NAGY R
A Rendszer. Így, nagy kezdőbetűvel. Nem is tudom, honnan jön az elnevezés. Talán William Gibson használta először valamelyik könyvében, utalva egy gigászi és szenvtelen valamire, ami fogságban tartja az emberiséget.
A Rendszerbe születünk bele, és a Rendszerben halunk meg. Mondják: a jó pap holtig tanul, a jó nekromanta azon is túl. Talán a Rendszer a halál után sem enged, de ez már nem ennek a cikksorozatnak a témája.
A Rendszer szót semmiképpen sem mátrixi értelemben használom. Nem egy szoftvert értek alatta, amit felinstalláltak az elménkbe. A Rendszer nem a valóság maga. A Rendszer mesterséges alkotás, melyet óriási embertömegek napi munkája tart fenn.
A BELSŐ RENDSZER
Ha megnézem egy évemet, a tetteimet figyelve ismétlődést látok. Újra és újra, újra és újra megteszek bizonyos dolgokat. Csak néhány az ismétlődő tevékenységeim közül: írás, evés, edzés. Amit ismétlek, azt felhalmozom. Ismétlem az írás tevékenységét, ennek eredményeképpen az év folyamán teleírt oldalak születnek, cikkek és könyvek. Ismétlem az evést, ennek eredményképpen a testem működik, fennmarad, lerakódnak bizonyos méreganyagok. Ismétlem az edzést, ami a fizikumom javulását eredményezi.
Ez a rendszer létrehoz bizonyos állapotokat. Ahhoz, hogy változtassak az állapotokon, a rendszer összetevőin kell változtatnom. Amíg ezt nem teszem meg, amíg nem hagyom abba bizonyos tettek ismétlését, amíg nem kezdek bele másféle tettek ismétlésébe, változás nem lesz az életemben.
Ha a saját életem rendszerét megvizsgálom, azt látom, hogy a tettek mögött gondolatok és érzelmek vannak. Ezek forrása után kutatva a külvilág lenyomatát találom magamban. Tehát a külső Rendszer belső rendszerré válik. Ez nem tudatosan történik. Ha tudatos akarok lenni, továbbra is a Rendszer által felkínált variációkból választok, azokból válogatom össze a belső rendszerem elemeit.
Ha ebből is ki akarok lépni, elszánt és professzionális kutatóvá kell válnom, mindent megvizsgálni, kipróbálni, tesztelni. Ehhez rendkívüli adottságok kellenek, vagy ki kell fejleszteni ezeket.
A KÜLSŐ RENDSZER
A Rendszer bizonyos fizikai cselekvések, akciók ismétléséből áll. A tettek mögött gondolatok és érzelmek vannak. Így végső soron a Rendszer egyfelől fizikai, másfelől lelki. Ha azon gondolatok és érzelmek forrását keresem, amik a Rendszer fizikai megnyilvánulásai mögött állnak, igazságokat és hazugságokat találok. Igazságok is vannak a mélyben, hiszen a világ működik, az élet megy, a történelem kereke forog. Hazugságok is vannak, mert a gátoltság nyilvánvaló, a kiszolgáltatottság meglátása még filozófiai nézőpontot sem igényel.
Az ideológia egy érvgyűjtemény, melynek célja elfogadtatni egy hazugságot. A Rendszer tanulmányozásakor lépten-nyomon ideológiákba botlunk. Ezt ezért kell így csinálni, azt azért kell úgy csinálni, ez ezért fontos, az meg azért. Ideológia arról, hogy hogyan kell élni, és miért úgy. Ideológia arról, hogy mi a művészet, és mi a célja. Ideológia arról, hogy mi a tudomány, és mi a célja. Ideológia arról, hogy mi a vallás, és mi a célja. Ideológia a tanulás mibenlétéről, a tananyag mibenlétéről, az oktatás céljáról. Ideológia a gazdaságról és a politikáról.
Látható, hogy az ideológiák eladnak nekünk elképzeléseket. Ha elfogadjuk azt az ideológiát, amely szerint a politikának ilyennek és ilyennek kell lennie, akkor a politika olyan lesz. Még akkor is, ha semmi értelme, semmi haszna. A történelem egyfelől háborúk sorozata, melyeket ideológiák miatt vívtak.
Ha nem akarunk hinni az egyik ideológiában, megtehetjük. És hiszünk majd egy másikban.
A történelem irodalmi fikció, de tanulsága ettől még lehet. A tanulsága az, hogy a Rendszer lényegében nem változik. Egyiptom, Római Birodalom, Mezopotámia – mi változott azóta, a lényeget tekintve?
Szavazz az egyik pártra, vagy szavazz a másikra. Mi a különbség a Rendszer szempontjából? Semmi. A politika ugyanaz, a módszerek és eszközök ugyanazok, a hatalmi struktúra ugyanaz, a média használata ugyanolyan. Mintha nem lehetne másképpen csinálni, csak így.
A tudomány célja nem a valóság megismerése, hanem a kényelem biztosítása. A pszichológia és a pszichiátria legmagasztosabb végső célja az úgynevezett normális állapot elérése, vagyis – az átlagember. Ideológiák vannak, ideálok nincsenek.
KONZERVÁLÁS
A Rendszer ismétlődő cselekvésekből áll. Ezek a cselekvések ismétlődő (változatlan) gondolatokon és érzelmeken alapszanak. A Rendszer konzervál egy állapotot. Nem engedi, hogy ez az állapot megváltozzon, romoljon vagy javuljon. Benne tartja az emberiséget egy bizonyos állapotban, a történelmet egy bizonyos nyomvonalban.
Milyen céllal? Nem tudom, csak tippelhetek. Ez az állapot nem veszélyes a Rendszer valódi urai számára, de arra még éppen jó, hogy az emberiség kiszolgálja őket, azaz dolgozzon nekik.
Egy ideje már nem szeretem annyira a Rendszer szót, mert találtam helyette másikat, ami beszédesebb. Számomra beszédesebb. A Gépezet. Nagy kezdőbetűvel.
A Rendszer egy gépezet. Nagyobb bárminél, ami a része: nagyobb a jogrendszernél, nagyobb a politikánál, a gazdaságnál, az erőszaknál, az ideológiáknál. Nagyobb a háborúknál, a bűnözésnél, az oktatásnál. Nagyobb a kormányoknál, a hadseregeknél, az egészségügynél, a tőzsdénél, az üzleti életnél, a nemzetközi konfliktusoknál.
A legnagyobb hatalmú emberek, akiket említeni tudnánk, apró fogaskerekek a gépezetben. Diktátorok, hadvezérek, királyok, császárok, államfők – apró fogaskerekek a gépezetben. Mi magunk is azok vagyunk, te is, én is.
KÉT VERZIÓ
Két lehetséges válasz van arra, hogy miért létezik a Rendszer.
Az egyik válasz az, hogy valakik valamikor létrehozták.
A másik az, hogy a Rendszer mi magunk vagyunk, a mi gondolkodásunk, mentális karakterünk, bennünk ez van, belőlünk ez jön.
Szerintem az első verzió az igaz, mentális állapotunk (és nem természetünk) csupán táptalaja annak.
Más irányzatok másban hisznek, és azt mondják: az ellenség mi vagyunk.
LEHETŐSÉGEK
Ez a cikk arról szólt, hogy mi a Rendszer, és alapjában véve hogyan működik.
Az elme gyilkosaiban a szereplők a Rendszer ellen harcolnak és megdöntik azt. A félelem ízében a Földet meglátogató idegenek a Rendszer prominens alakjaival tárgyalnak, velük egyeznek meg.
Az eddig megjelent regényeim mindegyikében volt Rendszer. Az elme gyilkosaiban belső információkat felhasználva, brutális erőszakkal harcolnak a Rendszer ellen. A félelem ízében következtetések alapján találnak rá a Rendszerre, a harcmodor a manipuláció és az erőszak keveréke, nagyobbrészt manipuláció.
Úgy vélem, belső információra hiába várunk, sőt fel sem ismernénk azt. Erőszakot használni a Rendszer ellen, majdnem teljesen biztos, hogy magát a Rendszert erősítené. Ezért ezek a kissé romantikus elképzelések a számunkra nem valósíthatók meg.
Figyelmen kívül hagyni a Rendszert csupán a Rendszer egyes elemeinek megtagadását jelenti, nem többet. A homokba dugott fej nem hoz változást. A felvonulás, hangoskodás, tiltakozás, fegyverropogás a Rendszeren karcolást sem ejt. Van mód a változásra, de valami egészen más. Ez lesz a következő cikk témája.
MOST RAJTATOK A SOR
Szerintetek van Rendszer? Ha van, mi az? Hogyan működik? Hogyan épül fel? Miért jött létre? Kinek az érdekeit szolgálja? A Rendszer szükségszerű? Lehetséges olyan Rendszer, ami jó? Hogyan lehet a Rendszeren változtatni?
És valami még keményebb a végére: el tudtok vonatkoztatni a Rendszertől? El tudjátok képzelni az életet, ezt a világot Rendszer nélkül? El tudjátok képzelni egy teljesen másmilyen Rendszerrel?
plname
április 23, 2015 @ 06:51
Szerintetek van Rendszer? Sajnos igen, azt kell mondjam.
Ha van, mi az? Néhány szerencsésnek tűnő fickó. Biztosan nincs köztük nő, a nő pszichéje más.
Hogyan működik? Titokban, aljas módon, megtévesztéssel.
Hogyan épül fel? Titkokra, csak az tud mindent, aki legfelül van.
Miért jött létre? Mert látrejöhetett.
Kinek az érdekeit szolgálja? Annak a pár emberét, akik felül vannak. Mindenki másnak káros.
A Rendszer szükségszerű? Sajnos igen, de csak mert lehetséges.
Lehetséges olyan Rendszer, ami jó? Nem.
Hogyan lehet a Rendszeren változtatni? Fogalmam sincs. Csoda kellene hozzá.
És valami még keményebb a végére: el tudtok vonatkoztatni a Rendszertől? Könnyedén, nem olyan nehéz.
El tudjátok képzelni az életet, ezt a világot Rendszer nélkül? Nagyon is.
El tudjátok képzelni egy teljesen másmilyen Rendszerrel? Lehetne más egy kicsit, de nagyon ilyesmi lenne.
Az én véleményem az, hogy az anarchia a megfejtés. Tudom, hogy ezt eláztatták, de gondolátok végig, mi alapján, hisz soha nem volt anarchia sehol. Olyan anarchia kellene, amiben a bolondokat kivetnénk magunk közül, mindenki azt tehetné, amit akanr, mivel normális emberek élnek együtt, a tisztelet és a valamilyen fokú egymásrautaltság elég lenne, nem kellene több ennél. Szép utópia.
Duncan Shelley
április 19, 2015 @ 23:43
A cikk újra aktuális, lehet kommentelni, kíváncsian várom az új érveket és új információkat.
Lord of Corsair
március 4, 2013 @ 01:27
@ Duncan Shelley:
köszi.
Thirdeye szerint
március 3, 2013 @ 21:11
Duncan Shelley írta:
Te pedig ügyesen ködösítesz .
Nem tudom hol tanultad !? :-))
Duncan Shelley
március 3, 2013 @ 21:07
@ Lord of Corsair:
A blokkokat ügyesen lehet megszüntetni.
Küldtem jelszót, találkozunk a 2. részben.
Mindjárt indul a 3. is.
Duncan Shelley
március 3, 2013 @ 21:07
szirom írta:
Épp azért nem küldtem jelszót az első turnusban, mert nem írtad biztosra, ezért kérdeztem rá.
Csak azért van értelme zárt cikket írni, amit csak jelszóval lehet olvasni, hogy mindenki aktív legyen, mindenki hozzászóljon. Ha nincs semmilyen követelmény, akkor miért csak 111 ember olvashatja, miért nem 3400?
Lord of Corsair
március 3, 2013 @ 20:48
Duncan Shelley írta:
Duncan, ezt kifejtenéd bővebben?
Nagyon érdekelne a dolog.
Hogyan lehet ezeket a blokkokat megszüntetni?
Lord of Corsair
március 3, 2013 @ 19:01
Duncan,
szeretnék kérni jelszót a 2. részhez is.
Köszönöm.
Lord of Corsair
március 2, 2013 @ 23:25
Sziasztok!
Nekem az nem világos, hogy:
– ha a rendszer urai ennyivel előttünk járnak, minek kellünk nekik egyáltalán?
– a Rendszerhez (Gépezethez) miért kellünk ennyien?
Más: szeretnék jelszót a következő részhez. Köszönöm.
szirom
február 27, 2013 @ 18:32
@ Duncan Shelley:
ez így van… – jeleztem, hogy nem biztos, hogy hozzászólok, de olvasni szeretném…
Duncan Shelley
február 26, 2013 @ 10:27
szirom írta:
De még ehhez sem szóltál hozzá.
bakostamas
február 26, 2013 @ 09:34
persze kérek szépen jelszót én is, azt hittem kapom automatikusan :chic:
Muad-Dib
február 26, 2013 @ 01:40
És most sok oldalnyi kommenten kell átrágnom magamat. Így jár, aki elhanyagolja a blogolvasást.
Muad-Dib
február 26, 2013 @ 01:38
A Rendszer létezik.
Rendszer szükségszerű, de nem a jelenlegi formájában, mert jelenleg az elnyomásra épül.
Lehetséges “jó” rendszer, viszont a működési alapja csakis az etika lehet, nem épülhet másra.
Ha ez egy büntetőbolygó, akkor a rendszer célja talán a lelkek minél mélyebbre süllyesztése a tudatossági skálán, akár az egysejtűek szintjéig, hogy megszűnjünk problémaforrásnak lenni. A valódi cél a megsemmisítés lehet de a lélek megsemmisítésére úgy tűnik, még nem rendelkeznek technológiával az otthon maradott elítélőink.
tetra
február 26, 2013 @ 00:00
rendszer van. minimum a Naprendszer. a Rendszert csak egy másik Rendszerrel lehet lecserélni. a Rendszer összetart, mint a szokások, de nem kell mindenkinek. Úgy érzem, hiszem, hogy lehetséges a jó Rendszer, de ahhoz “fel kell nőni”, mert nem mindenki egyforma. én itt a duális világban a kínaiak Tao-ját találtam a rendszer legjobb leírására.
B.andi
február 25, 2013 @ 23:30
@ Thirdeye szerint:
Ez nagyon meghatóan szép idézet, tök jó, hogy megosztottad és én szépen el is teszem a magam kedvencei közé!
tetra
február 25, 2013 @ 20:09
kérek jelszót a rendszer 2. részéhez is, köszönöm
szirom
február 25, 2013 @ 19:42
@ Duncan Shelley:
:szeretnék jelszót a 2. cikkhez is
bakostamas
február 25, 2013 @ 14:50
Rendszer van ez tény, szerintem van egy univerzális rendszer, ami magában foglalja a fizikai törvényeket minden egyes dimenzióra, amit valaki, valami erő fenn tart, és van egy Földi rendszer is, ami ennek alárendeltje, de ezen belül is fenntartja valaki itt a bolygón.
Nekem a rendszer azt jelenti, hogy irányítva vagyunk, manipulálva és baromságokat beleitatva az agyunkba, mint pl egy buta mondás> “egyszer élünk!” amit nagyon sokan tényként kezelnek a bolygón, mert sokat hallják.
A rendszer csak azért lehet fenntartható, mert hagyjuk, ha 7 milliárd Jézus élne a Földön nem lenne rendszer szerintem. Szabad gondolkodású nyitott, szerető embereket nem lehet irányítani, csak lemészárolni
annamari
február 24, 2013 @ 03:48
jazminbokor írta:
Az autók az én jutalmam magamnak, mert ügyes vagyok.
Mi a boldogság, ha nem az, hogy hozol egy döntést és az van? Eldöntöm, hogy akarok valamit, és úgy lesz. Ez a hatalom. A boldogság annak tudata, hogy számítok, hogy döntök és érvényt tudok szerezni a döntésemnek.
A boldogság a hatalom érzése. 😉
annamari
február 24, 2013 @ 03:44
Alex írta:
A 2-es cikknél írok még erről a kommentemben.
A világképek egyaránt olyan jövőt festenek le, amiért nem érdemes élni.
annamari
február 24, 2013 @ 03:43
Alex írta:
Ez inkább alátámasztja, lásd a blokkokat a 2-es cikkben.
Duncan Shelley
február 23, 2013 @ 16:33
HELYZETJELENTÉS
Eddig a pontig minden kommentelőnek kiküldtem a jelszót a 2-es cikkhez.
Aki nem kapott, az reklamáljon.
rozsi008
február 23, 2013 @ 13:30
Thirdeye szerint írta:
Ez találó megfogalmazás. Jelenleg tehetetlenek vagyunk, de ha megszűnne a rendszer a tehetetlenségi erő miatt egy ideig továbbra is úgy éreznénk hogy semmi sem változott.
rozsi008
február 23, 2013 @ 13:28
cskocsis írta:
Ez mind igaz, csak van vele egy óriási probléma! A hited ugyanis a rendszertől származik.
cskocsis
február 23, 2013 @ 12:45
Sziasztok!
Szerintetek van Rendszer?
– Nincs
És valami még keményebb a végére: el tudtok vonatkoztatni a Rendszertől? El tudjátok képzelni az életet, ezt a világot Rendszer nélkül? El tudjátok képzelni egy teljesen másmilyen Rendszerrel?
– Véleményem szerint mindenki maga építi fel a saját tapasztalati világát. Ha ez nem tetszik neki akkor maga képes a változtatásra. A hiteink befolyásolják a tapasztalatainkat. A hiteinken keresztül alakítjuk a valóságunkat. Vannak felismert hiteink és vannak olyan hiteink amiket nem ismerünk el vagy fel sem ismerjük őket. Ezek miatt nem ismerjük el a tapasztalatainkat a sajátunknak és a felelősséget is kihelyezzük a külvilágba. Hiteim összességét tekinthetem rendszernek.
Thirdeye szerint
február 23, 2013 @ 12:26
@ rozsi008:
Ahogy én látom egyszerre van központosított hatalom ,és egyszerre van jelen mindenkiben programok formájában . Ezért nehéz elképzelni hogy egyszerre ébredjen fel mindenki . Még ha hirtelen el is tűnne a legfelsőbb irányítás , mi akkor is tovább pörögnénk mint a lendkerekes autó .
Idéznék erre vonatkozólag kedvenc tanítómtól :
” – Az ősi idők varázslóinak ragyogó fortélya az volt, hogy fegyelemmel terhelték le a szökdelő elmét. Rájöttek, hogyha belső csenddel terhelik meg a szökdelő elmét, az idegen beültetés elmenekül, ezzel teljes bizonyosságát adva bármely gyakorlónak, aki ezt a műveletet végrehajtja, hogy az elme idegen eredetű.
Az idegen beültetés vissza fog térni, erről biztosíthatlak, de nem olyan erősen, és kezdetét veszi egy folyamat, amiben a szökdelő elme menekülése megszokottá válik, míg egy nap örökre el nem megy. Egy igazán szomorú napon! Az az a nap, amikor a saját eszközeidre kell támaszkodnod, ami kis híján nulla. Nincs senki, aki megmondja, mit csinálj.
Nincs többé idegen eredetű elme, hogy diktálja a hülyeségeket, amikhez hozzászoktál.
– A tanítóm, Julián nagual, figyelmeztette minden tanítványát, hogy ez a legnehezebb nap a varázsló életében, mivel a valódi elmét, ami hozzánk tartozik, tapasztalataink összességét az élethossznyi uralom félénkké, bizonytalanná és megbízhatatlanná tette. Személy szerint azt mondanám, a varázslók igazi csatája abban a pillanatban kezdődik.
A többi csupán felkészülés. “
rozsi008
február 23, 2013 @ 12:13
Alex írta:
Én a rendszert leginkább mátrix-rendszerhez. Eredendően működik egy lineáris rendszer, mely valamikor megkezdődött és valahová tart, van egy célja. Az alapprogramunk szerint a rendszer által elvártak szerint reagálunk.
Ezzel együtt nem lineáris elemek is jelen vannak, melyek elsősorban akkor keletkeznek, ha az alapprogramtól eltérően reagálunk. Ilyenkor a visszacsatolás eredményeképpen a rendszer módosításokat hajt végre, melyek az eredeti cél felé terelnek. De szerintem ebben az esetben is ok-okozati viszonyok vannak.
Nyilvánvalóan vannak elsődlegességet élvező, sürgősebb elemek. A rendszer elsősorban ezekre figyel és ezek alapján hajtja végre a változtatásokat. Például egy tömeges demonstráció esetén azonnal beveti az összes eszközt, míg egy háttérben, kisebb csoportok szintjén történő “programmódosítást” nem is észlel. Ha észleli is akkor vagy nem foglalkozik vele vagy nem is tud vele foglalkozni.
Ha mindannyian egységesen változtatnánk a programunkon abszolút tehetetlen lenne, mivel képtelen arra, hogy egyidőben egyszerre fellépjen.
A mátrix egyik fontos tulajdonsága, hogy minden reakció programozott. Ezért kilépni is úgy lehet belőle, ha nem reagálunk automatikusan.
A kvantum szuperpozíció értelmében egy részecske egyszerre 2 állapotban lehetséges. Amíg nem választunk, addig csak lehetségesség van. Azáltal ugrik az egyik pozícióba, hogy választunk, vagyis a figyelmünket ráirányítjuk. Ha a problémákat keressük, akkor egyre több problémával találjuk magunkat szemben. Ha viszont a megoldásra fókuszálunk, akkor előbb-utóbb szembesülünk a hogyannal.
A gépezet azért működik, mert minden fogaskerék az adott irányban rendben forog. Ha egy fogaskerék tiltakozásul irányt váltana, akkor tönkremegy és betesznek helyette egy újat. Ha viszont minden fogaskerék leáll, a gépezet megszűnik működni, a gazda rendszer nélkül marad. A fogaskerekekből pedig ismét lehet gyártani egy új gépezetet! :-))
janner
február 23, 2013 @ 11:56
Sokat gondolkodtam, talán mostanában több dologról összességében sem annyit, mint erről.
A megítélésem szerint én, aki már felnőtt vagyok, nem tudom elképzelni sem, hogy milyen lehet a Rendszer nélkül felnőni, esetleg élni. Ez a mostani is úgy van beprogramozva, hogy kisgyermekként elveszítsd a képességed a másként gondolkodásra. Itt most nem az alapvető különbségeket értem, hanem például azt, hogy megtanítják, minden véges. Ebből kifolyólag én már nem tudom elképzelni sem mi lehet a saját naprendszerünkön kívül.
Külső rendszernek lehet tekinteni a nappalok és éjszakák váltakozását, amihez az én belső rendszerem alkalmazkodott az ébrenlét és alvás cselekvésével. Ez a “rendszer-összehangolódás” lehet sikeres vagy épp nem, ez csak nézőpont kérdése. Annyi bizonyos, hogy hasonló sémát találhatunk bármely más rendszer kialakulásánál. Vagyis van ok-okozat összefüggés. A miértekre is megkaphatjuk a választ, ha jól tesszük fel a kérdéseket. Az viszont bizonyos, hogy nem működik egyik a másik nélkül, és az is hogy az egyik mindig (talán kényszerből) alkalmazkodik a másikhoz.
aelod
február 23, 2013 @ 10:14
Thirdeye szerint írta:
Naná, de kamatos kamattal és a végén benyújtja a számlát….
Duncan Shelley
február 23, 2013 @ 10:00
HELYZETJELENTÉS
Összesítettem az eddigi eredményeket, a Rendszer 2-es cikk értesítőjéhez.
Ehhez az 1-es cikkhez 70 kolléga szólt hozzá.
További 37 maradt távol azok közül, akik kértek jelszót.
Természetesen várjuk a további kommenteket a távolmaradottaktól, és a jelen lévőktől.
😎
Thirdeye szerint
február 23, 2013 @ 09:55
jazminbokor írta:
Erre kondicionálnak minket . Szerencsére nem mindenki cumizza be ezt a trükköt .
jazminbokor írta:
:yes:
jazminbokor írta:
Annyira rabjai vagyunk ennek a szokásnak hogy észre se vesszük . Állandóan eladjuk magunkat a ” jutalmakért “, végül a lelkünket is eladjuk . Eladjuk a szüleinknek , barátoknak , a munkahelyen , a családban . Végül koldusként halunk meg ……de előtte a Rendszer még felajánlja a hiteleit .
jazminbokor
február 23, 2013 @ 09:26
jazminbokor írta:
bocsánat, hogy elhibáztam, Annamaritól idéztem az első bekezdést.
Úgy tünik még ennek az egyszerű rendszernek a használata során is adódik nehézségem