Ez
Ez a cikk arról szól, hogy mit tudunk kezdeni a játszma-elmélettel, milyen hozzáállást, milyen mentalitást tudunk kihozni belőle.
Játék
Ahhoz, hogy játékot kapjunk, szabályokra és célra van szükségünk. A szabályok adják meg a cél elérésének feltételeit. A szabályok mindig azt mondják meg, hogy mit szabad és mit nem.
A játék a szabályok miatt játék – az önként elfogadott szabályok miatt.
A Játékos számára a szabály önkéntes önkorlátozás.
A szabályok ismerete, elfogadása és betartása nélkül nem lehet részt venni a játékban, mert ezek teszik játékká a játékot. Ha a szabályokat nem fogadjuk el, számunkra nem létezik a játék, mert a játék egyenlő a szabályaival.
A cél iránti elszántság nélkül nem érdemes részt venni a játékban.
A Játékos gondolkodási kategóriái
A Játékos két kategóriában gondolkodik: mit szabad és mit nem szabad.
Az avatár gondolkodási kategóriái
Az avatár (tiszta állapotában) két kategóriában gondolkodik: mit lehet és mit nem lehet.
Inhumán filozófia
Inhumán (azaz nem emberi) filozófia az, amit le tudunk vezetni a Játékos-avatár megközelítésből. Ezen nem érdemes fennakadni, hiszen a játszma nem emberi, nem társadalmi szinten zajlik, hanem a puszta létezés szintjén.
Az, ami a Játékos számára szabad és nem szabad, az az avatár számára lehet és nem lehet.
Amikor néhányan leülünk szerepjátékozni, megegyezünk a szabályokban, kidolgozzuk az avatárunkat (karakterünket), és elkezdjük a játékot. A szabályok nekünk, játékosoknak úgy jelennek meg, mint szabad és nem szabad. Az avatárunk (karakterünk) számára ezek a szabályok úgy jelennek meg, mint lehet és nem lehet.
Ami a Játékosnak szabad, az az avatárnak lehetséges.
Ami a Játékosnak nem szabad, az az avatárnak lehetetlen.
Korábban már felhoztam egyik szerepjátékos karakteremet, Norman Lonardot. Abban a szabályrendszerben, amelyben Normannel játszom, az emberek nem tudnak repülni. Ez nekem egy szabály. Norman számára ez úgy jelenik meg, mint természeti törvény, azaz számára a repülés lehetetlen.
Ami a Játékosnak szabály, az az avatárnak természeti törvény.
Ami a Játékosnak önkéntes önkorlátozás, az az avatárja számára a valóság, mely alól nem képes kivonni magát.
Ezt a viszonyrendszert nagyon mélyen meg kell érteni.
Az Út
Számunkra, avatárok számára, a játék (létezés) szabályai úgy jelennek meg, mint lehetséges és lehetetlen.
Mindaz, ami nekünk úgy jelenik meg, mint szabad és nem szabad, az nem a játékszabályok része, hanem önkényesség.
Az Út az, hogy különválogatjuk egymástól a játékszabályokat és az önkényes avatárszabályokat, azután tudatunkat a játékszabályokra fókuszáljuk, és elfelejtjük az összes avatárszabályt.
Emberi játszma
Nem kell sok fantázia annak átlátásához, hogy egy ilyen inhumán filozófia magunkévá tétele mit eredményezne. Finoman szólva, nem éppen kedvező a társadalmi együttélés szempontjából.
Ezen filozófia szerint egy cél kitűzésekor a természeti törvényeken kívül más tényező nem merül fel.
Egy cél esetén az egyetlen kérdés ez: lehetséges? Volt már rá példa? Ha volt, lehetséges, a játékszabályok engedik. Ha nem volt még rá példa, miért nem? Milyen gravitáció szintű szabály teszi lehetetlenné? Ha nincs ilyen, akkor lehetséges.
A Játékos önkéntes alapon korlátozza magát azért, hogy játszhasson. Az avatár tovább korlátozza magát, újabb és újabb, egyre kisebb és kisebb játszmákban való részvétel érdekében.
Az önkényes avatárszabályok teszik nehézzé a játékot.
A legfőbb probléma
A legfőbb probléma, a legnagyobb önkényes önkorlátozás nagyon egyszerűen megfogalmazható, de félretenni, leküzdeni mégis rendkívül nehéz.
Az a vágy köt gúzsba legelsősorban, hogy emberek akarunk lenni.
Emberek és emberiek.
A kiút ebből az összeomlott állapotból a valódi játékszabályok és az avatárszabályok elkülönítése, és az utóbbiak eldobása.
Természetesen ezt is könnyebb mondani, mint megtenni. Önvizsgálattal, odafigyeléssel, akarattal néhány avatárszabálytól megszabadulhatunk. Az igazán nagy eredményekhez azonban ennél sokkal több kell.
Az avatárszabályok
Nyilvánvaló, hogy az avatárszabályok csak azért lehetségesek, mert a játékszabályok lehetővé teszik. Az avatárok saját játékokat alkothatnak, saját szabályokat találhatnak ki.
Nézzünk néhány példát, ami jól szemlélteti az avatárjátékok sajátosságait.
EGY: Valaki 10 éven át dolgozik azért, hogy élvezhesse másvalaki gyönyörű testét. 10 éven át rendezte fókuszba a gondolatait, a tetteit, 10 éven át rendelte alá életét ennek a célnak. Elérte. Megtörtént. Mi változott? Semmi. Ugyanaz maradt, aki volt. A cél fontosságát, a test fontosságát, az eredmény jelentőségét, az oda vezető utat mind-mind avatárszabályok határozzák meg. A test szépségét és rútságát szintén avatárszabályok határozzák meg, melyek nélkül a test sem nem szép, sem nem csúnya.
KETTŐ: Valaki 50 éven át dolgozik azért, hogy egy hatalmas ország élére állhasson és legfőbb döntő tényezője legyen. 50 éven át rendezte fókuszba a gondolatait, a tetteit, 50 éven át rendelte alá az életét ennek a célnak. Elérte. Megtörtént. Mi változott? Semmi. Ugyanaz maradt, aki volt. A cél fontosságát, az ország fontosságát, a politika fontosságát, a pozíció fontosságát, a cél jelentőségét, az oda vezető utat mind-mind avatárszabályok határozzák meg.
Számtalan egyéb példát hozhatnánk még fel az avatárjátszmákra. Valaki hatalmas családot hoz létre, az ünnepeken együtt van mindenki, unokák ugrabugrálnak, nevetnek, könnyes szemmel emlékeznek a múltra. Mi változik ettől? Semmi. Valaki egész életét annak szenteli, hogy megtanuljon tökéletesen bambuszt festeni, és eléri. Minden képe briliáns műremek. Mi változik ettől? Semmi. Valaki annak él, hogy üljön egyhelyben és képzelegjen mindenféle csodákról, és kivonja magát a társadalmi játszma alól. Elérte, a társadalom megfeledkezett róla, ő is megfeledkezett a társadalomról. Mi változott? Semmi.
A siker, a kudarc, a hírnév, az ismeretlenség, a gazdagság, a szegénység, az egészség, a betegség – ezek emberi játszmák. Akár vannak, akár nincsenek, nem változik semmi.
Mi vajon látunk bármiféle különbséget egy sikeres és egy vesztes hangya között? Látunk különbséget egy egészséges és egy beteg hangya között? Nem. Azt látjuk, hogy mindegyik hangya. Ugyanúgy. És ugyanazt a sorsot futja be.
Az avatárszabályok olyan avatárjátékokat hoznak létre, amelyek elütik az időt, és nem hoznak változást. A hangya marad hangya, az ember marad ember.
A pokol az a hely, ahol az avatárjátszmák teljesen eltakarják az igazit.
A cél
Az avatárjátékok célja az időtöltés, a kellemes érzések átélése. Semmi több.
A valódi játék célja a mind nagyobb önrendelkezés.
Az út a kevesebb szabály. Nem a több.
Az én célom egy sokkal jobb (azaz sokkal nagyobb) játszma.
Most ti jöttök
Ez a Lélek topik utolsó cikke. A cikksorozat ezennel lezárul. Elindultunk valahol, és eljutottunk valahová. Amennyire egy blog eszközei ezt lehetővé tették.
Köszönöm mindenkinek, aki kommentjével hozzájárult a témához. Azoknak is, akik értetlenkedésükkel pontosításra késztettek, hiszen a letisztultság jó.
Az utolsó kérdések:
Értitek a különbséget játékszabályok és avatárszabályok között?
Értitek, hogyan akadályozzák az avatárszabályok a valódi játszmát?
Értitek, hogyan kell szétválogatni egymástól a játékszabályokat és az avatárszabályokat?
Értitek a különbséget az igazi játszma és az avatárjátszmák között?
Képesek vagytok arra, hogy megszabaduljatok néhány avatárszabálytól?
Értitek és látjátok az utat?
qqtyin
Duncan,
Az új cikkben (Hazaszeretet és reinkarnáció) többféle korábbi életedről írtál.
Érdekelne, hogy a 318000 oldalas dokumentációból merítve hoztál fel emlékeket?
Saját magunknak is meg tudjuk oldani, vagy egy másik ember “vezetése” kell eleinte hozzá?
Egy emléket ha sikerült elektromosan lecsapolni és már nem túltöltött, akkor arra bármikor vissza tudok emlékezni a későbbiekben, mintha ebben az életemben történt volna meg?
Egyúttal tudást is szerezhetek ilyen módszerrel korábbról? Tegyük fel tudtam repülőt vezetni, vagy a maják nyelvén. Ilyen tudást át lehet vezetni a jelen életembe, relatíve gyorsan?
Palantír
@ Duncan Shelley:
Őő, csak itt írtam. Emailt kellett volna írnom?
Duncan Shelley
@ Palantír:
Írtál levelet? Akkor elnézést.
Palantír
Még mindig nem kaptam emailt Duncan!
Bendegoose
Palantír írta:
Csatlakoznék az előttem szólóhoz, ha lehet. Én is próbáltam mindenfelé, olvastam sokmindent, de vannak bizonyos pontok, amiket nem látok visszaköszönni az eredményeimben, ezért bizonytalanság övezi azt, hogy azt találom-e, amit keresek. Én is megköszönném a segítő, terelő kezet. A többit már megoldom…
Palantír
Duncan Shelley írta:
Nos, ott áll a kutatásom, hogy abban 99%-ig biztos vagyok, hogy melyik az Út amiről beszélsz, de két képviselőjét is megkérdeztem, konkrétan azokkal a paraméterekkel amiket adtál, de nem tudták mire gondolok. Kerestem Google segítségével több összetevőjét is a mondandódnak, de a kutatási anyagnak nyomát sem leltem ilyen vonalakon. Most akkor kérném szépen az útbaigazításodat emailben, ha még lehet!
Előre is nagyon köszönöm!
Bendegoose
Mi van akkor, ha ezt az egész avatar kérdést elkicsinyeskedtük? Abból indultunk ki, mint mintából, amit a szerepjátékok során tapasztaltunk. De egy szerepjáték soha nem lehet olyan mértékben összetett, mint, ha azt vesszük, hogy az élet, maga a legnagyobb játszma. Akkor pedig mi alapján gondoljuk, hogy a játékosok személyesen testesítenek meg minket, mint avatarokat?
Mi van, ha túl kicsiben szemléltük, s mi nem avatarok vagyunk, csupán részei egy olyan egységnek, ami a játszmában az avatart jelenti. Lehetnek azok akár egész bolygók, sőt mondjuk az univerzumon belül minden szén alapú élet egyetlen avatar részét képezi, s a játékos minden a játékra alkalmazott döntésének végrehajtásának részét képezi minden lélegzetvételünk? Ha azt vesszük, akkor a mi három dimenziós univerzumunk a teljes játéktér, vagy akár négy, ha az időt is belevesszük, amik a játékosok szempontjából csak a játszmára vonatkozóan relevánsak. Valahogy úgy érzem, hogy a játékosokat sok esetben önmagunkhoz hasonló entitásokként, egyénekként képzelttétek el, ahogy én is. De mi van, ha az egyén fogalma maga csupán egy avatar fogalom, egy saját univerzmunkra érvényes megfogalmazás, annak levetítése nélkül a játékosok szintjére? Mert mit tudnak a hangyák a szociális hálóról? Minket pedig mit érdekel, hogy milyen minta alapján találják meg újra és újra a konyhánkat, csak azt szeretnénk, hogy a lakásunk rovarmentes legyen…
balisto
Duncan Shelley írta:
Ez szuper!
Tetszik.
Nem olvastam meg, de majd megrendelem töled.
Hogyan legyek ecset meg vesö?
Honnan veszitek ti a batorsagot? miböl jön, honnan merititek????
balisto
Duncan Shelley írta:
ezert irtam, hogy “tulajdonkeppen”
jatekosbol nezve
onnan nezve qvara valosag
Zoli
Thirdeye Magister írta:
És teszik egyre egyszerűbbé 😉
http://collider.com/wp-content/image-base/Movies/M/Men_in_Black/men_in_black_movie_image_tommy_lee_jones_and_will_smith.jpg
jazminbokor
Duncan Shelley írta:
Oké, rendben, másképp írom.
Az avatárszabályok gyakran meggátolják, hogy az ember egyáltalán belefogjon valamibe.
Vagy azért nem fog bele az ember, mert úgysincs értelme?!
Út a depresszió felé.
Nem jobb, ha azt hiszi van életfeladata?
Hátha boldogabb, mintha arra gondol, hogy csak azért van itt, mert a szolgaság a dolga?
Thirdeye Magister
Zoli írta:
Nagy cucc , az emberek már régóta ismerik a fény jótékony hatását : http://www.gondolataim.abbcenter.com/weboldal/gondolataim/cikkek/Feltamadas.jpg 😀
Zoli
Az egerek az avatarok avatarjai?
http://www.femina.hu/terasz/emlekek_torlese
Thirdeye Magister
Duncan Shelley írta:
Én is mindig ezt mondom a játékosomnak 😉
Thirdeye Magister
Duncan Shelley írta:
Az lenne az értelme , hogy rájöjjünk nincs más feladat mint rájönni , hogy nincs feladat .
Viszont ez elég nagy feladat . :chic:
Duncan Shelley
balisto írta:
Tésztaszaggató. Ha olvastad az új Amert.
Az avatár művész, gondolattá teszi a valóságot.
Nézd ezeket a
szánalmas torzókat
azután képzelj el egy világot
ahol a test a vászon
és a test a kő
s kettőnk akarata
az ecset és a véső
😎
Duncan Shelley
balisto írta:
Tehet olyat is, de az igazi szabályok számára nem látszat, hanem valóság.
Na, azért ez a kettő nem egy kategória. Az ölés választás, döntés kérdése, a repülés nem. Ezen az emberi avatárszinten ez az igazság.
Talán azért alkothatnak az avatárok játékokat, hogy modellezhessék a létezésüket, és visszatérhessenek a régi útra, ha letértek róla. Elképzelheti, fogalmi szinten értheti, veheti logikusnak, de megtapasztalni nem tudja.
Duncan Shelley
jazminbokor írta:
Nem, nincs életfeladat, hiszen mi lenne annak az értelme?
Hagyjanak már békén a mindenféle rohadt előre meghatározott feladattal!
tunder
Már elolvastam többször is a cikket, de valahogy, valamit nem értek.
Még rágódok rajta.
gabchee
Ami kezdetben játszma volt, mára durva harc lett a túlélésért. Ami kezdetben csak arról szólt, hogy a játszma egyenlő feltételekkel folyjon, az ma nehezíti a túlélést.
Mivel értelmetlen korlátok közé szorultunk, ma már nem tudunk játszani, hanem csak küzdeni.
Félre kell tenni azokat a dolgokat, amelyek a máz részei és azzal foglalkozni, ami a tényleges túlélés felé visz és így lehet a küzdelemtől a játszma felé haladni egyre jobb és jobb állapotban és képességekkel.
Azt gondolom, hogy az avatarszabályoktól megszabadulni a már sokat emlegetett leírt módon lehet, amelyről Duncan írni fog (reméljük), ahogy jelezte.
pipolaj
Én értem amiket ebben a cikkben írtál és segít is abban,hogy teljesen más szemszögből figyeljem a játszmát. Tetszik,ahogy ilyen hétköznapi nyelven teljesen érthetően leírod ezeket a roppant bonyolult(-nak tűnő) játékszabályokat.
UI: én már láttam beteg hangyát! 😀
prolizoli
Palantír írta:
Véleményem szerint a dolog azért nem ennyire egyszerű. A valódi szabályokba, korlátozásokba az emberi közösségek által felállított normák (avatárszabályok) is beletartoznak. Mégpedig azért mert reális dolgok amelyekkel napi szinten találkozunk és számolnunk kell velük.
Persze tisztába vagyok vele, hogy ezek a szabályok nem olyan természeti törvények amelyeket nem lehet megkerülni, de ha eltörölnéd őket akkor más (emberek által létrehozott) szabályok lépnének a helyükbe. Ha ezeket is eltörölnénk megint újak lépnének a helyükbe és ez mindig így menne, újra meg újra és így is megy. Ez pedig azért van mert természeti törvények generálják őket, a bennünk, élőlényekben meglévő természeti törvények (ösztönök és szükségletek) által.
A közösségekben való együttélésnek vannak bizonyos alap törvényszerűségei amelyek mind az állati mind az emberi közösségekben egyaránt megtalálhatóak ami azt jelenti, hogy közvetett természeti törvénnyel van dolgunk.
Ilyen törvényszerűség például a hatalmi hierarchia vagy a fontossági sorrend.
Nem minden avatárszabály előnyös az emberek többségének (hiszen egy új szituációra hozott új szabálynál csak idővel derül ki az előnye és hátránya) de elég sok van amelyek igen, és ameddig nem találunk jobbat azoknál, addig azokat érdemes betartani. Nem azért mert azt mondta neked valaki, hanem azért mert úgy neked és a többieknek is jobb, előnyösebb. Ezt sokan nem látják át ezért nem is tudják, hogy mikor és hogyan előnyös a számukra megszegni az avatárszabályokat.
Az etika eléggé összetett dolog és az emberek gyakran keverik, hogy mikor mi az etikus. Például az üzleti életben a hétköznapi etika egy része nem tartozik bele mivel az üzlet egyszerűen nem működne ha betartanák őket. Gondolj csak bele ha a bizniszben el kezdenék betartani az általatok felvetett (és az emberközi kapcsolatokban kívánatos) etikai tanácsot és az üzletember úgy gondolkodna, hogy nem fogok konkurálni a másik bizniszének mert én sem szeretem ha nekem konkurálnak. Vagy a sportban.
Fecske
“1947-ben „jött létre” az első olyan ember, akinek jelenlegi életében nem volt túltöltött emléke. Intelligenciája az egekben szárnyalt, életkedve, mentális stabilitása, ésszerűsége magasan felülmúlva az átlagemberét. Ugyan sem jámbor, sem szent nem lett, mégis kiveszett belőle a rosszindulat.”
Őt hogy hívták?
Alex
A cikk érdekes, de gondolkoznom kell még rajta.
Olvasva a dolgokat, nekem azért nem egyértelmű, hogyha valaki kitartó munkával eléri a célját, amit kitűzött, hogy azzal nem változna semmi illetve, hogy nem növekszik vele az önrendelkezés.
prolizoli
http://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC3115284/
prolizoli
Első nekifutásra még csak ezt találtam kb. 15 mp alatt. Mondjuk ez nem az de azért érdekes.
https://en.wikipedia.org/wiki/Mind_uploading
Palantír
Duncan Shelley írta:
Wow! Ez izgalmas! Ezt honnan tudod?
Zoli
Fecske írta:
Bár van tippem, de csatlakozom a kéréshez.
Fecske
Kedves Duncan,
Próbáltam keresni a neten, de rém elkeserítő bányászni a sok szemét között hogy ráleljek az általad említett anyagra. Google-ban megy egyáltalan? Mi legyen a keresőszó, hogy kidobja?
Engem (is) érdekel…
Ha valaki netán ráakaf, ossza meg velünk (velem).
Köszönöm.
boszizsu
Értitek a különbséget játékszabályok és avatárszabályok között? Igen
Értitek, hogyan akadályozzák az avatárszabályok a valódi játszmát? Többé-kevésbé
Értitek, hogyan kell szétválogatni egymástól a játékszabályokat és az avatárszabályokat? Nagyjából
Értitek a különbséget az igazi játszma és az avatárjátszmák között? Igen
Képesek vagytok arra, hogy megszabaduljatok néhány avatárszabálytól? Törekszem rá, néha már alakulok
Értitek és látjátok az utat? Igen.
Az én kérdésem: mi a Te célod ezzel a cikksorozattal?
Az odáig rendben van, hogy az a fő cél, hogy elérjük mindannyian az önrendelkezés legmagasabb fokát (én azért hozzáteszem, hogy ez csak úgy lehetséges, hogy másokat nem akadályozunk a sajátjukban)
Ugyanakkor nem gondolom, hogy az ember-játékoknak ne volna meg a megfelelő szerepük. Az öröm és az élvezet a játszma közben fontos. Ez olyan, mint amikor leülök kocka pókerezni a gyerekemmel. Örömet okoz, jókat mókázunk, és mindkettőnknek jó érzés. Persze mondhatom, hogy nem akarunk kényszeresen pókerezni, és csakis azt játszani, mert szabadon döntünk abban, hogy játszunk vagy nem játszunk.
De valahogy azt érzem az írásaidból, hogy az avatár játszmákat nem tartod jónak vagy akár szükségszerűnek.
Szerintem meg jók, hiszen nem korlátozhatod le egy szellemi lény túlélését pusztán az önmagáért való túlélésre. Önmaga mellett fontos a család, a szerelem, a gyerekek, a barátok, a csapattársak, a faj, az Élet, a fizikai univerzum, a Szellem és az Isten. Ahhoz, hogy minden területen igazán jókat és tisztákat játszhass, mindegyiken egyaránt ügyesen kell játszanod, ehhez pedig kell a fizikai megtestesülés
Duncan Shelley
Arkos írta:
Nem a test miatt, hanem az elme miatt, sőt a döntéseid miatt.
Testetlen – tárgytestek – organikus testek – géptestek – bábtestek – testetlen: ezek különféle avatárszintek, ez a sorrend.
Az alján nincsenek testek, mert már nincs képesség azok használatára. Kicsit felette mozgásra és kommunikációra képtelen testek vannak. Felette a mi testünk. Azután a kiborg, android, robot testek, amik sokkal tarósabbak, erősebbek az organikusnál. Azután a bábtestek, amiknek nincs belső szerkezetük, és még tartósabbak. Legfelül pedig azok az avatárok vannak, akiknek nincs szükségük testre ahhoz, hogy mozogjanak, kommunikáljanak, cselekedjenek.
Az alsó és a felső testetlenség nagyon nem ugyanaz. A különbség olyan jellegű, mint az, hogy nem eszel, mert nincs mit és éhen pusztulsz, vagy nem eszel, mert a testednek nem kell étel, mivel Amer vagy.
Duncan Shelley
Helytarto írta:
A teljes anyag angolul érhető el. Nehéz, szakmai szöveg, kell hozzá bizonyos tudományos és filozófiai képzettség, hogy értsd. A teljes anyag archívumban van, pár éve elkezdték könyvekbe kötve megjelentetni, hogy bárki megrendelhesse, akit érdekel. Eddig a teljes anyag kb. 15 százaléka lett bekötve. Időrendi sorrendet követ, más rendszerezés nincs.
Vannak könyvtárak, ahol olvashatók ezek a könyvszörnyformában már kiadott részek. Kongresszusi Könyvtár stb. Utánankérdezek, hogy Magyarországon elérhető-e valamelyik könyvtárban.
Ha ezek alapján sem találod meg, pár hét múlva elküldöm az infókat.
Duncan Shelley
Great írta:
Igen. Ezen oldal tetején a Palantírnak írt válaszban van a többi.
A kapcsolat (barátság, párkapcsolat, család stb.) szükségessége? Nem az. Csak lehetőség, de nem kötelező. Van választásod, vagyis avatárszabály.
Emberként természetesen. Csak ész kell hozzá, meg éberség, nehogy félrevigyen.
Duncan Shelley
aelod írta:
Ha az öngyilkosság lehetséges, akkor a szabályok engedik.
Az avatár nem nagyon halandó, bár a formák változnak, amiben időzik.
De ha már game. Valamelyik régebbi Conan játékban volt olyan, hogy ha meghaltál, visszatérhettél a túlvilágról, ha kiálltál egy próbát. A MÁGUS szerepjátékban volt olyan, hogy ha meghaltál, akkor bizonyos körülmények között visszatérhettél élőholtként, azonos személyiséggel (halottmozgatás bélyeg a saját testedre).
Duncan Shelley
Palantír írta:
Ez nem igaz. Testen kívül is a játszma része vagy. Azért, mert nem hat rád a gravitáció vagy nem fékez meg egy téglafal, más nagyon is hat rád. A személyiséged ott van, az elméd ott van, meg sok más is.
Nem tudod megtenni. Játékosként nem hozol ilyen döntést, mert játszani akarsz. A Játékosbeli döntéseid azok olyan döntések, mint az, hogy van fény, van elektromágnesesség, vannak csillagok. Az, hogy ezekkel mit kezdesz, az az avatár döntése.
Nem lehet. Az, hogy testen kívül átmész a kőfalon, nem szegi meg azt a szabályt, hogy bizonyos anyagstruktúrák nem mennek át más anyagstruktúrákon. Ha testen kívül vagy, és érzékeled a falat, akkor a játékban vagy, mert a falat te képzeled oda, mint Játékos.
Duncan Shelley
Fecske írta:
Igen.
Nézz utána, hol tudnak egyáltalán arról, hogy az emlékeket eletromos áramhoz hasonló energiával annyira túl lehet tölteni, hogy a tudat számára láthatatlanná válik. Ha találsz ilyet, nézd meg a módszereket, szerezz tapasztalatot, hogy működik-e. Ha működik, akkor használd ki.
De, kezdetben az életedet kell helyretenni, hogy legyen mozgástered. Lásd: Rendszer, 4. rész.
Igen. De ez a báb olyan lehangoló. Játszol, és magaddal játszol. Rossz az, aki rosszra gondol…
Palantír
Nem tudom hogy került oda “Zoli írta” de nem igazán értem 😀
Palantír
Zoli írta:
Oké. Mondjuk nevezzük azt az entitást aki vezérli a testet és kilép belőle léleknek. Ő a nézőpont, a halhatatlan lény, valami aminek nincs anyaga, amit nem tudsz elpusztítani, vagy látni, vagy hallani. De még mindig avatar. Akkor az abszolútum, a játékos ehhez képest micsoda? A tudatossági skála csúcsa? Vagy a Nyolcadik? Nem tudom megfogni ezt a fogalmat… Nincs elég adatom. :sidefrown: De gondolom itt lép életbe az, hogy az avatar nem tudja felfogni a játékost. Meddig létezik az avatár? Független az életek egymásután következéseitől igaz? Kezdem úgy látni, hogy az avatar ugyanaz egészen addig ameddig a játékos a fizikai univerzumban játszik, ugye?
Duncan Shelley írta:
Erre gondoltam. Érdekes. Miért bánt mégis ha olyat teszek, amit nem szeretném, ha velem tennének? Mert így döntöttem? Ha úgy döntök, hogy mától nem érdekel, akkor hirtelen nem leszek “alapvetően jó?”. Ez a dolog a természeti törvényekkel tényleg így van? Ez is benne van a dokumentációban? Ha ez igaz, akkor az azt jelenti, hogy sokkal kevesebb a valódi korlátozás, mint hittem…
Duncan Shelley írta:
Fontos, de apróság? Mi jöhet még? :idk: Remélem csinálhatok saját csillagokat és teljes ökoszisztémákat egyszer valahol, amit kikiálthatok a saját kis szegletemnek az univerzumban. Fogom és megcsinálom Középföldét. Aztán melléépítem Coruscant-ot és megnézem mire jut Sauron és Palpatine mikor találkoznak 😀
Duncan Shelley írta:
Vagy ezt csinálnám, vagy a Sauron-Palpatine párbajt. Majd eldöntöm. Talán megnézem ki marad életben, aztán kitanítom őket. I… iiiigen. Ez így jó lesz. Ha majd akar valaki jönni, várlak titeket is 😀
Apropó… Ha megismerek egy másik avatart azt egy másik játékos irányítja vagy egy játékos van és mindenkit Ő, és Én egyben, vagy vannak játékosok, de sok avatarjuk lehet? Remélem később is meg tudom találni azokat akiket megkedveltem az életem során
Palantír írta:
Erre Duncan Shelley írta:
Később Duncan Shelley írta:
Majd Duncan Shelley írta:
Tehát a szórakozás a cél, miközben szabályok mentén ugyan, de korlátlan befolyásra teszünk szert kihívások és megmérettetés által? Ez nem a siker?
Duncan Shelley írta:
Javaslom mindenki csak a saját megválaszolatlan(nak ítélt) kérdéseit gyűjtse ki egy kommentbe és nyomja ide. Ezzel időt spórolnánk meg. Szerintem ez működhet, ha te sem bánod. És itt van az, hogy megköszönöm a részletes választ a saját hozzászólásomra! Ez nagyon értékes volt számomra, és sokmindent megértettem, ezekre külön nem tértem ki, így amire nem reagáltam külön ebben a kommentben, azt sikerült végre felfognom.
Végül pedig:
Duncan Shelley írta:
Engem érdekel! És szerintem aki itt számon kérte a dokumentációt legalább részben biztosan átnézné az anyagot. Úgy gondolom hogy már csak a kutatási módszertanból is rengeteget tanulhatnék, nem hogy a kiértékelt adatokból. Ja és egy kis Off: A Vadászidény zseniális lett!! Megint rághatom a körmöm a folytatásért!