Duncan Shelley

Gondoljuk újra a világot

A Lélek, 4. rész

Ez

Ez a cikk arról szól, hogy mit tudunk kezdeni a játszma-elmélettel, milyen hozzáállást, milyen mentalitást tudunk kihozni belőle.

Játék

Ahhoz, hogy játékot kapjunk, szabályokra és célra van szükségünk. A szabályok adják meg a cél elérésének feltételeit. A szabályok mindig azt mondják meg, hogy mit szabad és mit nem.

A játék a szabályok miatt játék – az önként elfogadott szabályok miatt.

A Játékos számára a szabály önkéntes önkorlátozás.

A szabályok ismerete, elfogadása és betartása nélkül nem lehet részt venni a játékban, mert ezek teszik játékká a játékot. Ha a szabályokat nem fogadjuk el, számunkra nem létezik a játék, mert a játék egyenlő a szabályaival.

A cél iránti elszántság nélkül nem érdemes részt venni a játékban.

A Játékos gondolkodási kategóriái

A Játékos két kategóriában gondolkodik: mit szabad és mit nem szabad.

Az avatár gondolkodási kategóriái

Az avatár (tiszta állapotában) két kategóriában gondolkodik: mit lehet és mit nem lehet.

Inhumán filozófia

Inhumán (azaz nem emberi) filozófia az, amit le tudunk vezetni a Játékos-avatár megközelítésből. Ezen nem érdemes fennakadni, hiszen a játszma nem emberi, nem társadalmi szinten zajlik, hanem a puszta létezés szintjén.

Az, ami a Játékos számára szabad és nem szabad, az az avatár számára lehet és nem lehet.

Amikor néhányan leülünk szerepjátékozni, megegyezünk a szabályokban, kidolgozzuk az avatárunkat (karakterünket), és elkezdjük a játékot. A szabályok nekünk, játékosoknak úgy jelennek meg, mint szabad és nem szabad. Az avatárunk (karakterünk) számára ezek a szabályok úgy jelennek meg, mint lehet és nem lehet.

Ami a Játékosnak szabad, az az avatárnak lehetséges.

Ami a Játékosnak nem szabad, az az avatárnak lehetetlen.

Korábban már felhoztam egyik szerepjátékos karakteremet, Norman Lonardot. Abban a szabályrendszerben, amelyben Normannel játszom, az emberek nem tudnak repülni. Ez nekem egy szabály. Norman számára ez úgy jelenik meg, mint természeti törvény, azaz számára a repülés lehetetlen.

Ami a Játékosnak szabály, az az avatárnak természeti törvény.

Ami a Játékosnak önkéntes önkorlátozás, az az avatárja számára a valóság, mely alól nem képes kivonni magát.

Ezt a viszonyrendszert nagyon mélyen meg kell érteni.

Az Út

Számunkra, avatárok számára, a játék (létezés) szabályai úgy jelennek meg, mint lehetséges és lehetetlen.

Mindaz, ami nekünk úgy jelenik meg, mint szabad és nem szabad, az nem a játékszabályok része, hanem önkényesség.

Az Út az, hogy különválogatjuk egymástól a játékszabályokat és az önkényes avatárszabályokat, azután tudatunkat a játékszabályokra fókuszáljuk, és elfelejtjük az összes avatárszabályt.

Emberi játszma

Nem kell sok fantázia annak átlátásához, hogy egy ilyen inhumán filozófia magunkévá tétele mit eredményezne. Finoman szólva, nem éppen kedvező a társadalmi együttélés szempontjából.

Ezen filozófia szerint egy cél kitűzésekor a természeti törvényeken kívül más tényező nem merül fel.

Egy cél esetén az egyetlen kérdés ez: lehetséges? Volt már rá példa? Ha volt, lehetséges, a játékszabályok engedik. Ha nem volt még rá példa, miért nem? Milyen gravitáció szintű szabály teszi lehetetlenné? Ha nincs ilyen, akkor lehetséges.

A Játékos önkéntes alapon korlátozza magát azért, hogy játszhasson. Az avatár tovább korlátozza magát, újabb és újabb, egyre kisebb és kisebb játszmákban való részvétel érdekében.

Az önkényes avatárszabályok teszik nehézzé a játékot.

A legfőbb probléma

A legfőbb probléma, a legnagyobb önkényes önkorlátozás nagyon egyszerűen megfogalmazható, de félretenni, leküzdeni mégis rendkívül nehéz.

Az a vágy köt gúzsba legelsősorban, hogy emberek akarunk lenni.

Emberek és emberiek.

A kiút ebből az összeomlott állapotból a valódi játékszabályok és az avatárszabályok elkülönítése, és az utóbbiak eldobása.

Természetesen ezt is könnyebb mondani, mint megtenni. Önvizsgálattal, odafigyeléssel, akarattal néhány avatárszabálytól megszabadulhatunk. Az igazán nagy eredményekhez azonban ennél sokkal több kell.

Az avatárszabályok

Nyilvánvaló, hogy az avatárszabályok csak azért lehetségesek, mert a játékszabályok lehetővé teszik. Az avatárok saját játékokat alkothatnak, saját szabályokat találhatnak ki.

Nézzünk néhány példát, ami jól szemlélteti az avatárjátékok sajátosságait.

EGY: Valaki 10 éven át dolgozik azért, hogy élvezhesse másvalaki gyönyörű testét. 10 éven át rendezte fókuszba a gondolatait, a tetteit, 10 éven át rendelte alá életét ennek a célnak. Elérte. Megtörtént. Mi változott? Semmi. Ugyanaz maradt, aki volt. A cél fontosságát, a test fontosságát, az eredmény jelentőségét, az oda vezető utat mind-mind avatárszabályok határozzák meg. A test szépségét és rútságát szintén avatárszabályok határozzák meg, melyek nélkül a test sem nem szép, sem nem csúnya.

KETTŐ: Valaki 50 éven át dolgozik azért, hogy egy hatalmas ország élére állhasson és legfőbb döntő tényezője legyen. 50 éven át rendezte fókuszba a gondolatait, a tetteit, 50 éven át rendelte alá az életét ennek a célnak. Elérte. Megtörtént. Mi változott? Semmi. Ugyanaz maradt, aki volt. A cél fontosságát, az ország fontosságát, a politika fontosságát, a pozíció fontosságát, a cél jelentőségét, az oda vezető utat mind-mind avatárszabályok határozzák meg.

Számtalan egyéb példát hozhatnánk még fel az avatárjátszmákra. Valaki hatalmas családot hoz létre, az ünnepeken együtt van mindenki, unokák ugrabugrálnak, nevetnek, könnyes szemmel emlékeznek a múltra. Mi változik ettől? Semmi. Valaki egész életét annak szenteli, hogy megtanuljon tökéletesen bambuszt festeni, és eléri. Minden képe briliáns műremek. Mi változik ettől? Semmi. Valaki annak él, hogy üljön egyhelyben és képzelegjen mindenféle csodákról, és kivonja magát a társadalmi játszma alól. Elérte, a társadalom megfeledkezett róla, ő is megfeledkezett a társadalomról. Mi változott? Semmi.

A siker, a kudarc, a hírnév, az ismeretlenség, a gazdagság, a szegénység, az egészség, a betegség – ezek emberi játszmák. Akár vannak, akár nincsenek, nem változik semmi.

Mi vajon látunk bármiféle különbséget egy sikeres és egy vesztes hangya között? Látunk különbséget egy egészséges és egy beteg hangya között? Nem. Azt látjuk, hogy mindegyik hangya. Ugyanúgy. És ugyanazt a sorsot futja be.

Az avatárszabályok olyan avatárjátékokat hoznak létre, amelyek elütik az időt, és nem hoznak változást. A hangya marad hangya, az ember marad ember.

A pokol az a hely, ahol az avatárjátszmák teljesen eltakarják az igazit.

A cél

Az avatárjátékok célja az időtöltés, a kellemes érzések átélése. Semmi több.

A valódi játék célja a mind nagyobb önrendelkezés.

Az út a kevesebb szabály. Nem a több.

Az én célom egy sokkal jobb (azaz sokkal nagyobb) játszma.

Most ti jöttök

Ez a Lélek topik utolsó cikke. A cikksorozat ezennel lezárul. Elindultunk valahol, és eljutottunk valahová. Amennyire egy blog eszközei ezt lehetővé tették.

Köszönöm mindenkinek, aki kommentjével hozzájárult a témához. Azoknak is, akik értetlenkedésükkel pontosításra késztettek, hiszen a letisztultság jó.

Az utolsó kérdések:

Értitek a különbséget játékszabályok és avatárszabályok között?

Értitek, hogyan akadályozzák az avatárszabályok a valódi játszmát?

Értitek, hogyan kell szétválogatni egymástól a játékszabályokat és az avatárszabályokat?

Értitek a különbséget az igazi játszma és az avatárjátszmák között?

Képesek vagytok arra, hogy megszabaduljatok néhány avatárszabálytól?

Értitek és látjátok az utat?

Share

Commentek

Previous

A Lélek, 3. rész

Next

Az őszinteség jó?

88 Comments

  1. qqtyin

    Duncan,

    Az új cikkben (Hazaszeretet és reinkarnáció) többféle korábbi életedről írtál.

    Érdekelne, hogy a 318000 oldalas dokumentációból merítve hoztál fel emlékeket?
    Saját magunknak is meg tudjuk oldani, vagy egy másik ember “vezetése” kell eleinte hozzá?

    Egy emléket ha sikerült elektromosan lecsapolni és már nem túltöltött, akkor arra bármikor vissza tudok emlékezni a későbbiekben, mintha ebben az életemben történt volna meg?

    Egyúttal tudást is szerezhetek ilyen módszerrel korábbról? Tegyük fel tudtam repülőt vezetni, vagy a maják nyelvén. Ilyen tudást át lehet vezetni a jelen életembe, relatíve gyorsan?

  2. Palantír

    @ Duncan Shelley:

    Őő, csak itt írtam. Emailt kellett volna írnom?

  3. @ Palantír:
    Írtál levelet? Akkor elnézést.

  4. Palantír

    Még mindig nem kaptam emailt Duncan! :)

  5. Bendegoose

    Palantír írta:

    Duncan Shelley írta:

    Nem haragszom. Mindent leírtam, ami ahhoz kell, hogy kis kutatással rátaláljon bárki az anyagra. Ha nagyon nem akadsz rá, pár hét múlva megírom mailben. De emlékeztess! Azért jobb lenne, ha magadtól találnád meg.

    Nos, ott áll a kutatásom, hogy abban 99%-ig biztos vagyok, hogy melyik az Út amiről beszélsz, de két képviselőjét is megkérdeztem, konkrétan azokkal a paraméterekkel amiket adtál, de nem tudták mire gondolok. Kerestem Google segítségével több összetevőjét is a mondandódnak, de a kutatási anyagnak nyomát sem leltem ilyen vonalakon. Most akkor kérném szépen az útbaigazításodat emailben, ha még lehet! Előre is nagyon köszönöm!

    Csatlakoznék az előttem szólóhoz, ha lehet. Én is próbáltam mindenfelé, olvastam sokmindent, de vannak bizonyos pontok, amiket nem látok visszaköszönni az eredményeimben, ezért bizonytalanság övezi azt, hogy azt találom-e, amit keresek. Én is megköszönném a segítő, terelő kezet. A többit már megoldom…

  6. Palantír

    Duncan Shelley írta:

    Nem haragszom. Mindent leírtam, ami ahhoz kell, hogy kis kutatással rátaláljon bárki az anyagra. Ha nagyon nem akadsz rá, pár hét múlva megírom mailben. De emlékeztess! Azért jobb lenne, ha magadtól találnád meg.

    Nos, ott áll a kutatásom, hogy abban 99%-ig biztos vagyok, hogy melyik az Út amiről beszélsz, de két képviselőjét is megkérdeztem, konkrétan azokkal a paraméterekkel amiket adtál, de nem tudták mire gondolok. Kerestem Google segítségével több összetevőjét is a mondandódnak, de a kutatási anyagnak nyomát sem leltem ilyen vonalakon. Most akkor kérném szépen az útbaigazításodat emailben, ha még lehet! :) Előre is nagyon köszönöm!

  7. Bendegoose

    Mi van akkor, ha ezt az egész avatar kérdést elkicsinyeskedtük? Abból indultunk ki, mint mintából, amit a szerepjátékok során tapasztaltunk. De egy szerepjáték soha nem lehet olyan mértékben összetett, mint, ha azt vesszük, hogy az élet, maga a legnagyobb játszma. Akkor pedig mi alapján gondoljuk, hogy a játékosok személyesen testesítenek meg minket, mint avatarokat?
    Mi van, ha túl kicsiben szemléltük, s mi nem avatarok vagyunk, csupán részei egy olyan egységnek, ami a játszmában az avatart jelenti. Lehetnek azok akár egész bolygók, sőt mondjuk az univerzumon belül minden szén alapú élet egyetlen avatar részét képezi, s a játékos minden a játékra alkalmazott döntésének végrehajtásának részét képezi minden lélegzetvételünk? Ha azt vesszük, akkor a mi három dimenziós univerzumunk a teljes játéktér, vagy akár négy, ha az időt is belevesszük, amik a játékosok szempontjából csak a játszmára vonatkozóan relevánsak. Valahogy úgy érzem, hogy a játékosokat sok esetben önmagunkhoz hasonló entitásokként, egyénekként képzelttétek el, ahogy én is. De mi van, ha az egyén fogalma maga csupán egy avatar fogalom, egy saját univerzmunkra érvényes megfogalmazás, annak levetítése nélkül a játékosok szintjére? Mert mit tudnak a hangyák a szociális hálóról? Minket pedig mit érdekel, hogy milyen minta alapján találják meg újra és újra a konyhánkat, csak azt szeretnénk, hogy a lakásunk rovarmentes legyen…

  8. balisto

    Duncan Shelley írta:

    balisto írta:
    Hogyan teszek magamnak valamit cella? Mi az, ami miatt AZ cella valik? Mi a motivacio hozza es honnan jön??? Vagy az is benne van a szabalyozasban??
    Tésztaszaggató. Ha olvastad az új Amert.
    Az avatár művész, gondolattá teszi a valóságot.
    Nézd ezeket a
    szánalmas torzókat
    azután képzelj el egy világot
    ahol a test a vászon
    és a test a kő
    s kettőnk akarata
    az ecset és a véső

    Ez szuper!
    Tetszik.
    Nem olvastam meg, de majd megrendelem töled.
    Hogyan legyek ecset meg vesö?
    Honnan veszitek ti a batorsagot? miböl jön, honnan merititek????

  9. balisto

    Duncan Shelley írta:

    balisto írta:
    Tulajdonképpen az avatár látszatban él, látszatcélokat látszateszközökkel látszatmintákkal ér el látszólag.
    Tehet olyat is, de az igazi szabályok számára nem látszat, hanem valóság.
    És ebbe az “emberibe” szépen behúzkodjuk (mi, avatárok) mindazt a fogalmat, elképzelést, vágyat, ideát és ideált, amit emberinek hiszünk. Mint például, hogy ne ölj. Meg hogy nem tudunk repülni.
    Na, azért ez a kettő nem egy kategória. Az ölés választás, döntés kérdése, a repülés nem. Ezen az emberi avatárszinten ez az igazság.
    Hogy tulajdonképpen az avatár rájöhet-e arra, hogy ő csak egy avatár, és van egy mozgatója. Hogy megértheti, felfoghatja-e ezt.
    Talán azért alkothatnak az avatárok játékokat, hogy modellezhessék a létezésüket, és visszatérhessenek a régi útra, ha letértek róla. Elképzelheti, fogalmi szinten értheti, veheti logikusnak, de megtapasztalni nem tudja.

    ezert irtam, hogy “tulajdonkeppen”
    jatekosbol nezve
    onnan nezve qvara valosag

  10. jazminbokor

    Duncan Shelley írta:

    Nem, nincs életfeladat, hiszen mi lenne annak az értelme?

    Hagyjanak már békén a mindenféle rohadt előre meghatározott feladattal!

    Oké, rendben, másképp írom.

    Az avatárszabályok gyakran meggátolják, hogy az ember egyáltalán belefogjon valamibe.
    Vagy azért nem fog bele az ember, mert úgysincs értelme?!
    Út a depresszió felé. :(
    Nem jobb, ha azt hiszi van életfeladata?
    Hátha boldogabb, mintha arra gondol, hogy csak azért van itt, mert a szolgaság a dolga?

  11. Thirdeye Magister

    Zoli írta:

    Az egerek az avatarok avatarjai?
    http://www.femina.hu/terasz/emlekek_torlese

    Nagy cucc , az emberek már régóta ismerik a fény jótékony hatását : http://www.gondolataim.abbcenter.com/weboldal/gondolataim/cikkek/Feltamadas.jpg 😀

  12. Thirdeye Magister

    Duncan Shelley írta:

    Hagyjanak már békén a mindenféle rohadt előre meghatározott feladattal!

    Én is mindig ezt mondom a játékosomnak 😉

  13. Thirdeye Magister

    Duncan Shelley írta:

    Nem, nincs életfeladat, hiszen mi lenne annak az értelme?

    Az lenne az értelme , hogy rájöjjünk nincs más feladat mint rájönni , hogy nincs feladat . :-)
    Viszont ez elég nagy feladat . :chic:

  14. balisto írta:

    Hogyan teszek magamnak valamit cella? Mi az, ami miatt AZ cella valik? Mi a motivacio hozza es honnan jön??? Vagy az is benne van a szabalyozasban??

    Tésztaszaggató. Ha olvastad az új Amert. :)

    Az avatár művész, gondolattá teszi a valóságot.

    Nézd ezeket a
    szánalmas torzókat
    azután képzelj el egy világot
    ahol a test a vászon
    és a test a kő
    s kettőnk akarata
    az ecset és a véső

    😎

  15. balisto írta:

    Tulajdonképpen az avatár látszatban él, látszatcélokat látszateszközökkel látszatmintákkal ér el látszólag.

    Tehet olyat is, de az igazi szabályok számára nem látszat, hanem valóság.

    És ebbe az “emberibe” szépen behúzkodjuk (mi, avatárok) mindazt a fogalmat, elképzelést, vágyat, ideát és ideált, amit emberinek hiszünk. Mint például, hogy ne ölj. Meg hogy nem tudunk repülni.

    Na, azért ez a kettő nem egy kategória. Az ölés választás, döntés kérdése, a repülés nem. Ezen az emberi avatárszinten ez az igazság.

    Hogy tulajdonképpen az avatár rájöhet-e arra, hogy ő csak egy avatár, és van egy mozgatója. Hogy megértheti, felfoghatja-e ezt.

    Talán azért alkothatnak az avatárok játékokat, hogy modellezhessék a létezésüket, és visszatérhessenek a régi útra, ha letértek róla. Elképzelheti, fogalmi szinten értheti, veheti logikusnak, de megtapasztalni nem tudja.

  16. jazminbokor írta:

    Az avatárszabályok miatt teljes mértékben elterelődik az avatárok figyelme attól az egyéni életfeladattól, amiért ide születtek

    Nem, nincs életfeladat, hiszen mi lenne annak az értelme?

    Hagyjanak már békén a mindenféle rohadt előre meghatározott feladattal! :)

  17. tunder

    Már elolvastam többször is a cikket, de valahogy, valamit nem értek.
    Még rágódok rajta.

  18. gabchee

    Ami kezdetben játszma volt, mára durva harc lett a túlélésért. Ami kezdetben csak arról szólt, hogy a játszma egyenlő feltételekkel folyjon, az ma nehezíti a túlélést.
    Mivel értelmetlen korlátok közé szorultunk, ma már nem tudunk játszani, hanem csak küzdeni.
    Félre kell tenni azokat a dolgokat, amelyek a máz részei és azzal foglalkozni, ami a tényleges túlélés felé visz és így lehet a küzdelemtől a játszma felé haladni egyre jobb és jobb állapotban és képességekkel.
    Azt gondolom, hogy az avatarszabályoktól megszabadulni a már sokat emlegetett leírt módon lehet, amelyről Duncan írni fog (reméljük), ahogy jelezte.

  19. pipolaj

    Én értem amiket ebben a cikkben írtál és segít is abban,hogy teljesen más szemszögből figyeljem a játszmát. Tetszik,ahogy ilyen hétköznapi nyelven teljesen érthetően leírod ezeket a roppant bonyolult(-nak tűnő) játékszabályokat.

    UI: én már láttam beteg hangyát! 😀

  20. prolizoli

    Palantír írta:

    Duncan Shelley:
    Ha valami olyasmit értesz alatta, mint “ne tégy olyat másokkal, amit nem szeretnél, hogy veled tegyenek”, akkor ez avatárszabály, mert van választás.

    Palantír:
    Erre gondoltam. Érdekes. Miért bánt mégis ha olyat teszek, amit nem szeretném, ha velem tennének? Mert így döntöttem? Ha úgy döntök, hogy mától nem érdekel, akkor hirtelen nem leszek “alapvetően jó?”. Ez a dolog a természeti törvényekkel tényleg így van? Ez is benne van a dokumentációban? Ha ez igaz, akkor az azt jelenti, hogy sokkal kevesebb a valódi korlátozás, mint hittem…

    Véleményem szerint a dolog azért nem ennyire egyszerű. A valódi szabályokba, korlátozásokba az emberi közösségek által felállított normák (avatárszabályok) is beletartoznak. Mégpedig azért mert reális dolgok amelyekkel napi szinten találkozunk és számolnunk kell velük.
    Persze tisztába vagyok vele, hogy ezek a szabályok nem olyan természeti törvények amelyeket nem lehet megkerülni, de ha eltörölnéd őket akkor más (emberek által létrehozott) szabályok lépnének a helyükbe. Ha ezeket is eltörölnénk megint újak lépnének a helyükbe és ez mindig így menne, újra meg újra és így is megy. Ez pedig azért van mert természeti törvények generálják őket, a bennünk, élőlényekben meglévő természeti törvények (ösztönök és szükségletek) által.

    A közösségekben való együttélésnek vannak bizonyos alap törvényszerűségei amelyek mind az állati mind az emberi közösségekben egyaránt megtalálhatóak ami azt jelenti, hogy közvetett természeti törvénnyel van dolgunk.
    Ilyen törvényszerűség például a hatalmi hierarchia vagy a fontossági sorrend.

    Nem minden avatárszabály előnyös az emberek többségének (hiszen egy új szituációra hozott új szabálynál csak idővel derül ki az előnye és hátránya) de elég sok van amelyek igen, és ameddig nem találunk jobbat azoknál, addig azokat érdemes betartani. Nem azért mert azt mondta neked valaki, hanem azért mert úgy neked és a többieknek is jobb, előnyösebb. Ezt sokan nem látják át ezért nem is tudják, hogy mikor és hogyan előnyös a számukra megszegni az avatárszabályokat.

    Az etika eléggé összetett dolog és az emberek gyakran keverik, hogy mikor mi az etikus. Például az üzleti életben a hétköznapi etika egy része nem tartozik bele mivel az üzlet egyszerűen nem működne ha betartanák őket. Gondolj csak bele ha a bizniszben el kezdenék betartani az általatok felvetett (és az emberközi kapcsolatokban kívánatos) etikai tanácsot és az üzletember úgy gondolkodna, hogy nem fogok konkurálni a másik bizniszének mert én sem szeretem ha nekem konkurálnak. Vagy a sportban.

  21. Fecske

    “1947-ben „jött létre” az első olyan ember, akinek jelenlegi életében nem volt túltöltött emléke. Intelligenciája az egekben szárnyalt, életkedve, mentális stabilitása, ésszerűsége magasan felülmúlva az átlagemberét. Ugyan sem jámbor, sem szent nem lett, mégis kiveszett belőle a rosszindulat.”

    Őt hogy hívták?

  22. Alex

    A cikk érdekes, de gondolkoznom kell még rajta.

    Olvasva a dolgokat, nekem azért nem egyértelmű, hogyha valaki kitartó munkával eléri a célját, amit kitűzött, hogy azzal nem változna semmi illetve, hogy nem növekszik vele az önrendelkezés.

  23. prolizoli

    Első nekifutásra még csak ezt találtam kb. 15 mp alatt. Mondjuk ez nem az de azért érdekes.
    https://en.wikipedia.org/wiki/Mind_uploading

  24. Palantír

    Duncan Shelley írta:

    Testetlen – tárgytestek – organikus testek – géptestek – bábtestek – testetlen: ezek különféle avatárszintek, ez a sorrend.

    Wow! Ez izgalmas! Ezt honnan tudod?

  25. Fecske írta:

    Kedves Duncan,

    Próbáltam keresni a neten, de rém elkeserítő bányászni a sok szemét között hogy ráleljek az általad említett anyagra. Google-ban megy egyáltalan? Mi legyen a keresőszó, hogy kidobja?
    Engem (is) érdekel…

    Ha valaki netán ráakaf, ossza meg velünk (velem).
    Köszönöm.

    Bár van tippem, de csatlakozom a kéréshez.

  26. Fecske

    Kedves Duncan,

    Próbáltam keresni a neten, de rém elkeserítő bányászni a sok szemét között hogy ráleljek az általad említett anyagra. Google-ban megy egyáltalan? Mi legyen a keresőszó, hogy kidobja?
    Engem (is) érdekel…

    Ha valaki netán ráakaf, ossza meg velünk (velem).
    Köszönöm.

  27. boszizsu

    Értitek a különbséget játékszabályok és avatárszabályok között? Igen

    Értitek, hogyan akadályozzák az avatárszabályok a valódi játszmát? Többé-kevésbé

    Értitek, hogyan kell szétválogatni egymástól a játékszabályokat és az avatárszabályokat? Nagyjából

    Értitek a különbséget az igazi játszma és az avatárjátszmák között? Igen

    Képesek vagytok arra, hogy megszabaduljatok néhány avatárszabálytól? Törekszem rá, néha már alakulok

    Értitek és látjátok az utat? Igen.

    Az én kérdésem: mi a Te célod ezzel a cikksorozattal?

    Az odáig rendben van, hogy az a fő cél, hogy elérjük mindannyian az önrendelkezés legmagasabb fokát (én azért hozzáteszem, hogy ez csak úgy lehetséges, hogy másokat nem akadályozunk a sajátjukban)

    Ugyanakkor nem gondolom, hogy az ember-játékoknak ne volna meg a megfelelő szerepük. Az öröm és az élvezet a játszma közben fontos. Ez olyan, mint amikor leülök kocka pókerezni a gyerekemmel. Örömet okoz, jókat mókázunk, és mindkettőnknek jó érzés. Persze mondhatom, hogy nem akarunk kényszeresen pókerezni, és csakis azt játszani, mert szabadon döntünk abban, hogy játszunk vagy nem játszunk.

    De valahogy azt érzem az írásaidból, hogy az avatár játszmákat nem tartod jónak vagy akár szükségszerűnek.

    Szerintem meg jók, hiszen nem korlátozhatod le egy szellemi lény túlélését pusztán az önmagáért való túlélésre. Önmaga mellett fontos a család, a szerelem, a gyerekek, a barátok, a csapattársak, a faj, az Élet, a fizikai univerzum, a Szellem és az Isten. Ahhoz, hogy minden területen igazán jókat és tisztákat játszhass, mindegyiken egyaránt ügyesen kell játszanod, ehhez pedig kell a fizikai megtestesülés :)

  28. Arkos írta:

    Tehát hiába hagyod el, emiatt a kapcsolat miatt nem tudsz függetlenedni a fizikai univerzumtól

    Nem a test miatt, hanem az elme miatt, sőt a döntéseid miatt.

    Testetlen – tárgytestek – organikus testek – géptestek – bábtestek – testetlen: ezek különféle avatárszintek, ez a sorrend.

    Az alján nincsenek testek, mert már nincs képesség azok használatára. Kicsit felette mozgásra és kommunikációra képtelen testek vannak. Felette a mi testünk. Azután a kiborg, android, robot testek, amik sokkal tarósabbak, erősebbek az organikusnál. Azután a bábtestek, amiknek nincs belső szerkezetük, és még tartósabbak. Legfelül pedig azok az avatárok vannak, akiknek nincs szükségük testre ahhoz, hogy mozogjanak, kommunikáljanak, cselekedjenek.

    Az alsó és a felső testetlenség nagyon nem ugyanaz. A különbség olyan jellegű, mint az, hogy nem eszel, mert nincs mit és éhen pusztulsz, vagy nem eszel, mert a testednek nem kell étel, mivel Amer vagy. :)

  29. Helytarto írta:

    Engem viszont még mindig érdekel, hogy hogyan tudok hozzá jutni a könyvszörnyekhez, mivel szívesen tanulmányoznám ELSŐ kézből az anyagot.

    A teljes anyag angolul érhető el. Nehéz, szakmai szöveg, kell hozzá bizonyos tudományos és filozófiai képzettség, hogy értsd. A teljes anyag archívumban van, pár éve elkezdték könyvekbe kötve megjelentetni, hogy bárki megrendelhesse, akit érdekel. Eddig a teljes anyag kb. 15 százaléka lett bekötve. Időrendi sorrendet követ, más rendszerezés nincs.

    Vannak könyvtárak, ahol olvashatók ezek a könyvszörnyformában már kiadott részek. Kongresszusi Könyvtár stb. Utánankérdezek, hogy Magyarországon elérhető-e valamelyik könyvtárban.

    Ha ezek alapján sem találod meg, pár hét múlva elküldöm az infókat.

  30. Great írta:

    Ez félreérthető szerintem. Valamilyen cél kell ehhez. Ha lebontom az életemet, megszabadulok pár avatárszabálytól, de minek? Stratégia kell ehhez is, mint mindenhez az életben.

    Igen. Ezen oldal tetején a Palantírnak írt válaszban van a többi.

    A kapcsolat játékszabály?

    A kapcsolat (barátság, párkapcsolat, család stb.) szükségessége? Nem az. Csak lehetőség, de nem kötelező. Van választásod, vagyis avatárszabály.

    Az a kérdésem, hogy emberként lehetnek olyan avatárjátékok, amiknek van értelmük?

    Emberként természetesen. Csak ész kell hozzá, meg éberség, nehogy félrevigyen.

  31. aelod írta:

    …és mi van azokkal akik öngyilkosok lesznek? az avatarjuk meghal a játékos megöli

    Ha az öngyilkosság lehetséges, akkor a szabályok engedik. :)

    Az avatár nem nagyon halandó, bár a formák változnak, amiben időzik.

    De ha már game. Valamelyik régebbi Conan játékban volt olyan, hogy ha meghaltál, visszatérhettél a túlvilágról, ha kiálltál egy próbát. A MÁGUS szerepjátékban volt olyan, hogy ha meghaltál, akkor bizonyos körülmények között visszatérhettél élőholtként, azonos személyiséggel (halottmozgatás bélyeg a saját testedre).

  32. Palantír írta:

    testen kívül nem lehet ártani neked, nem hatnak rád a törvényei, így nem vagy a fizikai univerzum része, tehát tehát nem vagy avatár és nem veszel részt a játszmában aminek az avatárok részesei

    Ez nem igaz. Testen kívül is a játszma része vagy. Azért, mert nem hat rád a gravitáció vagy nem fékez meg egy téglafal, más nagyon is hat rád. A személyiséged ott van, az elméd ott van, meg sok más is.

    Megkerülöd a szabályokat melyeket önként elfogadtál, hogy előnyre tegyél szert a többi játékossal szemben.

    Nem tudod megtenni. Játékosként nem hozol ilyen döntést, mert játszani akarsz. A Játékosbeli döntéseid azok olyan döntések, mint az, hogy van fény, van elektromágnesesség, vannak csillagok. Az, hogy ezekkel mit kezdesz, az az avatár döntése.

    A játék eleve úgy van tervezve, hogy szabályokat meg lehessen szegni testen kívül tartózkodással

    Nem lehet. Az, hogy testen kívül átmész a kőfalon, nem szegi meg azt a szabályt, hogy bizonyos anyagstruktúrák nem mennek át más anyagstruktúrákon. Ha testen kívül vagy, és érzékeled a falat, akkor a játékban vagy, mert a falat te képzeled oda, mint Játékos.

  33. Fecske írta:

    Ha már volt olyan ember-avatár, aki az emlékei érzelmi túltöltöttségét le tudta csapolni, akkor ez LEHETSÉGES, ugye?

    Igen.

    Ezt hogyan lehet elérni?

    Nézz utána, hol tudnak egyáltalán arról, hogy az emlékeket eletromos áramhoz hasonló energiával annyira túl lehet tölteni, hogy a tudat számára láthatatlanná válik. Ha találsz ilyet, nézd meg a módszereket, szerezz tapasztalatot, hogy működik-e. Ha működik, akkor használd ki.

    Nem az alapoknál kellene kezdenünk, ha jobban akarnánk avatarként élni? Hiába festegetem az omladozó falakat, ha már eleve roggyant alapokkal indulok :’-(

    De, kezdetben az életedet kell helyretenni, hogy legyen mozgástered. Lásd: Rendszer, 4. rész.

    Amikor meghal a testem, a lelkem avatarként ugyanúgy báb marad?

    Igen. De ez a báb olyan lehangoló. Játszol, és magaddal játszol. Rossz az, aki rosszra gondol…

  34. Palantír

    Nem tudom hogy került oda “Zoli írta” de nem igazán értem 😀

  35. Palantír

    Zoli írta:

    Nem a test, a kabát, a kocsi, az asztal stb. az avatár, hanem a lélek maga. Ezért igyekeztem különbséget tenni abszolútum és lélek között, játékos és avatár között.

    Oké. Mondjuk nevezzük azt az entitást aki vezérli a testet és kilép belőle léleknek. Ő a nézőpont, a halhatatlan lény, valami aminek nincs anyaga, amit nem tudsz elpusztítani, vagy látni, vagy hallani. De még mindig avatar. Akkor az abszolútum, a játékos ehhez képest micsoda? A tudatossági skála csúcsa? Vagy a Nyolcadik? Nem tudom megfogni ezt a fogalmat… Nincs elég adatom. :sidefrown: De gondolom itt lép életbe az, hogy az avatar nem tudja felfogni a játékost. Meddig létezik az avatár? Független az életek egymásután következéseitől igaz? Kezdem úgy látni, hogy az avatar ugyanaz egészen addig ameddig a játékos a fizikai univerzumban játszik, ugye?

    Duncan Shelley írta:

    Ha valami olyasmit értesz alatta, mint “ne tégy olyat másokkal, amit nem szeretnél, hogy veled tegyenek”, akkor ez avatárszabály, mert van választás.

    Erre gondoltam. Érdekes. Miért bánt mégis ha olyat teszek, amit nem szeretném, ha velem tennének? Mert így döntöttem? Ha úgy döntök, hogy mától nem érdekel, akkor hirtelen nem leszek “alapvetően jó?”. Ez a dolog a természeti törvényekkel tényleg így van? Ez is benne van a dokumentációban? Ha ez igaz, akkor az azt jelenti, hogy sokkal kevesebb a valódi korlátozás, mint hittem…

    Duncan Shelley írta:

    Amit avatárként érzékelsz, azt játékosként te képzeled oda. Az, hogy nem vagy a testedbe rögzülve, nagyon kicsi dolog a csúcshoz képest. Fontos, de apróság.

    Fontos, de apróság? Mi jöhet még? :idk: Remélem csinálhatok saját csillagokat és teljes ökoszisztémákat egyszer valahol, amit kikiálthatok a saját kis szegletemnek az univerzumban. Fogom és megcsinálom Középföldét. Aztán melléépítem Coruscant-ot és megnézem mire jut Sauron és Palpatine mikor találkoznak 😀

    Duncan Shelley írta:

    Vagy elhagyja a világot, azaz abban nem létezik többé, mert a kihívások elfogyásával a játék megszűnik, vagy marad, és mások tanításával törődik, lásd Aeshma-Daeva. Vagyis, miután magszabadult az összes személyes korláttól, másokat segít megszabadulni a saját korlátoktól.

    Vagy ezt csinálnám, vagy a Sauron-Palpatine párbajt. Majd eldöntöm. Talán megnézem ki marad életben, aztán kitanítom őket. I… iiiigen. Ez így jó lesz. Ha majd akar valaki jönni, várlak titeket is 😀

    Apropó… Ha megismerek egy másik avatart azt egy másik játékos irányítja vagy egy játékos van és mindenkit Ő, és Én egyben, vagy vannak játékosok, de sok avatarjuk lehet? Remélem később is meg tudom találni azokat akiket megkedveltem az életem során :)

    Palantír írta:

    Ha nem a kihívás, ha nem a siker, akkor mi? Ha félreteszünk minden emberi okot, akkor miért játszik a játékos, mi az indok arra, hogy játsszon?

    Erre Duncan Shelley írta:

    Korlátlan befolyás megszerzése a szabályok mentén.

    Később Duncan Shelley írta:

    A játékosnak az élmény kell, a megmérettetés.

    Majd Duncan Shelley írta:

    Mert a kihívás szórakoztat, és kihívás nincs szabályok nélkül.

    Tehát a szórakozás a cél, miközben szabályok mentén ugyan, de korlátlan befolyásra teszünk szert kihívások és megmérettetés által? Ez nem a siker?

    Duncan Shelley írta:

    Ha ezt valaki kigyűjti…

    Javaslom mindenki csak a saját megválaszolatlan(nak ítélt) kérdéseit gyűjtse ki egy kommentbe és nyomja ide. Ezzel időt spórolnánk meg. Szerintem ez működhet, ha te sem bánod. És itt van az, hogy megköszönöm a részletes választ a saját hozzászólásomra! Ez nagyon értékes volt számomra, és sokmindent megértettem, ezekre külön nem tértem ki, így amire nem reagáltam külön ebben a kommentben, azt sikerült végre felfognom. :)

    Végül pedig:
    Duncan Shelley írta:

    Én nem ismerek senkit, nem hallottam senkiről, akinek meglenne a célja, hogy nekimenjen ennek az anyagnak, végigolvassa, teljesen megértse minden sorát. Engem érdekel. Úgy tűnik, mást nem.

    Engem érdekel! És szerintem aki itt számon kérte a dokumentációt legalább részben biztosan átnézné az anyagot. Úgy gondolom hogy már csak a kutatási módszertanból is rengeteget tanulhatnék, nem hogy a kiértékelt adatokból. Ja és egy kis Off: A Vadászidény zseniális lett!! Megint rághatom a körmöm a folytatásért!

Minden vélemény számít!

Powered by WordPress & Theme by Anders Norén