Duncan Shelley

Gondoljuk újra a világot

A Lélek, 1. rész

Káosz

Azért, hogy ne bonyolódjunk hosszadalmas vitákba arról, hogy mi a különbség lélek, szellem és tudat között, itt az elején leírom, hogy én mit értek lélek alatt.

A lélek az öntudat, az értelem, az érzékelés forrása.

A lélek nem a fizikai univerzum része, nem anyagi dolog, nem az agy terméke. Nem a testtel születik és nem a testtel hal meg.

Ez az, amit lélek alatt értek.

Személyes kezdet

Olyan 10 éves koromban támadt először az a gondolatom, hogy az élet nem lehet mindössze annyi, hogy iskola, munka, család, öregség, betegség, halál. Ha ez minden, akkor semminek nincs értelme. Ha ez minden, akkor nem baj, ha egy üstökös belecsapódik a Földbe, nem baj, ha a világ kifordul a sarkából, nem baj, ha meghal mindenki.

Ha az élet mindösszesen annyi, hogy felnő, majd megöregszik, majd meghal a test, akkor az életnek nincs értelme, és teljesen értéktelen.

Olyan gondolatok foglalkoztattak, mint hogy mi szükség van a békére, ha úgyis mindenki meghal, miért rossz a háború, ha úgyis mindenki meghal, miért kell meggyógyulni egy betegségből, ha úgyis mindenki meghal, és miért sajnálunk valakit, aki gyerekkorában hal meg, ha úgyis mindenki meghal?

Ha semmit sem tehetek a bukásom ellen, akkor mi értelme van bárminek is? Akkor miért ne ugorjak a vonat elé? Miért ne szúrjak le valakit álmában? Miért ne gyújtsak fel egy épületet? Nem mindegy? Ha mindenki meghal, akkor a halál a legtermészetesebb jelenség, akkor az ölés, a gyilkolás semmilyen formája sem tekinthető természetellenesnek, és így bűnnek sem.

Abban az időben (80-as évek eleje) Magyarországon minden a materializmusról szólt, a vallás templomokat jelentett, és furcsa ruhájú embereket. A tomboló VHS-korszak hozta el az információt arról, hogy más is van, illegálisan árusított, hangalámondásos, rossz minőségű filmek formájában. Fantasy és horrorfilmek alakították a világképemet, és tereltek valami más felé.

Az út

Filmek, novellák és szerepjátékok miatt kezdtem el mágiával és alkímiával foglalkozni, azután különféle vallások és filozófiák híve és gyakorlója lettem.

Bármibe kezdtem, kezdetben nagyon komolyan vettem, elvakultan, fanatikusan, mélységes alázattal. A terület tekintélyeit, mestereit, nagyjait végtelenül tiszteltem, fenntartás nélkül hittem bennük. Érthető, hiszen ők testesítették meg a reményeimet arról, hogy van valami több.

Pár hónap vagy pár év elszánt gyakorlása, a kiemelkedettek közelről való megismerése azután rendre elhozta a csalódást is.

Azt, ami kezdetben rejtélyesnek, misztikusnak tűnt, később, közelebbről nagyzolásnak, mellébeszélésnek, színtiszta hazugságnak, blöffnek láttam.

A nagyszerű, csodálatos, egykor példaképként fölém magasodó „kiemelkedettek” is csak tisztes távolról néztek ki különlegesnek, közelebbről nem bizonyultak annak.

És mivel ők voltak az én testet öltött reményeim, nagyon fájt a csalódás.

Kiválasztottak

Ismertem embereket, akik emberfeletti képességekkel rendelkeztek. Legalábbis ezt állították róluk, vagy ők állították magukról.

Kezdetben ájult tisztelettel adóztam irántuk, hittem nekik, és hittem a magyarázataikban is, melyekkel megtagadták, hogy használják azokat a képességeiket, amelyek túlmutatnak az emberi tapasztalaton. Idővel azonban a legjobban hangzó érv is üressé vált.

Ismertem embereket, akik állítólag tudtak akarattal tárgyakat irányítani, gondolatot olvasni, repülni, varázsolni, de egyikük sem mutatta meg ezek egyikét sem. Nem volt hozzá kedvük. Túlságosan energiaigényes, ami után kemény fejfájásuk lesz napokon át. Tiltva vagyon. Stb.

Kezdetben ájult tisztelettel viseltettem azok iránt, akik állították, hogy emberfeletti képességeik vannak.

Évek alatt jutottam el odáig, hogy „Persze, köcsög, tudom, hogy hazudsz, csak egy kis figyelmet szeretnél kapni”.

Kontraszt

Láttam sok kiemelkedett, kiválasztott, emberfeletti lényt fájdalmasan emberinek, mi több, közönségesnek, hétköznapinak.

Láttam emberfeletti lényeket mentálisan összeomlani semmiségek miatt, reményvesztettem zokogni, tehetetlenül meredni élettelen szemekkel, kudarcokat szenvedni, bénázni, hibázni, aljasnak lenni, hazudni.

Láttam emberfeletti lényeket esélytelenül veszíteni egy huszadrangú kis politikussal szemben. Ismertem szent embert, aki telekürtölte a világot arról, hogy milyen szuper könyvet írt – de én írtam az első szótól az utolsóig, és neki belefért ez a hazugság a szentségébe.

Veszélyes vidék

Láttam embereket megőrülni, és utólag visszagondolva, én is megőrültem néhányszor.

Ismertem olyat, aki egy nap büszkén és lelkesen jelentette be, hogy megtalálta a megoldást a tartozásaira. Azt gondoltam, munkát talált vagy belekezdett valami vállalkozásba. De nem. Talált valahol egy egyiptomi fohászt, amely állítólag pénzt hoz a házhoz, és buzgón imádkozott, egészen addig, amíg rá nem kényszerült arra, hogy dolgozzon…

Ismertem olyat, aki megnyugodva sóhajtott fel, mert azt hitte, megtalálta a megoldást a betegségére, és ha képessé válik szeretni a testét, akkor az meggyógyul. Meghalt három hónappal később, fiatalon.

De hogy a saját őrületemre is hozzak egy példát: belebolondultam egy nőbe, és szokatlan módszert választottam a megszerzésére. Titkos kelta hagyományok szerint készítettem a saját véremmel impregnált mágikus tárgyat, amely a leírás szerint őrült szerelemre gyújtja a kiszemeltet irányomban. Azóta sem tudom, miért nem történt semmi, hiszen marhára fájtak a vágások…

Az irracionalizmus miért is hozna valódi eredményt?

Nem fontos

Van az asztalomon egy pohár. Nem fontos.

A pohár nem fontos. Itt az asztalon ez a pohár nem fontos. Nem fontos. Nem fontos. Nem fontos. Nem fontos.

Nem fontos ez a pohár, ezért elmondom, hogy nem fontos, és megint elmondom, hogy nem fontos, és kijelentem, hogy nem fontos, és az asztalt verve üvöltöm, hogy NEM FONTOS!

A pohár nem fontos, ezért nem fontos, mert nem fontos, és nem fontos. Nem fontos, ezért nem érek hozzá, nem teszek vele semmit, engem nem érdekel, nem fontos. Ott van, ahol van, legyen ott, nem érdekel, nem fontos. Nem fontos.

A pohár nem fontos. Nem fogok hozzáérni, mert nem fontos! Nem fontos a pohár. Nem érintem meg, nem teszek vele semmit, mert nem fontos. A pohár nem fontos.

Hát nem világos? A pohár nem fontos! Értsétek már meg a rohadt életbe: A POHÁR NEM FONTOS! Nem fontos! N E M F O N T O S!

Nem fontos a pohár! NEM FONTOS! A POHÁR NEM FONTOS!

ÁÁÁÁÁÁ! HÁT NEM ÉRTITEK? KURVA ÉLETBE! A POHÁÁÁÁÁR NEEEEM FONTOOOOOOS!!!

Na, átment? Elég érzékletesen fogalmaztam? Ennek az embernek aztán tényleg fontos a pohár, nem igaz? Állandóan vele foglalkozik, folyton figyeli, nehogy érintse, ha netalán leesne, belelép a szilánkokba, vérmérgezést kap, és meghal, mert a pohár nem fontos. Vicces, ugye?

Na, nekem nem fontos a pohár. Ezért ide teszem, oda teszem, kiviszem, visszahozom, teszek vele, amit akarok, és nem figyelek rá túlságosan.

Rengeteg mesterrel, kiemelkedett, beavatott, megvilágosodott, megba… emberrel találkoztam, akik váltig állították, hogy a test nem fontos, némelyikük valóságos dührohamot kapott, amikor ezt fejtegette. Jártam különféle alakok előadásaira, voltam összesen 3-400 előadáson, vissza-visszatérően elmondták többször is, hogy a test nem fontos.

A test nem fontos, mert nem mi vagyunk, nem számít, nincs jelentősége, értéktelen tárgy, húsleves, sejthalmaz, semmit sem számít.

De ezek az emberek ruhát vettek fel, néha tiszta ruhát, megfésülködtek, volt, amelyik gondosan nyírta a bajuszát, volt, amelyik illatszert is használt (igaz, titkos ősi recept által készítettet), volt, amelyik kissé lebénult egy szép nő vagy jobb felépítésű fickó közelében. Volt köztük olyan, aki evett, ivott, pihent, aludt, néhányuk különféle táplálkozási irányzatokat követett, miközben állították, hogy a test az semmi.

Ez a testtel szembeni őrület (mert ez az) mindössze a teljes tehetetlenséget próbálja palástolni. De, hogyan is állíthatom valamiről, hogy nem fontos, ha egyszer semmit sem tudok vele tenni?

Befektetés későbbi megtérüléssel

Sutter Cane mondta: „A vallás a félelemtől reméli a fegyelmet”.

Nagyon sokféle vallással ismerkedtem meg, a kereszténységtől a bőnig. A legtöbbet rövidebb-hosszabb ideig gyakoroltam, és amikor hittem, akkor hittem fenntartások nélkül.

Nincs minden vallásban isten, de mindegyik kiemelt hangsúlyt fektet a halálra és a halál utáni dolgokra. Én egyetlen olyan vallással sem találkoztam, amiben ez ne lett volna központi tétel.

Mind előállt valamivel, amivel híveit igyekezett megnyugtatni az elmúlással kapcsolatban. Az út, a módszer, az eljárás széles palettát ölelt fel.

Van olyan vallás, amelyik szerint imádságokkal, más tanítások szerint fogadalmakkal, odaadással, bűntelenséggel, önmegtartóztatással, önkínzással, lemondással, meditációval, különféle technikákkal, jótéteményekkel, adományozással lehet előre biztosítani a halál utáni események kedvező alakulását.

Csak elvétve találkoztam olyan vallással, ami figyelmet fordított volna az életre, sokkal inkább a halálra összpontosítottak, vagy a halál utáni létre való felkészülésnek tekintették az életet.

A vallások többsége azt állítja, hogy ha most megteszed, amit kell, akkor később, a test halála után meglesz a jutalmad. Bizonyítékok helyett inkább szövegek vannak, melyeket szentnek tekintenek, a kételkedést pedig nem nézik jó szemmel.

Felemelkedés vagy pszichoterápia

Különbséget kell tennünk felemelkedés és személyiségfejlesztés között, mert a kettő nem ugyanaz. A felemelkedés az emberi léten való túllépést jelenti, nem pedig egy jobb vagy hatékonyabb embert.

A felemelkedés út az emberfelettihez, az emberi korlátok lebontása. Ennek előszobájaként teljesen elfogadható az, hogy valaki jobbá válik, jobb képességei lesznek, jobban eligazodik az életben, mentális stabilitást ér el. Ez rendben is van. Bevezetőként, amolyan előszóként, és nem helyettesítőként.

Én magam egy Valakitől azt várom el, hogy irányítson. Nem egy szerencsétlent várok, akik csetlik-botlik az életben. Azt várom el, hogy felette álljon annak, amire én csak alulról pislogok fel félszegen.

Nagyon sok embert ismertem, akik belevetették magukat valamibe, éveket, évtizedeket töltöttek el benne, és a végén, amit fel tudtak mutatni, mindösszesen annyi, hogy problémáikat más szavakkal fogalmazták meg, de azok nem tűntek el.

Ez az én személyes, általános tapasztalatom: valódi, hatékony pszichoterápia helyett, valódi felemelkedés helyett az emberek új szókincset sajátítanak el, és azt hiszik, hogy az számít.

Több alkalommal találkoztam azzal a jelenséggel, hogy valaki konkrét céllal belekezdett valamibe, majd x idő elteltével kijelentette, hogy neki az a cél már nem kell. Ezt megvilágosodásnak, fejlődésnek, túllépésnek hitte. Pedig valójában csak annyi történt, hogy elvesztette a célját.

Engem személy szerint a felemelkedés érdekel, az, hogy jobban kijöjjek a szüleimmel, vagy jobban szeressem az állatokat, vagy kedvesebb legyek a boltban a pénztárossal, nekem tökmindegy.

Eredmény vagy megnyugvás

Megint csak tapasztalat. Szinte semmi nem szól az eredményről, csak a megnyugvásról. Még ha valamiben ott is rejlik az eredmény, a többség megnyugvást keres benne és azzal elégedett is. Egy ideig…

A megnyugváshoz kell egy gondolat, kell egy érzés, ennyi elég. Kényelmesebbé válik tőle az élet. Ideig-óráig el lehet felejteni a valós problémákat, könnyebben megy az alvás, lehet kacarászni a semmiségeken.

De a megnyugvás önáltatás, önbecsapás, hazugság, és kegyetlenül megfizet érte az, aki megelégszik vele.

A megnyugvás semmi. Az eredmény a lényeg.

A titokzatos glockfej

Van a birtokomban egy glockfej. Tudom, mi az, tudom, hogy néz ki, tudom, hol van. Te nem tudod, mi az, nem tudod, hogyan néz ki, nem tudod, hol van.

Ha versenyeznénk, hogy melyikünk találja meg előbb, én nyernék, és te veszítenél. Nem lenne igazán verseny, mert neked nincs esélyed. Nem létezik annyi szerencse, annyi kedvező véletlen, hogy a hátrányodat kompenzálja. Én nyernék, te veszítenél, és kész.

Én azért nyernék veled szemben, mert tudom az igazat a glockfej mibenlétéről, kinézetéről, helyéről, te pedig nem tudod az igazat ezek egyikéről sem.

Mindössze azért, mert én birtoklom az igazságot, te pedig nem, én nyerek, és te veszítesz. Mindig, minden helyzetben, mindegy, mit csinálsz, mindegy, mivel próbálkozol.

Kellőképpen érzékletesen írtam le a különbséget tudás és tudatlanság között? Remélem, igen.

Nos, pontosan ez az, amit elvárok egy olyan valakitől, aki tudja az igazat az életről, a lélekről, az elméről, a mágiáról, ezekről a dolgokról.

Nem azt várom el, hogy furcsa szavakat használjon, nem azt várom el, hogy vigyorogva ügyetlenkedjen az életben, hanem azt, hogy minden esetben nyerjen a tudatlanokkal szemben, és a tudatlanok vele szemben minden esetben veszítsenek. Mindig, ezerből ezerszer, millióból milliószor, egyetlen egy darab kivétel nélkül.

Ha én tudom, mi a glockfej, te pedig nem, ha én tudom, mi az élet, te pedig nem, ha én tudom, hogyan kell élni, te pedig nem, akkor én mindig nyerek, te pedig soha.

A tudás megléte nem kicsike különbség a tudás hiányával összevetve, hanem irdatlanul hatalmas, túlértékelhetetlenül óriási előnyt jelent, amit semmivel sehogyan sem lehet kiegyenlíteni.

Egy igazi hozzáértő, egy igazi beavatott, egy igazi megvilágosodott, egy igazi mester nem kicsit más, mint az, aki kevesebb nála. Nem apróságokban tér el, nem kicsit másképpen gondolkodik, vagy mást érez. Ő egy másik lény, aki más dimenzióban él, aki más nagyságrendben cselekszik, akinek semmi nem akadály, ami áttörhetetlen fal azoknak, akik nem járták be azt az utat, amit ő.

Természeti törvények

A fentiekben megfogalmazott kételyeim, a fentiekben megosztott rossz tapasztalataim ellenére sem gondolom azt, hogy nincs út az ember fölé.

Amennyiben a halál után van valami, van köztes lét, van túlvilág, van menny, van pokol, biztos, hogy a dolog nem akárhogyan történik, hanem valahogyan történik. Ha nem mindenkinél tetszőleges, hanem konkrét, következetes, változatlan, akkor bizonyos természeti törvények szabályozzák.

Tehát, igenis lehet előnyre szert tenni, lehet kedvezőbb állapotokat elérni, lehet befolyást gyakorolni, lehet valamit tenni, és talán az is lehetséges, hogy teljes egészében irányításunk alá kerüljön a jelenség minden része.

Ha létezik a test után valami, akkor ezt fel lehet kutatni, meg lehet figyelni, meg lehet érteni, analizálni lehet, megtalálni a főbb tényezőket, főbb pontokat, és azokra kidolgozni valamit.

Ez valódi tudomány lenne, nem hit, nem megnyugvás, nem sült galamb, ami csak úgy az ember szájába repül.

Ha van lélek, van reinkarnáció, van isten, van túlvilág, van felemelkedés, akkor ezeket törvények szabályozzák. Ha van egy rossz, fájdalmas, vesztes állapot, akkor ennek is vannak szabályozó tényezői, melyek fenntartják ezt az állapotot, következésképpen lehet valamit tenni.

Most ti jöttök

Ez az első cikk csak bevezető, egy kis eszmecsere, dumcsizás, semmi komoly. Valójában nem szolgál más célt, mint hogy hangolódjunk egymásra.

A következő cikk már komoly mélyégbe visz, csak merészeknek való. Egy hét múlva jön.

Néhány kérdés nektek:

Szerintetek van lélek, olyan értelemben, ahogyan én használom ezt a szót?

Mit gondoltok, mi történik a halál után?

Szerintetek hogyan lehet felkészülni a halál utáni időszakra?

Értetek el valaha is bármiféle konkrét eredményt lelki tanítások követésével?

Csalódtatok már mesterben, beavatottban, emberfelettinek gondolt emberben?

Van tapasztalatotok az emberfelettivel?

Mit vártok el egész pontosan egy olyan lelki tanítástól, ami igaz?

Mit vártok el egy valód felemelkedettől?

Share

Commentek

Previous

A Test, 4. rész

Next

A Lélek, 2. rész

155 Comments

  1. Babaghavan

    A lélek, ami irányítja ebben a teremtett fizikai univerzumban a kilenckapujú várost. Semmi sem történik a jóváhagyása nélkül. Tehát minden tapasztalása tudatos és a lelkek édesapjának a legfelső személynek szól, aki megosztotta önmagát. Mikor szembe találkozunk egy úgynevezett ‘felemelkedett’ mesterrel, akkor tulajdonképpen a saját belső világunk kivetített részével találkozunk. A belső munka ezért fontos. Ha már nem találkozunk nekünk nem szimpatikus emberekkel, akkor közel vagyunk a célhoz…ezért ne ítélkezz!

  2. Thirdeye Magister

    @ Arkos:

    Nincs semmilyen véletlen !
    Most is a tervező asztalnál ülök . 😎 😀

  3. Arkos

    @ Thirdeye Magister:

    Ni, mi jött szembe:

    http://9gag.com/gag/aX089Z9

    Ezek a véletlenek… 😀

  4. Thirdeye Magister

    Arkos írta:

    Apropó, egy ilyen veszekedésnél, mint amit az első szituációban leírtam, előfordult, hogy az enyém is felülkerekedett rajtam majdnem, hihetetlen mennyiségű haragot gerjesztve a semmiből. Félelmetes.

    Úgy vélem az érzelmeinken élősködnek.

    Így van !

    A toltékok így írnak erről a jelenségről :
    ” Öntükrözésünkön játszva, ami a tudomás egyetlen darabja, ami számunkra megmaradt, a ragadozók fellobbantják a tudomást, majd könyörtelen, ragadozói módon elfogyasztják azt. Értelmetlen problémákat adnak nekünk, melyek növekedésre késztetik a tudomás lángját, és ily módon tartanak életben bennünket a maguk számára, hogy álgondjaink energetikai fellobbanásával táplálkozzanak. ”

    Magyarul az érzelmi energiánkkal táplálkoznak . És ezt már több ezer éve tudják ! ( már akik )

  5. Jaklin

    Szerintetek van lélek, olyan értelemben, ahogyan én használom ezt a szót?
    – Igen. Nekem tetszik ez a megfogalmazás. Én is alapvetően ezt értem ez alatt.

    Mit gondoltok, mi történik a halál után?
    – Én a ember-ember (tehát állat nem) reinkarnációban “hiszek”, számomra az a reális. Ez sok tekintetben sokkalta logikusabb, mint az egyéb tanítások.

    Szerintetek hogyan lehet felkészülni a halál utáni időszakra?
    – Tekintve, hogy akkor mindent elfelejtünk, és nem tudjuk, hová érkezünk vissza… Hát nem tudom. Gondoltam már mindenfélére, mint valamiféle jelzéseket hagyni magunknak, de semmi igazán konkrétat még nem tudtam kitalálni.

    Értetek el valaha is bármiféle konkrét eredményt lelki tanítások követésével?
    – Úgy gondolom, igen. Bár az elsősorban inkább személyiségfejlődésnek tudható be talán. Stabilitást, félelmek legyőzését, emlékek megtalálását, nézőpontok változását.

    Csalódtatok már mesterben, beavatottban, emberfelettinek gondolt emberben?
    – Elég sokat.

    Van tapasztalatotok az emberfelettivel?
    – Szerintem nincs.

    Mit vártok el egész pontosan egy olyan lelki tanítástól, ami igaz?
    – Egyrészt személyiségfejlődést, másrészt tényleges test nélküli működést.

    Mit vártok el egy valód felemelkedettől?
    – Olyanná lenni, amilyen az Amer könyvekben a “démon”. 😀

Minden vélemény számít!

Powered by WordPress & Theme by Anders Norén