NAGY R

A Rendszer. Így, nagy kezdőbetűvel. Nem is tudom, honnan jön az elnevezés. Talán William Gibson használta először valamelyik könyvében, utalva egy gigászi és szenvtelen valamire, ami fogságban tartja az emberiséget.

A Rendszerbe születünk bele, és a Rendszerben halunk meg. Mondják: a jó pap holtig tanul, a jó nekromanta azon is túl. Talán a Rendszer a halál után sem enged, de ez már nem ennek a cikksorozatnak a témája.

A Rendszer szót semmiképpen sem mátrixi értelemben használom. Nem egy szoftvert értek alatta, amit felinstalláltak az elménkbe. A Rendszer nem a valóság maga. A Rendszer mesterséges alkotás, melyet óriási embertömegek napi munkája tart fenn.

A BELSŐ RENDSZER

Ha megnézem egy évemet, a tetteimet figyelve ismétlődést látok. Újra és újra, újra és újra megteszek bizonyos dolgokat. Csak néhány az ismétlődő tevékenységeim közül: írás, evés, edzés. Amit ismétlek, azt felhalmozom. Ismétlem az írás tevékenységét, ennek eredményeképpen az év folyamán teleírt oldalak születnek, cikkek és könyvek. Ismétlem az evést, ennek eredményképpen a testem működik, fennmarad, lerakódnak bizonyos méreganyagok. Ismétlem az edzést, ami a fizikumom javulását eredményezi.

Ez a rendszer létrehoz bizonyos állapotokat. Ahhoz, hogy változtassak az állapotokon, a rendszer összetevőin kell változtatnom. Amíg ezt nem teszem meg, amíg nem hagyom abba bizonyos tettek ismétlését, amíg nem kezdek bele másféle tettek ismétlésébe, változás nem lesz az életemben.

Ha a saját életem rendszerét megvizsgálom, azt látom, hogy a tettek mögött gondolatok és érzelmek vannak. Ezek forrása után kutatva a külvilág lenyomatát találom magamban. Tehát a külső Rendszer belső rendszerré válik. Ez nem tudatosan történik. Ha tudatos akarok lenni, továbbra is a Rendszer által felkínált variációkból választok, azokból válogatom össze a belső rendszerem elemeit.

Ha ebből is ki akarok lépni, elszánt és professzionális kutatóvá kell válnom, mindent megvizsgálni, kipróbálni, tesztelni. Ehhez rendkívüli adottságok kellenek, vagy ki kell fejleszteni ezeket.

A KÜLSŐ RENDSZER

A Rendszer bizonyos fizikai cselekvések, akciók ismétléséből áll. A tettek mögött gondolatok és érzelmek vannak. Így végső soron a Rendszer egyfelől fizikai, másfelől lelki. Ha azon gondolatok és érzelmek forrását keresem, amik a Rendszer fizikai megnyilvánulásai mögött állnak, igazságokat és hazugságokat találok. Igazságok is vannak a mélyben, hiszen a világ működik, az élet megy, a történelem kereke forog. Hazugságok is vannak, mert a gátoltság nyilvánvaló, a kiszolgáltatottság meglátása még filozófiai nézőpontot sem igényel.

Az ideológia egy érvgyűjtemény, melynek célja elfogadtatni egy hazugságot. A Rendszer tanulmányozásakor lépten-nyomon ideológiákba botlunk. Ezt ezért kell így csinálni, azt azért kell úgy csinálni, ez ezért fontos, az meg azért. Ideológia arról, hogy hogyan kell élni, és miért úgy. Ideológia arról, hogy mi a művészet, és mi a célja. Ideológia arról, hogy mi a tudomány, és mi a célja. Ideológia arról, hogy mi a vallás, és mi a célja. Ideológia a tanulás mibenlétéről, a tananyag mibenlétéről, az oktatás céljáról. Ideológia a gazdaságról és a politikáról.

Látható, hogy az ideológiák eladnak nekünk elképzeléseket. Ha elfogadjuk azt az ideológiát, amely szerint a politikának ilyennek és ilyennek kell lennie, akkor a politika olyan lesz. Még akkor is, ha semmi értelme, semmi haszna. A történelem egyfelől háborúk sorozata, melyeket ideológiák miatt vívtak.

Ha nem akarunk hinni az egyik ideológiában, megtehetjük. És hiszünk majd egy másikban.

A történelem irodalmi fikció, de tanulsága ettől még lehet. A tanulsága az, hogy a Rendszer lényegében nem változik. Egyiptom, Római Birodalom, Mezopotámia – mi változott azóta, a lényeget tekintve?

Szavazz az egyik pártra, vagy szavazz a másikra. Mi a különbség a Rendszer szempontjából? Semmi. A politika ugyanaz, a módszerek és eszközök ugyanazok, a hatalmi struktúra ugyanaz, a média használata ugyanolyan. Mintha nem lehetne másképpen csinálni, csak így.

A tudomány célja nem a valóság megismerése, hanem a kényelem biztosítása. A pszichológia és a pszichiátria legmagasztosabb végső célja az úgynevezett normális állapot elérése, vagyis – az átlagember. Ideológiák vannak, ideálok nincsenek.

KONZERVÁLÁS

A Rendszer ismétlődő cselekvésekből áll. Ezek a cselekvések ismétlődő (változatlan) gondolatokon és érzelmeken alapszanak. A Rendszer konzervál egy állapotot. Nem engedi, hogy ez az állapot megváltozzon, romoljon vagy javuljon. Benne tartja az emberiséget egy bizonyos állapotban, a történelmet egy bizonyos nyomvonalban.

Milyen céllal? Nem tudom, csak tippelhetek. Ez az állapot nem veszélyes a Rendszer valódi urai számára, de arra még éppen jó, hogy az emberiség kiszolgálja őket, azaz dolgozzon nekik.

Egy ideje már nem szeretem annyira a Rendszer szót, mert találtam helyette másikat, ami beszédesebb. Számomra beszédesebb. A Gépezet. Nagy kezdőbetűvel.

A Rendszer egy gépezet. Nagyobb bárminél, ami a része: nagyobb a jogrendszernél, nagyobb a politikánál, a gazdaságnál, az erőszaknál, az ideológiáknál. Nagyobb a háborúknál, a bűnözésnél, az oktatásnál. Nagyobb a kormányoknál, a hadseregeknél, az egészségügynél, a tőzsdénél, az üzleti életnél, a nemzetközi konfliktusoknál.

A legnagyobb hatalmú emberek, akiket említeni tudnánk, apró fogaskerekek a gépezetben. Diktátorok, hadvezérek, királyok, császárok, államfők – apró fogaskerekek a gépezetben. Mi magunk is azok vagyunk, te is, én is.

KÉT VERZIÓ

Két lehetséges válasz van arra, hogy miért létezik a Rendszer.

Az egyik válasz az, hogy valakik valamikor létrehozták.

A másik az, hogy a Rendszer mi magunk vagyunk, a mi gondolkodásunk, mentális karakterünk, bennünk ez van, belőlünk ez jön.

Szerintem az első verzió az igaz, mentális állapotunk (és nem természetünk) csupán táptalaja annak.

Más irányzatok másban hisznek, és azt mondják: az ellenség mi vagyunk.

LEHETŐSÉGEK

Ez a cikk arról szólt, hogy mi a Rendszer, és alapjában véve hogyan működik.

Az elme gyilkosaiban a szereplők a Rendszer ellen harcolnak és megdöntik azt. A félelem ízében a Földet meglátogató idegenek a Rendszer prominens alakjaival tárgyalnak, velük egyeznek meg.

Az eddig megjelent regényeim mindegyikében volt Rendszer. Az elme gyilkosaiban belső információkat felhasználva, brutális erőszakkal harcolnak a Rendszer ellen. A félelem ízében következtetések alapján találnak rá a Rendszerre, a harcmodor a manipuláció és az erőszak keveréke, nagyobbrészt manipuláció.

Úgy vélem, belső információra hiába várunk, sőt fel sem ismernénk azt. Erőszakot használni a Rendszer ellen, majdnem teljesen biztos, hogy magát a Rendszert erősítené. Ezért ezek a kissé romantikus elképzelések a számunkra nem valósíthatók meg.

Figyelmen kívül hagyni a Rendszert csupán a Rendszer egyes elemeinek megtagadását jelenti, nem többet. A homokba dugott fej nem hoz változást. A felvonulás, hangoskodás, tiltakozás, fegyverropogás a Rendszeren karcolást sem ejt. Van mód a változásra, de valami egészen más. Ez lesz a következő cikk témája.

MOST RAJTATOK A SOR

Szerintetek van Rendszer? Ha van, mi az? Hogyan működik? Hogyan épül fel? Miért jött létre? Kinek az érdekeit szolgálja? A Rendszer szükségszerű? Lehetséges olyan Rendszer, ami jó? Hogyan lehet a Rendszeren változtatni?

És valami még keményebb a végére: el tudtok vonatkoztatni a Rendszertől? El tudjátok képzelni az életet, ezt a világot Rendszer nélkül? El tudjátok képzelni egy teljesen másmilyen Rendszerrel?

Share

Commentek