de ahogy mondtad, van mit fejlődni ezen a szinten.

    Duncan Shelley írta:

    crash_ írta:
    Ha valaki megérzi a hatalom izét máris elfelejti emberi mivoltát, és istennek képzeli magát, és az a baj, hogy nem annak az Istennek, aki jót akar, hanem annak, akinek minden szabad büntetés nélkül.

    Hát, nem sokáig. II. Richárd?

    “Egy röpke jelenésre engedi, Hadd trónoljon, hadd játsszék nagyurasdit, Még végül hiun elhiszi magáról, Hogy e rossz hús, mely életünk fala, Áttörhetetlen ércből van, hogy aztán
    Ő jöjjön s egy szálkával átszakítsa E várfalat – s jóéjszakát király.”

    Ahhoz, hogy az ember felismerje, hogy csak egy bábú bizony kell egy kis józan látás és kiváncsiság. Hogy már tegyen is valamit az igazi úr ellen és kockáztassa karrierjét, biztonságát, esetleg életét, hát az nagyon ritka eset. Az utóbbi időben nagyon sok kiskirály “keletkezett”(maffia, korrupt politikusok, botcsinálta hirességek, hirtelen lett milliomosok,stb), és ezek mindegyike példát mutat abban, hogy mit hogy NEM kellene csinálni.

    Duncan Shelley írta:

    crash_ írta:
    Arra az időre vágyok, amikor az ember felfogja, hogy több célja van ezen a földön, mint megszületni és meghalni. Amikor az ember élete fontosabb minden profitnál, tárgynál, pénznél. Amikor az ember képes igaz társadalomként viselkedni, fajtól, nemtől, földrajzi hovatartozástól függetlenül tisztelni egymást.

    Te képes vagy erre? Ha igen, akkor látod, hogy lehetséges.

    De mi változna, ha eljönne ez a világ? Béke, boldogság, szeretet. És? A Rendszer ugyanúgy léteznetne, mint most, és ugyanazt tehetné, mint most.

    Ha a Rendszer ugyanazt tenné mint most akkor az emberek nem lennének boldogak(lásd fentebb a paradicsomot). Tehát ahhoz, hogy az emberek között harmónia lehessen a Rendszernek változnia kell. Az igazi harmóniában a fölös energiát(amit most civakodásra forditunk) ugyancsak le kell vezetni és máris lenne müvészeti, tudományos fejlődés, igazi fejlődés. Máris lenne energia arra, hogy napokig elmélkedjünk arról, hogy kik, mik vagyunk, mi a célunk, hol vagyunk, van még más, miért van, mi lesz, stb.

Minden vélemény számít!

Powered by WordPress & Theme by Anders Norén